Aquinói Szent Tamás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Olaszország Középkor, Skolasztika |
|
|---|---|
 |
|
| Név: | Aquinói Szent Tamás |
| Született: | 1225, Roccasecca |
| Meghalt: | 1274. március 7, Fossanova |
| Iskola/irányzat: | Skolasztika |
| Érdeklődés: | Teológia, Metafizika, Etika, Ismeretelmélet |
| Fontosabb nézetei: | Istenbizonyítékok, Lét és Létezés, Forma és Anyag |
| Befolyásolta: | Fontaines, Jacques Maritain, G. E. M. Anscombe, John Locke, Dante, Hegel |
| Hatással voltak rá: | Arisztotelész, Platón, Eriugena, Maimonidész, Szent Ágoston |
Aquinói Szent Tamás, Tommaso d'Aquino (Roccasecca, 1224 vége/1225 eleje - Fossanova, 1274. március 7.), olasz teológus, skolasztikus filozófus, domonkos rendi szerzetes, a keresztény misztika egyik képviselője. Angyali Doktor (Doctor Angelicus) néven is ismert.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
A nápolyi Aquinói grófok nemzetségéből származott.
- Ötéves korában a montecassinói bencés kolostorban kezdi meg tanulmányait.
- Tizennégy éves korában Nápolyba küldik, ahol megismeri a dominikánusok rendjét. Elhatározza, hogy ott fog tanulni.
- 1244 áprilisában megkezdi tanulmányait a nápolyi domonkos kolostorban. Egy hónap múlva továbbképzésre Párizsba küldik. Útközben testvérei megakadályozzák továbbutazását, saját várukban tartják fogva. Tamás közel másfél évi kényszerpihenő után folytathatja csak útját Párizsba.
- 1245 nyarán Párizsba érkezik. Találkozik Albertus Magnusszal, akinek előadásait hallgatja.
- 1248. mesterét Kölnbe küldetésekor Tamás is követi, ahol négy évig folytatja tanulmányait.
- 1252. Párizsba megy, Tamás már tanárként folytatja tevékenységét.
- 1256. A pápa közbenjárására már magiszterként adhat elő.
- 1259-1269. Itáliában teológiát tanít.
- 1260. A pápa a görög császárral folytatott uniós tárgyalásokhoz Tamást kéri fel.
- 1262. Boldog Özséb, a Pálos Rend alapítójának orvietói látogatása után (ekkor ott volt a pápai udvar), Tamás maga is támogatja a magyar szerzetesrend jóváhagyását.
- 1265. Rómában átveszi a rendi főiskola vezetését.
- 1267-1269. Ezekben az években írja fő műveit, köztük a Summa Theologiaet.
- 1269-1272. Ismét a párizsi egyetemen tanít.
- 1272. Tamást a domonkosok visszahívják, és megbízzák egy teológiai főiskola szervezésével.
- 1274. Elindul a lyoni uniós zsinatra, ám már korábban kezdődött betegsége megakadályozta részvételét. Útja során, március 7-én a fossanovai ciszterci kolostorban fejezi be földi életét. Két nap múlva temetik el ugyanott.
- 1323-ban szenté avatták.
Foglalkozott az akkor még tudománynak számító alkímiával és asztrológiával is. Sokat merített Arisztotelész filozófiájából, az iszlám misztikából, Szent Ágoston tanaiból, ám mindezeket megújította és egységbe foglalta, ebből alakult ki az úgynevezett tomizmus.
[szerkesztés] Munkássága
Aquinói Szent Tamás egyesíti Arisztotelész filozófiáját az egyházi tanítással, ezzel megalkotva a középkor legátfogóbb filozófiai rendszerét.
Filozófiáját Tamás az arisztotelészi filozófiával azonosítja a természetes értelem tudománya. Alapját a logika és a metafizika alkotja, világmagyarázatának központi gondolata az okság fogalma. A hit igazságait a természetes értelem nem éri fel: ezek értelmen túli, ám nem értelem ellenes igazságok.
[szerkesztés] Ismeretelmélet
Tamás szétválasztotta egymástól a tudást és a hitet, mely által egyben a filozófiát és a vallást is különvette. E szétválasztásra, szerinte, két okból van szükség, mivel az ember kétféle úton juthat az igazság birtokába: egyrészt értelmi munka által, minden külső segítség nélkül. Ezen igazságokat nevezi értelmi igazságoknak. Másrészt, az igazság kinyilatkoztatás révén ismerhető meg, melyet hitigazságnak nevez.
Azonban a hit és a tudás is Istentől ered, ezért nem mondhatnak ellent egymásnak, így a filozófia és a teológia igazságai azonosak kell, hogy legyenek. A filozófia pedig alárendeltje, résztudománya a teológiának.
[szerkesztés] Ontológia
Szent Tamás szerint az ontológia tapasztalati tudomány ezért ontológiájának alapfogalmai a tapasztalatban gyökereznek.
A létező (ens) mindaz ami van, vagyis mindaz, ami különbözik a semmitől. Két összetevője van: lét és lényeg. A lét az a fogalmilag megragadhatatlan aktus, amely a létező adottságait fenntartja. A lét olyan aktus, amely a létező adottságait a semmitől különböző valóság szövetébe fonja. A lényeg mint fogalmilag megragadható létmegnyilvánulás a meghatározásban fejeződik ki. Ha a lényeget a tevékenység elvi oldaláról szemléljük, akkor természet (natura) a neve. Ha pedig a létteljesség szempontjából, részesedés elve.
Az anyagi világ magyarázatánál az Arisztotelész által kidolgozott actus és potentia elméletet vette alapul. Minden testnek van valamilyen végső anyaga, amelyet Tamás ősanyagnak nevezett. Ez az ősanyag állandó változásoknak van kitéve és képes arra, hogy belőle bármilyen test kialakuljon. Az ősanyaggal ellentétben a forma (actus) tiszta ténylegesség.
A forma és anyag nem önálló létezők, amelyek egymástól elválaszthatók, hanem ők azok, ami által a létező van és az, ami. A létező ezen mibenléte a lényege.
Isten szellemisége minden anyagi korláttól és potencialitástól mentes: "Isten léte a kifejezett tökéletesség, úgyhogy egyszerűségéhez semmit sem kell hozzáfűzni". Az összes teremtett lényt Isten tartja meg létében.
[szerkesztés] Tamás öt érve Isten létezése mellett
Tamás Summa Theologiae című művében öt ésszerű bizonyítékot írt le Isten létezése mellett. Ezek quinquae viae, azaz az „öt út” néven váltak ismertté. Mivel az ember megismerése az érzékeinél kezdődik, elutasította az a priori bizonyítékokat, és érvelése során a tapasztalatot tette meg alapnak, a regressus in infinitum (a végtelenbe való visszahaladás) elvét alkalmazva.
Az első út a mozgásból adódik: minden ami mozog szükségképpen valami más által mozog, azaz minden mozgásnak megvan az oka. Mivel azonban ez a sor nem vezethető vissza a végtelenbe, kell hogy legyen egy első mozgató, aki önmaga mozdulatlan, „és ezt mindenki Istennek gondolja”.
A második út a létesítő okságból indul ki: minden okozatnak van oka. Az okok sora nem mehet a végtelenbe: kell legyen egy első ok, ami minden mást okoz, „akit mindenki Istennek nevez”.
A harmadik út a létezők esetlegességéből adódik. A dolgok vagy léteznek vagy nem. Ha minden ilyen lenne akkor lehetne, hogy egyszerre legyen minden és akkor nem lenne keletkezés és pusztulás. Tehát minden valamiből ered, és mivel ez nem mehet a végtelenségig, fel kell tételezni egy első eredetet, „és ez az Isten, minthogy ő az első ok, amint erre rámutattunk”.
A negyedik út a léttökéletességi fokokat veszi alapul. Minden dologban van több és kevesebb. „Van tehát valami, ami valamennyi létező létének, jóságának és mindenféle tökéletességének oka: és ezt Istennek nevezzük.”
Az ötödik út a létezők célra irányultságára támaszkodik. Az értelmetlen dolgoknak egy célkitűző megismerőre van szükségük ahhoz, hogy egy célt képesek legyenek elérni. „Tehát van valamiféle intelligens lény, aki minden természeti dolgot célra irányít, és ezt mondjuk Istennek.”
[szerkesztés] Etika
Tamás szerint a jó az, ami a másik számára tökéletesedést képvisel, s így törekvésének a célja. A jó az, amire minden ember érdeklődése irányul. Az ember legfőbb célja a boldogság.
Az erények közt Tamás különbséget tesz a teológiai és a kardinális természetű erények között. Az előbbieket az ember csak az isteni kegyelem útján kaphatja meg. A kardinális erények Tamás szerint a természeti képességek legfőbb kifejtései: az észhez hozzárendeli a bölcsességet, az akarathoz az igazságot, a törekvéshez a bátorságot, a vágyhoz a mértékletességet.
Az erények az ember belső magatarásának a meghatározói, a külső magatartást a törvények határozzák meg. Az ember teljes szabad akarattal rendelkezik, a természet többi dolga viszont nem: Isteni behatás alatt állnak (természettörvények, lex naturalis). Mivel az embernek szabad az akarata, szükség van emberi törvényekre (lex humana) is.
[szerkesztés] Antropológia
Az ember testből (anyag) és formából (lélek) áll. E kettő nem választható szét, mert együttesen képezi az emberi szubsztancia lényegét. A lélek azonban a test pusztulásával tovább él mint anima separata. A lélek természetét tekintve halhatatlan, azonban csak a test segítségével juthat ismeretekhez, mert csak általa képes az empirikus érzékelésre.
Az ember kettős természete révén egyaránt részesedik a szellemi és az anyagi világból is.
[szerkesztés] Utóhatása
Az arisztotelianizmust és a keresztény filozófiát Aquinói Tamás békítette ki egymással és neki is köszönhetően kerültek a nyilvánosság elé a betiltott Arisztotelész művek.
- A pálosok rendjük alapításakor tett szolgálataiért minden kolostorban képet vagy szobrot állítottak tiszteletére, iskoláikban pedig Arisztotelész mellett Szent Tamás szellemében tanítottak.
- Nevét viseli a Magyarországi Aquinói Szent Tamás Társaság is.
- Szobra áll a piliscsabai egyetem Stephaneum épülete előtt.
[szerkesztés] Főbb művei
- De fallaciis, 1244
- De propositionibus modalibus, 1244-1245
- Contra impugnantes Dei cultum et religionem, 1257
- Super Boethium de hebdomadibus, 1258
- Summa contra Gentiles, 1258-1264
- Summa Theologiae, 1265-1272
- Magyarul A teológia foglalata I/1 és I/2. (Bp., 1994, 1995)
- Officium de corpore Christi 1264
- De perfectione vitae spiritualis, 1269
- Contra pestiferam doctrinam retrahentium homines a Religionis ingressu, 1270
- De aeternitate Mundi contra murmurantes, 1270
- De substantiis separatis, 1272-1273
- De mixtione elementorum ad magistrum Philippe, 1273
[szerkesztés] Irodalom
- Aquinói Szent Tamás: A létezőről és a lényegről (ford. Klima Gyula) Helikon Kiadó 1990. ISBN 9632080394
- SH Atlasz - Filozófia Athenaeum Kiadó 1999; ISBN 9638596236
- Filozófiatörténeti vázlatok (szerk. Turay Alfréd) Szent István Társulat, Budapest. ISBN 9633608430
- Filozófiai Kislexikon, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1972.
[szerkesztés] Ajánlott irodalom
- Marie-Dominique Chenu: Aquinói Szent Tamás és a teológia (Bp., 1999)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Based on work by 