A priori

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

a priori (lat. "abból ami korábban van") a tapasztalatot, a tényeket megelőző tudás ellentéte a posteriori, azaz a tapasztalatból származó ismeret. Eredetileg a késő skolasztika Arisztotelész fordításaiban merül fel, melyben az okból az okozatra történő következtetést a prioronak, az okozatból (azaz a tapasztalt jelenségekből) az okra történő következtetést pedig a posteriorinak nevezték.

Az újkori filozófiában módosult jelentést kap: az a priori kijelentések - azon kívül hogy tapasztalattól függetlenek - szükségszerű és univerzális érvénnyel bírnak (pl. René Descartes).

Az a priori kijelentések tapasztalati adatok felhasználása nélkül tehetők: pl. "két páros szám összege szintén páros szám" kijelentés érvényessége közvetlenül belátható.

Az a priori következtetések igaz premisszák és a következtetés szabályainak betartása mellett tapasztalati megerősítés nélkül is helytállóak (pl. a matematikai bizonyítások).

Az a priori fogalmak (ideák) az empirista filozófiában merülnek fel: azokat a fogalmakat jelölik vele, melyek nem származhatnak a tapasztalatból (pl. a szubsztancia fogalma).

Immanuel Kant filozófiájában központi szerepet játszik a priori fogalma. Szerinte a kijelentések feloszthatók az analitikus-szintetikus és az a priori-a posteriori fogalompár segítségével. A filozófia feladata a priori szintetikus állítások rendszerének feltárása.