John Locke

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk az angol filozófusról szól. Ha a Lost című sorozat szereplőjére vagy kíváncsi, lásd: John Locke (Lost)

Felvilágosodás XVII. század

Név:	John Locke
Született:	1632, Augusztus 29, Wrington, Somerset, Anglia
Meghalt:	1704,Október 28, Essex, Anglia
Iskola/irányzat:	Empirizmus
Érdeklődés:	Metafizika, Episztemológia, Politikafilozófia, Pedagógia
Fontosabb nézetei:	tabula rasa elmélet, emberi jogok
Befolyásolta:	Humet, Kantot, és még sok más filozófust
Hatással voltak rá:	Platón, Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás, Descartes, Hobbes

John Locke (Somerset, Wrington, 1632. augusztus 29. – Essex, Oates, 1704. október 28.) angol filozófus. Az angol empirizmus egyik fő képviselője, tehát egyike azon filozófusoknak, akik a tapasztalatot teszik meg a filozófia alapelvévé: minden tudás a tapasztalattól függ és annak ellenőrzése alatt áll. Az államról, a vallási toleranciáról és a pedagógiáról vallott nézetei nagy befolyással voltak a felvilágosodásra és a politikai liberalizmusra.

[szerkesztés] Élete

John Locke egy Somerset grófságbeli faluban született 1632 nyarán és 1704-ben hunyt el barátai, a Masham család oatesi házában, Essexben.

1667-ben kapcsolódott be az angol országos politikába Shafbesbury gróffal való megismerkedése következtében. Ötvenes éveitől híres ember lesz, de hírnevét végül filozófusként érdemelte ki, műveinek, elsősorban az 1683-ban megjelent Értekezés az emberi értelemről című munkájának a publikálása révén.

1667 és 1683 között Shaftesbury II. Károly udvarának legbefolyásosabb politikusa volt, egy olyan országos politikai ellenzék vezetője, amely azzal fenyegetőzött, hogy forradalom útján dönti meg a trónt.

1683 -ban Londonból Rotterdamba menekült az ellene indult politikai vádak miatt.

1688-ben a protestáns Orániai Vilmos angliai partraszállása és a római katolikus II. Jakab király elmenekülése után Locke visszatért Londonba. Ekkor publikálja a Levél a vallási türelemről, az Értekezés az emberi értelemről és az Értekezés a kormányzatról című műveit.

[szerkesztés] Államfilozófia

1660 –ban, Locke megírta elő két jelentősebb munkáját, amelyet a Two Tracts on Goverment címen ismerünk. Ebben a műben fejti ki az állam kialakulásáról és működéséről szóló érveit.

Locke szerint az államformát az határozza meg, hogy a közösség kinek (kiknek) a kezébe teszi le a hatalmat. A fentiek alapján különböztethető meg egymástól a demokrácia, az oligarchia és a monarchia. Locke tipológiája tehát az arisztotelészi osztályozást követi annyiban, amennyiben a hatalom gyakorlóinak személye alapján csoportosít.

Az államforma demokrácia, ha a ”többség kezében van a közösség egész hatalma azok felett, akik először egyesülnek társadalommá és ezért a többség használhatja ezt a hatalmat arra, hogy időről időre törvényeket hozzon a közösség számára…”1 Az oligarchia abban különbözik a demokráciától, hogy itt néhány kiválasztott ember jut hatalomhoz – általában nem választás útján -, s ez a hatalom öröklődik utódaira. Végül a monarchia utópikus jegye, hogy a közösség egy embernek adja át a hatalmat, amely örökletes monarchiává lesz, amennyiben egy ember és örökösei birtokolják; választott monarchiává pedig akkor, ha a közösségre száll vissza a monarchia választásának joga annak halála után.

[szerkesztés] A társadalmi szerződés

Locke szerint az ember nem mindig társadalomba szerveződve élt, hanem eredendően minden egyes ember a maga ura volt, csak a természet törvényeinek volt alávetve, amelynek legfőbb szabálya az Istentől teremtett természet fenntartása volt. Az Isten teremtette természeti törvények megtiltják mások életének, egészségének, szabadságának és birtokának a megkárosítását vagy megsemmisítését. Ezt az állapotot nevezzük természeti állapotnak. Bárhol is éljenek együtt emberek ha nincs fölöttük döntésre jogoslt hatalom amelyhez folyamodhatnak, akkor ezek az emberek természeti állapotban élnek (Ez az elképzelés megtalálható Hobbesnál és Rousseaunál is).

Locke természeti állapotról alkotott felfogása abban különbözött Hobbesétól, hogy szerinte ez békés is lehetne, ha az emberek egy része nem venné semmibe a természeti törvényt, így megtörve a békés állapotot. Hogy ezeket a kihágásokat megfékezzék, az emberek létrehoztak törvényeket, amelynek segítségével büntetéseket róhatnak ki azokra, akik életüket vagy vagyonukat veszélyeztethetik. Ezek a törvények képezték a társadalmi szerződést: az emberek közösségekbe tömörültek, amelyeket törvények szabályoztak . Hogy az önbíráskodásokat elkerüljék a végrehajtó hatalmat átadták egy felsőbb instanciának. A felsőbb instancia tagjait az emberek maguk közül választják azzal a feltétellel, hogy betartja a természet adta törvényeiket. Ha a vezetők nem tartják be a természeti törvényekben foglaltakat akkor a népnek joga van a forradalomhoz.

[szerkesztés] A törvények

Locke-nál a törvény kiemelten fontos : a törvény az egyedüli olyan közhatalmi aktus amelynél megkövetelt feltétel – sőt fogalmi elem – a társadalmi jóváhagyás. Ebből viszont világosan adódik az, hogy törvényt csak a törvényhozó hatalom hozhat, hiszen a „társadalom felett csak a társadalom tagjainak beleegyezésével és a tőlük kapott felhatalmazás alapján lehet valakinek törvényhozó hatalma.

Locke szerint ahol nincs törvény ott nincs szabadság sem. Az ember természetes szabadsága, hogy a természet törvénye szabélyozza őt, de semmi más nem szabhat neki korlátot.

[szerkesztés] A tulajdonjog problémája

A magántulajdon és a közösen birtokolt javak közötti különbséget a munka hozza létre. A munka a munkás tulajdona, az ember jogot szerez arra amin dolgozott. Kezdetben, a természeti állapotban mindenkinek csak a saját személye és munkája állt tulajdonában

A tulajdon problémája akkor keletkezett amikor az ember, a természeti állapotból áttért a közösségi létre és megjelent a pénz. A természeti állapotban mindenki annyit birtokolt amennyire megélhetéséhez szüksége volt.Tvábbá régen sok termőföl és kevéss ember volt. Nem volt oka felhalmoznia javakat mert nem tudta volna hasznát venni. Az államon belül, miután megjelent a pénz, lehetősége vált a felhalmozásra, ezért több földet akart megművelni stb. Ekkor vált fontossá a magántulajdont rögzítő törvény.

[szerkesztés] Az állam hármas funkciója

Locke a három állami funkció mellé rendeli a három – modern megfogalmazással élve – államhatalmi ágat :törvényhozás, végrehajtás és föderatív hatalom.

A törvényhozó hatalom funkciója a törvényalkotás. Miután azonban a törvény Locke politikai filozófiájában állandó és változatlan érvényű, ezért egy olyan hatalomra van szükség, amely állandóan alkalmazza azt: ez a végrehajtó hatalom. A harmadik; az állam funkciójához rendelt hatalom a föderatív hatalom, amely „magába foglalja az államon kívüli személyekkel és közösségekkel való szövetségkötések és egyéb egyezségek hatalmát.” állam biztonsági és védelmi érdekeit a külső kapcsolatokban biztosítja.

Locke szerint a törvényhozó és végrehajtó hatalom elválasztása könnyen megvalósítható, hiszen két, egymástól merőben különböző állami funkciót valósítanak meg. A végrehajtó és föderatív hatalom elválasztása azonban sokkal problematikusabb, mivel mindkét mögöttes állami funkció megvalósításához a társadalom egészének ereje kell. A fenti két hatalom erőltetett szétválasztása pedig „oda vezetne, hogy az állam erejével különböző vezérek rendelkeznének, ami viszont előbb-utóbb zűrzavart és romlást idézne elő

[szerkesztés] Ismeretelmélet

Locke filozófiájának központja az ismeretelmélet, amelyet részletesen a Értekezés az emberi értelemről című művében fejt ki. Az ismeretelmélet feladata, hogy az emberi megismeré eredetét és alapelveit feltárja és rámutasson az ember megismerőképességének a határaira.

Locke, Hobbeshoz hasonlóan bírálta Descartes velünk született eszmékről vallott nézeteit. Szerinte az újszülött agya, lelke üres lap („tabula rasa”), melyet a tapasztalás ír tele. A tapasztalásnak két módja van: az érzékelés és az eszmélkedés. A külső világ benyomásait érzékeljük, saját lelkivilágunkról pedig belülről, intuitív módon tájékozódunk.

[szerkesztés] Főbb művei

Értekezés az emberi értelemrõl (An Essay Concerning Human Understanding)( (1690),
Két értekezés a polgári kormányzatról (Two Treatises of Government) 1689),
Levél a vallási türelemrõl (A Letter Concerning Toleration)(1690),
Harmadik levél a türelemről (A Third Letter for Toleration)(1692),
Gondolatok a nevelésrõl (Some Thoughts Concerning Education)(1693)

[szerkesztés] Irodalom

John Dunn: Locke; Atlantisz Könyvkiadó Budapest, 1992; Fordította: Pálosfalvi Tamás.
John Locke: Értekezés a polgári kormányzatról; Budapest, Gondolat, 1986.