Asztrológia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az asztrológia vagy csillagjóslás (görögül αστρολογία) az úgynevezett ezoterikus tanok egyike (és mint az ezoterika általában, tudományos szempontból nem igazolt vagy igazolható), és feladata a bolygók állásából egy adott időpontban bekövetkezett esemény (legtöbbször egy személy születése) sorsának minél pontosabb meghatározása. Tudománytörténeti szempontból a csillagászat tudományának előfutára.
Az asztrológiai tanítások kialakulását az európai hagyományok elsősorban Mezopotámia (Kr.e. 8. század), illetve Babilónia (Kr.e. 5. század) papságához kötik. Hasonlóan alakult ki az asztrológia az ősi Egyiptomban és Görögországban a 2. században. Az asztrológiát ma is széles körben alkalmazzák.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Európán kívül
Indiában, Kínában, valamint az aztékoknál és a majáknál is alkalmazták.
[szerkesztés] Források
- Az első ismert asztrológiai mű a mezopotámiai II. Szargon (Kr.e. 722 - 705) 72 részből álló műve volt.
- Ptolemaiosz a 2. században írta Tetrabiblos művét, mely évszázadokig alapmű maradt.
- A 4. században adta ki Firmicus Maternus Libri Matheses művét.
- Regiomontanus Esztergomban befejezett Tabulae directionum című munkájában az égitestek befolyásain kívül közli a horoszkóp 12 házának számítási módját, a régi Campanus-féle módszer figyelembevételével, és egy, az asztrológiában nélkülözhetetlen csillagászati táblázatot is felállít. Prognózisában többek szerint előre megírta az 1789-es francia forradalom idejét és eseményeit.
[szerkesztés] Az asztrológiai tanok
Az asztrológia szimbólumrendszerként használja fel a bolygókat, a csillagokat, a csillagképeket.
A „nyugati” néven elterjedt (babilóniai) asztrológiában 12 állatövi jegy (zodiákus), 10 bolygó (eredetileg csak hét, melybe szimbolikusan a Nap is tartozott) és 12 úgynevezett ház van (külön házszámítási módszerekkel, pl. Placidus, Regiomontanus, Campanus), illetve ezek helyzetének egymással bezárt szögkapcsolata. Ezek együttes kölcsönhatásainak elemzésével lehet vizsgálni a szülött jellemét, illetve haladó fokon egyes életeseményeit, köznapi szóhasználattal: a „jövőjét”.
Az asztrológia vizuális megjelenítési formája a horoszkóp. A „horoszkóp” szó pontos jelentése: „óra-kép”, mely alatt a Nap, a Hold és a bolygók egy megadott időpontban a Föld egy megadott pontjáról látható (tehát látszólagos) elhelyezkedését értjük az állatövön. A vizsgált égitestek látszólagos égi pozíciójának pontos kiszámításához szükséges az alany születési éve, hónapja, napja, lehetőleg negyedórán belüli születési ideje és születési helye. Az úgynevezett újsághoroszkópok ezen adatok helyett csak a Nap zodiákusban elfoglalt állatövi jegy szerinti pozícióját tárgyalják, így ezek nem valódi horoszkópok.
Még kevéssé ismert az antropozófia által bevezetett úgynevezett asztrozófia.
Az asztrológiai tanításoknak számos értelmezése létezik.
Az asztrológia az ezoterika (ezoterikus tudás) egy alkalmazása, annak egy vetülete. Az asztrológia nézetei szerint nem a csillagok nem határozzák meg, determinálják az egyes ember életét, hanem csak egy lehetőséget biztosítanak bizonyos összefüggések felismerésére, az egyén belső természetének, illetve előtte álló „feladatainak” megismerésére. (Azon módszerek, melyek ugyanezt az eredményt nem a csillagok, hanem más segítségével érik el az ezoterika más-más területein találhatóak meg.) A megismert tények nem konkrét eseményeket írnak elő, nem a jövőt mondják meg, hanem azt, hogy az egyénnek milyen (általában jellemfejlődési) feladatai vannak, melyeket szabad akarata szerint valósíthat meg, vagy akár próbálhat elkerülni.
Az asztrológia szerint a születési horoszkóp mutatja a személyt legmarkánsabban meghatározó jegyeket, az egyénben rejlő lehetőségeket és az előtte álló feladatokat. Minél pontosabb időt vesz figyelembe a horoszkóp, annál aprólékosabb, részletesebb az eredmény, ezért igen jelentős eltérések mutatkozhatnak a csak a születés hónapját vagy napját figyelembe vevő (úgynevezett) horoszkópok és a percre pontosan kiszámított horoszkópok között, melyek nem csak a nap pozícióját, hanem az összes asztrológiai objektum helyzetét és kölcsönös elhelyezkedését is figyelembe veszik.
Mivel a horoszkóp egy adott „dolog” jellegzetességeit és várható „sorsát” próbálja meghatározni, ezért nem csak személyeknek, de bármilyen számunkra fontos eseménynek is lehetséges horoszkópot készíteni, például egy új, nagy feladat előtt (pl.: cégalapítás, vagy akár űrutatási program beindítása).
[szerkesztés] Asztrológusok
Híres asztrológus és asztronómus volt (ez a kettő a modern tudomány megjelenéséig még nem vált el élesen egymástól), illetve komolyan foglalkozott az asztrológiával:
[szerkesztés] Ókor
- II. Szargon, Mezopotámia (Kr.e. 8. század)
- Osthanes, Babilon (Kr.e. 5. század)
- Platón
- Arisztotelész
- Pithagorasz
[szerkesztés] Középkor, újkor
- Albertus Magnus
- Aquinói Szent Tamás
- Johannes Campanus
- Regiomontanus
- Ilkus Márton (utóbbi kettő Mátyás király asztrológusa volt)
- Paracelsus
- Nostradamus
- Tycho Brahe
- Johannes Kepler
- Morin
- Placidus de Titis
[szerkesztés] XX. század
- Karl Brander-Pracht
- Friedrich Schwickert (Sindbad)
- Erich Carl Kühr
- Paul Regenstreif
- Győrffy László
- Baktay Ervin
- Dubravszky László
[szerkesztés] Megítélése
Az asztrológia megítélése minden korban vitatott volt, már a pogány Rómában is előfordult, hogy a városból kitiltották az asztrológusokat; és a felvilágosodás előtti Európában is sokszor mint „pogányságot” elítélték. Érvényességéről nehéz világos képet adni. Számos kiváló tudós foglalkozott vele, például Kepler is, de ide sorolhatjuk a magyar Győrffy László hadbíró ezredest is, aki mai ismereteink szerint az első magyar asztrológiai tankönyv szerzője volt. Az asztrológiát nagyon sokan ellenzik, sokan alapvető tanításainak ismerete, vagy legalább megismerésének igénye nélkül. Sokan az emberi „szabad akarattal” ellentétben állónak tartják, és ezért eleve tagadják.
[szerkesztés] Kritikája
Az asztrológia kritikája elsősorban tudományos oldalról történik, és a tudományos módszer elemeit kérik számon. Ennek megfelelően ez empirikus igazolást hiányolják és az elméleti problémákat kritizálják
[szerkesztés] Elméleti problémák
Az asztrológia, mint "elmélet" is gyenge talajon áll. Első gond, hogy nincs tulajdonképpen egy asztrológiának egy pontosan leírt elmélete. Vannak, akik szerint a születési időpont releváns, vannak, akik szerint a fogantatás időpontja. Vannak, akik szerint az időpont percnyi pontossággal kell, ugyanakkor ismerjük a csillagjegyekkel operáló teljesen durva horoszkópokat is.
A következő gond, hogy az asztrológia általában nem mondja meg, mit is tud jósolni. Ha semmilyen egyértelműen ellenőrizhető jóslata nincs, akkor azért nem tudomány. Ha van, akkor merül fel a kísérleti ellenőrzés lehetősége.
Az elfogadott fizikai ismereteink szerint a Nap és a Hold kivételével a bolygók és a csillagok nincsenek olyan hatással ránk, amelyet az ember akár csak érzékelne, nemhogy jelentős befolyással lenne rá. Fordítva sem tudunk hatásról, tehát hogy a csillagok miért jeleznék az egyének valamilyen tulajdonságát. Nincs tehát semmiféle hatásmechanizmus az asztrológia elgondolása mögött, pláne nem olyan, ami illeszkedne más tudományos ismereteinkhez.
A következő probléma, hogy amennyiben volna ilyen hatás, akkor az asztrológia akár a születés, akár a fogantatás időpontját veszi alapul, az ember életének egyetlen pillanatát tekinti csak. Nincs semmiféle indoka annak, hogy a hatás miért pont csak ebben a pillanatban volna jelentős, és máskor miért nem. Az ember életében az égi, ciklikus hatások hosszabb távon kiegyenlítődnének, ha lenne is ilyen.
Az asztrológia továbbá nem veszi figyelembe azt, hogy az ember életére legnagyobb hatással a genetikus öröksége és a környezetének nevelő hatása, azaz a szociális hatások vannak. Ezek olyan erős hatások, hogy emellett még egy jelentősebb harmadik faktor is eltörpülne. Az asztrológiának tehát eme hipotetikus, harmadik, gyenge faktor mellett az első két faktorral kellene elsősorban számolni, amely számolás viszont a tudományos ismereteink alapján is igen korlátozottan vihető végbe. Tehát ha volna is egy harmadik faktor, az első két legfontosabb faktorral valós számolás sem vitelezhető még ki.
Amennyiben a hatás fordított, azaz a csillagok jelzik az emberek sorsát, akkor még elképesztőbb az elgondolás, hiszen a csillagok pályáját tudjuk, hogy a fizikai törvények szerint a gravitációs hatások hogy határozzák meg. Itt tehát nem képzelhető el semmiféle más hatás.
Amennyiben a csillagok állása és az emberi sorsok valamilyen tulajdonsága között bármilyen összefüggés lenne, akkor valamelyik irányba kellene lennie egy hatásnak, vagy egy közös harmadik "oknak". Mindegyik varációban a hatásmechanizmus rejtélyes, illetve lehetetlen a fizikai és matematikai ismereteink szerint.
[szerkesztés] Empirikus problémák
Az empírikus igazolás különféle statisztikák formájában volna megtehető, de ilyen alig készül. Pozitív igazolásról nem tudni, néhány szórványos negatív kísérletről lehetett csak hallani. ld. irodalom.
[szerkesztés] Irodalom
- Győrffy László: Asztrológia (Bp., 1935)
- Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve (Bp., 1942, 1943, 1945, 1989, 2000)
- Trentai Gábor: Beszéljünk másképp az asztrológiáról (Bp., 1988, 1999)
- Dubravszky László - Eörssy János: A tradicionális asztrológia tankönyve (Bp., 1992, 2000)
- Radix, folyóirat (1990-től)
- Friedrich Schwickert (Sindbad) - Adolf Weiss: Asztrológiai elemek (Bp., Sindbad Kiadó., 1998)
- Friedrich Schwickert (Sindbad) - Adolf Weiss: Asztrológiai szintézis (Bp., Sindbad Kiadó., 1998)
- Friedrich Schwickert (Sindbad) - Adolf Weiss: Asztrológiai szerkezettan (Bp., Sindbad Kiadó., 1999)
Based on work by 