Szingapúr

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szingapúri Köztársaság
新加坡共和国
Republik Singapura
சிங்கப்பூர் குடியரசு

(Szingapúr zászlaja) (Szingapúr címere)
Nemzeti mottó: Majulah Singapura "Előre, Szingapúr"
Himnusz	"Majulah Singapura"
Főváros	Szingapúr1 (é. sz. 1°17′ k. h. 103°51′)
Legnagyobb város	Szingapúr1
Hivatalos nyelv	angol, mandarin, maláj, tamil
Államforma	parlamentáris köztársaság
Elnök Miniszterelnök	Sellapan Rama Nathan Lee Hsien Loong
Függetlenség - Malajziától	1965 Augusztus 9
Terület  - teljes  - ebből víz	175. 692 km² 1,4 %
Népesség  - 2005. évi adat  - népsűrűség	118. 4.425.720 fő 6.389 fő/km²
GDP  - teljes (2005)  - egy főre jutó	54. 124 001 millió USD 28.228 USD (22.)
Pénznem	Szingapúri dollár (SGD)
Időzóna  • (NYISZ)	SST (UTC+8) nincs (UTC+8)
TLD	.sg
Nemzetközi gépkocsijel	SGP
Hívószám	+65
1 Szingapúr egy városállam.

Szingapúr (kínaiul: 新加坡共和国, tamilul: சிங்கப்பூர் குடியழுத்து malájul: Republik Singapura) egy független ország, városállam Ázsia délkeleti részén. Az ország főszigetét északról a 900 méter-1,5 km széles Johori-szoros választja el Malajziától, vagyis a Maláj-félszigettől. A sziget déli részét a Malaka-szoros hullámai mossák, amelyben közel 60 kis sziget áll szingapúri fennhatóság alatt. Ez a szoros emellett Indonézia felségvizeinek határa is. Az állam nevét a szanszkrit सिंह, simha, vagyis oroszlán és a szintén szanszkrit पुर, pura, azaz város szavakból kapta.

1965-ös függetlenedése óta az Oroszlánváros rohamos fejlődésbe kezdett, amit nagyrészt előnyös gyarmati múltjának is köszönhetett. Szingapúr volt ugyanis a környék brit gyarmati központja. A stratégiai jelentőségű kikötője hamarosan a világ egyik legfejlettebb államává tette a várost. Ma már alig lehet elképzelni, hogy alig 100 évvel ezelőtt szemetes, cölöpházakkal teletűzdelt kis kikötő volt, hiszen ma központjában a leghatalmasabb bankok és társaságok felhőkarcolói állnak, modern sugárutakkal és üzletekkel. A világon az egyik legmagasabb egy főre jutó GDP-vel büszkélkedő kis államban szigorú törvények védik a környezetet, de súlyos büntetést szabhatnak ki arra, aki közterületen szemetel, köpköd, cigarettázik, rágógumit ragasztgat vagy akár nem öblíti le a wc-t a nyilvános illemhelyeken. (Innen ered a sajnos lefordíthatatlan mondás: Singapore is a fine country. [fine] jelenthet nagyszerű-t de büntetés-t is.) A nagy szigor mellett a világon Szingapúrban követik el a legkevesebb bűntényt. Ráadásul a nemzetközi felmérések alapján ez az ország a legkevésbé korrupt. A sorozás minden egyes szingapúri férfi állampolgárnak (sőt, a nem állampolgár betelepültek fiainak is) kötelező. Ugyan történelme során még nem keveredett háborúba a városállam, ma mégis százezres aktív hadserege van, és összesen 350 ezren hívhatók be hadi szolgálatra.

Tartalomjegyzék 1 Történelem 1.1 Politika és kormányzat 2 Természeti viszonyok 3 Gazdaság 4 Népesség 5 Látnivalók 6 Kultúra 7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Történelem

A szigetet először kínai források említik a 3. században. Ebben az időben Tomaszeknek nevezték a Maláj-félsziget csücskén elhelyezkedő szigetet. Sokáig csak halászok és kalózok tanyáztak a kicsi kis kikötőben. Singapurát a maláj hagyományok szerint Srivijaya egyik hercege alapította. Srivijaya uralmát a 14. században a Majapahit Birodalom döntötte meg. Ebben a korban Tomaszek egyre nagyobb várossá fejlődött, és halászatból valamint kereskedelemből lakói tehetősebbek lettek. De még mindig nem tartozott a legfontosabb települések közé. Hamarosan a Sziámi Királyság tette rá a kezét a területre, majd a 15. század elején a Malakkai Szultanátus (másnéven Johorei Szultanátus) birtokába került.

A következő évszázad a lassan fejlődő városka életében sorsdöntő volt. Először jelentek meg Szingapúr partjainál európai hajók. A portugálok háborút robbantottak ki a malájok ellen, és ekkor 1617-ben porig égették a cölöpházakon álló városkát. A portugálok sem tudták megtartani a szigetet hosszú ideig, ugyanis a 17. század elején a hollandok kezére került Szingapúr. A nagybirodalmi huzavonából végül Nagy-Britannia került ki győztesen, amikor 1819-ben Thomas Stamford Raffles, a Brit Kelet-indiai Társaság képviselője megállapodást kötött a hollandokkal, miszerint a szigeten kikötőtelepülést alapít. A brit gyarmati városkát Szingapúrnak nevezte el, és hamarosan innen kiindulva DK-Ázsia jelentős részét sikerült a társaság befolyása alá vonni. Egyre fontosabb kikötővé vált, és 1832-ben a környező szorosbéli területek központjává vált, majd 1867-ben brit koronagyarmattá vált. Egyre fontosabb kikötővé vált stratégiai fontossága miatt, hiszen az Európát Kínával összekötő hajóút mentén feküdt. 1842-ben, amikor Hongkong is a brit gyarmatbirodalom részévé vált, Szingapúr jelentősége megkopott. A mélyzuhanásból aztán még nagyobb lendülettel tört fel, amikor 1869-ben megnyitották a Szuezi-csatornát. A matrózvilág egyik legismertebb kikötőjévé vált. A DK-ázsiai brit központ egyre jobban fejlődött, de még mindig főként alacsony cölöpházak alkotta negyedekből állt.

Az I. világháború után brit katonai támaszpont létesült a szigeten. A katonai jelenlét ellenére a II. világháborúban 1942. február 15-én a japán csapatok elfoglalták Szingapúrt, és egészen a japán kapitulációig, 1945 szeptemberéig tartották felügyeletük alatt. A japánok új nevet is adtak a városnak: Szjonan-to, vagyis a Dél fénye. A háború elültével a sziget újra a britek birtokába került. 1946-ban önálló koronagyarmatként kezelték, majd 1959-ben önigazgatást nyert el. A szabad választásokon Lee Kuan Yew nyert, aki a későbbiekben hatalmas szerepet játszott abban, hogy Szingapúr a mai fényében tündököljön. 1962-ben egy demokratikusan megrendezett referendumon a szigetállam úgy döntött, hogy csatlakozik a Maláj Államszövetséghez, amelyben Szingapúr mellett Malájföld, Sabah és Sarawak vett részt. A szövetség 1963 szeptemberében alakult meg. Szingapúr ekkor autonóm kormányzattal rendelkezett. Az államalakulaton belül hamarosan ellentétek kerültek felszínre a szingapúri és a szövetségi kormány között. Ezek a szigetország kiválásához vezettek. Így 1965. augusztus 9-én Szingapúr független államá alakult, ugyanis elsőként két nappal a szétválás után ekkor ismerte el Malajzia Szingapúr szuverenitását.

Az újonnan alakult állam súlyos gondokkal nézett szembe. Lakói között tombolt a munkanélküliség, kevés lakás volt, a forgalmas kikötő csak a környezetszennyezést növelte és a kis országnak alig volt saját nyersanyaga. Azonban Lee Kuan Yew kormánya sikerrel vette az akadályokat, és a nemzetközi üzleti élet központjává sikerült emelnie a városállamot. A szingapúri csoda karmestere (hivatalosan) egészen 1990-ig vezette az országot.

[szerkesztés] Politika és kormányzat

Bár Szingapúr köztársaság, és mint ilyen, az ország vezetését "választják", Lee Kuan Yew megszakítás nélkül volt hatalmon 3 évtizeden keresztül. A People's Action Party (PAP, Lee pártja) gyakorlatilag az egyetlen párt az országban, így nem nagy csoda a sorozatos választási győzelme. A kritikusok szerint a PAP mindent meg is tett az esetleges konkurens pártok elnyomására: a lejáratástól, pereskedéstől kezdve a választási rendszer (számukra kedvező) átalakításáig terjedt az eszköztáruk. Ezért aztán Szingapúrt inkább tekintélyelvű államnak tartják, mint demokráciának.

Lee Kuan Yew utódlása is érdekesen zajlott. 1990. november 26-án benyújtotta lemondását az elnöknek, kinevezve utódjául Goh Chok Tong-ot, akit késöbb meg is választottak. Lee lemondásakor létrehoztak egy új posztot a kormányzatban Rangidős Miniszter néven, melyet mindig a lemondó miniszterelnök foglal el. Tehát Lee továbbra is ott maradt a kormányban. Megtartotta a kormányzó párt (PAP) elnöki posztját is, így biztosítva, hogy elgondolásai továbbra is nyitott fülekre találjanak (a pártelnöki posztot végül 1992-ben átadta Goh Chok Tong miniszterelnöknek) . Amikor Goh Chok Tong-ot előléptették miniszterelnök-helyettesből miniszterelnöknek, a régi pozíziójat Lee legidősebb fia Lee Hsien Loong foglalta el.

2004. augusztus 12-én Goh Chok Tong lemond, és az első miniszterelnök fiát Lee Hsien Loong-ot nevezi ki utódjául. Mivel immáron a Rangidős Miniszter cím Goh Chok Tong-ot illeti meg, az idősebb Lee kiszorult volna a kormányzatból. Ezt orvosolandó, a fiatal Lee még egy újabb pozíciót hozott létre a kormányában, a Miniszter Tanácsadó-it, amit apja rögvest el is foglalt, és azóta is együtt kormányozzák Szingapúrt. (A poszt nem keverendő össze az amúgy minden miniszter mellett, a háttérben megtalálható tanácsadókkal, a Miniszter Tanácsadó a kormány tagja, talán a Tárcanélküli Miniszter lehet a magyar megfelelője.)

A Lee család többi tagja is jelentős gazdasági és/vagy politikai pozíciókkal rendelkezik, gyakorlatilag nem nagyon van olyan terület, ahol ne lennének jelen. Ezek alapján a kritikusok Szingapúrt leginkább egy nagyon sikeres családi vállalkozásnak tartják, nem biztos, hogy minden alap nélkül.

[szerkesztés] Természeti viszonyok

Szingapúr az azonos nevű szigeten terül el, ezen kívül még kb. 60 kisebb sziget (Jurong, Tekong, Ubin stb.) alkotja. A kis területű ország legnagyobb része síkság, és csak pár szigethegy emelkedik ki felszínén. Ezek közül a legmagasabb a Bukit Timah nevű domb 167 méterrel a tenger szintje felett. A sekély parti sáv feltöltésével a sziget területét folyamatosan növelik, így például 1960-ban Szingapúr területe még csak 581,5 km² volt szemben a mai 697,2 km²-rel. A feltöltésnek az volt az ára, hogy eltűntek a jellegzetes trópusi mangrove erdők. A városias képet mutató országban amúgy sem maradt igazán sok az eredeti növénytakaróból. Szingapúr területének mindössze 5%-án burjánzik mind a mai napig a trópusi esőerdő. Ennek kárpótlásaként hozták létre a város botanikus és állatkertjét, amely a világ egyik legszebbje a maga műfajában, trópusi gyűjteménye pedig páratlan. Saját vízforrása alig van, így a sziget egyetlen édesvíz készlete az esővíz, amelyet több víztározó gyűjt össze (Seletar, Murai, Pandan stb.). Márpedig csapadékban nincsen hiány, hiszen Szingapúr az egyenlítői éghajlaton fekszik, ahol az évi 2400 mm az átlagos. A statisztikák szerint mindössze két fok átlagos eltérést tapasztalhatunk a januári és a júliusi középhőmérséklet között. Az esős évszak novembertől januárig tart, amikor az európai embereknek sokszor meg kell küzdeniük a magas páratartalommal.

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Látnivalók

[szerkesztés] Kultúra

ASEAN Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége
Brunei | Fülöp-szigetek | Indonézia | Kambodzsa | Laosz | Malajzia | Mianmar | Szingapúr | Thaiföld | Vietnam
Megfigyelő státusz: Pápua Új-Guinea

A világ országai | Ázsia

Afganisztán | Arab Emírségek | Azerbajdzsán | Bahrein | Banglades | Bhután | Brunei | Ciprus | Fülöp-szigetek | Grúzia | India | Indonézia | Irak | Irán | Izrael | Japán | Jemen | Jordánia | Kambodzsa | Katar | Kazahsztán | Kelet-Timor | Kína | Kirgizisztán | Koreai Köztársaság (Dél-Korea) | Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) | Kuvait | Laosz | Libanon | Malajzia | Maldív-szigetek | Mianmar (Burma) | Mongólia | Nepál | Omán | Oroszország | Örményország | Pakisztán | Srí Lanka | Szaúd-Arábia | Szingapúr | Szíria | Tádzsikisztán | Thaiföld | Törökország | Türkmenisztán | Üzbegisztán | Vietnam

Függő területek: Ashmore- és Cartier-szigetek | Karácsony-sziget | Kókusz (Keeling)-szigetek

Vitatott státuszú területek: Dzsammu és Kasmír | Észak-Ciprus | Hongkong | Kasmír | Kurdisztán | Makaó | Palesztina | Tajvan | Tibet

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Szingapúr.lap.hu (linkgyűjtemény)