Szuezi-csatorna

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Szuezi-csatorna (arabul: قناة السويس, Qanā al-Suways), a Sínai-félsziget nyugati részén épült tengeri csatorna. Hossza 163 km, a legkeskenyebb részén 300 m széles. Ez a mesterséges viziút Egyiptomban a földközi-tengeri Port Said (Būr Sa'īd) és a vörös-tengeri Szuez (al-Suways) városokat köti össze.

A csatorna észak-déli irányú viziszállítást tesz lehetővé Európa és Ázsia között az afrikai kontinens megkerülése nélkül. A csatorna megnyitása előtti időkben, az áruk szállítása a Földközi-tenger és a Vörös-tenger között gyakran a hajókból való kirakodással és a szárazföldön való áthordással járt együtt.

A csatornát két részre, északi és déli részre osztja a 250 km² kiterjedésű sósvizű tó, a Nagy-Keserű-tó (Great Bitter Lake), összekapcsolván a Földközi-tengert és a Vörös-tengeri Szuezi-öblöt. Mivel a csatorna nem zárt a tengervíz szabadon áramolhat a tóba a párolgási veszteség pótlására. A tónak puffer szerepe is van, csökkenti az árapály áramlások hatását.

[szerkesztés] Ókori csatorna

A szuezi földszoroson át a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel összekötő csatorna ötlete a már az ókori időkben felmerült.

Valószínűleg már legalább III.Szeszotrisz fáraó (XII.dinasztia) ásatott kelet-nyugat irányú csatornát a Tumilat völgyében (Wadi Tumilat) mely összekapcsolta a Nílust a Vörös-tengerrel a Puntokkal való közvetlen kereskedelem érdekében. Ásatások leletei bizonyítják létezését legalább az i.e. 13.századig, II. Ramses fáraó idejéig. Később ez a csatorna jelentőségét vesztette, betemetődött.

II. Necho (i.e. 610-595), a Nílusdelta Pelusian ága és a Keserű-tavak északi vége közt újra csatornát kezdett építetni, amelyet Hérodotosz szerint Dareiosz Hystaspes (i.e.522-486), perzsiai király, Egyiptom meghódítója fejezett be 100 évvel későbben. Ezt a csatornát II. Ptolemaios (i.e. 285-247) a Vörös-tengerig kibővítette, majd félbehagyta. A csatorna idővel bedüledezett, de az actiumi csata idejében (i. e. 31) még Kleopátra néhány hajója ezen át jutott a Vörös-tengerbe.

Az első római császárok idején elhanyagolt csatornát, Traianus (98-117) római császár ismét újjáépíttette. A csatorna néhány évszázadon keresztül ismét feledésbe merült, majd Omár khalifa idejében a VII.sz. -ban ismét helyreállították. Használták 767-ig, amikor végleg betemették al-Mansur Abbasid bagdadi kalifa utasítására a Nílus-deltavidéki lázadók elszigetelése érdekében.

[szerkesztés] Modern Szuezi-csatorna

Szuezi-csatorna képe az űrből, NASA 2001

Az első próbálkozás egy modern csatorna építésére Bonaparte Napóleon egyiptomi expedíciójából származik, aki így remélte kereskedelmi hátrányba kényszeríteni Angliát. Az előkészületeket 1799-ben Charles Le Pere kezdte, azonban egy (később hibásnak bizonyult) számítása szerint a Földközi-tenger és a Vörös-tenger szintjének eltérése mintegy 10 m ami túlságosan nagy, így a zsilip nélküli csatorna megvalósítása lehetetlen. A munkálatokat felfüggesztették.

Évtizedekkel később, 1846-ban egy francia tudósokból alakult társulás ismét tanulmányozta a csatorna megvalósításának lehetőségét. 1847-ben Bourdaloue egy új méréssel bebizonyította hogy nincs igazi különbség a tengerek szintje között. Linant de Bellefonds jelentése Ferdinand de Lesseps alexandriai alkonzul figyelmét is felkelteték.

1858. december 15-én Ferdinand de Lesseps megalapította a Szuezi-csatorna társaságot (Compagnie Universelle du Canal Maritime de Suez) miután 99 évre szóló koncessziókat kapott Said Pasha egyiptomi alkirálytól a tengerhajózási csatorna megépítésére és üzemeltetésére. Alois Negrelli osztrák mérnök tervei szerint a Szuezi-csatorna építését 1859. április 25-én kezdi meg a Szuezi-csatorna társaság és mintegy 10 éves munkálatok után az első hajó 1869. február 17-én halad keresztül. A csatorna hivatalos megnyitó ceremóniájára 1869. november 16-án kerül sor, melyen a világ minden tájáról hatezer híres meghívott vett részt.

1875-ben a Brit kormánytól Benjamin Disraeli kivásárolja a csatorna társaságból Egyiptom részét, így részleges irányítása alá kerül a csatorna működtetése, osztozva a többségében francia magánbefektetőkkel.

A csatornának stratégiai fontossága van, lévén óceán kereskedelmi összeköttetést jelent Anglia és az indiai gyarmata, Távol-Kelet, Ausztrália és Új-Zéland között. A terület egéssze pedig strtégiailag jelentős Észak-Afrikának és a Közel-Keletnek egyaránt. 1882-ben, a külföldi intervenció alatt Egyiptomban az Egyesült Királyság szerzi meg a de facto irányítást a csatorna területe felett. A csatorna terület semlegességét Brit csapatok biztosítják az egyiptomi polgárháborúban.

1888. március 2-án a Konstatinápolyi-konvencióban rögzítették az akkori európai vezető hatalmak ( Nagy-Británia, Németország Osztrák-Magyar Monarchia, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Oroszország, Törökország), hogy a Szuezi-csatorna szabad átjárhatóságát garantálják minden hajónak háborúban és békeidőben egyaránt.

1936-os Angol-Egyiptomi szerződésben Anglia ragaszkodik a csatorna feletti ellenőrzés megtartásához. 1951-ben Egyiptom felbontotja a szerződést, majd 1954-re a Britek beleegyeznek a csapatok kivonásába.

Miután az Egyesült-Királyság és az Egyesült Államok visszavonja felajánlott támogatását az épülő Asszuáni gáthoz, - mert Egyiptom a Szovjetuniótól törekedett fegyverkezni, - 1956. május 16-án Gamal Abdel Nasszer elnök államosítja a csatornát. Ez vezet a Brit, Francia és Izrael inváziójához, a néhány hétig tartó Szuezi válsághoz 1956 novemberében. A keletkezett károk és az elsüllyedt hajók miatt a csatorna zárva volt 1957 aprilisáig, amikor ENSZ csapatok segítségével megtisztítják. Ezután az ENSZ csapatok biztosítják és tarták fenn a csatorna övezet és a Sínai-félsziget semlegességét.

1967-es Hatnapos háború után a csatorna 1975. június 5-ig zárva.

Jelenleg Nemzetközi megfigyelő erők (Multinational Force and Observer) (MFO) (többségében amerikai katonák) ellenőrzik a Sínai félszigetet. Miután 1979-ben az ENSZ csapatok mandátuma lejárt, tárgyalások kezdődtek új megfigyelő erők felállítására. 1981-ben felállításra került az MFO, összhangban a többlépcsős Izraeli csapatkivonással. Ezek a megfigyelő erők nem ENSZ irányítás alatt állnak, hanem az Egyesült Államok, Egyiptom, Izrael, és további résztvevő nemzetek közötti egyezmény szerint működnek. (Multinational Force and Observers)

[szerkesztés] Szuezi-csatorna övezet

Jelentősebb dátumok a Szuezi–csatorna történetéből:

1859. április 25: Csatorna építkezés elkezdődik.
1869. november 16: Szuezi-csatorna megnyitója, Üzemeltető és tulajdonos a Szuezi-csatorna Társaság ('Compagnie Universelle du Canal Maritime de Suez')
1875. november 25: Anglia kisebbségi rész tulajdonossá válik a társaságnál, A Szuezi-csatorna Társaság 44%-át szerzi meg, a maradék részt a francia szindikátus felügyeli.
1882. augusztus 25: Britek átveszik a teljes ellenőrzést a csatorna felett.
1936. november 14: Szuezi-csatorna övezet létesítése, Brit ellenőrzés alatt.
1956. június 13: A Szuezi-csatorna övezet visszahelyezve egyiptomi ellenőrzés alá.
1956. július 26: Egyiptom államosítja a Szuezi-csatornát
1956. november 5 – december 22: Francia, Angol és Izraeli csapatok elfoglalják a Szuezi-csatorna övezetét.
1956. december 22: Egyiptom visszakapja.
1967. június 5 - 1975 június 5: A csatorna zárva és egyiptomi blokád alatt.
1975. április 10: Csatorna újra megnyitása.

A Szuezi-csatorna Társaság elnökei:

1855. – 1894. december 7: Ferdinand Marie, vicomte de Lesseps
1892. december 17 - 1896 július 17: Jules Guichard (1894 december 7-ig de Lesseps helyettese)
1896. augusztus 3 - 1913: Auguste Louis Albéric, prince d'Arenberg
1913. május 19 - 1927: Charles Jonnart
1927. április 4 - 1948 március 1: Louis de Vogüé
1948. április 4 - 1956 július 26: François Charles-Roux

Brit alkonzulok Port Suez-ben:

1922 - 1924: G. E. A. C. Monck-Mason
1924 - 1925: G. C. Pierides (ügyvivő)
1925 - 1926: Thomas Cecil Rapp
1926 - 1927: Abbas Barry (ügyvivő)
1927 - 1931: E. H. L. Hadwen (ügyvivő 1930-ig)
1931 - 1934: A. N. Williamson-Napier
1934 - 1936: H. M. Eyres
1936 - 1940: D. J. M. Irving
1940 - 1941: R. G. Dundas

Konzulok:

1941 - 1942: R. G. Dundas
1942 - 1944: H. G. Jakins
1944 - 1946: W. B. C. W. Forester
1946 - 1947: Frederick Herbert Gamble
1947 - 1948: E. M. M. Brett (ügyvivő)
1948 - 1954: C. H. Page
1954 - 1955: F. J. Pelly
1955 - 1956: J. A. D. Stewart-Robinson (ügyvivő)
1956: J. Y. Mulvenny

Szuezi-csatorna övezet kormányzói:

1936. november 14 - 1939. július 24: ?
1939. július 24 – 1941. május 7: Sir Archibald Wavell
1941. május 7 – 1942. augusztus 7: Sir Claude John Eyre Auchinleck
1942. augusztus 7 – 1943. február 19: Harold Rupert Leofric George Alexander
1943. február 19 – 1944. január 6: Henry Maitland Wilson
1944. január 6- 1946. június: Sir Bernard Charles Tolver Paget
1946. június – 1947. június: Miles Christopher Dempsey
1947. június – 1950. július 25: Sir John Tredinnick Crocker
1950. július 25 – 1953. április: Sir Brian Hubert Robertson
1953. április – 1953. szeptember 28: Sir Cameron Gordon Graham Nicholson
1953. szeptember 28 – 1956. június 13: Sir Charles Frederic Keightley

Szövetségi főparancsnok:

1956. november 5 – 1956. december 22: Sir Charles Frederic Keightley (s.a.)

[szerkesztés] A mai kor

Egy amerikai hadihajó a Szuezi-csatornában

A csatornának nincsenek zsilipjei mert a terep sík. A csatorna maximum 150.000 t vízkiszorítású teherrel megrakott hajók áthaladására alkalmas. A hajóknak 16 m-es merülési mélységet tesz lehetővé, de a fejlesztési tervek szerint 2010-ig ezt tovább növelik 22m-ig ami már óriás tartályhajók (supertanker) áthaladását is megengedi. Jelenleg az óriás tankhajók terhények egy részét át kell rakodni egy a csatorna által biztosított hajóba és az áthaladás után, a túloldalon ismét vissza kell rakodni. Egyetlen hajózható pálya van, számos kikerülést biztosító kitérő területtel. A hajók egymás után, konvojban közlekednek. Átlagos napokon két konvoj tart dél felé és egy északnak. Az első dél felé tartó konvoj a kora reggeli órákban indul és halad le a Nagy-Keserű-tóig, ahol horgonyt vetnek a hajózó csatornán kívüli területen és megvárják a délről közeledő másik konvoj elhaladását. Utána az észak felé tartő konvoj El Qantara közelében levő kitérőnél halad el a csatorna partjához kikötött, második, dél felé tartó konvoj mellett is. Szuezi-csatorna Hatóság jelentése szerint 2003-ban 17.224 hajó haladt át a csatornán, ami kb. 8% -a a világ teljes hajóforgalmának. Az átkelés időtartama 11 és 16 óra közötti, kb. 8 csomós sebességgel haladva. A sebességkorlátozás, a hajók által keltett hullámzás, csatornapartot erodáló hatását csökkenti.

1980-ban adták át a csatorna alatt átvezető Ahmed Hamdi közúti alagutat és fent, 226 m magasban nagyfeszültségű villamos távvezetékek is keresztezik a csatornát 1999-óta. A csatorna nyugati partján, annak teljes hosszában egy vasúti vonal is végigfut.