Berlin

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

Ezt a lapot át kellene olvasni, ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét.

Berlin

Berlin zászlója	Berlin címere
Adatok
Főváros:	-
Területe:	891,82 km²
Lakossága:	3 395 189 fő (2005)
Népsűrűség:	3809 fő/km²
Hivatalos honlap:	www.berlin.de
ISO 3166-2:	DE-BE
Politika
Polgármester:	Klaus Wowereit (SPD)
Hatalmon lévő párt:	SPD/PDS koalíció
Térkép

Berlin Németország fővárosa, egyben Németország egyik tartománya.

[szerkesztés] Fekvése

é. sz. 52°31′ k. h. 13°24′ A Spree folyó partján fekszik. A Spree több ágra szakad és itt torkollik bele a Panke. Lakossága különösen 1870 óta rohamosan növekszik. 1871-ben 824 580 fő, 1892 elején 1 624 313 fő volt. Legynagyobb részük evangélikus (lutheránus) (1 352 559 fő), kisebb részük római katolikus (135 407 fő) és izraelita (79 286 fő).

Berlin a Spree 5 km széles völgyében fekszik, fejlődése nyomán már a körülbelül 10 m-rel magasabban fekvő síkságra is kiterjed. A város területén a Spree két ágra oszlik, szigetet képez; ezenkívül átszeli a várost a Landwehr-, a Lujza- és a B.-spandaui hajózási csatorna, amelyeken 50-nél több híd ível át. E hidak közül a legszebb a Schlossbrücke (48 m hosszú), amelyet 1822-24-ig Schinkel tervei szerint építettek; széleit 4-4, a katonai életet ábrázoló márvány szoborcsoport ékesíti. Jelentősebb hidak még: a Hossz (Kurfürst-)híd, a nagy választófejedelem ércből öntött lovasszobrával; a Vilmos császár hídja, a 4 márvány szoborcsoporttal ékesített Belle-Alliance-híd és a Herkules-híd.

[szerkesztés] Története

1701-től, a Porosz Királyság megalakulásától Poroszország fővárosa. A harmincéves háborúban majd a hétéves háborúban több ízben megszállták az orosz, illetve az osztrák csapatok, 1807-ben Bonaparte Napóleon francia katonái. Berlin vidékén egykor vendek laktak, helyüket később német telepesek vették át. A város a 13. század elején kereskedővárosként jött létre, több fontos kereskedelmi ut haladt át rajta. Berlin neve 1244-ben fordul elő legelőször oklevelekben, egy, a Spree szomszédos szigetére épült másik telep neve (Colonia = Kölln) már 1238-ban. 1225 és 1233 között mindkét település megkapta a brandenburgi jogot; az ikervárosok csak 1709-ben egyesültek egymással. A bajor, de különösen a luxemburgi házból való fejedelmek alatt a város fejlődése lendületet kapott. 1307-től a Hanza-szövetség tagja. 1391-ben Berlin megkapta az önálló bíráskodás jogát, de a 15. században sokat szenvedett a junkerektől, elsősorban a Quitzow családtól. Hohenzollern Frigyes, az új fejedelmi család megalapítója (1415) véget vetett az ököljog korának; II. Frigyes pedig Kölln helyén új kastélyt épített. A 14. század közepétől a brandenburgi választófejedelmek (1440-től a Hohenzollernek) székvárosa. János Cicero óta (1486 -99) Berlin a brandenburgi fejedelmek székvárosa. 1544-ben a város pénzzel váltotta vissza II. Frigyestől a korábban elvett bíráskodási jogot. Joakim meghonosította a protestáns istentiszteletet (1539). 1613-ban János Zsigmond református hitre tért, ez zendülésre szolgáltatott okot. A harmincéves háborúban a gyenge falakkal körülvett városnak pénzen kellett magát a svédek támadásaitól megváltania. Lakossága akkor 10 000 főre rúgott. Frigyes Vilmos a «nagy választófejedelem» Berlin felvirágzása körül nagy érdemeketszerzett. Leszállította az adót, újabban és célszerűbben megerősítette, alapját vetette a Friedrichswerder és Dorothea-városrésznek, és menedékhelyet nyitott a szárnyai alá menekülő waldenseknek, hugenottáknak és németalföldi reformátusoknak. Ugyanő a Spree-hajózáson is lendített és különösen Spandau városrész telt meg uralkodása alatt hajós néppel. I. Frigyes király 1709-ben azután a négy városrészt egy egésszé egyesítette. Ő alapította továbbá a Friedrich-városrészt, a Zeughaus-t és számos tudóst meg művészt hívott meg udvarába. 1699-ben és 1700-ban alapját vetette a szépművészetek és tudományok akadémiájának. I. Frigyes Vilmos leromboltatta a várfalakat, az őrséget ellenben 14 265 főre emelte, míg a többi lakosság csak 58 800 fő volt. Nagy Frigyes számos külföldi iparost telepített Berlinbe, az állatkertet gyönyörű parkká alakította át, a katonaság számára pedig kaszárnyákat épített. A városi közigazgatást az 1747. évi rendelettel rendezte. A hétéves háború elején, 1757-ben Hadik András vezérlete alatt magyar huszárok sarcolták meg a várost; 1760-ban pedig az oroszok, akik nagy összegű hadisarcot követeltek. A század vége felé a kereskedelmi és iparos osztály tért kezdett foglalni a tisztviselői és katonai elemekkel szemben. Míg 1707-ben csak 55 000 lakosa volt a városnak, 1800-ban azok száma már 172 132-re emelkedett. 1806 októberében a franciák szállták meg Berlint, és e megsarcolással egybekapcsolt okkupáció 1808 decemberig tartott. A napóleoni háborúk lezajlása után Berlin a haladás és jólét útjára lépett. Berlin a porosz királyság és a német birodalom fővárosa, a porosz király és a német császár székvárosa, valamint a német birodalmi hatóságok legnagyobb részének székhelye volt. III. Frigyes Vilmos megalapította az egyetemet (1809), amelyhez elsőrangú tudósokat nevezett ki és az ő parancsára építette Schinkel e régi múzeumot. IV. Frigyes Vilmos az új múzeumot létesítette. 1838-ban épült az első vasút. 1848. március 18-án vette kezdetét a szabadságharc, melyet azonban itt is rövid idő alatt levertek. 1860 óta az északi külvárosokban egymásután nagy gyárak épültek, 1871-ben pedig Berlin a német császárságnak fő- és székvárosa lett és azóta páratlan gyorsasággal növekedett világvárossá. Tisztaságra és példás rendre nézve egy város sem múlta felül.

Noha több (nagyobb és központibb helyen fekvő) riválisa is lehetett volna a német főváros címére (Frankfurt, München, Bécs), miután 1870-ben a német egység porosz vezetéssel jött létre, az új birodalmi főváros Berlin lett, majd az maradt a császárság bukása, és a Weimari Köztársaság megalakulása után is. 1934-ben a nemzetiszocialisták átalakították a közigazgatást, ekkor megszűnt Poroszország, és létrejött Berlin gau (körzet). A háború előtt és alatt Adolf Hitler és építésze, Albert Speer elkészítették a Berlin helyén felépülő új főváros, Germania terveit.

[szerkesztés] A második világháború alatt

A második világháború alatt az amerikai és angol bombázások nyomán súlyos károkat szenvedett, összesen 450.000 tonna bombát dobtak le a városra. Mivel szövetségesek Jaltában (1945. február) találkozási vonalukat az Elba folyó mentén határozták meg, a város a szovjet hadsereg hadműveleti övezetébe esett. Ennek ellenére 1945 tavaszán valóságos versenyfutás alakult ki a szovjetek és a nyugati szövetségesek(főleg Bradley és Montgomery) között a város elfoglalásáért. A 1945-ben Zsukov és Konyev marsall csapatai (I. Belorusz front és I. Ukrán front) bekerítő hadművelettel körülzárták a várost - döntően azért, hogy a szövetségesek ne férhessenek hozzá, majd több hetes ostrom után május 2-án elfoglalták. A harcok alatt a város jelentős része megsemmisült, 1,5 millió lakos vált hajléktalanná, az ellátás katasztrofális volt.

[szerkesztés] A kettéosztott város

A berlini fal

1945 júniusától kezdve a rommá lőtt város négyhatalmi megszállás alatt állt. A Német Szövetségi Köztársaság megalakulása (1949) után az amerikai, brit és francia szektorokból alakult meg Nyugat-Berlin. Míg az újonnan alakult Németországi Szövetségi Köztársaság az ideiglenességet hangsúlyozandó nem egy nagyvárost, hanem egy kis fürdővárost, Bonnt tette fővárosává, a szovjet megszállási övezet a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa lett.

1948-ban a szovjetek megszakították Nyugat-Berlin szárazföldi közlekedési kapcsolatait a nyugati országrésszel (berlini blokád), de az angolok és az amerikaiak légihidat szervezve majd egy éven át ellátták a várost (1949. május 11-ig).

Az NDK által 1961. augusztus 13-tól létesített Berlini Fal illetve elválasztó zóna a hidegháború egyik szimbólumává vált. Az NDK szigorú határellenőrzést tartott fenn, és az NDK-ból a nyugati városrészbe való átszökési kísérletek brutális megtorlása számos halálos áldozatot követelt, a határőröknek az NDK törvényei értelmében tűzparancsuk volt.

1972-ben a két német állam által is jóváhagyott négyhatalmi szerződésben rögzítették, hogy Nyugat-Berlin nem az NSZK része, bár „különleges kapcsolatok fűzik hozzá”. A városrész közúti kapcsolatait az NSZK-val mindvégig biztosították.

A két német állam egyesítésével a megosztottság megszűnt, 1990-től Berlin ismét Németország fővárosa lett, az állami hivatalok Bonnból fokozatosan visszatelepültek a városba.

[szerkesztés] Városrészek, utcák, terek és parkok

Berlin legrégibb, egykoron sáncokkal körülfogott része a Spree és az azóta betömött Königsgraben között feküdt; részei: Alt- és Neu-Kölln és Friedrichswerder. Körülöttük a 7 városrészből (Dorotheenstadt, Friedrichsstadt, Friedrich-Wilhelmstadt, Spandauer Viertel, Königstadt, Stralauer Viertel, Luisenstadt) álló belső öv terül el. A belső övet északnyugat és dél felől környékezik: Wedding, Moabit, az Oranienburgi-, a Rosenthali-külváros, a Tiergarten, a Friedrichsvorstadt, a Schönebergi és Tempelhofi negyed. A 700-nál több utca közül a leghosszabb (3 km) az észak-déli irányban húzódó Friedrichstrasse, ezt keresztben metszi az Unter den Linden nevet viselő, 1 km hosszú 60 méter széles, négy fasorral beültetett út, amely Berlinnek legfényesebb része; a Behrenstrasse, a pénzarisztokrácia lakóhelye; a rendkívül élénk Leipzigerstrasse.

Jelentékeny utca még a Wilhelmstrasse, amely a Friedrichstrasseval egyközűen húzódik el, a Cöpenicker Strasse DK-en, a széles Jägerstrasse stb. A legelőkelőbb utcák (Tiergarten-, Bellevue-, Victoriastrasses stb.) nyugaton a Tiergarten-, Potsdamerstrasse és az állatkert között vannak. A 72 nyilvános tér között, amelyek csaknem kivétel nélkül parkokkal vannak ellátva, a jelentősebbek: az Operatér a Linden keleti végében, az egyetemmel, a királyi könyvtárral operaházzal, a Párisi-tér a Linden másik végében; ettől északnyugatra a Königsplatz a Siegessäulevel, a birodalmi gyűlés új palotájával és a Kroli-féle színházzal; az Opera-tér közelében a Lustgarten a múzeum, a székesegyház és a királyi palota közt; mellette a Schlossplatz; a Friedrichstrasse D-i végében a Belle-Alliance-tér; továbbá a Vilmos-tér és a Leipziger-Platz. A parkok közül a legjelentékenyebb a 225 hektár területet elfoglaló Tiergarten a Brandenburgi kapu és Charlottenburg közt, ami eredetileg vadaskert volt, III. Frigyes Vilmos uralma alatt kapta mostani alakját és adták át a közönségnek; pompás utak és szép, öreg fákból álló fasorok szelik keresztül-kasul; kellemes sétálóhelyek, gyepmezőkkel, virágágyakkal szobrokkal és gyermekeknek játszóhelyekkel váltakoznak benne. Jelentősebb park még az 1845-ben alapított Friedrichhain (53 ha) északkeleten, az 1876-ban alapított Humboldthain, a 30 ha területet elfoglaló állatkert, gazdag állatgyűjteményekkel és igen szép épületekkel (legkiválóbb: az arab stílusban épült antilopház és az elefántház); a botanikus kert és messzebb délkeleten a treptowi park. A hidak száma 53.

[szerkesztés] Kiemelkedőbb épületek és műemlékek

Berlinnek 55 lutheránus, 5 katolikus temploma és 4 zsinagógája van. Ezek között jelentősebbek: a Lustgarten keleti oldalán álló székesegyház, amelynek lerombolását 1892 őszére tervezték, hogy új, 10 millió márkába kerülő templommal helyettesítsék; a gót Klosterkirche, a legszebb középkori épület.

A királyi palota, 200 m hosszú és 117 m széles épület, 2 nagyobb és 2 kisebb udvarral; már 1551-ben kezdték el építeni; egyes részeinek átalakitásán most is dolgoznak, külsejét ékesítik: az I. kapu fölött négy allegorikus alak (hadi-, természet- jogtudomány és történelem), az egyik udvarban Szt.György szobra a sárkánnyal Kisstől és a terasszon két lovat fékező bronz alak. A királyi palota közelében vannak: a Ruhmeshalle (azelőtt Zeughaus) gazdag fegyvergyüjteménnyel és a porosz uralkodók hadi tetteit dicsőítő képekkel; a régi muzeum, 18 jón oszlopon nyugvó előcsarnokkal (amelyhez a 4 kolosszális, ércből öntött alakcsoporttal diszített nyilt lépcső vezet fel), gazdag éremgyüjteménnyel, római szobrokkal Pergamonban kiásott régiségekkel, olasz skulpturákkal és régibb képek gyüjteményeivel (Ráffáel kartonjai után szőtt szőnyegek, a Vatikánban levők másolatai), az uj muzeum, Kaulbachnak az emberiség történetét ábrázoló 6 képével, gipszöntvényekkel, egyiptomi múzeummal, antiquáriummal, rézmetszetgyüjteménnyel és német skulpturákkal; a nemzeti képtár ujabb mesterek képeivel. Egyéb jelentékeny épületek: a néprajzi muzeum, Schliemann által kiásott tárgyakkal, archeologiai, antropologiai és rendkivül gazdag néprajzi gyüjteményekkel; a Wäsemann tervei szerint épült városháza, amelynek belseje gazdagon van diszítve; I. Vilmos császár palotája; Frigyes császárné palotája; a Monoijou-kastély; az egy épülettömeggé csatolt gazdasági, bányászati főiskola és természetrajzi muzeum; a királyi akadémiai épület; a kiállítási épület; az athéni propileumok mintájára épült, 12 dór oszlopú kettős portikusból álló Brandenburgi kapu a Linden végében, amelynek attikáján egy quadrigán a győzelem istennője áll; az iparmuzeum, értékes gyüjteményekkel; a Königswache; a börze; a birodalmi bank; a birodalmi főpostaépület; az operaház; a királyi szinház, az új parlamenti épület stb. Berlin városát több mint 40 nagyobb szobor és emlékoszlop ékesíti, amelyek közt a hadvezérek szobrai vannak legnagyobb számmal; a legjelentékenyebbek: Nagy Frigyes kiváló (13.5 m. magas) lovasszobra a Linden K-i végében, Rauchnak egyik mesterműve; a nagy választó lovasszobra, a hosszu hídon; III. és IV. Frigyes Vilmos lovasszobra; Blücher, Gneisenau, York és más porosz vezérek szobrai; Schiller, Goethe, Lessing márványszobrai; a 61 m. magas Siegesdenkmal, amelyet az 1864., 1866. és 1870/71, győzelmek emlékére emeltek.

[szerkesztés] Berlin környéke

Leglátogatottabb kirándulási helyek: a Charlottenburgi park; a Jungfernheide, a Plötzensee a Spreetől északra: a Tegeli erdő, az ugyanily nevü tóval, az előbbitől északra: Charlottenburgtól délre a Spandaui erdő terül el: ettől délre pedig a Grundelwald, számos mulatóhellyel: délre van továbbá a Hasenheide, szintén gazdag mulatóhelyekben, DK-en van végre a nagy kiterjedésü Köhlische Heide.

[szerkesztés] Gazdaság

Berlin a 19. század vége óta Németország egyik jelentős ipari központja. A két német állam egyesítése a kelet-berlini ipar integrációjának gazdasági-társadalmi problémáival járt. Ma számos iparágban (elektronika, elektrotechnika, gyógyszergyártás, optikai cikkek, ruházati ipar, élelmiszeripar, élvezeti cikkek gyártása) kiemelkedően fontos.

[szerkesztés] Közlekedés

Berlinnek gyorsvasútja (S-Bahn) és metróhálózata (U-Bahn) is van.

[szerkesztés] Városrészek

Fő szócikk: Berlin kerületei

[szerkesztés] Híres emberek

[szerkesztés] Itt születtek

Alexander von Humboldt (1769-1859) tudós
Joseph Mendelssohn (1770-1848) bankár, a Bankhaus Mendelssohn alapítója
Hugo Preuß (1860-1925) jogász, a Weimari Alkotmány atyja
Walther Rathenau (1867-1922) vállalkozó, politikus (DDP), a Weimari Köztársaság külügyminisztere
Gustav Stresemann (1878-1929) Nobel-békedíjas (1926) politikus, birodalmi kancellár és külügyminiszter a Weimari Köztársaság idején
Herbert Marcuse (1898-1979) német-amerikai szociológus és filozófus
Marlene Dietrich (1901-1992) színésznő, énekesnő
Werner Forßmann (1904-1979) orvos, a szívkatéter „feltalálója”
Max Delbrück (1906-1981) genetikus és biofizikus, a vírusok genetikájának és szaporodásának kutatója, orvosi Nobel-díjas (1969)
Konrad Zuse (1910-1995) építész, az első működőképes számítógép megalkotója
Helmut Newton (eredeti neve Helmut Neustädter, 1920-2004) fotóművész

[szerkesztés] Oktatás, kutatás

Egyetemi város, legnagyobb múltra a Humboldt Egyetem tekint vissza, a kettéosztottság nyomán a nyugati városrészben alakult meg a Freie Universität, majd a külön műszaki egyetem (Technische Universität Berlin).

[szerkesztés] Látnivalók

[szerkesztés] Múzeumok

Pergamon Múzeum
Az iszlám művészetek múzeuma

1904-ben a Bode-Museums megnyitásával teret kapott az iszlám kultúra művészete is, amely a Pergamon Múzeum 1930-as megnyitásával (mivel ez egy önálló múzeum lett) az új múzeumba költözött. A 8.-tól a 19. századig terjedő, Spanyolország és India között élő iszlám népek művészete mellett a fő vonzó erő a Mschatta-Fassade, amely egy iszlám sivatagi kastélyból származik, és II. Abdülhaimid oszmán szultán ajándékozta II. Vilmos császárnak. Még ma is megtalálhatóak a kastély romjai a jordániai Amman repülőtér közelében.

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Olimpia

1936-ban Berlinben rendezték meg a nyári olimpiát. A magyar sportolók közül aranyérmet nyertek:

Csák Ibolya (magasugrás)
Zombori Ödön (birkózás)
Kárpáti Károly (birkózás)
Lőrincz Márton (birkózás)
Harangi Imre (ökölvívás)
Elek Ilona (tőrvívás)
Csik Ferenc (úszás), valamint
a kardvívó- és a vízilabdacsapat.

[szerkesztés] Labdarúgás

A város csapata a Bundesligában a Hertha BSC, ahol korábban Varga Zoltán, majd Dárdai Pál játszott és a közelmúltig Király Gábor védett.

[szerkesztés] Testvérvárosai

Berlin testvérvárosai a következők^[1]:

Taskent, Üzbegisztán (1993)
Mexikóváros, Mexikó (1993)
Peking, Kína (1994)
Tokió, Japán (1994)
Buenos Aires, Argentína (1994)
Prága, Csehország (1995)
Windhoek, Namíbia (2000)
London, Anglia (2000)

Ezen kívül projektszinten más városokkal is együttműködik, többek között az alábbiakkal^[2]:

[szerkesztés] Források

↑ Städteverbindungen Berlins im Ausland (letöltve: 2006.12.18.)
↑ Städteverbindungen Berlins im Ausland (letöltve: 2006.12.18.)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

EXBERLINER – Monthly magazine for English speakers

A Wikimedia Commons tartalmaz Berlin témájú médiaállományokat.

Németország tartományai
Alsó-Szászország \| Baden-Württemberg \| Bajorország \| Berlin \| Brandenburg \| Bréma \| Észak-Rajna–Vesztfália \| Hamburg \| Hessen \| Mecklenburg-Előpomeránia \| Rajna-Pfalz \| Saar-vidék \| Schleswig-Holstein \| Szászország \| Szász-Anhalt \| Türingia

Európai fővárosok

A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org../../../b/e/r/Berlin.html"

We provide Linux to the World