Riga

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Riga (lettül: Rīga) Lettország fővárosa. A Baltikum legnagyobb városa, fontos kulturális, oktatási, politikai, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági központja a régiónak.

Riga történelmi belvárosa Vecríga 1997-től a UNESCO Világörökség listáján található. Különösen jelentősek az XIX-XX. századfordulón épült szecessziós (Art Nouveau, Jugendstil) épületegyüttesek. Ezek Béccsel, Prágával vagy Budapesttel is állják az összehasonlítást.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Lakossága 3 Története 4 Oktatás 5 Gazdasági élet, közlekedés 5.1 Gazdaság 5.2 Közlekedés 5.2.1 Városi közlekedés 5.2.2 Helyközi és nemzetközi közlekedés 6 Látnivalók 7 Riga neves szülöttei 8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

A Balti-tenger partján a Daugava folyó torkolatánál terül el. Földrajzi koordinátái: é. sz. 56°58′ k. h. 24°8′

[szerkesztés] Lakossága

2001-es adatok szerint a város lakosságának 43,5% orosz, 41,5% lett, 4,6% fehérorosz, 4,1% ukrán, 2,1% lengyel és a fennmaradó 4,3% egyéb nemzetiségű. Rigában egy km²-re 2434 lakos jut.

[szerkesztés] Története

Régészeti feltárások alapján megalapították, hogy ott, ahol a Riga folyó a Daugavába torkollik, már a 2. században emberi település volt. A 10. századtól a torkolatnál két lív település helyezkedett el. 1159-ben brémai kereskedők kötöttek ki ezeken a településeken. 1186-ban Ikskildében Meinhard von Segeberg misszionárius telepet alapitott. Őt követte Albert brémai püspök, aki keresztes lovagok élén érkezett, és 1201-ben várat épített. Ezt tekintik Riga alapítási dátumának, amit a város címérében található évszám is jelez. Riga városát a brémai Albert von Buxhoevden, Livónia harmadik püspöke alapította, aki a baltikumi terület feletti ellenőrzést biztosítandó a Kardtestvérek lovagrendjét - amely később a Teuton Lovagrendbe olvadt be -, is létrehozta. A pápa jóváhagyta számára a rigai püspök, majd az érseki tisztséget. A püspök és a Teuton Lovagrend megtelepedését követően megjelentek a német kereskedők és Riga 1282-ben a Hansa Szövetség tagja lett. A város alnémet nyelven patakot, csatornát jelent, ez a keresztelés szimbolikus kifejező eszköze.

A várost a kereskedők által választott városi tanács és polgármester irányította, de a városi tanács mellett a püspök és a lovagrend is jelentős hatalmi tényező volt.

A 14. századtól Riga a Baltikum legjelentősebb kereskedelmi központja. Jellemző, hogy ezekben a századokban, a városban működött céhek tagjai között egyetlen lív, vagy lett nevet sem lehetett találni.

A reformáció nagy hatással volt a rigai polgárságra. 1562-ben Rigában feloszlatták a Német Lovagrendet. 1581-ben elfoglalták a lengyelek a várost. 1621-ben svéd uralom alá került.

1656-ban rövid időre bevonultak az orosz seregek, majd 1660-ban az Olivai békét követően ismét svéd uralom alá került. Ekkor Riga Svédország „második” fővárosa.

1710-ben az Nagy Északi Háború-ban az orosz seregek elfoglalták Rigát és 1713-tól 1918. november 18-ig a független Lett állam kikiáltásáig Riga a Rigai Kormányzóság (oroszul Губерния) központja. 1861-ben megépült az Orosz Birodalom első vasútvonala Riga és Moszkva között. Riga az Orosz Birodalom második legforgalmasabb kikötője Szentpétervár után.

1940. június 17-én a Molotov-Ribbentrop paktum alapján bevonult Rigába a szovjet Vörös Hadsereg, de csak rövid ideig tartotta megszállás alatt. Alig egy év múlva, 1941. július 1-jén foglalta el a várost a Wehrmacht. 1944-ben foglalta vissza a Vörös Hadsereg a várost és megalakult a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság.

A függetlenségi mozgalom az 1980-as évek második felében kapott erőre. 1988-ban hivatalosan is megalakul a Lett Népfront Rigában és 1990. május 4-én kikiáltották a független Lett Köztársaságot. A Lett Köztársaság 2004. május 1-jén, hazánkkal együtt felvételt nyert az Európai Unióba, és ugyanebben az évben belép a NATO-ba is. Az ország fejlődésének ütemére jellemző, hogy Lettországnak jó esélye van, hogy 2008-ban bevezesse az Eurót mint fizetőeszközt.

[szerkesztés] Oktatás

A Rigai Tudományegyetem alapítására 1919-ben került sor. Ma a hivatalos neve Lett Tudományegyetem (Latvijas Universitāte / Universitas Latviensis). A Lett Tudományegyetem, mint lett nemzeti egyetem megalapítása óta a lett nemzeti identitás, függetlenség és kultúra szimbóluma. Különösen fontos szerepet játszott a szovjet időkben a lett nyelv és kultúra ápolásában. Az oktatás nyelve a lett. A Lett Tudományegyetem Lettország legnagyobb oktatási intézménye. Az egyetem 13 karán közel 25,000 hallgató tanul.

Riga első felsőoktatási intézménye az 1862-ben alapított Rigai politechnikum, Rigai Műszaki Egyetem (Rīgas Tehniskā Universitāte). Ez a Baltikum legrégebbi és legnagyobb műszaki felsőoktatási intézménye. Az egyetemnek több mint 13000 hallgatója van. Az oktatás nyelve itt is a lett, de külföldi hallgatóknak lehetőségük van speciális angol nyelvű kurzusok látogatására. Az egyetem különböző fakultásai és épületei Riga különböző pontjain helyezkednek el, a főépület a Daugava partján, Riga történelmi óvárosában található. A Rigai Műszaki Egyetemnek volt rövid ideig tanára a Nobel-díjas német kémikus Wilhelm Ostwald.
Rigának jelenleg 26 felsőoktatási intézménye van, ezeken több mint 100 000 hallgató tanul.

[szerkesztés] Gazdasági élet, közlekedés

[szerkesztés] Gazdaság

A függetlenség kivívását követően Lettország gazdasága nagyon gyors szerkezetváltáson esett át. Ma a nemzeti jövedelem 70%-a a szolgáltatási szférából származik. A nagy, a Szovjetunió belső piacára dolgozó nehézipari üzemek nagy részét bezárták. A megmaradt és alaposan modernizált lett ipar jelenleg is Rigába illetve annak közvetlen környékére összpontosul.

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Városi közlekedés

Riga városi tömegközlekedését az önkormányzat tulajdonában lévő, 2003. február 20-án alapított SIA Rigas satiksme közlekedési vállalat biztosítja. A rigai közlekedési vállalat 53 autóbusz-, 22 trolibusz- és 10 villamosvonalat üzemeltet.

Rigában az első tömegközlekedési eszköz a lóvasút volt. 1882-ben Svájc főkonzulja, Eugen Diponu alapított lóvasútvállalatot, egy vonallal és egy 40 fő szállítására alkalmas kocsival. A vállalkozás és Riga városi tanácsa 1890-ben kötött szerződése alapján, a Diponu által vezette társaság vállalta további vonalak nyitását és a lóvasút elektromos vasúttá történő átalakítását. A villamos vasút kiépítése egészen az I. világháborúig folytatódott és 1915-ben a hossza mintegy 49 km volt, és az év folyamán több mint 52 millió utast szállított. Lettország önállóvá válását követően egy belga vállalkozás üzemeltette a rigai villamosvonalakat. 1931-ben a város villamos közlekedési hálózata városi tulajdonba került.

A második világháborút követően a villamoshálózatot csak részben állították helyre. 1947-től villamos vonalak helyett trolibuszvonalak építése kezdődött. Rigában 1975-ig alkalmaztak kalauzokat a villamosokon és trolibuszokon, majd Lettország függetlenné válását követően 1997-ben ismét bevezették a jegyvizsgálók alkalmazását a villamosok és trolibuszok mellett az autóbuszokon is.

Az első autóbuszvonalat Rigában 1924-ben nyitották. 1938-ban 151, önálló magán vállalkozások által üzemeltetett autóbusz, közel 30 millió utast szállított. A II. világháborút követően 1946-ban paranccsal alapították meg az 1-es számú Rigai Autóbusz Üzemet (1. Rīgas autobusu parka). Az 1960-as évektől kezdődően Riga autóbusz közlekedését magyar Ikarus autóbuszok biztosították. 1992-ben az egységes autóbusz közlekedési vállalatot két magánvállalat váltotta fel, az Imanta és a Tālava. Az előbbi a balparti, míg az utóbbi a jobbparti városrész autóbuszait üzemeltette.

1992-ben hozzákezdtek az Ikarus autóbuszok cseréjéhez. 1997-ben 52 db Mercedes Benz autóbuszt vásárolt a város. A két önálló autóbuszvállalatot és a villamos- és trolibuszvállalatot 2005 januárjában ismét egyesítették SIA Rigas satiksme közlekedési vállalat néven.

[szerkesztés] Helyközi és nemzetközi közlekedés

Riga változatlanul Lettország és egyben a Baltikum egyik legjelentősebb kereskedelmi és közlekedési központja, bár a rigai kikötő forgalma Ventspils mögött visszaszorult a második helyre.
Rigát tengeri kompjáratok kötik össze Stockholmmal, Kiellel és Lübeckkel. A Baltikum legfontosabb repülőtere a rigai repülőtér, és Riga változatlanul fontos vasúti csomópont is Oroszország, Belorusszia és természetesen Litvánia és Észtország felé. Rigán keresztül halad a Via Baltica amelyik Prágát és Berlint köti össze a Balti államok fővárosival és Helsinkivel. Riga a Daugava két partján terül el. A folyón keresztül összesen 3 közúti és egy vasúti híd található. Ennek következtében Rigába mindennapos a közlekedési káosz.

[szerkesztés] Látnivalók

• Riga legfontosabb látványossága a Rigai óváros (Vecriga), amely 1997-ben került fel a UNESCO Világörökség listájára.
• Kitüntetett figyelmet érdemelnek a XIX/XX századfordulón épült szecessziós épületegyüttesek az Alberta ielán.

• A Rigai Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen) a világ legegységesebb szabadtéri múzeuma, amely több mint 100 eredeti állapotában konzervált lakóépületet, templomot, szélmalmokat és gazdasági épületeket mutat be.
• A Szent Péter templom amelyet a feljegyzések 1209-ben említenek először.
• A városház tér és a Feketefejűek háza, a nőtlen kereskedők céhének székháza.
• A Rigai Dóm (A szüzanyának szentelt templom). Építését 1211-ben kezdték. Jelenleg a Lett Lutheránus egyház püspöki szék temploma. Rendkívüli értéke az 1601-ben készített orgonája Ez 7000 síppal a világ egyik legnagyobb mechanikus templomi orgonája.
• A Szabadság emlékmű. 1935 novemberében leplezték le. A Lett szabadság emlékműve egy női szobor, aki a feje felett egy három csillagból álló ívet tart. A három arany csillag Lettország három tájegységét Kurzeme-t, Vidzeme-t és Latgale-t szimbolizálja.

[szerkesztés] Riga neves szülöttei

• Mihail Barishnikov – világhírű orosz balettáncos (* Riga, 1948. január 28.)
• Szergej Mihajlovics Eisenstein - orosz filmrendező (* Riga, 1898. január 23. † Moszkva, 1948. február 11.)
• Laila Freivalds – Svéd Külügyminiszter
• Jānis Lūsis - atléta, olimpiai bajnok gerelyvető
• Aaron Nimzovics - sakk nagymester (* Riga, 1886. november 7. † Koppenhága, 1935. március 16.)
• Wilhelm Ostwald - Nobel-díjas (1909) kémikus (* Riga, 1853. szeptember 2. † Lipcse, 1932. április 4.)
• Arkadij Rajkin - orosz szinész, komikus
• Mihail Tal - a sakk nyolcadik világbajnoka (* Riga, 1936 November 9. † Riga, 1992. Június 28.)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Riga lap a Startlap.hu-n
• A rigai városi tanács portálja
• Fényképek Riga-ról
• Riga város turisztikai lapja
• Lett Tudományegyetem
• Rigai Müszaki Egyetem
• A Rigai Skanzen
• Történelmi látképek Rigáról
• Riga képek
• Térkép Kalauz - Riga

Lettország járásai és városai

Járási jogú városok: Daugavpils • Jelgava • Jūrmala • Liepāja • Rēzekne • Riga • Ventspils Városok Ainaži Aizkraukle Aizpute Aknīste Aloja Alūksne Ape Auce Baldone Baloži Balvi Bauska Brocēni Cēsis Cesvaine Dagda Dobele Durbe Grobiņa Gulbene Ikšķile Ilūkste Jaunjelgava Jēkabpils Kalnciems Kandava Kārsava Krāslava Kuldīga Ķegums Lielvārde Līgatne Limbaži Līvāni Lubāna Ludza Madona Mazsalaca Ogre Olaine Pāvilosta Piltene Pļaviņas Preiļi Priekule Rūjiena Sabile Salacgrīva Salaspils Saldus Saulkrasti Seda Sigulda Skrunda Smiltene Staicele Stende Strenči Subate Talsi Tukums Valdemārpils Valka Valmiera Vangaži Varakļāni Viesīte Viļaka Viļāni Zilupe Járások : Aizkraukle járás • Alūksne járás • Balvi járás • Bauska járás • Cēsis járás • Daugavpils járás • Dobele járás • Gulbene járás • Jēkabpils járás • Jelgava járás • Kraslava járás • Kuldīga járás • Liepāja járás • Limbaži járás • Ludza járás • Madona járás • Ogre járás • Preiļi járás • Rēzekne járás • Rīga járás • Saldus járás • Talsi járás • Tukums járás • Valka járás • Valmiera járás • Ventspils járás