Marlene Dietrich

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Marlene Dietrich
Marlene Dietrich 1967-ben
Született:
1901. december 27.
Meghalt:
1992. május 6.

Marlene Dietrich (1901. december 27. – 1992. május 6.) eredeti nevén Marie Magdalene Dietrich német színésznő, énekesnő

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Filmek
3 Kitüntetések
4 Hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Marlene Dietrich porosz rendőrtiszti családban született, apja Louis Erich Otto Dietrich, anyja Wilhelmine Elisabeth Josephine Felsing volt. A családnak Marie Magdalene mellett, aki később Marlene-nek nevezte magát, még egy lánya volt, az egy évvel idősebb Elisabeth. Az apa 1908-ban bekövetkezett halála után az anya 1914-ben férjhez ment egy porosz katonatiszthez. Marlene zenei oktatásban részesült és 1918-ban a weimari Zeneművészeti Főiskolán hegedűművésznek tanult. 1921-től Berlinben folytatta tanulmányait. Az első színpadi szerepet Max Reinhardttól kapta. 1923-ban férjhez ment Rudolf Sieberhez, következő évben megszületik Maria nevű lányuk. 1930-ban Marlene Dietrich életében bekövetkezik a hazai és nemzetközi siker Lola Lola szerepével a Kék angyal című filmben, amely Heinrich Mann Ronda tanár úr regénye alapján készült. Szintén 1930-ban Oscar-díjra jelölték a Marokkó című filmbeli szerepéért. Josef von Sternberg rendezővel együtt Amerikába utazott és a Paramount Pictures-el kötött szerződést. 1936-ban elutasította Joseph Goebbels felkérését, hogy Németországban forgasson, annak ellenére, hogy a magas díjazás mellett szabad kezet kapott volna a forgatókönyvek és munkatársak kiválasztásában. A továbbiakban az Egyesült államokban játszott, olyan rendezők keze alatt mint Alfred Hitchcock, Ernst Lubitsch, Orson Welles és Billy Wilder. 1939-ben felvette az amerikai állampolgárságot.

Miután szerelmese, Jean Gabin csatlakozott a francia ellenálláshoz, Marlene Dietrich is tenni akart valamit a hitleri rezsim elleni harcban. Ezért énekesnőként az amerikai katonáknak tartott előadásokat, a lehető legközelebb a frontvonalhoz. A háború végén az első amerikai csapatokkal Németországba érkezett, és sikerült viszontlátnia édesanyját és nővérét. A politikai kiállása a hitleri náci ideológia ellen nemzetközi téren sok elismerést szerzett: 1947-ben megkapta a civilek által elérhető legmagasabb amerikai kitüntetést (Medal of Freedom), 1950-ben pedig a francia Becsületrend lovagja lett.

1953 után kizárólag énekesnőként lépett színpadra.A zenei kisérője 1955-től kb. 10 évig Burt Bacharach volt. 1961-ben forgatta utolsó nagy filmjét, az Ítélet Nürnbergben címűt. Élete későbbi szakaszában az alkohol egyre nagyobb problémát jelentett. Egy 1975-ös ausztráliai fellépés után combnyaktörést szenvedett. A legutolsó filmszerepét, 1979-ben, tolószékben játszotta. A forgatás után teljesen visszavonult és párizsi lakásában visszavonultan élt. Évekkel később beleegyezett, hogy szerepeljen Maximilian Schell Marlene című dokumentumfilmjében (1984), de kizárólag a hangjával. 1992-ben Párizsban halt meg, hivatalosan szív- és veseelégtelenségben. Ugyanakkor titkárnője és barátnője, Norma Bosquet, aki élete utolsó heteiben naponta meglátogatta, azt állította, hogy a színésznő altató-túladagolással öngyilkos lett.Marlene Dietrichet kívánságának megfelelően Berlinben temették el. 2002-ben Berlin díszpolgára lett.

[szerkesztés] Filmek

So sind die Männer (Der kleine Napoléon), Georg Jacoby, 1922
Tragödie der Liebe, Joe May, 1922
Der Mensch am Wege, Wilhelm Dieterle, 1922/23
Der Sprung ins Leben, Johannes Guter, 1922/23
Manon Lescaut, Arthur Robinson, 1925
Eine Dubarry von heute, Alexander Korda, 1925/26
Der Tänzer meiner Frau, Alexander Korda, 1925/26
Madame wünscht keine Kinder, Alexander Korda, 1925/26
Kopf hoch, Charly!, Willi Wolff, 1925/26
Der Juxbaron, Willi Wolff, 1925/26
Sein größter Bluff, Harry Piel, 1927
Café Electric, Gustav Ucicky, 1927
Prinzessin Olala, Robert Land, 1928/29
Ich küsse Ihre Hand, Madame, Robert Land, 1927/28
Die Frau, nach der man sich sehnt, Kurt Bernhardt, 1929
Das Schiff der verlorenen Menschen, Maurice Tourneur, 1929
Gefahren der Brautzeit, Fred Sauer, 1930
Der blaue Engel, Josef von Sternberg, 1930
Marokko, Josef von Sternberg, 1930 mit Gary Cooper
Dishonored (X27), Josef von Sternberg, 1931
Shanghai Express, Josef von Sternberg, 1932
Blonde Venus, Josef von Sternberg, 1932
Song of Songs, Rouben Mamoulian, 1933
Die scharlachrote Kaiserin, Josef von Sternberg, 1934
Die spanische Tänzerin, Josef von Sternberg, 1935
Sehnsucht, Ernst Lubitsch und Frank Borzage, 1936
Der Garten Allahs, Richard Boleslawski, 1936
Perlen zum Glück, Frank Borzage, 1936
Tatjana, Jaques Feyder, 1937
Engel, Ernst Lubitsch, 1937
Der große Bluff (Destry rides again), George Marshall, 1939
Das Haus der Sieben Sünden, Tay Garnett, 1940
Die Abenteurerin, René Clair, 1941
Herzen in Flammen, Raoul Walsh, 1941
The Lady is willing, Mitchel Leisen, 1942
Die Freibeuterin, Ray Enright, 1942
Pittsburgh, Lewis Seiler, 1942
Follow the Boys, Edward E. Sutherland, 1944
Kismet, William Dieterle, 1944
Martin Roumagnac, Georges Lacombe, 1946
Golden Earrings, Mitchell Leisen, 1947
Eine auswärtige Affäre, Billy Wilder, 1948
Jigsaw, Fletcher Markle, 1949
Die rote Lola, Alfred Hitchcock, 1950
Die Reise ins Ungewisse, Henry Koster, 1951
Engel der Gejagten, Fritz Lang, 1952
In 80 Tagen um die Welt, Michael Anderson, 1956
Die Monte Carlo Story, Samuel A. Taylor und Giulio Machi, 1957
Im Zeichen des Bösen, Orson Welles 1958
Zeugin der Anklage, Billy Wilder, 1958
Das Urteil von Nürnberg, Stanley Kramer, 1961
The Black Fox, The True Story Of Adolf Hitler, Louis C. Stoumen, 1962
Zusammen in Paris, Richard Quine, 1964
I wish you Love, Clark Jones, 1972
Schöner Gigolo, armer Gigolo, David Hemmings 1978 mit David Bowie
Marlene, Maximilian Schell, 1982/83

[szerkesztés] Kitüntetések

Az 1923-ban felfedezett 1010-es aszteroidát róla nevezték el.
1930: Oscar díj jelölés a Marokkó című filmben játszott szerepéért
1947-1950: Medal of Freedom, az Egyesült Államok hadügyminisztériuma által a civileknek adható legmagasabb kitüntetés
1950: a francia Becsületrend lovagja
1960. október 31: kitüntetés Izrael államtól
1963. március 3: a belga király a Leopold rendjellel tüntette ki
1971: a francia Becsületrend tisztje
1989: a francia Becsületrend parancsnoka
2002. május 16: Berlin díszpolgára (poszthumusz kitüntetés)