Német Demokratikus Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

Német Demokratikus Köztársaság


(Az NDK zászlaja)	(Az NDK címere)

Hivatalos nyelv

Német

Főváros

Berlin

Legnagyobb város

Berlin

Terület
- Összes
- % víz

106. hely
108 333 km²
Jelentéktelen

Megalakítás
-Német újraegyesítés

1949. október 7.
1990. október 3.

Pénznem

Kelet-német márka

Időzóna
– Nyáron

CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)

Nemzeti himnusz

Auferstanden aus Ruinen

Internet TLD

.dd (soha nem használták)

Nemzetközi távhívó kód

+37

A Német Demokratikus Köztársaság (NDK), németül: Deutsche Demokratische Republik (DDR), nem-hivatalos elnevezéssel Kelet-Németország, egy kommunista állam volt, amely 1949 és 1990 között létezett Németország szovjet megszállási zónájában.

Tartalomjegyzék

1 A Német Demokratikus Köztársaság története

[szerkesztés] A Német Demokratikus Köztársaság története

[szerkesztés] Az NDK létrejötte

1945. május: A Szovjetunió és a nyugati szövetségesek győzelmet aratnak a náci Németország fölött. Németország 2/3-a nyugati, 1/3-a szovjet ellenőrzés alá kerül.

1945. június: Németországot a négy szövetséges nagyhatalom megszállási övezetekre osztja. A szovjetek átadják az ellenőrzést a nyugati szövetségeseknek Berlin nyugati városrészei fölött, míg az amerikai és brit csapatokat Türingiában és Osztfáliában váltják a szovjetek.

1946: A keleti szektorban szovjet nyomásra a Német Szociáldemokrata Párt és a Német Kommunista Párt kimondja az egyesülést. Megalakul a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP), melynek vezetéséből kiszorulnak a nyugatos szociáldemokraták és teljes egészében a szovjetekhez hű kommunisták befolyása alá kerül.

1947: A nyugati szövetségesek fokozatosan egységesítik saját megszállási övezeteiket. A Szovjetuniónak azonban nem érdeke, hogy Európában újból egy egységes Németország jelenjen meg, ezért saját megszállási övezetét elzárja a nyugati típusú változások elől. A belnémet határon fokozatosan kiépül a műszaki zár, a Vasfüggöny.

1948. június 20.: A nyugati hatalmak saját megszállási övezeteikben valutareformot vezetnek be (német márka; DM). A szovjetek erre való válaszként keleten saját valutát vezettek be. (keleti márka; OM). Június 24.-én Nyugat-Berlinben is bevezették a német márkát, mire válaszul a szovjet hatóságok blokád alá vették Nyugat-Berlin szárazföldi határait. Céljuk, hogy a nyugati hatalmakat rábírják a Berlinből való kivonulásra.

1949. május: A szovjetek feloldják Nyugat-Berlin blokádját. A keleti blokkban összeül a 3 Német Népi kongresszus, amely elfogadja a szovjet mintára készült "népi demokratikus" német alkotmányt. Ezzel párhuzamosan Nyugat-Németországban megalakul a Németországi Szövetségi Köztársaság. (NSZK)

1949. október 7.: Kelet-Berlinben a szocialista országok diplomáciai testületei és újságírók előtt egy rendkívül visszafogott ceremónia keretében bemutatják az új állam nevét, alkotmányát, zászlaját és címerét. Az új állam fővárosaként Berlint jelölték ki. Ezzel az aktussal a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) megalapíttatott, Németországot hivatalosan is két különálló államra osztották.

[szerkesztés] A hidegháború kezdetétől a Falig

1950: Walter Ulbricht lesz a NSZEP első titkára. Megalapítják az Állambiztonsági Minisztériumot („Ministerium für Staatssicherheit”, a köznyelvben elterjedő neve „Stasi”), mely a külföldi hírszerzés és kémelhárítás mellett a "belső ellenség" elleni harcot is feladatául kapja.

1950. október 15.: Választások az NDK-ban. A választásokon csak az ún. "egységlistára" lehetett szavazni, melyen a NSZEP jelöltjei mellett más pártok jelöltjei is szerepeltek. (Az NDK-ban a náci párton kívül egyetlen más pártot sem tiltottak be. A jobboldali pártok működését engedélyezték, de természetesen erős kontroll alatt áltak.) A választásokon az egységlista 99,3%-os győzelmet aratott.

1951. január 1.: Sztálini mintára elindul az első ötéves terv. A tervben nagy hangsúlyt fektettek a háborúban elpusztult nehézipari termelés újraindítására és dinamizálására.

1952. január: Sztálin taktikus ajánlata a két Németország egyesítésére, melyet a nyugati hatalmak taktikusan elutasítanak.

1952. április: Államosítások. Az ipari üzemek mindegyike ún. népi talajdonba kerül. Júniusban elkezdődik a mezőgazdasági üzemek kollektivizálása, a helyi parasztság sok helyütt erőszakos megfélemlítése. A két folyamat eredményeként minden addiginál több menekült özönlik át a még nyitott berlini belnémet határon.

1953: Sztálin márciusi halála után az NDK lakossága enyhülést és politikai nyitást várt várt. Májusban azonban a szocialista üzemekben emelték a munkanormát. A túlhajszolt iram, kevés szabadidő, rendkívül rossz élet- és munkakörülmények miatt ez társadalmi robbanáshoz vezetett. Az NDK nagyvárosaiban felkelések törtek ki, melyet csak a szovjet Vörös Hadsereg segítségével tudtak leverni. Az eset után a NSZEP látszólagos önkritikát gyakorolt és az életszínvonal emelését igyekezett elérni.

1954: Válaszul az NSZK-nak a NATO-ba való belépésére, az NDK aláírja a Varsói Szerződést.

1954. október: A Német Népi Kamara második választásán az egységlista 99,46%-os győzelmet arat.

1955: A Szovjetunió elismeri az NDK önállóságát és a jelképesen megszünteti az NDK-ban megszálló hatóság szerepét betőltő legfelsőbb komisszári posztot.

1956: Elkezdődik a keletnémet televízió rendszeres adása. Az NDK a lakosság egyre növekvő nyugatra vándorlása ellen új utazási törvényt vezet be.

1956-ban az SZKP XX. kongresszusán elhangzottaknak megfelelően az NDK-ban is elkezdődik a sztálinisták háttérbe szorítása. Stalinstadt-ot (~„Sztálinváros”) átkeresztelik Eisenhüttenstadt-tá (~„Vaskohóváros”).

1958: Hruscsov azzal zsarolja a nyugati szövetségeseket, hogy a berlini belnémet határ ellenőrzését a Berlin-kérdésben radikális álláspontot képviselő NDK-vezetésre ruházza át. A berlini válság kezdete.

1958. október: A Német Népi Kamara harmadik választásán az egységlista 99,71%-os győzelmet arat. A választások után a mezőgazdasági kollektivizálás újabb hulláma indul el.

Határellenőrzés a Falnál.

1961. augusztus 13.: Az NDK kormányának utasítására Nyugat-Berlint műszaki zárral veszik körül, hogy az NDK lakosságának nyugatra szökését megakadályozzák. A köznyelvben a létesítmény a Berlini Fal („Berliner Mauer”) néven válik ismertté, hivatalos neve Antifasiszta Védősánc („Antifaschistischer Schutzwall”). A Fal megépítését az NDK hivatalosan a nyugati kémtevékenység megélénkülésével indokolja. A belnémet határon a keletnémet határőrség lőparancsot kap („Schussbefehl”), ami határvillongásokhoz és halálos éldozatokhoz vezet.

[szerkesztés] Stabilizáció és enyhülés

1962: A keletnémet hadsereg fegyverkezési programjának kezdete.

1964: A szovjet vezetés ráveszi a NSZEP-et, hogy enyhítsen az üzemek központi ellenőrzésén. Az üzemek nagyobb önállósága javított az ellátáson és az életszinvonal emelkedését hozta, ami azonban még így is jócskán elmaradt a nyugatitól. Az evangélikus egyház és a kommunista párt közötti enyhülés jeleként 1964-től lehetségessé válik a fegyver nélküli katonai szolgálat.

1966: Rheinsbergben megkezdi működését az első atomerőmű.

1967. február: Új állampolgársági törvény. Az NDK többé nem ismeri el a német állampolgárság létét, csak az NDK-állampolgárságot.

Katonai trabant

1968. április: Az NDK polgárainak 94,5%-a szavazza meg az új alkotmányt, melyben kimondatik a NSZEP vezető szerepe és az NDK-t a "német nemzet szocialista államaként" határozzák meg.

1970: Walter Ulbricht, a NSZEP vezetője "egészségügyi okokból" bejelenti visszavonulását a politikától. Az új vezető Erich Honecker lett.

1971. szeptember: a négy megszálló hatalom szerződése Nyugat-Berlin szárazföldi megközelítéséről. A Hamburg és a Hannover felé vezető autópályákat tranzitútnak nevezik ki, melyen keresztül a nyugati hatalmak konvojai az NDK-n keresztülhajtva elérhetik Nyugat-Berlint. Cserébe a nyugati hatalmak elismerik az NDK szuverenitását saját határai fölött. A szerződés után az NDK csökkenti a határzóna szélességét de a szökevényeket automatikusan lelövő berendezéseket telepít.

1971-től kezdődően az NDK egyre nagyobb figyelmet fordít polgárainak életszinvonal-emelésére. Ennek jegyében nagyszabású lakásépítési programok indulnak. A belvárosokból eltakarítják a még meglévő háborús maradványokat.

1972-ben a elszigeteltségből való kitörés érdekében az NDK 20 nem szocialista országgal veszi fel a diplomáciai kapcsolatokat. (Közöttük Iránnal, Ausztriával, Svédországgal és az Egyesült Államokkal)

1973: Az NDK az ENSZ tagja lesz. Először érkezhetnek nyugatnémet újságírók az NDK-ba.

1975: Barátsági szerződés a Szovjetunió és az NDK között, amely a szovjet függés megszilárdításához vezet.

1976: Wolf Biermannt, az NDK egyik legnépszerűbb könnyűzenészét megfosztják állampolgárságától. Biermann nyugati előadókörúton volt, de művészetét károsnak ítélte meg a politika. Biermann - állampolgárság híján - nem tudott hazatérni, ami hatalmas felháborodást váltott ki az NDK közvéleményében.

1979. január 1.: A hőmérséklet olyan alacsonyra zuhan, hogy az megbénítja a fő energiaforrást jelentő szénbányászatot. 14 napra leáll a teljes keletnémet nehézipar.

1970-től az NDK számos nyugati kereskedelmi banktól vett fel hiteleket, hogy polgárai számára nehezen előállítható cikkeket vásároljon. Ez a folyamat az NDK pénzügyi kiürülésének kezdete.

[szerkesztés] Mélyülő válság

1980-tól kezdve az NDK súlyos pénzügyi válsága egyre többször hiúsítja meg a nagyberuházásokat.

Berlini utcakép 1983-ból.

1981: Az NDK először vesz fel hitelt hitelkamatainak fedezésére.

1983: Bajorország óriáskölcsönt nyújt az NDK-nak. Cserébe az NDK eltávolítja a belnémet határon menekülőlet lelövő berendezéseit és megkönnyíti az NSZK-polgárok keletre utazását.

1984: 40 000(!) NDK polgár települ át nyugatra. Nagy többségük idős ember, akiknek a nyugdíját nem tudja/akarja kifizetni a keletnémet rendszer, ezért engedélyezi a kivándorlásukat.

1985: A Szovjetunióban hatalomra kerül Mihail Gorbacsov. A peresztrojka és glasznoszty jelszavak felrázzák az NDK fásult közvéleményét. Az NDK pártvezetésében szkeptikusan fogadják Gorbacsov reformlépéseit. 1985 és '89 között igen hűvössé válik a viszony a reformpárti szovjet és a konzervetív kommunista NDK-vezetés között.

1988. január 17.: Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht emlékgyűlés. A tüntetők a baloldali gondolkodók egy idézetét tartják magasba ("A szabadság mindig a másként gondolkodók szabadsága"), mire a biztonsági erők beavatkoznak és nyugati TV-stábok kamerái előtt több tüntetőt összevernek.

1988: Honecker kinyilvánítja, hogy helyteleníti és nem követi a szovjet reformpolitikát. Honecker politikája a szocialista táboron belül is elszigetelődik.

[szerkesztés] Az NDK összeomlása

1989: Az NDK a teljes pénzügyi összeomlás küszöbén.

1989. május: NDK polgárok másznak be az NSZK budapesti, prágai és varsói nagykövetségeire, ott menekültstátuszt követelnek.

1989. május: A helyhatósági választásokon az egységes lista 98,85%-os győzelmet arat. A rendszer bírálói az eredmény meghamisításáról beszélnek. Több városban a rendőrség oszlatja fel a hamisítás ellen demonstrálókat. Gorbacsov megtiltja, hogy a Vörös Hadsereg egységei a rend helyreállításában részt vegyenek.

1989. augusztus 19.: Az osztrák-magyar határon megrendezik a páneurópai pikniket. Az eseményt kihasználva sok Magyarországon tartózkodó NDK-állampolgár jut át Ausztriába.

1989. augusztus 23.: A budapesti NSZK nagykövetségre menekült NDK-polgárok szabadon elutazhatnak az NSZK-ba.

1989. szeptember 4.: Lipcsében tömegtüntetések kezdődnek.

1989. szeptember 10.: "Az itt-tartózkodó NDK állampolgárok saját, tehát NDK útiokmánnyal eltávozhatnak abba az országba, amely befogadja őket. Ez 00 órától lép érvénybe." - jelenti be Horn Gyula magyar külügyminiszter a HÉT című tévéműsor vasárnap esti adásában. Már éjfélkor több ezer NDK-polgár hagyja el Magyarországot a hegyeshalmi határátkelőnél. A magyar politikai vezetés az NDK-vezetéssel való egyeztetés nélkül hozta meg döntését.

1989. szeptember 30.: A varsói NSZK-követségre bejutott keletnémet polgárok szabadon elutazhatnak nyugatra.

1989. október 1.: Háromoldalú egyeztetések után a prágai NSZK-követségekre bajutott keletnémet állampolgárok az NDK-n keresztül utazhatnak nyugatra. Számukra az NDK egy vonatszerelvényt küld Prágába, amely Drezdán és Lipcsén keresztül az NSZK-ba viszi a kivándorlókat. A vonatra Drezdában többezer NDK-polgár akar feljutni, amit a biztonsági erők megakadályoznak. A drezdai pályaudvar környékén súlyos zavargások törnek ki.

1989. október 7.: Gorbacsov az NDK 40. születésnapján Berlinbe látogat. Nyitott autóját óriási tömeg kíséri az utcán. Gorbacsov a tömeg felbuzdulásától áthatva elteszi előre megírt szónoklatát és rögtönzött beszédben arra ösztönzi a NSZEP vezetését, hogy tegye meg a szükséges reformlépéseket.

1989. október 9.: 70 000 ember reformokért tüntet Lipcsében. A demonstrációk követelései között már nem az utazási reform sürgetése, hanem a kommunista rendszer reformja a leghangsúlyosabb.

1989. október 18.: Erich Honecker minden hivataláról lemond és visszavonul a politikától. Az NDK vezetője Egon Krenz lesz.

1989. november 4.: Berlinben egymillió ember részvételével utazási szabadságért és az NDK berendezkedésének reformjáért tüntetnek.

1989. november 9.: Az NDK pártvezetése a diplomáciai és tömegnyomás hatására utazási könnyítésekről dönt. A döntést este egy élőben közvetített sajtótájékoztatón Günter Schabowski ismerteti. A sajtótájékoztató után egy olasz újságíró még futó kamerák előtt megkérdezi, hogy mikortól érvényes a döntés. Schabowski azonban ekkorra már eltette a szemüvegét. Pár másodpercig tanácstalanul forgatja papírjait, majd a következő választ adja: "Nos... Szerintem azonnal hatályba lép... Igen, azonnal." A tévék előtt ülő NDK-polgárok ezrei indulnak meg a berlini határátkelőhelyek felé, ahol egy órán belül hatalmasra nő a tömeg. Mivel a határozat elvileg csak éjféltől lépett volna életbe a határőrséget, nem tájékoztatták. A nép viszont követelte a határátlépést mondván, hogy bejelentették. A feszültség egyre nőtt. A nép a „visszajövünk, visszajövünk” skandálása mellett várt. A határállomás parancsnoka azt az utasítást kapta a felsőbb vezetéstől, hogy aki el karja hagyni az NDK-t az a személyiébe kapjon egy pecsétet. Ez a pecsét jelezte a határőröknek, hogy azokat az állampolgárokat ne engedjék vissza, akinek ez a pecsét szerepel a személyi igazolványában. Ebből aztán nem lett semmi, mert a határt megnyitották s ezzel az egész probléma megszűnt. Ebből látható az a nagyfokú fejetlenség, ami akkoriban uralkodott a kormány s egyben a párt berkeiben. A történetet bárki megnézhette a Spectrum televízióban. Este 9-kor a Checkpoint Charlie-nál lévő keletnémet határőrposzt parancsnoka felnyittatja a sorompókat és átangedi a tömeget. 23 órára mindenütt megnyílik a határ. A mindkét oldalról érkező németek vésőkkel, csákányokkal, markológépekkel és puszta kézzel kezdenek hozzá a Fal lerombolásához.

[szerkesztés] Út az egységes Németországig

1989. november 13.: Hans Modrow-ot választják az NDK miniszterelnökévé. Gorbacsov kijelenti, hogy az egységes Németország létrejötte német belügy.

1989. november 23.: Helmut Kohl nyugatnémet kancellár javaslatot tesz egy NDK-NSZK konföderáció megalapítására. Beszédében a két állam egyesülését az európai integráción belül képzeli el.

1989. december: Törlik az NDK alkotmányából a NSZEP vezető szerepét. Egon Krenz megválik minden hivatalától. Az NDK új vezetője Manfred Gerlach lesz.

1989. december 7.: elkezdődnek a kerekasztal-egyeztetések a NSZEP és az ellenzék között. Az ellenzék demokratikus választásokat követel.

1989. december 11.: Georg Gysi lesz a NSZEP vezetője. A NSZEP nevet változtat, új neve Demokratrikus Szocializmus Pártja.

1990. január: A még zajló tüntetések fő jelszava már a "Wir sind ein Volk!" (Egy nép vagyunk!) és a „Deutschland einig Vaterland“ (Németország egységes haza - idézet az NDK himnuszából).

1990. január 15.: Tüntetés az állambiztonsági szolgálat (Stasi) kelet-berlini központja előtt.

1990. február 14.: Elkezdődnek a 4+2 egyeztetések. A két német állam, illetve a 2. világháború győztes hatalmainek vezetői egyeztették a német újraegyesítés feltételeit. A tárgyalások nehezen haladtak, mivel Franciaország nehezményezte egy nálánál nagyobb gazdaságú, népességű és "rovott múltú" állam megjelenését a Rajna túloldalán.

1990. március 18.: Demokratikus, valóban többpárti választások az NDK-ban. A választások a keletnémet CDU győzelmével végződnek. Lothar de Maiziére (CDU) kormányába belép a keletnémet SPD is.

1990. március 18-án megkezdődnek a tárgyalások egy NSZK és NDK között létrejövő gazdasági, pénzügyi és szociális unióról.

1990. július 1-jén életbe lép a gazdasági és pénzügyi unió a két német állam között. Megalakul a kárpótlási hivatal, melynek feladata, hogy az államosítások kárvallotjait kárpótolja és a még működő állami cégeket magánosítsa.

1990. augusztus 31.: Szerződés a két német állam egyesüléséről. A szerződést mindkét állam parlamentje nagy többséggel fogadja el.

1990. október 3.: Az NDK parlamentjének utolsó ülése, melyen összegezték az állam létezésének 40 évét, majd a keletnémet himnusz hangjaira bevonták az NDK zászlaját. Az NDK a Német Egység Napján 24:00 órakor megszűnt létezni, beolvadásával létrejött az egységes Németország.