Iraki háború

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk a 2003-ban kezdődött háborúról szól, az 1990-es eseményekről az Öböl-háború szócikkben olvashatsz.

Iraki háborúnak vagy második Öböl-háborúnak nevezzük Irak 2003 óta tartó, az Egyesült Államok vezetésével, nemzetközi erőkkel történő megszállását, és az ott zajló belső csatákat az ellenállás és a nemzetközileg támogatott Új Iraki Hadsereg között. Emellett a siíta többség és szunnita kisebbség között is polgárháború zajlik.

[szerkesztés] A háború okai

Az iraki háború okairól és következményeiről zajló viták már a háború előtt megkezdődtek. Az Amerikai Egyesült Államok nem nevezett meg hivatalosan okot a háború megindítására, de általában a terrorizmus elleni háború (War on Terrorism) egyik részeként hivatkoznak rá.

Bár hivatalos indok nincs, de a háború előtt az amerikai vezetés Saddam Hussein esetleges tömegpusztító fegyvereit nevezte fő érvnek, mivel az iraki vezetés nem engedte be az országba a nemzetközi vizsgálóbizottságot, mely ezek meglétét ellenőrizte volna.

Az invázió után – mivel nem találtak semmilyen tömegpusztító fegyvert – kevésbé kézzelfogható okokat említenek, mint például a szabadság és a demokrácia terjesztése, vagy az iraki nép felszabadítása.

Áttételesen a háború oka a 2001. szeptember 11-i események utáni terrorizmus elleni és a terrorizmus támogatói elleni harc. A háború előtt felmerült, hogy Saddam Hussein támogatja az al-Kaida terrorcsoportot, de bizonyítékokat erre sem találtak.

Másik magyarázat szerint ez egy „megelőző háború”, ami még azelőtt avatkozik be, mielőtt komolyabb veszélyt jelenthetne Irak.

Eleinte a háborút az Egyesült Államok közvéleménye támogatta, 2006-ra viszont 76%-a szerint az háború megkezdése hiba volt.

Bagdad műholdképe, miután a várost kürülvevő árkokat olajjal feltöltötték, majd az meggyújtották a repülőgépek megzavarása céljából

[szerkesztés] A háború céljai

[szerkesztés] A hivatalos célok

Donald Rumsfeld védelmi miniszter a háború előtt a következő célokat nevezte meg :

• Önvédelem
  • megtalálni és megsemmísíteni a tömegpusztító fegyvereket
  • elfogni a terroristákat
  • információt szerezni további terrorista-hálózatokról és tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos tervekről

• Humanitárius
  • segélyek küldése, a szankciók megszüntetése (Madeleine Albright szerint fél millió iraki gyerek halt meg a segélyek hiánya miatt)

• Az 1205-ös számú ENSZ határozat betartatása (1998)

• Politika
  • Szaddám Husszein kormányának megdöntése
  • segíteni az iraki népnek bevezetni a demokráciát

• Gazdasági
  • biztosítani az olajkitermelést

[szerkesztés] A kritikusok szerinti valódi célok

• Energiaszektor
  • irányítás alá vonni az iraki szénhidrogén-forrásokat, és visszaállítani a dollárt a nemzetközi olajkereskedelem kizárólagos valutájának. (2000 óta Irak az eurót használta olajexport valutának)
  • megszerezni a régió kőolaj- és földgáz-lelőhelyeit hogy ezzel nyomást gyakorolhasson az ettől függő országokra
  • az Egyesült Államok kezébe juttatni az iraki olajnyereségét
  • csökkenteni az olaj árát

• Pénz juttatása hadi és építési vállalkozásoknak

• A kormány népszerűségének fenntartása
  • a Bush-kormány soha nem volt olyan népszerű, mint a szeptember 11-i terrortámadás után megindított válaszcsapások során
  • elterelni a figyelmet az Egyesült Államok gyengébb gazdasági teljesítményéről

• Érzelmi okok és ideológiák
  • bebizonyítani az USA megkérdőjelezhetetlen geopolitikai elsőségét
  • bosszú a Bush apját ért bérgyilkos támadásért, melyet Hussein szervezett (Kuvait, 1993)
  • Saddam Husseint megbuktatni, mivel az első Öböl-háborúban ez nem sikerült

[szerkesztés] Az invázió előtt

Az inváziót megelőzően az USA és az első Öböl-háborúban részt vevő koalíciós erők (Nagy-Britannia, Franciaország) kisebb konfliktusba keveredtek Irakkal, amikor az 1991-ben kijelölt déli és északi tiltott légtérbe kétszer beléptek iraki gépek. Ezután az iraki légvédelem többször célbavett őrjáratozó amerikai és brit vadászgépeket.

2002 közepétől az Egyesült Államok megváltoztatta válaszstratégiáját, és több gépet küldött a tiltott légtérbe, és elkezdte megsemmisíteni az iraki légvédelem egységeit. 2002 márciusában még egyetlen bombát sem dobtak le, áprilisban 0,3 tonnát, május-augusztusban 8-14 tonnát, szeptemberben pedig már 54,6 tonnát. Ezután született meg az inváziót engedélyező határozat október 11-én.

A légvédelem és a amerikai gépek közötti összetűzések és bombázások ezután mindennapossá váltak, a legnagyobb légicsapás szeptember 5-én történt 100 repülőgép bevonásával, mely egy nagyobb védelmi központot támadott Irak nyugati részén. Már ekkor felmerültek kétségek a támadás jogosságával kapcsolatban, mivel a hivatalos álláspont szerint a siíták elleni támadásokat akarták megelőzni ezzel, de ennek a hadműveletnek a helyszíne messze volt a siíták védemét biztosítandó területektől. A támadás helyszíne inkább a Jordániából behatoló speciális egységeket segítette, melyek így észrevétlenül juthattak az országba.

[szerkesztés] Résztvevők

Az eredeti "hajlandók koalíciója"

A 2006-ban csapatokat állomásoztatók

[szerkesztés] A „hajlandók koalíciója”

Körülbelül 100 000 katona és tengerészgyalogos amerikából, 26 000 Nagy-Britanniából, kisebb csapatok több másik országból állomásoztattak csapatokat Kuvaitban a háború megkezdéséhez. Északi frontot is akartak nyitni, de Törökország visszautasította területeinek átadását ilyen célokra. A legtöbb ország csak az invázió után küldött csapatokat Irakba.

Ezeket az erőket nevezzük a „hajlandók koalíciójának” (Coalition of the Willing), melynek Magyarország is tagja volt.

[szerkesztés] ENSZ segédcsapatok (UNAMI)

• Grúzia
• Fiji
• Románia

[szerkesztés] Az iraki haderő

Az iraki haderő létszámát csak becsülni lehet. Körülbelül 389 000 rosszul felszerelt katona (350 000 gyalogos, 2000 haditengerész, 20 000 légierős, 17 000 légvédelemi), Fedayeen Saddam hadserege 44 000 fő és 650 000 tartalékos. Az iraki légierő és haditengerészet gyakorlatilag nem játszott szerepet a háborúban.

[szerkesztés] Az invázió

Blackhawk helikopterek az invázió első hadműveleteiben

Irak lerohanása 2003. március 20-án kezdődött, a hadművelet neve „Operation Iraqi Freedom” (Irak Szabadságáért Hadművelet) Az Egyesült Államok hadereje az északi kurd lázadókkal összefogva, nemzetközi koalíciós erők támogatásával támadott. Ezt tekintjük a 2003-as iraki háború kezdetének.

[szerkesztés] Az invázió után

Májusban Bush elnök meglátogatta a U.S.S. Abraham Lincoln anyahajót San Diego partjainál. A hajó éppen visszatért a Perzsa-öböl térségéből és Bush itt mondta el híres beszédét, és bejelentette, hogy a háborút megnyerték.

Ennek ellenére Saddam Husszein még hatalmon volt és rengeteg ellenálló volt még az országban. Azóta tudjuk, hogy a koalíciós erők veszteségei szinte csak akkor kezdődtek.

2003 májusában az iraki hagyományos értelemben vett hadsereget valóban leverték, a koalíciós erők egyre erősebb ellenállást tapasztaltak a szunnita háromszögnek nevezett területen. Az ország kormánya összeomlott, és Irakban káosz uralkodott, az állami épületeket, múzeumokat, katonai raktárakat kifosztották. A Pentagon becslése szerint 250 000 tonna hadianyagot vittek el az iraki lázadók, mellyel az ellenállást folytatni tudták.

2004 vége felé a lázadás egyre szervezetebbé vált, leginkább a már említett szunnita háromszög területén. A háromszög magában foglalja Bagdadot, és az iraki nép 35%-át.

A lázadók csak gerilla módszerekkel tudtak kárt okozni, többek között öngyilkos bombamerényletekkel, útmenti bombákkal, házilagos robbanószerkezetekkel, gránátvetőkkel. Ezenkívül megpróbálták tönkretenni az elektromos, víz és olajszállítási infrastruktúrát.

2006-ra semmit nem csökkent a bombatámadások száma, sokszor azért támadtak, hogy gátolják a hatalomra segített új iraki kormány működését. Az ellenállóknak sikerült civileket is fogsába ejteniük, főleg újságírókat és munkásokat.

A koalíciós erők megpróbálják fenntartani az új kormányt, hogy megerősödve önállóan is hatalmon tudjon maradni, ám mindmáig ez nem sikerült.

[szerkesztés] Áldozatok

Mivel a háború még folyik, az áldozatok száma tovább nő, de így is ellentmondó adatok kerültek nyilvánosságra.

• Iraki civil áldozatok : kb. 40 000 fő
• Iraki katonai áldozatok : kb.:30 000 fő

• Amerikai hadsereg : 2 603 halott, 19 330 sebesült
• Egyéb koalíciós sereg : 229 halott köztük egy magyar katona
• Nem iraki civilek : 568 halott

[szerkesztés] Hivatkozások

1. Purger Tibor: A Birodalom odavág. Egy jámbornak ígért külpolitika színeváltozása. Magyar Szó Lapkiadó és Forum Könyvkiadó, Újvidék (Vajdaság), 2004. március. ISBN: 9788632305977