Bosznia és Hercegovina
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
| mottó: nincs | |||||
 |
|||||
| Hivatalos nyelvek | Boszniai, szerb, horvát | ||||
| Főváros | Szarajevó | ||||
| Elnök | Sulejman Tihić (jelenlegi elnök) Borislav Paravac |
||||
| Miniszterelnök | Adnan Terzić | ||||
| Főképviselő | Christian Schwarz-Schilling | ||||
| Terület - Teljes |
124. 51 129 km² |
||||
| Népesség - Teljes (2005) |
121. 4 025 476 |
||||
| Függetlenség | 1992.április 5. | ||||
| Pénznem | Konvertibilis márka (BAM) |
||||
| Időzóna | UTC +1 | ||||
| Himnusz | Intermeco | ||||
| TLD | .ba | ||||
| Hívószám | +387 |
||||
 |
|||||
Bosznia-Hercegovina (boszniai nyelven, horvátul és szerbül Bosna i Hercegovina, cirill írással Босна и Херцеговина, szó szerinti fordításban Bosznia és Hercegovina) Délkelet-Európában, a Balkán-félsziget nyugati felén fekszik. A Jugoszláv SZSZK egyik volt tagköztársasága. Keletről Szerbia, délről Montenegró, a többi oldalról Horvátország határolja.
1992. április 5-én vált függetlenné, ám az országon belül a szerb, a bosnyák és a horvát etnikum között ellentétek húzódtak. A milosevicsi Jugoszlávia beavatkozása a boszniai szerbek oldalán 1992-ben a jugoszláv utódállamok térségének legvéresebb háborújához vezetett.
Az ország mai alkotmányos berendezkedését a háborút lezáró Daytoni békeszerződés (1995) határozza meg. Bosznia-Hercegovina két ún. entitásból áll, az ország 51%-át ellenőrző, kantonokból álló Bosznia-Hercegovinai Föderációból (Federacija Bosne i Hercegovine/Федерација Босне и Херцеговине – elterjedtebb nevén bosnyák-horvát föderáció), és a közigazgatásilag egységes Szerb Köztársaságból (Република Српска/Republika Srpska). (A két entitás között megosztott Brčko város és környéke Brčkói körzet néven tulajdonképpen közvetlen szövetségi igazgatás alatt áll). Mind a bosznia-hercegovinai államnak, mind az entitásoknak a fővárosa Szarajevó, bár a Szerb Köztársaság kormányzati központja a gyakorlatban Banja Luka. A daytoni béke óta az ország nemzetközi ellenőrzés alatt áll, a hatalom az ENSZ-főképviselő (High Representative; a magyarban főmegbízottként is fordítják) kezében összpontosul.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
[szerkesztés] Domborzat
Bosznia-Hercegovina területe 51 129 négyzetkilométer. Horvátországgal és Szerbia-Montenegróval is rendkívül hosszú határa van: előbbivel 932, utóbbival 527 km. Bosznia-Hercegovina nagyrészt természetes határokkal rendelkezik, amelyeket északon a Száva, keleten a Drina, délnyugaton pedig a Dinári-hegység képez.
Az ország két történelmi-földrajzi egységből, az északon elterülő, nagyobb (mintegy 42 ezer négyzetkilométert kitevő) Boszniából valamint a déli Hercegovinából áll. Mindkét rész nagyobb részben hegyvidéki terület, de a felszín jellegzetességei eltérőek.
Észak felé a hegyvidék a Száva-mellék (Posavina) lágy dombokkal borított vidékébe, majd a Pannon-síkságba megy át. Boszniának a dinári hegyvidékhez tartozó részei kelet-nyugati irányban húzódnak. Hercegovina a Hegyi - (vagy Magas-) és az Adriai- (vagy Alacsony-) Hercegovinából áll. Utóbbi Neum (Magyarországon ismertebb nevén Naum) és a Klek-félsziget között kiér a tengerre. Jelentősek az ún. poljék (kis, völgyekben elterülő síkságok) is, amelyek a nagyobb boszniai folyók mentén észak-déli irányban húzódnak. Délnyugaton, délen és délkeleten a kiterjedt karsztmezők (a Livnói, Duvnói és a Popovo polje) adják a táj jellegzetességét.
Bosznia-Hercegovina területének 13,6%-a termőföld, de mezőgazdaségi művelés alatt csak 3%-a áll. Az ország természeti erőforrásai között említendők a szén, a vas, a bauxit, a mangán, a réz valamint a fa és a jelentős víztömegek. Bosznia-Hercegovina legmagasabb csúcsa a 2386 méteren lévő Maglić, legalacsonyabb pontja pedig a tenger szintjén van. Bosznia-Hercegovina számára a ritkán előforduló földrengések és áradások jelentik az egyetlen komoly természeti veszélyforrást. A legsúlyosabb természeti problémák közé az ipari eredetű légszennyezettség, a területnek az ökológiai tudat és kultúra hiányából fakadó általános szennyezettsége, és a fokozott erdőirtás tartozik. Legmagasabb pontja: Maglić (2386 m)
[szerkesztés] Vízrajz
- Legnagyobb folyók: Száva (Sava), Drina, Neretva, Una, Vrbas, Boszna (Bosna).
- Legnagyobb tavak: Jablanicai-víztározó, Drina-víztározó
[szerkesztés] Éghajlat
Bosznia-Hercegovina éghajlata mérsékelten kontinentális: a nyarak forrók, a telek hidegek. A nagy tengerszint feletti magasságban fekvő vidékeken a nyár rövid és hűvös, a tél pedig kemény. Az ország déli és tengerparti területein a telek esősek, enyhék.
[szerkesztés] Növény- és állatvilág
[szerkesztés] Környezetvédelem
[szerkesztés] Történelem
Boszniát az ókorban az illírek lakták, egészen a rómaiak Kr. e. 168-as hódításáig, amikor is létrehozták Illyricum provinciát, amely később a Dalmácia nevet kapja. A Római Birodalom felbomlása után a Keleti Gót Királyság (és Theodorik) fennhatósága alatt áll. Később Bizánc befolyása alá kerül, majd a VII. században szerb és horvát törzsek érkeznek ide. Ezt követően a mai állam két része különböző irányba fejlődik: a nyugati rész horvát, a keleti rész szerb befolyás alatt.
A XII. században Magyarország megszerzi a mai ország északi területeit. II. (Vak) Béla 1138-ban Ráma néven a magyar király területei közé sorolja Boszniát, ám 1160-ban Bizánc elcsatolja ezeket a területeket, de Bosznia továbbra is magyar befolyás alatt marad. Az első bosnyák állam 1154-ben alakul meg, Borić bán vezetésével. A déli területeken továbbra is kis, független vazallus hercegségek működtek. Bosznia fénykorát Tvrtko Kotromanić irányítása alatt élte, aki egy viszonylagosan független államot volt képes itt létrehozni, amely később Dalmáciára és Horvátországra is kiterjesztette hatalmát.
A XV. században a török nyomás miatt a bosnyák állam széthullott, a magyarok végvárrendszer kiépítésébe kezdtek Boszniában, amely végül már nem szolgálhatta a védekezést. Legismeretesebb csata a térségben a jajcai vár eleste. 1482-re Bosznia-Hercegovina teljes területe oszmán kézre kerül.
Bosznia-Hercegovina a török időkben relatív békés területek közé tartozott. Talán ennek is köszönheti, hogy a karlócai béke (1699) megkötése után Magyarország muszlim lakosságának nagy része ide menekült. A boszniai lakosság nagy része addigra már iszlámhitűvé vált. Ezzel is magyarázható, hogy mialatt a környező területek (Szerbia, Montenegró) mind felszabadultak az oszmán fennhatóság alól, Bosznia-Hercegovina egészen 1878-ig az Oszmán Birodalom része maradt. Ekkor a berlini béke értelmében az Osztrák-Magyar Monarchia okkupálta a területet. 1908-ben pedig a Monarchia de jure is magához csatolta, azaz annektálta a tartományt. 1918-ban, a Monarchia felbomlása után annak déli területeiből, valamint az akkori Szerbiából és Montenegróból létrejön a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, amely 1929-ben Jugoszlávia („Délszlávia”) nevet veszi fel.
Az 1941-es német megszállás során a mai Bosznia és Hercegovina területe az un. Független Horvát Államhoz kerül. Jugoszlávia 1945-ös egyesítése után mint tagköztársaság működik tovább egészen 1992. április 5-ig, amikor lakossága (pontosabban annak 66%-a, a muszlim és horvát lakosság) népszavazáson döntött az ország függetlenedéséről. Válaszlépésként április 6-án éjfélkor a szerbek kikiáltották a Bosznia-Hercegovina északi, nyugati és keleti területeit magában foglaló Szerb Köztársaságot. Ezzel a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság háborúba került e fennhatóságát el nem ismerő, Szerbia által támogatott lázadó államalakulattal. Bár a Franjo Tuđman elnök által vezetett Horvátország hivatalosan támogatta Bosznia-Hercegovinának (gyakorlatilag: az ország muszlim és horvát lakosságának) önvédelmi háborúját - és a muszlimoknak fegyveres segítséget is nyújtott - a muszlim és horvát lakosság időnkénti fegyveres konfliktusát nem akadályozta meg, sőt olykor együttműködött az országot felosztani igyekvő szerb erőkkel is.
A nemzetközi politikai realitások változása miatt a bosnyákok és horvátok 1994. márciusában megkötötték a washingtoni egyezményt, amely létrehozta a Bosznia-Hercegovinai Föderációt (bosnyák-horvát föderációt). Ez a katonai szövetség összefogta a szerbek ellen a bosnyák és horvát erőket, a nemzetközi közösség pedig fegyveres beavatkozással bírta rá a szerbeket, hogy az amerikai Daytonban tárgyalóasztalhoz üljenek. Az 1995. novemberi daytoni egyezmény - amely a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság nevét Bosznia-Hercegovinára (Bosna i Hercegovina) változtatta - kimondta a boszniai állam függetlenségét és integritását, de az ország 49%-án elismerte a Szerb Köztársaság fennhatóságát, amely az ország 51%-át birtokló Föderáció mellett az ország másik szövetségi egységévé vált. A Daytoni egyezmény alapján a nemzetközi közösség hozta létre a boszniai alkotmányt, amely szabályozza a bonyolult nemzetiségi kvóták szerint, számtalan kormánnyal és parlamenttel rendelkező, bürokratikus föderális állam működését. (A Föderációnak és a Szerb Köztársaságnak külön alkotmánya is van).
A boszniai háború eredménye 278 000 halálos áldozat, 1 325 000 menekült, továbbá az ország még mindig tele van élesített taposóaknákkal, amelyek nap mint nap ember életeket követelnek. Bosznia-Hercegovina lassan kezd újraépülni, miközben a háború nyomai még mindig jól láthatók.
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
Az állam három elnökét négy évre választják az egyes nemzetiségek egyet-egyet, minden 8 hónapban cserélik az elnöki széket. Az elnök feladata továbbá a kormány, a külügyminiszter és a külkereskedelmi miniszter kijelölése a parlament alsóházából.
A bosnyák parlament kétkamarás, a felsőház 15, az alsóház 42 képviselőből áll mindenhol szigorúan szem előtt tartva a nemzetiségek egyharmadnyi arányát.
Az Alkotmánybíróság 9 tagból áll, amelyből négyet a Bosnyák-Horvát Föderáció, kettőt a Szerb Köztársaság, hármat pedig az Európai Emberjogi Bíróság jelöl.
[szerkesztés] Közigazgatási felosztás
[szerkesztés] Politikai pártok
[szerkesztés] Védelmi rendszer
Fő szócikk: Bosznia és Hercegovina hadereje
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Általános adatok
A lakosság teljes számát – szintén megbízható adatok hiányában – nem lehet megmondani, de Bosznia és Hercegovina mintegy négymilliós ország lehet.
2003 évi adat szerint: 4 207 300 fő élt az országban.
- Népsűrűség: 82 fő/km2
- Népességnövekedés: 0,76 %
[szerkesztés] Legnépesebb települések
2003 évi adatok szerinti legnépesebb városai:
- Szarajevó (581 000 lakos)
- Banja Luka (189 700 lakos)
- Tuzla (119 200 lakos)
- Mostar (90 800 lakos)
- Zenica (134 900 lakos)
- Bihać (Bihács) (62 300 lakos)
- Prijedor
- Brčko
- Bijeljina
- Travnik
- Trebinje
- Doboj
- Livno
[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
Bosznia-Hercegovinában bosnyákok, szerbek és horvátok élnek. Gyakorlatilag mindhárom etnikum államalkotó nemzet, bár a horvátok számára folyamatosan csökkenő létszámukkal arányosan apadozik az a befolyás is, amit e státusz biztosít. Az érzékeny nemzeti politika miatt 1991 óta nem rendeztek népszámlálást, csak az egymásnak ellentmondó becslésekre lehet hagyatkozni. Az akkori adatok szerint a lakosság 44%-a volt bosnyák, 31%-a szerb, 17%-a horvát, 6%-a pedig jugoszláv nemzetiségű. Az etnikai felosztás felekezeti arányokat is jelöl: a bosnyákok nagy része muzulmán, a szerbeké pravoszláv (ortodox), a horvátoké pedig római katolikus vallású.
A „boszniai” és „bosnyák” fogalmakat a magyar nyelvben is sokan keverik. Az előbbi melléknév egyszerűen Bosznia-Hercegovinára – vagy olykor csak Bosznia nevű történelmi tartományára – illetve ezek bármilyen nemzetiségű lakosságára utal. Az utóbbi a Bosznia-Hercegovinában – és a volt Jugoszlávia más területein, főként a Szandzsákban – élő muszlim hitű, vagy ilyen családból származó és boszniai (vagy horvát, szerb) nyelvű délszlávokat jelöli. A „bosnyák” elnevezés 1993-ban lett hivatalos, a jugoszláv időszakban a muszlim (mint etnikai megjelölés) volt használatban.
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Gazdaság
Az ország gazdasága leginkább a kisparaszti termelők által működtetett mezőgazdaságot jelentette, amely mindig is nagyfokú importra szorult.
A szocializmus idején Bosznia-Hercegovinában a nehéz- és a hadiipar élvezett elsőbbséget. A háború alatt tönkrement ipar, és a munkaerő felszámolása (hadsereg toborzása, halálos áldozatok) óriási recesszióval sújtották az országot. A termelés 80%-kal esett vissza. 1996 és 1998 között javult valamelyest a termelés, majd 1999-ben lényegesen lassult a növekedés. 2002-ben a munkanélküliség 40%-os volt. Nehéz felmérni a gazdaság állapotát, mert annak ellenére, hogy mindkét entitás kiadja a maga statisztikai adatait, az egész államra vonatkozó adatok korlátozottan állnak rendelkezésre. Emellett a hivatalos statisztika nem veszi figyelembe az országszerte elterjedt, és minden társadalmi rétegben jelentős mértékű szürkegazdaságot.
2003-as becslések alapján a GDP kb. 24,31 milliárd USD-t tesz ki, a növekedés mértéke pedig évi 3,5%. Az egy főre jutó GDP 6 100 USD. Ágazatonkénti lebontásban a GDP 13%-a esik a mezőgazdaságra, 40,9% az iparra, 46,1% pedig a szolgáltatásokra. A dolgozók 40%-a munkanélküli. Bosznia-Hercegovina fő mezőgazdasági terményei a búza, kukorica, valamint a különféle zöldségek és gyümölcsök. Kedvező kilátásokat jelent, hogy kezd újjáéledni a háborúval megszűnt turizmus. Ennek példázására egy lépés az 1993-ban a boszniai horvátok hadserege által felrobbantott mostari híd 2003-as újjáépítése volt.
A fő iparágak: acélgyártás, szénipar, vasipar, autóipar, textilipar, dohánygyártás, bútorgyártás és kőolajfeldolgozás.
[szerkesztés] Kerekedelem
A fő importpartnerek Horvátország (24,3%), Szlovénia (15,5%), Németország (13,6%), Olaszország (12%), Magyarország (7,6%) és Ausztria (6,6%).
A fő exportpartnerek Olaszország (29%), Horvátország (18,5%), Németország (17,3%), Ausztria (9,3%) és Szlovénia (6,7%).
[szerkesztés] Közlekedés
[szerkesztés] Kultúra
Bosznia-Hercegovina Európának kulturálisan egyedülálló területe, mivel történelmét négy valláshoz tartozó nép: római katolikusok, muszlimok, pravoszlávok és zsidók alakították. Bosznia-Hercegovina a túlnyomóan keresztény Európa egyik olyan országa, amely területén őshonos muszlim népnek (a bosnyákoknak) ad otthont.
Bosznia és Hercegovina szláv történelmének legrégebbi kulturális érdekességeként az ország sok részén megtalálható nagyméretű sírkövek, a stećakok emelendők ki. Ezek a középkori keresztény királyság időszakából valók, és egy részüket faragott ábrák díszítik. A régebbi történetírás a - bogumil szektához tartozóként beállított - Boszniai Egyház tagjaihoz kapcsolja őket. Az újabb kutatások fényében (amelyek eleve kételkednek a bogumilizmus boszniai jelenlétében) azonban valószínűbb, hogy stećakok emelése mind a (Rómától "különutas", de nem bogumil) Boszniai Egyház, mind pedig a római katolikus és a pravoszláv lakosság körében szokás volt. (A kövek bogumil eredetének kidolgozója egyébként Asbóth János, Az Osztrák-Magyar Monarchia hivatalnoka volt az 1880-as években).
A középkori Bosznia nagy hatalmú nemesi udvaraiban a ragusai (ma: Dubrovnik) és velencei kulturális hatás volt a legjelentősebb. Az 1340-es évektől a ferencesek vették át a kulturális vezető szerepet. Ők vezették a királyi udvar adminisztrációját. Az írásbeliség szláv és latin nyelvű volt. Boszniában saját írás is kifejlődött, a cirillre hasonlító bosančica.
Az oszmán korszak leghíresebb emlékei az építészetben találhatók. Az Ivo Andrić Híd a Drinán című regényéből ismert višegradi Szokollu Mehmed pasa-hidat (Most Mehmed-paše Sokolovića) Szinán oszmán építész tervezte, a Világörökség részévé nyilvánított mostari Öreg-hidat (Stari most) pedig tanítványa, Hajruddín. A mecset (džamija) szintén a boszniai táj tartozékává vált. A legismertebbek a szarajevói Gázi Huszrev bég-dzsámi (Begova džamija) és a Banja Luka-i Ferhadija mecset . Nagyobbszabású keresztény emlék a keresztény vallásgyakorlás számára általánosságban kedvezőtlen szabályozás miatt - a korszak végét leszámítva - természetesen nem született, de a 16. században kezdődött például a hercegovinai Žitomislići pravoszláv kolostorának építése. A szarajevói Szerb Pravoszláv Székesegyház építésére azonban már csak 1863-ban, orosz nyomásra kerülhetett sor.
A bosnyák és a szerb történészek között vita dúl arról, lehet-e beszélni a 19. századig önálló boszniai irodalomról (a gazdag népköltészettől eltekintve persze), vagy tudományos életről. A boszniai muszlimok valóban adtak jelentős írókat és tudósokat az Oszmán Birodalomnak, de ezek egyrészt általában Bosznia határain kívül működtek, másrészt gyakran arab, török vagy perzsa nyelven írtak. Volt viszont egy másik csoportjuk is, az ún. alhamiado irodalom képviselői: ők arab betűkkel, de saját szláv nyelvükön írtak. Muhamed Hevaji Uskufij (17. század) például amellett, hogy az első török-„bosanca” szótár szerzője, anyanyelvén is verselt. A boszniai apától, de Pécsett született, és magyarul is tudó Ibrahim Alajbegović-Pečeviját (16-17. század) pedig török nyelvű történelmi munkája tette híressé. A boszniai irodalom igazán a 19. században kezdett éledezni: a szerbeké például a nyelvújító Vuk Karadžić (1787-1864), a horvátoké pedig az illírizmus hatására. A 19. század és a 19-20. század fordulójának jelentős irodalmi alakja szerb részről a költő Aleksa Šantić (1868-1924), bosnyák részről a szintén költő és politikus Safvet-beg Bašagić (1870-1934), a horvátok közül pedig Ivan Franjo Jukić (1818-1875), a Bosanski prijatelj, az első bosznia-hercegovinai újság szerkesztője.
Az osztrák-magyar kor amellett, hogy az építészetben is maradandó emlékeket hagyott, a közéletben is újjászületést indított el. Lassan és ellentmondásos eredményekkel, de kiépült a modern iskolarendszer. Bosznia első nyomdája az oszmán időszakban, 1866-ban kezdett el működni, de az újságok elterjedése a Monarchia időszakára tehető. A korszak legkiemelkedőbb építészeti emléke a szarajevói Városháza (később Nemzeti és Egyetemi Könyvtár; 1992-ben felgyújtották). Az ország legfontosabb múzeuma, a Zemaljski muzej is a Monarchia alatt épült; legfontosabb kiállítási tárgya a szarajevói Haggada, amelyet a Spanyolországból 1492-ben elűzött szefárd zsidók hoztak magukkal Szarajevóba költözésükkor.
A 20. században két Nobel-díjast adott a világnak Bosznia-Hercegovina: a vegyészet területén jutalmazott Vladimir Prelogot és a jugoszláv író Ivo Andrićot, aki a legmagasabb irodalmi kitüntetésben részesült.
Bosznia-Hercegovina termelte ki egészen széteséséig Jugoszlávia popkultúrájának élvonalát - talán részben a sevdalinka, a jellegzetesen törökös hangszerelésű bosnyák szerelmi dal évszázados hagyományait követve. A Bijelo dugme tagjainak 2005-ös nyugdíjba vonulásakor valószínűleg a térség legnépszerűbb zenekara volt.
1984-ben Szarajevó adott otthont a 14. téli olimpiai játékoknak.
[szerkesztés] Sport
A téli sportok a mai napig rendkívül népszerűek az első síklub Szarajevóban már a 1928-ban megalakult. A két legkedveltebb síterep a Bjelasnica-Igman [1]2 üzemelő felfonóval, illetve a Jahorina [2]8 üzemelő felvonóval (csákányos és beülős), különféle erősségi fokozatú pályákkal. Az éghajlat miatt egészen áprilisig síelhető minőségű havat találhatunk szerencsés esetben, ami a sok csapadék miatt gyakran a 2 m-es mélységet is elérheti. Minden felvonó elekronikus beléptetőrendszerrel van felszerelve. A sípályák körüli infrastruktúra a háború ideje alatt jelentősen leamortizálódott, de a hazai, és visszatérő horvát, szlovén befektetők már dolgoznak a rekonstrukción és több sor új pályaszállással is bővült a síterep. A Bjelasnicai pályától néhány kilométerrel található az Igman-i síugrósánc.
[szerkesztés] Ünnepek
[szerkesztés] Források
- A boszniai Wikipedia cikke
- Vladimir Ćorović: Bosna i Hercegovina (1925). Književnost u Bosni i Hercegovini
- Mehmedalija Bojić: Historija Bosne i Bošnjaka (VII-XX vijek). TSK Šahinpašić - Sarajevo, 2001.
- Noel Malcolm: Bosnia. A Short History. Pan Books, 2002.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Bosznia-Hercegovina
- Bosznia-Hercegovina.lap.hu - linkgyűjtemény
- Bosznia-Hercegovina térkép
- Daily Top News From Bosnia
| Az Eurózóna országai | |
| Ausztria | Belgium | Finnország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Luxemburg | Németország | Olaszország | Portugália | Spanyolország | |
| További eurót használó országok | |
| Andorra1 | Koszovó2,3 | Liechtenstein1 | Monaco1 | Montenegró2 | San Marino1 | Vatikán1 | |
| Az euró bevezetését tervező EU-tagországok | |
| Ciprus | Csehország | Észtország | Lengyelország | Lettország | Litvánia | Magyarország | Málta | Szlovákia | Szlovénia | |
| Országok, amelyek valutájukat az euróhoz rögzítették | |
| Bulgária | Bosznia és Hercegovina | Zöld-foki-szigetek | |
| továbbá az afrikai valutaközösségi frankot (CFA) és a csendes-óceáni valutaközösségi frankot (CFP) használó országok. | |
| 1 Az Európai Központi Bank hozzájárulásával 2 Az Európai Központi Bank hallgatólagos beleegyezésével | |
| 3 Státusza vitatott | |
Based on work by