Dnyeszter Menti Köztársaság
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
| Nemzeti mottó: nincs | |||||
 (A sárgával jelölt terület. Lila = Moldova) |
|||||
| Hivatalos nyelv | moldován (román) orosz, ukrán |
||||
| Főváros | Tiraspol
46°51′ N 29°38′ E |
||||
| Elnök | Igor Smirnov | ||||
| Terület - Teljes - % víz |
4 163 km² 2,35% |
||||
| Népesség
- Teljes (2004) |
|
||||
| Függetlenség
|
Moldovától (A világon egyetlen állam sem ismeri el.) |
||||
| Pénznem | Transznisztriai rubel | ||||
| Időzóna | UTC +2 | ||||
| Himnusz | Мы славим тебя, Приднестровье (Áldunk téged, Transznisztria) |
||||
| TLD | .md | ||||
| Hívókód | 373 5xx | ||||
A Dnyeszter Menti Köztársaság (Dnyeszteren-túli terület, vagy Dnyeszteren-túli Köztársaság) a Szovjetunió felbomlása után az önállósodó Moldovától elszakadt keskeny földsáv a Dnyeszter folyótól keletre, Európa utolsó kommunista állama. Rövid elnevezése a Dnyeszter-mellék (az orosz Приднестровье mintájára).
A függetlenséget erős orosz segítséggel 1990. szeptember 2-án nyilvánította ki, az erről szóló sikeres népszavazás után. A Moldovával folytatott rövid háború után, az 1992. július 21-én aláírt békekötés értelmében a moldáv hatóságoknak nincs semmilyen beleszólása a terület politikájába. Az új alkotmányt 2000. június 22-én fogadták el.
Hivatalosan Moldovához tartozik, a világ egyetlen országa sem ismeri el önállóságát.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajzi jellemzői
Az „állam” felszínét kisebb dombokkal és völgyekkel tarkított síkság alkotja. A terület 80%-át termékeny feketeföld borítja. Az erdők aránya 10% körüli. Éghajlata mérsékelt szárazföldi. A telek rövidek, a januári középhőmérséklet −3,9 °C. A nyár hosszú és forró, a júliusi középhűmérséklet +21 °C.
A területet a Dnyeszter baloldali mellékfolyója, a Jagorlik folyó osztja két részre. Az ettől északra fekvő vidék az ukrajanai Podóliai-hátság nyúlványa, így a tájat az arra jellemző mély folyó- és patakvölgyek jellemzik. A Jagorliktól délre a területet a Fekete-tenger partvidékére jellemző sztyeppe uralja. Ezen a vidéken ritka a természetes erdő, inkább csak telepített erdős ligetek fordulnak elő. Vadállományát a közép-európai térségre jellemző vadak - vaddisznó, nyúl, róka, fácán - alkotják.
Ásványkincsekben szegény terület. Meszet, kerámiagyártásra alkalmas agyagot, valamint az üveggyártás alapanyagául szolgáló kvarchomokot bányásznak.
[szerkesztés] Adminisztratív régiói
Az orosz elnevezés zárójelben.
- Camenca (Каменка), vagy Kamenka
- Dubăsari (Дубоссары), vagy Dubossary
- Grigoriopol (Григориополь)
- Rîbniţa (Рыбница), vagy Rybnitsa
- Slobozia (Слободзея)
- Tiraspol (Тирасполь)
- Tighina (Бендеры), vagy Bender/Bendery
[szerkesztés] Történelme
[szerkesztés] Ókor
A földrajzilag Besszarábiában található területen Tyras néven a görögök alapítottak itt Kr. e. 600 körül várost, mely a kis-ázsiai Miletus városának gyarmata volt, majd barbárok foglalták el. Kr. e. 50 körül a Római Birodalom meghódította és Dacia tartományhoz csatolta, de a birodalom bukása után újból különböző, egymást váltó barbár törzsek kezébe került.
[szerkesztés] Középkortól a XX. századig
Besszarábiában a kora középkorban keleti szláv törzsek (uglikok, tivercik), majd nomád török törzsek (besenyők, kipcsákok) telepedtek le. A terület később a Kijevi Rusz, majd a Litván Nagyfejedelemség kezére került, míg 1504-ben meg nem hódította az Oszmán Birodalom és Jedisan tartomány részévé tette 1792-ig, amikor is az Orosz Birodalom szerezte meg. A területet ezután az orosz kolonizációs törekvések keretében főleg ukrán, orosz és német nemzetiségű emberekkel telepítették be.
[szerkesztés] A XX. század elejétől a II. világháború kezdetéig
Az első világháború vége után Oroszország jelentős méretű területeket vesztett el Európában, köztük Besszarábiát is, mely Romániához került, kivéve a Dnyeszteren túli területet, Transznisztriát, mely az Ukrán SzSzK-hoz került. A Szovjetunió 1922-es megalakulásával az Ukrán SzSzK-val együtt maga is a Szovjetunió része lett. Grigore Kotovski moldáv származású egykori orosz birodalmi tiszt (1902-ben dezertált) két Moldáv függetlenségi felkelést is vezetett 1905-ben és 1915-ben az Orosz Birodalom ellen, de mindkétszer elbukott. A bolsevik forradalomhoz csatlakozva azonban végre alkalma nyílt, és meg is alapította Szovjet fennhatóság alatt a Moldáv Független SzSzK-t 1924-ben, fővárosának a „megszállás alatt lévő” Kisinyovot téve meg. A Moldáv Független SzSzK területe a II. világháborúig kizárólag Transznisztriára korlátozódott. Lakosainak 48%-a ukrán, 30%-a moldáv (román), 9%-a orosz és 8.5%-a zsidó volt ekkor.
A szovjet politika az elvesztett Besszarábia környezetében, így Transznisztriában, is a kommunizmus eszméinek hirdetésével akarta az egykori provinciát „visszacsábítani”, ennek szellemében született meg az 1930-as években a „moldáv nemzetiség” gondolata illetve a moldáv nyelv (a román nyelv cirill betűs írásmódjával), hogy így is elkülönítsék Romániától.
[szerkesztés] Második világháború
A Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében Németország nem tartott igényt Besszarábiára, így a szerződés alapján 1940. június 28-án a szovjet csapatok szabadon elfoglalhatták a területet, melyet 1940. augusztus 2-án immár Moldáv SzSzK néven a Szovjetunióhoz csatoltak. A paktum felrúgása után a terület teljes zsidó lakosságát deportálták vagy kivégezték a németek.
[szerkesztés] Moldáv SZSZK
A korábbi Moldáv Független SZSZK a győztes háború után földrajzilag már a teljes mai Moldávia területére kiterjedt, így a korábbi szovjet politika is immár egész Besszarábia területén érvénybe lépett, a háború után a ruszifikáció (eloroszosítás) nagyobb méreteket öltött, mint a cári időkben. 1956-tól kezdve a 14. orosz hadtest (Transznisztriában mind a mai napig) állomásozott a Moldáv SZSZK területén, jelentős méretű fegyverraktárnak használva a Dnyeszteren túli területet, mely révén a teljes tagköztársaság legfejlettebb, legiparosodottabb területe is Transznisztria volt egyben. 1990. szeptember 2-án a moldovai peresztrojkát (a latin ABC újból hivatalossá tételét, illetve a gorbacsovi peresztrojka és glasznoszty bevezetését) megelégelve Transznisztria kikiáltotta függetlenségét. A sikerhez nagyban hozzájárult a 14. orosz hadtest (illetve annak vezetője Alekszander Lebegy, az orosz Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács későbbi titkára), mely megvédte a moldáv támadásoktól, és rákényszerítette Moldovára az 1992. július 21-ei békét. Ennek értelmében Moldova mindennemű beleszólási jogról lemondott az állam a Dnyeszteren túli területeiről, de függetlenségét nem ismeri el, továbbra is Moldova részének tekinti azt. Ma mintegy 2600 orosz békefenntartó katona állomásozik ott.
[szerkesztés] A „független állam”
A békekötés után a szovjet kommunizmus mintájára ujjászervezték a közigazgatást, betiltották a latin ABC használatát és a kormány élére az orosz származású Igor Szmirnov került (Alekszander Lebegy hathatós segítségével), aki mind a mai napig irányítja az országot. 1997. május 8-án Szmirnov és Petru Lucinschi moldáv elnök a 'Primakov memorandum' néven emlegetett szerződésben normalizálták a két oszágrész kapcsolatát, de a függetlenségét továbbra sem hajlandó Moldova elismerni, noha semmilyen befolyással sem bír a területre 1992 óta. 2005-ben Ukrajna tárgyalásokba kezdett a terület vezetésével, mely révén 5 új határátkelő és kereskedelmi állomás nyílt meg. Ukrajna egyúttal szigorította a határellenőrzést, amely komoly jövedelemkiesést okoz a főként csempészeten alapuló helyi gazdaságnak. 2006. szeptember 17-én népszavazást tartottak a terület stáruszáról, amelyen a lakosság arról szavazhatott, hogy az "ország" csatalakozik Oroszországhoz, "független állam" marad, vagy Moldovához csatlakozik. A népszavazáson, amelyet a nemzetközi szervezetek és az országok többsége nem ismert el, a résztvevők 97%-a az Oroszországhoz történő csatlakozásra szavazott.
[szerkesztés] Nemzetiségei
2004-es becslések alapján
- Moldáv (Román): 31,9%
- Orosz: 30,3%
- Ukrán: 28,8%
- Bolgár: 2%
- Gagauz: 2%
- Egyéb: 2%
Ennek megfelőlen az ország három nyelvű, a moldovai román, az orosz és az ukrán nyelv egyaránt hivatalos.
[szerkesztés] Fegyveres erői
A Dnyeszter Menti Köztársaság fegyveres erőinek létszáma közel 5 ezer fő. Főparancsnoka az elnök. A területen általános hadkötelezettség van, de a hadseregben a hivatásos tiszteken kívül szerződéses katonák is szolgálnak. A mozgósítható tartalék kb. 25-30 ezer fő. A szárazföldi és légierő haderőnemeken túl a hadsereghez tartozik a határőrség és a belügyi csapatok is. A szárazföldi csapatokat három tüzérséggel megerősített gépesített lövész dandár, egy harckocsi-zászlóalj és speciális egységek alkotják. A légierő néhány felfegyverzett közepes Mi–8 és nehéz Mi–6 szállító helikopterrel rendelkezik.
Az Állambiztonsági Minisztérium alárendeltségébe tartozik két speciális egység, a "Dnyeszter" és a "Delta" zászlóaljak.
Based on work by 