Ivo Andrić

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ivo Andrić (1892 október 10 - 1975 március 13) boszniai származású író, költő, közéleti személyiség. Alkotásai horvát és szerb nyelven jelentek meg.

Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia részét képező boszniai kisváros, Travnik környékén születet, Dolac településen. Horvát szülők gyermeke. Két éves korában elveszíti édesanyját, és kisgyermekként (Ivo a horvát Ivan személynév kicsinyítő képzős alakja) nagynénjéhez kerül a Kelet-boszniai Višegrad városba. Ivo Andrić ekkor láthatta először a határ menti városka patinás hídját, amelyet Nobel-díjas regényében örökít meg (Híd a Drínán, boszniai horvát, illtebe szerb nyelven: Na Drini ćuprija).

A gimnáziumot Bosznia egyik legrégibb iskolájában végezte, Sarajevoban. Később a Monarchia számos egyetemén (Zágráb, Bécs, Krakkó, Graz) tanult. Politikai elköteleződései miatt az I. világháború idején az osztrák-magyar hatóságok börtönbe zárják sok más szerb, illetve szerb érzelmű boszniai honfitársával együtt.

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (később Jugoszlávia) idején diplomataként dolgozott. Közvetlenül a II. világháború kitöréséig Németország nagykövete volt.

Ivo Andrić horvátnak és katolikusnak vallja magát

Boszniai katolikus, azaz horvát család sarjaként műveinek csak mintegy 30%-át írta kifejezetten horvát nyelven. Erre talán némi magyarázatot adhat az, hogy Andrić erősen hitt a délszláv népek közös államának eszméjében, olyannyira, hogy a jugoszláv királyság megalakulása után több horvát íróval együtt átállt a szerb nyelv használatára az irodalmi közéletben. Horvát származású kollégáinak töbségétől eltérően Andrić megmaradt mindvégig ezen elhatározása mellett, sőt, a horvát nemzeti öntudat erősödésével Jugoszlávián belül, az ország egységét féltve és talán hűségét bizonyítva a jugoszlávság eszméjéhez, többször is szerbnek vallotta magát.

A második világháború után, a szocialista Jugoszlávia idején, Andrić visszavonultan él Belgrádban, életét teljesen az irodalomnak szentelte. Rendkívül termékeny író.

Novelláiban a boszniai élet számos oldalát tárta fel. Változatos emberi sorsok, nemzetiségek, különböző vallásúak lesznek elbeszéléseinek megjelenítettjei (Arcok, 1960; Asszony a kövön, 1962). A II. világháborúval foglalkozó elbeszélései közül kiemelkedik A Titanic büfé. Andrić a háború után az ún. jugoszláv új regény egyik legjelentősebb képviselője. 1945-ös regényei, a Híd a Drinán, Vihar a völgy felett, A kisasszony, négy évszázad történetét, Európa forradalmi viharait, illetve a fösvénység új oldalait tárják fel.