Horvát nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Horvát nyelv (hrvatski jezik)
Beszélik:	Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia (Vajdaság), Magyarország, Románia stb.
Terület:	Közép-Európa, Balkán
Beszélők száma:	kb. 6 millió
Helyezés:
Nyelvcsalád:	Indoeurópai nyelvcsalád Szláv nyelvek Délszláv nyelvek Délszláv nyelvek nyugati alcsoportja Horvát nyelv
Írás:	Latin írás
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv:	Horvátország, Bosznia-Hercegovina
Szabályozza:	Vijeće za normu hrvatskoga standardnog jezika
Nyelvkódok
ISO 639-1	hr
ISO 639-2	scr (B), hrv (T)
SIL	hrv
Lásd még: Nyelv

A horvát nyelv az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, ennek is a nyugati alcsoportjához, a szerb, a bosnyák, és a szlovén nyelvvel együtt. A szociolingvisztika szempontjából ausbau-nyelv, amely a szerb és a bosnyák nyelvekkel együtt egy diarendszert képez, amit az egykori Jugoszláviában hivatalosan szerbhorvát nyelvnek neveztek. A horvát hivatalos nyelv Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és a Szerbiai Vajdaságban. Horvát nemzeti kisebbségek beszélik Ausztriában (Burgenlandban), a Vajdaságban Magyarországon, Szlovákiában és Romániában. Nagyszámú horvátajkú kivándorolt él Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában is.

[szerkesztés] Területi változatok

Az élettelen dologra vonatkozó kérdőszó alany- és tárgyesete („mi?” „mit?”) alapján megállapított három, az un. szerbhorvát nyelv dialektusa, a horvát nyelvre is vonatkozik.

štokavski (a kérdőszó što): A legelterjedtebb változat. Horvátország nagy részén ezt beszélik. Ide tartozik egész Szlavónia és Dalmácia egész szárazföldi területe (kivéve Split, Zadar-Zára, Senj-Zengg és a Pelješac-félsziget északi része). Bosznia-Hercegovinában is ezt beszélik. A magyarországi horvátok nagy részének a nyelvjárása is.
kajkavski: Horvátország északnyugati részén beszélik: Zágrábban és környékén (Kaproncát és Varasdot is beleértve), a horvát Zagorjéban, Muraközben, Sziszek (Sisak) környékén, a Kupa folyó vidékén, Gorski kotarban és Észak-Isztria egyes részein.
čakavski (a kérdőszó ča): Csaknem az egész horvát szigetvilág nyelvjárása (Mljet és a környező pár sziget kivételével). A dalmát szárazföldi részen is előfordul, mégpedig Splitben, Zadarban, Senjben és a Pelješac-félsziget déli részén. Az Isztriai-félszigeten is ez a legelterjedtebb dialektus. Ezenkívül Likában, Gorski kotarban és Žumberakban használják. A horvát nyelv legrégebbi írott emlékei ebben a dialektusban íródtak.

Az ószláv eredetű jat (fonetikai jele ĕ) továbbfejlődése szerinti dialektusok feletti felosztás három un. „kiejtése” (izgovori) ((i)jekavski, ikavski és ekavski), úgyszintén vonatkozik a horvát nyelvre is.

A legelterjedtebb az (i)jekavski. Szlavónia egyes részein, Gorski kotarban (Zágráb és Rijeka között, Delnice és környéke), a Žumberaki-hegységben (Zágrábtól délnyugatra, a szlovén határ mellett), Likában, a boszniai határőrvidéken (Bosanska krajina) és Nyugat-Bosznia nagy részén, valamint Dalmáciának, Bosznia-Hercegovinának a Boszna és Neretva folyó vonalától keletre eső részén (beleértve Dubrovnikot és Szarajevót is) beszélik. Az adriai szigetek közül Mljet és Lastovo ijekavski.
Az ikavski kiejtést Nyugat-Bosznia egyes részein, Közép-Boszniában (Travnik környéke), Nyugat-Hercegovinában (a Neretvától nyugatra), Dalmáciának a Neretva-torkolattól északnyugatra eső teljes területén használják.
Az ekavski kiejtés Zágrábban és környékén, Sziszek környékén, Károlyvárosban (Karlovac), a Drávamellék nyugati részén (Varasddal és Kaproncával), a horvát Zagorjéban, Muraközben, Szlavóniának a magyar határ mellett húzódó hosszú sávjában, Eszék és Vinkovci környékén, Isztria keleti és egyes északi részein, Rijekában, Gorski kotar egy részén és Horvátország legnagyobb szigetén, Cres-en honos. Magyarországon a baranyai horvátok egy része használja.

A horvát irodalmi nyelv a štokavski dialektusra és az (i)jekavski kiejtésre alapszik.

[szerkesztés] Hangtani elemek

[szerkesztés] Kiejtés és írás

Betű	Fonetikai átírás	Kiejtés, megközelítően mint
A, a	[a:], [a]	áru; palóc, palócosan ejtve
B, b	[b]	bor
C, c	[ʦ]	cég
Č, č	[ʧ]	csap
Ć, ć	[ʧ^j]	cs és ty között
D, d	[d]	dóm
Đ, đ	[ʤ^j]	dzs és gy között
DŽ, dž	[ʤ]	menedzser
E, e	[e:], [e]	élet; rövid zárt e, tájszólásokban
F, f	[f]	föld
G, g	[g]	gáz
H, h	[x]	technika
I, i	[i:], [i]	írás, ing
J, j	[j]	jel
K, k	[k]	kör
L, l	[l]	liba
Lj, lj	[ʎ]	lágy l
M, m	[m]	mák
N, n	[n]	nő
Nj, nj	[ɲ]	nyer
O, o	[o:], [o]	óra; ország
P, p	[p]	piros
R, r	[r]	rózsa
S, s	[s]	szék
Š, š	[ʃ]	sajt
T, t	[t]	talp
U, u	[u:], [u]	úr; ugrik
V, v	[ʋ]	vár
Z, z	[z]	zaj
Ž, ž	[ʒ]	zsivaj

Megjegyzések:

A horvát nyelvet csak latin ábécével írják, miközben a szerbet főleg cirill ábécével.
Ellentétben a szerb nyelvvel, a horvátban nem írják át fonetikusan az idegen tulajdonneveket. Ezért a horvát írásban előfordulnak a q, w, x, y betűk is.
Az r mássalhangzók között vagy szó elején, mássalhangzó előtt, magánhangzóként viselkedik, kiejtése erősebben pergetett magyar „r” [r]: prst = „ujj”, rvanje = „birkózás”.
Bár a horvát írás elvben fonetikus, mégis van néhány kivétel ettől:

Zöngés mássalhangzók előtt a zöngétlen hangok zöngéssé válnak, de ezt szó végén nem tükrözi az írás: Šef bi ['ʃe:vbi] volio da radimo. = „A főnök azt szeretné, ha dolgoznánk.”
Zöngétlen mássalhangzók előtt a zöngés hangok zöngétlenné válnak, és ez írásban is megjelenik: arapski = „arab” (melléknév). Azonban szó végén nem: rad [rat] = „munka”.
Lágy mássalhangzók előtt az š és a ž meglágyul: ruž Đine ['ru:ʒ^j'ʤ^jine] = „Đina rúzsa”. Ez sincs megjelölve az írásban.

[szerkesztés] Írásban is megjelenő hangváltozások

[szerkesztés] Mozgó a

Egyes főnevek és melléknevek egyes alakjaiban jelen van, a szóvégi mássalhangzó-torlódást feloldandó, de más alakjaiban eltűnik. Például, a „kandur” jelentésű szó töve mačk-, alanyesete egyes számban mačak, de ragozás közben az a eltűnik: sa mačkom = „a kandurral”. Két mássalhangzóra végződő nőnemű tövek esetében, többes szám birtokos esetben beékelődik a két mássalhangzó közé: szótő sestr-, egyes szám alanyeset sestra, többes szám birtokos eset sestara.

[szerkesztés] L – o változás

Az -o-ra végződő hímnemű szavak valamikor a nyelv történetében kemény -l-re végződtek. Ez az -l ragozás közben visszaalakul: egyes szám alanyesetben pepeo = „hamu”, egyes szám birtokos esetben pepela.

[szerkesztés] Mássalhangzó-hasonulás

Ha egy toldalék szóhoz való hozzátevésekor egy zöngés és egy zöngétlen mássalhangzó találkozik, az első a másodikhoz hasonul. Ilyképpen,

a zöngés	b,	g,	d,	đ,	z,	ž,	dž	magánhangzókból
zöngétlen	p,	k,	t,	ć,	s,	š,	č	lesz, és fordítva.

Például, a rob = „rab” főnévből, a -stvo képzővel a ropstvo = „rabság” főnév keletkezik, amelyben a zöngés b a zöngétlen p-re vált, a zöngétlen s-szel kezdődő képző hatása alatt.

[szerkesztés] Palatalizáció

Toldalékoláskor sokszor előfordul, hogy a toldalék előtti mássalhangzó palatális lesz. Gyakoribb esetek:

e előtt:
- k > č – radnik = „munkás” > radniče! (hívó eset)
- g > ž – vrag = „ördög” > vraže!
- h > š – duh = „lélek” > duše!

i előtt:
- k > c – vojnik = „katona” > vojnici = „katonák”
- g > z – prijedlog = „javaslat” > prijedlozi
- h > s – orah = „dió” > orasi

j előtt – lágyítás:
- d > đ
- t > ć
- l > lj
- n > nj
- z > ž
- s > š

Néhány példa: mlad = „fiatal” > mlađi = „fiatalabb”, ljut = „mérges” > ljući = „mérgesebb”, brz = „gyors” > brži = „gyorsabb”.

[szerkesztés] Hangsúly

A horvát nyelvben a hangsúly nemcsak erősségi (mint a magyarban) de egyben zenei is, azaz a hangsúlyozott magánhangzót a hanglejtés egy tónussal feljebb vagy lejjebb viszi a szó többi magánhangzójához képest. Az utolsó szótag kivételével bármelyik szótagra eshet. A hanglejtés ereszkedő vagy emelkedő volta és a magánhangzó rövidsége vagy hosszúsága négyféleképpen társulhatnak, négyféle hangsúlyt határozva meg. Ezeket írásban csak a nyelvészeti munkákban, a szótárakban és a nyelvtankönyvekben jelölik. Az erre használt jelek a példákban láthatók:

hosszú ereszkedő: môj = „az enyém”
hosszú emelkedő: rúka = „kéz”
rövid ereszkedő: küća = „ház”
rövid emelkedő: vòda = „víz”

Az ereszkedő hangsúly a többszótagú szavaknál csak az első szótagra eshet. Az egyszótagú szavaknak csak ereszkedő hangsúlyuk lehet.

Hangsúlytalan magánhangzó is lehet rövid vagy hosszú. A hosszúkat ¯-vel jelölik (nem szokványos írásokban). (žèna = „nő” / žénā – többes szám birtokos eset). Hangsúlytalan hosszú szótag csak hangsúlyos szótag után következhet.

Amint ebből a példából látszik, a hangsúly jellegének és a magánhangzók tartamának funkcionális értékük van, mint például itt, ahol két esetet különböztetnek meg. A hangsúly helyének is van funkcionális értéke, például a melléknevek határozatlan alakjának ragozásában (lásd A melléknevek ragozása).

[szerkesztés] Szókincs

[szerkesztés] Szóképzés

[szerkesztés] Képzőkkel alkotott szavak

Akárcsak a magyar nyelvben, a horvátban is számos képző van, amelyekkel egy alapszóból más, ugyanabba a szócsaládba tartozó szavakat lehet alkotni.

Alapszó	Képző		Képzett szó
noć = „éjszaka” +	-ište	>	noćište = „éjszaka eltöltésére való hely”
	-as	>	noćas = „a múlt éjszaka”
	-ti	>	noćiti = „az éjszakát tölti”
	-n- (-i, -a, -o)	>	noćni, -a, -o = „éjszakai”

A sok képző közül íme egy eléggé sajátos. Az -ad képző dolgok vagy lények csoportját megnevező gyűjtő főneveket alkot, például fiatal állatok esetében: pilad = „csirkék”, janjad = „bárányok”, telad = „borjak”. Ezeknek csak egyesszámú alakjuk van és ilyenekként ragozzák őket.

[szerkesztés] Igekötők

Elöljárókból származó igekötőkkel egy alapigéből más igéket lehet alkotni, a magyar nyelvhez eléggé hasonló módon: ići = „megy” > otići = „elmegy”, izaći = „kimegy”, doći = „eljön”, naići = „(váratlanul) eljön”. A jelentésváltozással egyidőben, az igekötők megváltoztatják az ige aspektusát is folyamatosról befejezettre (lásd Igeaspektusok).

[szerkesztés] Összetett szavak

Nem annyira mint a magyar, de a horvát nyelv is hajlamos az összetett szavak képzésére. Ennek két módja van:

közvetlen összetevés: dan = „nap” + gubiti = „veszít” > dangubiti = „lopja a napot”
kötőhangzóval való összetevés: crn = „fekete” + o + kos (< kosa = „haj”) > crnokos = „feketehajú”

Egyes szavakat félig összetetteknek tekintenek, ha az összetett szó alkotásának folyamata nem zárult le. Ezeket kötőjellel írják: radio + stanica > radio-stanica = „rádióállomás”.

Összetett szavak lehetnek egyidőben képzővel alkotott szavak is. A magyar „rövidlátó”-hoz hasonló módon képződött a horvát kratkovidan (kratk- + o + vid- + -an).

[szerkesztés] Jövevényszavak

A horvát nem olyan hajlamos a jövevényszavak befogadására, mint a szerb, mégis számos nyelvből vett át szavakat, beleértve a magyart is: ašov = „ásó”, gazda, vašar stb. Legtöbb a jövevény főnév, de vannak igék (pl. telefonirati, analizirati), melléknevek (pl. flegmatičan, logičan), sőt, határozószók is (pl. eventualno = „esetleg”, apsolutno = „abszolút módon”). Mégis, idegen szavak helyett inkább a megfelelő neologizmusok használata a gyakoribb, például pretplata = „előfizetés”, abonman helyett (a szerb nyelvben), zemljopis = „földrajz”, geografija helyett. Főleg Horvátország függetlenné válása óta felerősödött az az irányzat, hogy helyettesítsenek olyan szavakat, amelyek a jugoszláv időkben belgrádból jöttek: Ilyen, például, az advokat = „ügyvéd”, ami horvátul odvjetnik lett.

[szerkesztés] Alaktani és mondattani elemek

[szerkesztés] A főnév

[szerkesztés] A főnevek neme

A horvát főnevek lehetnek:

hímneműek, amit általában arról lehet felismerni, hogy mássalhangzóra végződnek egyes szám alany esetben, pl. grad = „város”. Ezek ragozási osztályához tartoznak az -ao és -eo végződésű hímnemű szavak is (lásd feljebb L – o változás). Vannak -a-ra végződő hímnemű főnevek is: férfi keresztnevek (Nikola), foglalkozásnevek (vojvoda = „herceg”) stb. Ezeket az -a végződésű nőnemű főnevekhez hasonlóan ragozzák.
nőneműek, melyek végződése egyes szám alany esetben általában -a, de vannak mássalhangzóra végződő nőnemű főnevek is, pl. radost = „öröm”, stvar = „dolog”. Ezek külön ragozási osztályhoz tartoznak.
semlegesneműek, amelyek egyes szám alanyesetben -o (kolo = „kör”) vagy -e (polje = „mező”) végződésűek. Ezeket a hímnemű mássalhangzó-végződésű főnevekhez hasonlóan ragozzák.

[szerkesztés] Főnévragozás

Négy ragozási osztály van és hét eset, számos rendhagyó alakkal. Íme négy szabályos ragozású főnév, két, a legtöbb főnevet tartalmazó ragozási osztályból:

	Hímnemű élőlény, egyes szám	Hímnemű élőlény, többes szám	Hímnemű élettelen, egyes szám	Hímnemű élettelen, többes szám	Semleges nem, egyes szám	Semleges nem, többes szám	Nőnem, egyes szám	Nőnem, többes szám
Alanyeset	jelen = „szarvas”	jeleni	izvor = „forrás”	izvori	selo = „falu”	sela	žena = „nő”	žene
Birtokos eset	jelena	jelēnā	izvora	izvōrā	sela	selā	ženē	žénā
Részeshtározó eset	jelenu	jelenima	izvoru	izvorima	selu	selima	ženi	ženama
Tárgyeset	jelena	jelene	izvor	izvore	selo	sela	ženu	žene
Hívó (megszólító) eset	jelene!	jeleni!	izvore!	izvori!	selo!	sela!	ženo!	žene!
Eszközhatározó eset	jelenom	jelenima	izvorom	izvorima	selom	selima	ženom	ženama
Elöljárós eset	o jelenu	o jelenima	o izvoru	o izvorima	o selu	o selima	o ženi	o ženama

Megjegyzések:

A hímnemű élőlények neveinek egyes szám tárgyesete a birtokos esettel azonos, miközben a hímnemű életteleneké az alanyesettel azonos.
A többes szám birtokos esetének végződése hosszú -a. Főleg ez különbözteti meg az egyes szám birtokos esettől.
A tárgyeset nemcsak a tárgy esete, hanem egyes határozóké is, mint például a mozgást kifejező igéknek alárendelt helyhatározóé: On ide u grad. = „A városba megy.”, szemben a mozgást nem kifejező igéknek alárendelt helyhatározóval, amelynek esete az elöljárós eset: On živi u gradu. = „A városban él.”
Az eszközhatározó eset élettelen főnevekkel elöljáró nélkül használatos: Rezam kruh ovim nožem. = „Ezzel a késsel vágom a kenyeret.”. Élőlényekkel a s(a) elöljárót használják: On se šeta sa suprugom. = „Feleségével sétál.”

[szerkesztés] A melléknév

[szerkesztés] A melléknevek fajtái

minőségjelző melléknevek: dobar, dobra, dobro = „jó”, jutarnji, -a, -e = „reggeli”
anyagot kifejező melléknevek: drveni, -a, -o = „fából való”
birtokos melléknevek: čovjekov, -a, -o = „az emberé”, babin, -a, -o = „a nagymamáé”.

[szerkesztés] Rövid alak és hosszú alak

A mellékneveknek kétféle formája létezik, a rövid és a hosszú. A rövidre a hímnemben mássalhangzóra végződő egyes szám alanyeset jellemző, a hosszúra – az -i végződés ugyanebben az esetben:

bratov = „a fivéré” – rövid alakú melléknév
hrvatski = „horvát” – hosszú alakú melléknév

Majdnem minden minőségjelző melléknévnek van rövid és hosszú alakja is. A hosszú a rövid alakhoz hozzáadott -i-vel képződik: bogat > bogati = „gazdag”. Ezek esetében a rövid alakot határozatlannak is nevezik, a hosszút pedig határozottnak. Ennek a magyarban a határozott névelővel használt melléknév felel meg. Példa: Bili su dva čovjeka; jedan je bio siromašan, a drugi – bogat; siromašni je šutao, dok je bogati mnogo pričao. = „Volt két ember; az egyik szegény volt, a másik gazdag; a szegény hallgatott, ellenben a gazdag sokat beszélt.”

Határozatlanként és határozottként is használják azokat a mellékneveket, amelyeknek csak egy alakjuk van. Ilyenek a birtokos melléknevek (csak rövid formájuk van), és a -ski, -nji és -ji-re végződő melléknevek, amelyeknek csak hosszú alakjuk van. Ide tartoznak a melléknevek középfokú és hasonlító felsőfokú alakjai is (lásd lejjebb).

[szerkesztés] Fokozás

A középfokot ragokkal fejezik ki:

-ji, -ja, -je, amely a melléknév végső mássalhangzóját palatalizálja:
- egytagú, hosszú magánhangzós melléknevek: mlad = „fiatal” > mlađi = „fiatalabb”
- kéttagú, -ak, -ek, -ok végű melléknevek: kratak = „rövid” > kraći
-iji, -ija, - ije:
- egytagú, rövid magánhangzós melléknevek: star = „öreg” > stariji
- két- és többtagú melléknevek: hrabar = „bátor” > hrabriji = „bátrabb”, jednostavan = „egyszerű” > jednostavniji

Az összehasonlítás szerkezete: Marko je stariji od Ivana. = „Marko öregebb Ivannál.”

A hasonlító felsőfok alakját a középfokú alak elé tett naj- előtaggal képzik: hrabriji > najhrabriji = „a legbátrabb”.

[szerkesztés] A melléknevek ragozása

[szerkesztés] Határozott alak

	Hímnem, egyes szám	Hímnem, többes szám	Semleges nem, egyes szám	Semleges nem, többes szám	Nőnem, egyes szám	Nőnem, többes szám
A.	zèlenī = „a zöld”	zèlenī	zèlenō	zèlenā	zèlenā	zèlenē
B.	zèlenōg(a)	zèlenīh	zèlenōg(a)	zèlenīh	zèlenē	zèlenīh
R.	zèlenōm(e)	zèlenīm(a)	zèlenōm(e)	zèlenīm(a)	zèlenōj	zèlenīma
T.	zèlenōg(a) (élőlény), zèlenī (élettelen)	zèlene	zèlenō	zèlenā	zèlenū	zèlenē
H.	zèlenī	zèlenī	zèlenō	zèlenā	zèlenā	zèlenē
Esz.	zèlenīm	zèlenīm(a)	zèlenīm	zèlenīm(a)	zèlenōm	zèlenīm(a)
El.	o zèlenōm(e)	o zèlenīm(a)	o zèlenōm(e)	o zèlenīm(a)	o zèlenōj	o zèlenīm(a)

[szerkesztés] Határozatlan alak

	Hímnem, egyes szám	Hímnem, többes szám	Semleges nem, egyes szám	Semleges nem, többes szám	Nőnem, egyes szám	Nőnem, többes szám
A.	zèlen = „zöld”	zelènī	zelèno	zelèna	zelèna	zelène
B.	zelèna	zelènīh	zelèna	zelènīh	zelènē	zelènīh
R.	zelènu	zelènīm(a)	zelènu	zelènīm(a)	zelènōj	zelènīma
T.	zelèna (élőlény), zèlen (élettelen)	zelène	zelèno	zelènā	zelènu	zelène
H.	zèlenī	zelènī	zelèno	zelènā	zèlenā	zèlenē
Esz.	zelènīm	zelènīm(a)	zelènīm	zelènīm(a)	zelènōm	zelènīm(a)
El.	o zelènu	o zelènīm(a)	o zelènu	o zelènīm(a)	o zelènōj	o zelènīm(a)

Megjegyzés: A határozatlan alak többes számát gyakorlatilag csak a hangsúly helye különbözteti meg a határozott alak többes számától: az első szótagon a határozott alak esetében, a másodikon a határozatlan alak esetében.

[szerkesztés] Névmások

[szerkesztés] Személyes névmások

A	ja = „én”	ti = „te”	on, ono = „ő”	ona = „ő”	mi = „mi”	vi = „ti”	oni, one, ona = „ők”	–
B.	mene, me	tebe, te	njega, ga	nje, je	nâs, nas	vâs, vas	njih, ih	sebe
R.	meni, mi	tebi, ti	njemu, mu	njoj, joj	nama, nam	vama, vam	njima, im	sebi
T.	mene, me	tebe, te	njega, ga	nju, je	nâs, nas	vâs, vas	njih, ih	sebe, se
H.	–	ti!	–	–	–	vi!	–
Esz.	mnom	tobom	njim	njom	nama	vama	njima	sobom
El.	o meni	o tebi	o njemu	o njoj	o nama	o vama	o njima	o sebi

Megjegyzések:

B., R. és T. esetekben, a személyes névmásoknak van egy hosszú (hangsúlyos) és egy rövid (hangsúlytalan) alakjuk.
A magázó/önöző forma a vi.
Birtokos eset csak vonzatként használatos, az ezt az esetet igénylő elöljárók után: On je došao posle mene. = „Ő énutánam jött.”
A sebe visszaható névmás. Csak egy alakja van minden személyre, és ez mindig a mondat alanyának a személye: Ona radi za sebe i ja radim za sebe. Zašto ti ne radiš za sebe? = „Ő saját magának dolgozik, és én is magamnak dolgozom. Te miért nem dolgozol saját magadnak?” Csak tárgyesetben van rövid formája. Ezt használják a visszaható igék esetében.

[szerkesztés] Kérdő névmások

A.	tko = „ki”	što = „mi”
B.	koga	čega
R.	kome	čemu
T.	koga	što
Esz.	kim	čim
El.	o kome	o čemu

[szerkesztés] Birtokos névmások

moj, -a, -e = „az enyém”, moji, -e, -a = „az enyéim”
tvoj, -a, -e = „a tiéd”, tvoji, -e, -a = „a tieid”
njegov, -a, -o = „az övé”, njegovi, -e, -a = „az övéi” (hímnemű birtokos)
njen, -a, -o vagy njezin, -a, -o = „az övé”, njeni, -e, -a = „az övéi” (nőnemű birtokos)
naš, -a, -e = „a miénk”, naši, -e, -a = „a mieink”
vaš, -a, -e = „a tiétek”, naši, -e, -a = „a tieitek”
njihov, -a, -o = „az övék”, njihovi, -e, -a = „az övéik”
svoj, -a, -e, -i, -e, -a – az alany által birtokolt tárgyra vonatkozik: Ja jedem svoj kruh, a ti jedeš svoj. = „Én az én kenyeremet eszem, és te a tiédet.” A többi birtokos névmás nem az alany által birtokolt tárgyra vonatkozik: Poznajem tvoju sestru. = „Ismerem a nővéredet.”

[szerkesztés] Mutató névmások

Három távolsági fokot fejeznek ki:

Ovaj, ova, ovo = „ez”, ovi, ove, ova = „ezek”. Arra vonatkozik, ami a beszélő mellett van.
Taj, ta, to = „az”, ti, te, ta = „azok”. Arra vonatkozik, ami a megszólított mellett van.
Onaj, ona, ono = „az”, oni, one, ona = „azok”. Arra vonatkozik, ami távol van a beszélőtől is, és a megszólítottól is.

[szerkesztés] Kérdő/vonatkozó névmások

kakav, kakva, kakvo, kakvi, kakve, kakva: Kakvu košulju hoćeš? = „Milyen inget akarsz?”, Kakvu hoćeš? = „Milyet akarsz?”
koji, -a, -e, -i, -e, -a: Koju košulju hoćeš? = „Melyik inget akarod?”, Koju hoćeš? = „Melyiket akarod?”, Imam muža koji me voli. = „Olyan férjem van, aki szeret engem.”
čiji, -a, -e, -i, -e, -a: Čije su ove naočale? = „Kié ez a szemüveg?”, Bio je tamo stol, čije su noge bile zabijene u zemlju. = „Volt ott egy asztal, amelynek a lábai a földbe voltak verve.”

[szerkesztés] A számnév

[szerkesztés] A tőszámnév + főnév/melléknév szerkezet jellegzetességei

Jedan, jedna, jedno = „egy” után a főnév/melléknév egyes szám alanyesetben van: jedan grad = „egy város”.
Dva, dvije = „kettő”, tri = „három” és četiri = „négy” után a főnév/melléknév egyes szám birtokos esetben van, függetlenül a szócsoport mondatbeli funkciójától: dva grada = „két város”.
Pet = „öt” és az ezen felüli tőszámnevek után a főnév/melléknév többes szám birtokos esetben van: pet gradova = „öt város”.

[szerkesztés] A számjegyek neve

Minden számjegynek van egy nőnemű főnév adta neve: jedinica, dvojka, trojka, četvorka, petica stb.: Dobio sam dvojku iz matematike. = „Kettest kaptam matematikából.”, Idem osmicom. = „A nyolcassal megyek.” (a 8-as számú villamossal).

[szerkesztés] Gyűjtőszámnevek

dvoje = „ketten”, troje = „hárman”, četvoro = „négyen”, petoro = „öten”. A többi a két utóbbival hasonlóan képződik, az -oro képzővel. Használják:

gyűjtő főnevekkel: troje prasadi = „három malac”
különböző nemű személyek csoportjára: nas dvoje = „mi ketten” (pl. egy férfi és egy nő), osmoro učenika = „nyolc tanuló” (lányok és fiúk)
párosával használt tárgyakra (természetesen csak a dvoje): dvoje rukavice = „két kesztyű” (páros) ≠ dvije rukavice = „két kesztyű” (nem páros)

A gyűjtőszámneveket egyes szám birtokos esetben követi a főnév.

[szerkesztés] Brojne imenice (szám-főnevek)

dvojica, trojica, četvorica, petorica stb. Ezek a nőnemű tőszámnevekből képzett főnevek csak hímnemű élőlények nevével használhatók: nas dvojica = „mi ketten” (férfiak) ≠ nas dvoje = „mi ketten” (egy férfi és egy nő).

[szerkesztés] Sorszámnevek

A sorszámneveket hosszú alakú melléknevekként ragozzák: prvi, -a, -o = „első”, drugi, -a, -o = „második”, treći, -a, -e = „harmadik”, četvrti, -a, -o = „negyedik”, peti, -a, -o = „ötödik” stb.

[szerkesztés] Az ige

[szerkesztés] Igeaspektusok

Mint a szláv nyelvekben általában, a horvát igét is jellemzi a befejezett aspektus és a folyamatos aspektus.

Egy folyamatos aspektusú ige azt fejezi ki, hogy a cselekvés folyamatban van, volt, vagy folyamatban levőnek kívánt, avagy hogy ismételten végzett. Példák: Vršim svoj posao. = „Végzem a dolgomat.”, Pio sam kavu i gledao prema moru. = „Kávét ittam és a tenger felé néztem.”
Egy befejezett aspektusú ige azt fejezi ki, hogy a cselekvést egyszer és egyből hajtották végre, vagy kívánják végrehajtani: Ići ćeš se šetati samo ako završiš svoj posao. = „Csak akkor mégy sétálni, ha elvégzed a dolgodat.”, Popio sam kavu. Možemo ići. = „Megittam a kávémat. Mehetünk.”

A tulajdonképpeni jelen időt csak a folyamatos aspektusú igék fejezik ki, mégpedig csak független vagy alárendelő mondatban. A befejezett aspektusú igék jelen idejét csak alárendelt mondatokban használják.

A magyar nyelvben is kifejezik a cselekvés ezen árnyalatait, mint a fenti példák fordításaiban, az „el-” és a „meg-” igekötőkkel.

A legtöbb ige folyamatos – befejezett párokat alkot, és a horvát nyelvben több módja van az aspektusok formai megkülönböztetésének:

A befejezetlen aspektusú ige elé tett elöljáróból származó igekötő az egyik ilyen mód. Ilyen igekötők a fenti példákbeli za- és po-, amelyek csak az aspektust változtatják meg. Más igekötők többé vagy kevésbé az ige jelentését is megváltoztatják: ići = „megy” > otići = „elmegy”, doći = „eljön”.
Vannak olyan igék, amelyek képző nélkül befejezettek, mint például a prodati = „elad”, de a -va- képzővel folyamatosak: prodavati = „árul”. Ezt a főnévi igenévre jellemző -ti rag elé teszik.
Vannak olyan igék is, amelyek egy bizonyos képzővel folyamatosak, más képzővel pedig befejezettek. Például az -a- képző a folyamatos aspektusra jellemző, az -i- pedig a befejezettre: spremati = „készít” – spremiti = „elkészít”.

[szerkesztés] Igeragozás

A horvát igéket nyolc ragozási osztályba sorolják, az igető végződése és a jelen idő egyes szám harmadik személy alakja szerint.

Szabályos, első osztálybeli ige ragozása (gyakrabban használt alakok):

Mód	Idő	Állító alak	Tagadó alak	Fordítás
Főnévi igenév		tresti		rázni
	jelen	tresem	ne tresem	rázok, nem rázok
		treseš
		trese
		tresemo
		tresete
		tresu
	I. összetett múlt	tresao, tresla, treslo sam	nisam tresao, -la, -lo	ráztam, nem ráztam
		tresao, -la, -lo si
		tresao, -la, -lo je
		tresli, -le, -la smo
		tresli, -le, -la ste
		tresli, -le, -la su
	I. jövő	trest ću	neću tresti	rázni fogok, nem fogok rázni
		trest ćeš
		trest će
		trest ćemo
		trest ćete
		trest će
Feltételes mód		tresao, -la, -lo bih	nebih tresao, -la, -lo	ráznék/ráztam volna, nem ráznék/nem ráztam volna
		tresao, -la, -lo bi
		tresli, -le, -la bismo
		tresli, -le, -la biste
		tresli, -le, -la bi
Parancsoló mód		tresi!	nemoj tresti!	rázz!, ne rázz!
		(neka) trese!	(neka) ne trese!
		tresimo!	nemojmo tresti!
		tresite!	nemojte tresti!
		(neka) tresu!	(neka) ne tresu!
Határozói igenév	jelen	tresući	netresući	rázva, nem rázva
	múlt	tresavši vagy tresav
Cselekvő melléknévi igenév		tresao, -la, -lo, -li, -le, -la
Szenvedő melléknévi igenév		tresen, tresena, treseno, treseni, tresene, tresena	netresen, -a, -o, -i, -e, -a	rázott, nem rázott

Megjegyzések:

A rendhagyó igék számosak, a képzők és végződések által okozott hangváltozások úgyszintén.
A horvát nyelvtankönyvek nem tesznek említést a kijelentő módról.
A magyar „van” igének két horvát megfelelője van: jesam és biti.
A jesam igének rövid alakjai is vannak: sam stb. Ezeket használják az I. összetett múlt képzéséhez.
Az összetett alakok esetében, a segédige a ragozott ige után jelenik meg, ha ezt személyes névmás nélkül használják. Ha a személyes névmás jelen van, vagy ha az ige tagadott, akor a segédige a ragozott ige elé kerül: Govorio je. = „Beszélt.”, de On je govorio. = „Ő beszélt.”
A feltételes módnak volt valamikor múlt ideje, de ma már nem használják. Ehelyett is a jelen idő használatos. A szövegkörnyezet határozza meg, milyen időről van szó.
A tagadott segédigék esetében a ne tagadószót az igével egybe írják. A jesam igével a ne-ből ni- lesz.
Az I. jövő idő általában a ragozott ige -i-nélküli főnévi igenevéből + a htjeti = „akar” ige rövid formáiból képződik, de névmással vagy tagadott alakban ez is elkülönül és a ragozott ige ezúttal teljes főnévi igeneve elé kerül: Ja ću raditi. = „Dolgozni fogok.”, Neću raditi. = „Nem fogok dolgozni.”
A magyar felszólító mód egyes szám I. személyének és a III. személynek, a horvát nyelvben a jelen idő ezen személyei felelnek meg, kötőszó után (On mi je rekao da dođem. = „Ő mondta, hogy jöjjek el.”) vagy parancsolószó után (Reci mu neka dođe. = „Mondd neki, hogy jöjjön ide.”).
A parancsoló mód állító alakját nem, de a tagadó alakját egy segédigével (nemoj) képezik, amely után az ige főnévi igeneve kerül.
A parancsoló mód tagadó alakjának a szerkezetével azonos az ige + főnévi igenév szerkezet általában (Hoću pjevati. = „Énekelni akarok.”), azt kifejezendő, hogy a két cselekvésnek ugyanaz az alanya. Ezzel ellentétben, a szerb nyelv ebben az esetben az ige + da kötőszó + tárgyi mellékmondat szerkezetet preferálja.

Kevésbé használt idők:

A II. jövő a biti = „van” ige jelen idejéből és a ragozott ige cselekvő melléknévi igenevéből tevődik össze: budem tresao.
Az aorisztosz olyan múlt cselekvést fejez ki, amely a beszéd pillanata előtt fejeződőtt be: tresoh.
Az imperfektum olyan cselekvést fejez ki, amely a múltban hosszan tartott, vagy ismétlődött: tresijah. Csak az irodalmi nyelvben használatos. Helyette a folyamatos aspektusú igék I. összetett múltját használják.
A II. öszetett múlt kétféleképpen képződik: a biti segédige imperfektuma + cselekvő melléknévi igenév (bejah tresao), vagy a biti I. összetett multja + cselekvő melléknévi igenév (bio sam tresao).

[szerkesztés] Elöljárók

A legtöbb elöljárót csak egy bizonyos esettel használják.

A birtokos esettel: blizu = „közelében”, do = „-ig”, duž = „mentén”, ispod = „alatt, alól”, ispred = „előtt, elől”, iz = „-ból/-ből”, iza = „túl”, između = „között, közül”, iznad = „felett, felől”, kod = „-nál/-nél, mellett”, pored = „mellett”, posle = „után” (időben), prije = „előtt” (időben), protiv = „ellen”, radi = „céljából, érdekében, -ért”, umjesto = „helyett”, usred = „közepén”, zbog = „miatt”.

A részeshatározó esettel: k(a) = „felé”

A tárgyesettel: kroz = „keresztül”, uz(a) = „mellett, közelében, -val/-vel”.

Az elöljárós esettel: pri = „mellett, -kor”.

Más elöljárók két esettel használhatók.

Elöljáró	Eset	Használat feltételei	Példa
među	tárgyeset	mozgást kifejező ige után	među ljude = „az emberek közé”
	eszközhatározó eset	nem mozgást kifejező ige után	među ljudima = „az emberek között”
na	tárgyeset	mozgást kifejező ige után	na stol = „az asztalra”
	elöljárós eset	nem mozgást kifejező ige után	na stolu = „az asztalon”
nad(a)	tárgyeset	mozgást kifejező ige után	nad more = „a tenger fölé”
	eszközhatározó eset	nem mozgást kifejező ige után	nad morem = „a tenger fölött”
o	tárgyeset		objesiti o nešto = „valamire akaszt”
	elöljárós eset		govoriti o nečemu = „valamiről beszél”
pod(a)	tárgyeset	mozgást kifejező ige után	pod stolicu = „a szék alá”
	eszközhatározó eset	nem mozgást kifejező ige után	pod stolicom = „a szék alatt”
pred(a)	tárgyeset	mozgást kifejező ige után	pred kralja = „a király elé”
	eszközhatározó eset	nem mozgást kifejező ige után	pred kraljem = „a király előtt” (térben)
s(a)	birtokos eset		sa stola = „az asztalról” (helyhatározó)
	eszközhatározó eset	élőlényekkel	s mužem = „a férjével”
u	tárgyeset	mozgást kifejező ige után	u selo = „a faluba”
	elöljárós eset	nem mozgást kifejező ige után	u selu = „a faluban”
za	tárgyeset		za profesora = „a tanárért”, „a tanár részére”
	eszközhatározó eset		za profesorom = „a tanár mögött/után/nyomában”

Megjegyzés: Egyes elöljáróknak van egy mozgó -a-juk. Ezt a könnyebb kiejtés érdekében használják, amikor a következő szó ugyanazzal a mássalhangzóval, hasonló típusú mássalhangzóval vagy mássalhangzó csoporttal kezdődik: s majkom = „az anyjával”, de sa sestrom = „a nővérével”; pred tobom = „előtted”, de preda mnom = „előttem”.

[szerkesztés] Módosító szók

Általában egyetlen szóból állnak, de állhatnak mondatszerű változhatatlan szócsoportból is.

bizonyító szók: da = „igen”; Kako da ne! = „Dehogynem!”
határozatlanságot kifejező szók: Možda nije došao. = „Talán nem jött el.”
kérdőszók: Dolaziš li sutra? = „Eljössz-e holnap?”, Zar ne možeš doći na vreme? = „Nem tudsz időben jönni?”
mutató szók: evo, eto, eno = „íme”. Három távolsági fokot fejeznek ki, akárcsak a mutató névmások.
parancsoló szók: Prestani već s tim plakanjem! = „Hagyd már abba a sírást!”
pontosító szók: Baš meni se to moralo desiti! = „Éppen velem kellett megtörténnie!”
tagadószók: ne = „nem”; Ni ja tu ništa ne mogu učiniti. = „Ebben az esetben én sem tudok semmit tenni.”

[szerkesztés] A szórend

A horvát nyelvben a szórend eléggé szabad, de általában alany + állítmány (+ tárgy/határozó):
Žene idu na pijacu. = „Az asszonyok a piacra mennek.”, Dalmacija je lijepa oblast. = „Dalmácia szép vidék.”

A hangsúlytalan szavak mindig hangsúlyos szó után állnak, tehát mondat elején nem állhatnak:

a segédigék rövid alakjai: Radit ću. = „Dolgozni fogok.”, Ja ću raditi. = „Én dolgozni fogok.”
a személyes névmások hangsúlytalan alakjai: Dajem ti nešto. = „Adok neked valamit.”, Ja ti dajem nešto. = „Én adok neked valamit.”
a li kérdőszó: Radiš li?, Da li radiš? = „Dolgozol?”