Neandervölgyi ember
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Neandervölgyi ember | |||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
|||||||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||
| Homo neanderthalensis King, 1864 |
|||||||||||||||||||||||
|
|
A neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis) az emberfélék (Hominina) egy kihalt faja. Mintegy 200-250 000 éve jelent meg és kb. 28 000 évvel ezelőtt halt ki. Európa és a Közel-Kelet egyes területein élt, az utolsó időkben a mai emberrel (Homo sapiens) egy időben és helyen. Köznapi nevén az ősemberek közé tartozik, bár napjainkban már nem tartják a mai ember ősének.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Felfedezésük, elnevezésük
A neandervölgyi emberek a németországi Düsseldorf melletti Düssel folyócska egyik völgyéről kapták nevüket, amely németül Neanderthal, újabb helyesírással: Neandertal. Csontjaikat nem itt találták meg először, hanem Belgiumban (1829) és Gibraltáron (1848).
A neandervölgyi leleteket 1856-ban találták meg egy kőbányában, ahonnan egy tanítóhoz és amatőr természetbúvárhoz, Johann Karl Fuhlrotthoz kerültek. Fuhlrott gyanította a maradványok emberi jellegét, majd elküldte őket a bonni egyetem anatómusához és antropológusához, Hermann Schaffhausenhez, aki „primitív emberfajtaként” írta le azokat. A Homo neanderthalensis fajnevet 1864-ben adta neki William King angol tudós. Sok más, ma már nem érvényes név mellett (mint pl. Homo primigenius, Homo antiquus, Homo incipiens, Homo europaeus és Homo mousteriensis), a rákövetkező évtizedek hasonló leleteire volt szükség ahhoz, hogy belássák: ugyanarról a fajról van szó.
A neandervölgyi leletek megtalálásától számíthatjuk a paleoantropológia tudományának megszületését: korábban ui. egyáltalán nem találtak korai emberfajoktól származó leleteket, illetve ha igen, akkor fel sem merült, hogy azok valamilyen emberfélétől származhatnak: a kortársak az embert egyedinek és az állatvilág felett állónak tartották. A kor tudományos közvéleménye évekig nem tudott mit kezdeni a neandervölgyi és a hozzájuk hasonló leletekkel: a maradványok emberi voltát rögtön észrevették, de azok a modern embertől való eltéréseit illetően sötétben tapogatóztak. Kevesen voltak, akik egy ősi emberfajt láttak benne: a korban a fajok változását sem tudták elképzelni, nemhogy az emberét. Volt, aki a modern embertől való eltéréseket patológiás elváltozásoknak tartotta. Charles Darwin korszakalkotó műve, A fajok eredete csak 1859-ben jelent meg, de ebben Darwin még nagyon óvatosan fogalmaz az ember eredetét illetően – ennek ellenére mégis óriási vitákat gerjesztett.
[szerkesztés] Besorolásuk
A neandervölgyi leletek felfedezésétől eltelt 150 évben nagyon sokat vitatkoztak arról, hogy a neandervölgyi emberek hol is helyezkednek el az ember törzsfejlődésében. A nézőpontok többször változtak az elmúlt évtizedekben. Az 1920-as évekig azt gondolták, hogy a ma élő (európai) ember közvetlen őse volt, mivel addig még csak európai leletekből ismerték és ősi emberféléket (pontosabban amit akkor annak tekintettek) más földrészeken nem is találtak. Ez az elképzelés egyébként nagyon jól egybeesett a kor általános felfogásával, amely természetesnek és megkérdőjelezhetetlennek vette az európai (fehér) civilizáció felsőbbrendűségét más népekkel szemben: a gyarmati időkben sokan fanyalogva fogadták a darwini sejtést, miszerint az emberi faj Afrikában alakult ki.
Az 1950-es évektől az 1980-as évekig a legtöbb kutató úgy gondolta, hogy a mai ember egy kihalt alfaja volt, ezért a Homo sapiens neanderthalensis nevet adták neki. Az utóbbi évtizedekben azonban bizonyossá vált, hogy a Homo erectus európai változatából, a heidelbergi emberből (Homo heidelbergensis) alakult ki, a mai ember tehát nem a leszármazottja: a két faj közös őse mintegy 450 000 éve élhetett.
Összehasonlításul: az anatómiailag modern ember mintegy 150-200 ezer éve alakult ki Afrikában, a legidősebb ázsiai Homo sapiens leleteket a Közel-Keleten találták, koruk 80-120 ezer évesre tehető. A mai ember legidősebb európai maradványait Bulgáriában találták meg, korukat 43 000 évre becsülik. A nyugat-európai leletek ennél fiatalabbak. A neandervölgyi emberek kb. 28 000 éve haltak ki.
[szerkesztés] Elterjedésük
Neandervölgyi emberek maradványait Nyugat-Eurázsiában az Ibériai-félszigettől a Kaszpi-tengeren is túl, a mai Üzbegisztán keleti részéig találtak. Északi elterjedésüknek a jégtakaró aktuális kiterjedése szabott határt: maradványaikat nem találták meg a Temze, Kárpátok, Krím-félsziget és a Kaukázus vonalától északra. Legdélibb elterjedésük határa pedig a mai Palesztina területe volt.
A neandervölgyi emberek a pleisztocén korszak három jégkorszakában (alpi elnevezéseikkel: Mindel, Riss, Würm) és két interglaciálisában (szintén alpi elnevezéseikkel: Mindel-Riss, Riss-Würm) éltek.
[szerkesztés] Testfelépítésük
Mivel a neandervölgyi emberek főleg a pleisztocén jeges periódusaiban éltek, ezért testük nagymértékben alkalmazkodott a hideg éghajlathoz: ez elsősorban a mai emberénél valamivel alacsonyabb, de sokkal robusztusabb testfelépítést jelentett rövidebb végtagokkal, hogy a szervezetük hővesztesége a legkisebb legyen (ezek a jellegek a mai eszkimók és lappok testfelépítésében is megfigyelhetőek). Testalkatuk legjobban egy birkózóéra hasonlított: a modern ember hozzájuk képest sokkal karcsúbb, ami megerősíti, hogy melegebb éghajlaton (Afrikában) alakulhatott ki.
A férfiak átlagosan 165 cm, a nők pedig 155 cm testmagasságot értek el, ami megegyezik a mai emberre jellemző, kismértékű nemi dimorfizmussal (kétalakúság). A főbb fizikai jellegzetességeikre csak a csontleletek alapján következtethetünk: a lágy részeik milyenségéről (pl. bőr, szőrzet, haj színe, a fül alakja stb.) csak találgatások vannak. Csontjaik általában vastagabbak voltak a mienkénél, ami nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy nagyobb eséllyel fosszilizálódjanak.
Néhány külső vonásuk:
- hátrahajló, rövid és lapos homlok
- erős, durva, kissé kiálló arckoponya, a szemöldök felett összefüggő, kiálló szemöldökeresz
- hátul kúpos, felül laposabb koponya
- agytérfogatuk nagyjából megegyezett, vagy valamivel nagyobb volt a mai emberénél (1200-1700 cm³)
- fogazatuk nem különbözött lényegesen a mai emberétől, de sokkal erőteljesebb volt
- széles, hatalmas orr
- csapott áll
- rövidebb nyak
- határozottan izmosabb test
- rövidebb végtagok
- nagyobb mellkas
- vastagabb vázcsontok
Medencecsontjaik vizsgálata alapján egyes kutatók szerint terhességük időtartama 11 hónap lehetett, így a neandervölgyi nők a modern embernél fejlettebb, de ugyanazon időtartamon belül kevesebb utódot szülhettek (talán ez is hozzájárult kihalásukhoz). Viszont úgy tűnik, hogy a neandervölgyi emberek fejlődése gyorsabb volt, mint a mai emberé: érésük hamarabb következhetett be.
[szerkesztés] Osztályozásuk
A neandervölgyi ember közvetlen elődjének a legkorábbi Európa-szerte elterjedt emberfélét, a heidelbergi embert (Homo heidelbergensis) tekintik. A neandervölgyi embereket morfológiai jellegeik alapján korai és klasszikus típusba sorolják. A heidelbergi emberek és a neandervölgyiek, valamint a neandervölgyiek két típusa között folytonos az átmenet, ami számos leletnél megnehezíti az egyértelmű besorolásukat.
[szerkesztés] Heidelbergi ember
A heidelbergi ember maradványai a Günz-Mindel és Mindel-Riss felmelegedési (interglaciális) korszakokból származnak, koruk 200-600 000 év között változik. Ide sorolják pl. Mauer, Steinheim an der Murr, Reilingen (Németország), Atapuerca (Spanyolország), Arago (Franciaország), Boxgrove, Swanscombe (Anglia), Vértesszőlős (Magyarország), Apidima, Petralona (Görögország) leleteit.
Sok antropológus a Homo heidelbergensis-t nem ismerik el önálló taxonnak, hanem a Homo erectus európai változatának tekinti. A heidelbergi emberrel egyidőben a tisztán Homo erectus-nak tartott előemberek maradványai is megtalálhatóak ugyanebből a korszakból (pl. Atapuerca, Spanyolország; Bilzingsleben, Németország).
[szerkesztés] Korai neandervölgyi ember
Ebbe a csoportba tartozó leletek a Riss-jégkorszak végéről és a Riss-Würm interglaciálisból származnak, koruk mintegy 70-130 000 év. Ide sorolják pl. Fontéchevade (Franciaország); Saccopastore, Guattari (Olaszország), Subalyuk-sziklabarlang (Cserépfalu, Magyarország); Krapina (Horvátország) és Ehringsdorf (Németország), Kiik-Koba (Ukrajna) leleteit.
[szerkesztés] Klasszikus neandervölgyi ember
A klasszikus neandervölgyi emberek a Würm-jégkorszak alatt éltek, koruk mintegy 28-70 000 év. Ide sorolják pl. Arcy-sur-Cure, Saint-Césaire, La Ferrassie, La Moustier, La Chapelle-aux-Saints, La Quina (Franciaország); Szeleta-barlang és Istállóskői-barlang (Magyarország); Vindija (Horvátország); Kebara, Tabun, Amud (Izrael), Shanidar (Irak), Tesik-Tas (Üzbegisztán) leleteit.
[szerkesztés] Eszközeik
Kőeszközeik főleg a mindennapi életüket segítették: a préda húsának, bőrének feldarabolását, más eszközök készítését és a tűz meggyújtását. Ennek megfelelően kézi (nyél nélküli) baltákat, kaparókat, szakócákat és késeket készítettek ill. használtak.
Az általuk készített pattintott kőeszközöket (első franciaországi lelőhelyük alapján) moustier-i iparnak vagy kultúrának nevezzük. Ezeken a kőeszközökön – annak ellenére, hogy elődeihez képest (acheule-i ipar) jobban megmunkáltak – azonban semmi változás nem tapasztalható a faj közel kétszázezer éves története során: vagyis a neandervölgyi emberekből hiányozhatott a mai emberre jellemző újítókészség.
Ez utóbbi állításnak azonban ellentmondanak a jóval kifinomultabb châtelperroni ipar termékei, amelyek 32-30 000 évvel ezelőttről származnak. Az antropológusok megosztottak a châtelperroni iparral kapcsolatban, mivel az eszközöknek számos moustier-i vonása van, ezért egyértelműen a neandervölgyieknek tulajdonítják őket, csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy az újítások kizárólag saját fejlődésük eredményeképpen jelentek meg. Sok kutató azt gondolja, hogy a több tízezer év stagnálás után hirtelen megjelenő újítások összefüggésbe hozhatók a modern (crô-magnoni) ember megjelenésével (aurignaci kultúra). Vagyis a châtelperroni ipar eszközeinél tapasztalt újításokat a modern ember sokkal változatosabb és specializáltabb eszközei ösztönözhették. Itt azonban újabb kérdések merülnek fel: hogyan kerülhetett ilyen közeli kapcsolatba a két emberfaj?
A neandervölgyi emberek vadászattal és gyűjtögetéssel szerezték élelmüket. A dárdát ismerték, de az íjat és nyilat nem. A legújabb kutatások szerint - felkarcsontok vizsgálatai alapján - azonban a dárdát nem hajításra, hanem döfésre, vagyis közelharcban használták. Ezt a feltevést sérüléseik is megerősítik. Általában barlangokban laktak, bár szórványosan találtak általuk épített, kövekből, fából és mamutcsontokból összerótt egyszerű kunyhókat (ennek az is lehet az oka, hogy az utóbbiak kevésbé maradtak meg). Mindenesetre kevésbé voltak mobilisak, mint a modern emberek, akik inkább a nagy csordák nyomában jártak. A neandervölgyi emberek – megtalált eszközeikből ítélve – állandó lakóhelyük mintegy 50 km-es körzetében vadásztak az európai pleisztocén megafauna közepes méretű állataira.
Ismerték és használták a tüzet: nemcsak melegedésre, hanem élelmük megsütésére is. Közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy valamiféle ruházatot is viseltek: egyrészt a technológiájuk megvolt hozzá, bár a tűt nem ismerték, másrészt pedig metszőfogaik kopása arra utal, mintha állatbőröket dolgoztak volna ki segítségükkel. Mindenesetre ruháik - ha valóban voltak - elég egyszerűek és kezdetlegesek lehettek.
[szerkesztés] Életmódjuk
A neandervölgyi emberek valószínűleg 30-50 fős csoportokban élhettek, de a csoportjaik szociális szerkezetéről nagyon keveset tudunk, azok is inkább feltételezések. Feltehetően a férfiak jártak el vadászni, akár több napra is, a nők pedig a gyermekekkel a szálláshelyeken maradtak, és annak környékén gyűjtögettek.
Louis Binford amerikai antropológus tűzrakó-helyek környékét vizsgálva arra jutott, hogy neandervölgyi férfiak és nők többé-kevésbé külön éltek. Ezt arra alapozza, hogy egyes tűzrakó-helyek környékén más és más, de jellegzetes maradványokat találni. Elképzelését több okból is vitatják. Teóriájának ellentmond, hogy találtak olyan sírokat, amelyekben férfi és nő, esetleg gyermek fekszik egymás mellett.
[szerkesztés] Sérüléseik
Sok neandervölgyi ember csontmaradványain találtak (zömmel begyógyult) sérüléseket, főleg csonttörések nyomait. Ezek alapján azt gondolhatjuk, hogy életük meglehetősen veszélyes és durva lehetett, amely nagymértékben igénybe vehette szervezetüket. A neandervölgyi emberek ritkán érhették meg a negyvenes éveiket, a nők pedig a szülések veszélyessége miatt valószínűleg harminc éves koruk előtt haltak meg. Vagyis nagyon kevesen érhették meg, hogy nagyszülők legyenek.
Feltételezhető, hogy sérüléseiket vadászatok során szerezték, és ez arra utal, hogy zsákmányállataikat közelharcban gyűrték le (ez egybevág azzal a feltételezéssel, miszerint a dárdát csak döfésre használták). A vadászat közbeni közelharcot megerősíti az is, hogy sérüléseik jellege leginkább a mai rodeó-versenyzőkére hasonlít.
A begyógyult sérüléseik arra utalnak, hogy beteg és munkaképtelen társaikat nem hagyták magukra, hanem gondozták és segítették. Ennek különösen jó példája egy iraki lelet, ahol az egyik csontváz egyik karja el volt sorvadva: tehát sérülését legalább hónapokkal élhette túl. Egy franciaországi leletben pedig egy fogatlan koponyát találtak, szintén begyógyult korábbi sérülésekkel.
[szerkesztés] Hitviláguk
Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy a neandervölgyi embereknek valamifajta hitviláguk is lehetett.
[szerkesztés] Temetkezés
Halottaikat általában azokban a barlangokban temették el, ahol laktak. A halottakat általában magzati testhelyzetben fektették sekély sírokba (a crô-magnoni ember kinyújtóztatva) és helyenként – a pollenmaradványokból ítélve – virágokkal (Shanidar) vagy vörös okkerrel és állatcsontokkal (Le Moustier) együtt. Mindenesetre sokkal kevesebb ajándéktárgyat tettek melléjük, mint a felső-paleolitikum modern embere. Több esetben találtak többes temetést (pl. La Ferrasie, Amud).
[szerkesztés] Kannibalizmus
Kannibalizmusra utaló nyomokat is találtak velük kapcsolatban. A kannibalizmus igen elterjedt az állatvilágban és mintegy 15 főemlős fajnál is előfordul. A kannibalizmust sok esetben nehéz bizonyítani: több esetről is utólag bebizonyosodott, hogy a maradványok sérülései más okokból keletkeztek (pl. az olaszországi Guattarinál hiénák okozták). Egyértelműnek tűnik a kannibalizmus a horvátországi Krapina maradványainál. Azt pedig még nehezebb kimutatni, hogy miért ették meg fajtársaikat: élelemszerzés céljából, mint az állatok, vagy valamilyen rítus részeként, mint az emberek. És ha valamilyen rítus részeként, akkor továbbra is kérdéses, hogy a saját csoportjuk vagy más csoportok tagjait ették meg.
[szerkesztés] Művészet
A neandervölgyi embereknek „képzőművészeti” alkotásaik csak nagyon szórványosan maradtak fenn: ez főleg néhány faragott, vésett csontot jelent. Ezek közül kettő úgy tűnik, mintha furulya lenne. Feltehetően a színek iránt sem voltak közömbösek: használtak élénk színű anyagokat (pl. okker). Mindent összevetve azonban úgy tűnik, hogy a művészi barlangrajzok és szobrocskák a crô-magnoni emberrel jelentek meg a késő-paleolitikumban.
[szerkesztés] Beszéd
A legutóbbi időkig sokat vitatkoztak arról, hogy tudtak-e beszélni: egy közel-keleti és spanyolországi lelet nyelvcsontja (os hyoideum) és más anatómiai megfontolások alapján (a gégefő feltételezett helye) azonban úgy tűnik, hogy igen, bár vannak, akik ezt vitatják. Ők azt tartják, hogy a beszéd a modern embernél jelent meg egy mutáció révén, mintegy 50 000 évvel ezelőtt és gyakorlatilag ez tette olyan sikeressé és szerintük ennek köszönhető a felső-kőkorszak „ipari forradalma” („Nagy Kiugrás”).
Mások szerint a beszéd kialakulása szorosan összefügg az agy mintegy kétmillió éve elkezdődött növekedésével és nem egyetlen mutáció eredménye: vagyis kialakulása hosszú fejlődés eredménye. Azzal érvelnek, hogy ha korábban alakul ki a beszéd, akkor képes rá, hogy hatást gyakoroljon az agy és a hangképző szervek evolúciójára, míg ellenkező esetben nem. Szerintük már a Homo erectus, és talán az őse is tudott beszélni valamilyen szinten. Utóbbiak igazát a fosszilis koponyák vizsgálatai is alátámasztják.
Mindenesetre ha csak a crô-magnoni ember rendelkezett a beszéd képességével, akkor az már önmagában óriási előnyt jelentett számára: hiszen csak a beszéd révén lehetséges – többek között – sok ember bonyolult és összetett cselekvésének összehangolása, és ezáltal sikeres véghezvitele, valamint a hatékonyabb tapasztalatcsere.
Ha végül párhuzamot vonunk a két emberfaj tárgyi kultúrája között (használati tárgyak, képzőművészeti alkotások), akkor azt látjuk, hogy a neandervölgyi embereké sokkal szegényesebb, mint a modern emberé. Feltételezhető, hogy ezek gazdagsága arányban állhat a szellemi képességek, gondolkodás fejlettségével. Ha pedig feltesszük, hogy a beszéd az intellektuális képességek tükre (mint pl. a kisgyerekek esetében), akkor ebből arra következtethetünk, hogy a neandervölgyi emberek rendelkezhettek a beszéd képességével valamilyen szinten.
[szerkesztés] Kapcsolatuk a modern emberrel – kihalásuk
Bizonyított, hogy a neandervölgyi és a mai emberek (Homo sapiens) évezredeken keresztül egymás mellett éltek: először a Közel-Keleten néhány tízezer évig, majd Európában néhány ezer évig. Nagyon érdekes kérdés, hogy ez az együttélés milyen jellegű lehetett. Sajnos azonban erre vonatkozóan nincsenek meggyőző bizonyítékok. Mindenesetre ezt az egymás mellett élést nem úgy kell elképzelni, mint az ember és egy állat; hanem mint két, közel azonos fejlettségű kultúra egymás mellett élését. Tény azonban, hogy a mai ember elterjedésével a neandervölgyiek fokozatosan visszaszorultak, mégpedig keletről nyugat felé: a legutolsó neandervölgyiek az Ibériai-félszigeten maradtak fenn.
Hogy ez mennyire volt békés vagy erőszakos kiszorítás, arról nagyon megoszlanak a vélemények, különösen a châtelperroni ipar eszközeit vizsgálva. Ha az eszközökön található újítások valóban a modern emberrel hozhatók kapcsolatba, akkor a két fajnak valamilyen módon egészen közeli kapcsolatba kellett kerülnie egymással.
A neandervölgyi emberek eltűnését a fentiek ismeretében számos elmélettel próbálják magyarázni:
[szerkesztés] Lassú kiszorítás
Ha a neandervölgyi emberek képességeit felülbecsüljük, vagyis feltételezzük azt, hogy ismerték a hajítódárdát és rendelkeztek a beszéd képességével, akkor nehéz elképzelni, hogy a hozzájuk képest valamilyen kismértékű előnnyel rendelkező modern ember hogyan volt képes őket viszonylag rövid idő - néhány ezer év - alatt a kihalásba taszítani. Főleg úgy, hogy előtte több tízezer éven keresztül együtt éltek.
A modern ember legfőbb előnye talán a korszerűbb vadászfegyverekkel és hatékonyabb együttműködésben folytatott eredményesebb vadászat lehetett. Mindezek a crô-magnoni embernél alacsonyabb halálozási és magasabb születési rátát, továbbá több mint 10 évvel hosszabb életet eredményezhetett. A hosszabb élet pedig azt is jelenti, hogy az idősebb korúak tapasztalataikkal több generációt képesek segíteni.
Ezra Zubrow amerikai antropológus megpróbálta a helyzetet számítógép segítségével modellezni, és azt tapasztalta, hogy már 2% különbség a születési és szaporodási rátában elég ahhoz, hogy a kevésbé fejlett populáció ezer év alatt kipusztuljon.
[szerkesztés] Látszólagos együttélés
A legidősebb, modern embertől származó maradványok a Közel-Keleten 80-120 000 évesek, míg ugyanott a neandervölgyi emberek legfiatalabb maradványai kb. 50 000 évesek. Vannak, akik szerint a két faj több tízezer éves közel-keleti együttélése csak látszólagos: elképzelhető, hogy különböző időszakokban, egymást felváltva népesítették be a Közel-Keletet. Vagyis a modern emberek a Riss-Würm interglaciális alatt eljutottak a Közel-Keletre, ám amikor hidegebbre fordult az idő (a Würm-jégkorszak beköszöntével, mintegy 70 000 évvel ezelőtt), akkor délebbre húzódtak és életterüket elfoglalták északról a hűvösebb éghajlathoz jobban alkalmazkodott neandervölgyi emberek. Amikor viszont engedett a jégkorszak, vagy pedig a modern ember már megtanult alkalmazkodni a hűvösebb éghajlathoz (Nagy Kiugrás), akkor ennek a fordítottja játszódhatott le.
[szerkesztés] Járványok
Egyesek szerint a neandervölgyiek kihalásához hozzájárulhattak a modern ember által terjesztett fertőző betegségek, hasonlóan ahhoz, ami Amerika felfedezését követően történt. Ennek a hipotézisnek viszont ellentmond, hogy a legtöbb fertőző betegség (pl. himlő, tuberkulózis, kanyaró) a letelepedett életmód során alakult ki, és mindegyikük valamely háziállattól ered.
[szerkesztés] Éghajlatváltozás
Leslie Aiello angol antropológus szerint a neandervölgyiek kihalásához hozzájárult, hogy mintegy 30 000 évvel ezelőtt kezdődött az utolsó jégkorszak leghidegebb szakasza. A nagy hidegben való túléléshez a neandervölgyi embereknek a modern emberrel ellentétben nem volt meg a megfelelő technikájuk, akik talán hatékonyabban használták a tüzet a melegedéshez, például felforrósított kövekkel. Így a neandervölgyi emberek Európa viszonylag enyhébb klímájú területeire szorultak, ezzel viszont populációik elszigetelődtek egymástól. A hipotézis logikusnak tűnik, ám nem magyarázza meg az összes neandervölgyi eltűnését, többek között azt, hogy a Közel-Kelet viszonylag enyhe klímája mellett miért tűntek el onnét is.
[szerkesztés] Erőszakos kiszorítás
Egy másik elképzelés szerint a mai emberi viselkedés csak jóval a modern anatómiai jellegek megjelenése után alakult ki (80-50 000 évvel ezelőtt, „Nagy Kiugrás”). Milford Wolpoff és Jared Diamond szerint a beszéd képességével és sokkal fejlettebb vadászfegyverekkel rendelkező, sokkal kreatívabb, szaporább és szervezettebb crô-magnoni emberek szinte kisöpörték (esetenként akár erőszakkal) élőhelyeikről, szállás- és vadászterületeikről a neandervölgyi embereket. Kőkorszaki népirtások nyomaira viszont még nem bukkantak a régészek.
Ha a neandervölgyiek képességeit alulbecsüljük, akkor a technikai és szervezettségi különbségek a két faj között akkorák lehettek, mint Amerika felfedezésekor a spanyolok és az inkák között. A folyamat így körülbelül úgy játszódhatott le, mint ahogy a történelem során már többször megtörtént egy fejlett és kevéssé fejlett kultúra között, mint pl. a lőfegyverekkel és acélból készült eszközökkel rendelkező fehér ember és az amerikai indiánok vagy más bennszülött népek között.
[szerkesztés] Asszimiláció
1999-ben Portugáliában egy hibrid vonásokat mutató 3-4 éves neandervölgyi gyermek maradványait találták meg, amelynek korát 24 500 évesre datálták. Egyes kutatók ezen maradványok alapján feltételezik, hogy a neandervölgyi és a mai embereknek közös utódai lehettek, sőt, esetleg idővel a modern ember asszimilálta őket. DNS-vizsgálatok azonban ezt az utóbbi feltevést nem erősítették meg: az (európai) ember DNS-ében nem találtak neandervölgyiektől származó szekvenciákat, habár feltételezhető, hogy egyes esetekben történhetett hibridizáció.
Mivel a két fajt időben „csak” mintegy 450 000 év választotta el egymástól, a genomjaik közötti különbség pedig csupán 0,5%, ezért nem kizárható, hogy a két fajnak életképes utódai születhettek, az már más kérdés, hogy ezek mennyire voltak élet-, illetve szaporodóképesek. Mindenesetre a kérdés végleges eldöntésére meghatározzák a neandervölgyi emberek teljes genomját. Valószínűbb azonban, hogy a két faj keveredését inkább a kulturális különbségek gátolták.
[szerkesztés] Forrás
- Gyenis Gyula: Humánbiológia, a hominidák evolúciója; Nemzeti Tankönyvkiadó, 2001.
- Richard Leakey: Az emberiség eredete; Kulturtrade, 1997.
- Csányi Vilmos: Az emberi természet; Vince, 2000.
- Jared Diamond: A harmadik csimpánz felelmelkedése és bukása; Typotex; 2002.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Angolul
- Homo neanderthalensis
- Homo neanderthalensis
- Homo neanderthalensis
- Neandertals
- Neandertal
- Neandertals: A Cyber Perspective
- Neanderthal
- Ice people - 200,000 years ago
- Neanderthal
- Diversity and Human Evolution
- Homo neanderthalensis
- Introduction to Biological Anthropology Labs: Hominid Pictures
- DNA Shows Neandertals Were Not Our Ancestors
- Neanderthals on Trial
[szerkesztés] Magyarul
- A muzikális neandervölgyi
- Először vizsgálják egy másik emberi faj génjeit
- Neander-völgyiek és modern emberek csontjai egymás mellett
- A Neander-völgyiek nem keveredtek őseinkkel
- Erőszak Neander-völgyben
- Találkozás a Neander-völgyiekkel
- Két kézzel ölt a Neander-völgyi ember
- Okos Neander-völgyiek
- Mégis együtt élhettünk a Neander-völgyiekkel
- Az ember unokatestvére
Based on work by