Homo erectus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Homo erectus | |||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Homo erectus koponya
|
|||||||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||
| Homo erectus Dubois, 1892 |
|||||||||||||||||||||||
|
|
A Homo erectus (magyarul: „felegyenesedett ember”) az emberi nem (Homo) egy faja. Köznapi nevén az előemberek közé tartozik. Mintegy 1,8 millió (mások szerint 1,2 millió) évvel ezelőtt jelent meg és kb. 200 000 évvel ezelőtt tűnt le. Afrikában alakult ki, de eljutott Ázsia és a Európa területeire is. Őt tartják a mai ember (Homo sapiens) ősének.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Felfedezésük, elnevezésük
Az első leleteit Jáva szigetén (Dubois, 1891), Németországban (Schoetensack, 1908) és Kínában, Peking mellett (Black, 1927) találták meg, tehát jóval később, mint a neandervölgyi embert (Belgium, 1829). Kezdetben az előember egyes leleteit külön néven tartották nyilván: a jávai leleteknek a Pithecanthropus erectus nevet adták (köznapi nevükön: jávai előember); a németországi leletek a Homo heidelbergensis nevet kapták (köznapi nevükön heidelbergi ember); a pekingi leleteket pedig Sinanthropus pekinensis néven nevezték el (köznapi nevükön pekingi előember). Az ázsiai leletek hasonlósága alapján Weidenreich 1940-ben azt javasolta, hogy Homo erectus néven közös fajba sorolják őket, aminek a tudományos világ – hosszas viták után - 1962-ben eleget is tett.
[szerkesztés] Besorolásuk
A kutatók szerint a Homo erectus az emberi nem (Homo) első képviselőitől, a 3,5-1,8 millió évvel ezelőtt élt Homo rudolfensis-től és Homo habilis-tól származott. Kialakulásának pontos ideje azért vitatott, mivel egyesek szerint a közelmúltban talált Homo ergaster („Turkana-fiú”, Richard Leakey, 1984) külön fajt alkot, míg mások szerint pedig a Homo erectus egy korai formája.
A Homo erectus késői afrikai változata vagy leszármazottja volt a Homo rodesiensis, amelyből a mai ember (Homo sapiens) valószínűleg kialakult mintegy 150-200 000 évvel ezelőtt: legalábbis a folytonos átmenet a maradványok jellegzetességei között ezt sugallja. Az Európában és a Közel-Keleten élt neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis) pedig feltehetően a Homo erectus európai változatából, illetve leszármazottjaiból, a heidelbergi emberből fejlődött ki, ugyancsak 150-200 000 évvel ezelőtt.
Többen (pl. Richard Leakey és Milford Wolpoff) nem tartják érvényes taxonnak (külön fajnak) a Homo erectus-t, mivel az szerintük nem különíthető el faji szinten a Homo sapiens-től és Homo neanderthalensis-től.
[szerkesztés] Testfelépítésük
Ha a Homo ergaster-t korai Homo erectus-nak tekintjük, akkor a Turkana-fiúnak nevezett lelet alapján a korai kifejlett Homo erectus-ok agytérfogata 900 cm³ körül lehetett, testtömegük 68 kg, testmagasságuk pedig 185 cm, vagyis a mai embernél is magasabbak voltak. A késői, mintegy 500 000 éve élt Homo erectus-ok agytérfogata már 1100 cm³ körül lehetett. (A mai emberé 1300-1400 cm³ közötti.)
A főbb fizikai jellegzetességeikre a csontleletek alapján következtethetünk:
- csapott homlok;
- vastag koponyacsontok;
- a szem felett összefüggő, kiálló szemöldökeresz;
- hosszú, alacsony agykoponya;
- egyenesebb arckoponya;
- atletikus test, izmos termet.
A Turkana-fiú maradványai (a legjobb megtartású csontváz ebből az időből) alapján úgy tartják, hogy a Homo ergaster születés előtti és utáni fejlődési mintázata már a mai emberéhez állhatott közel: vagyis az újszülött kb. 9 hónap terhesség után viszonylag kisméretű aggyal születik, amely azonban az első években gyors növekedésnek indul. Vagyis a Homo ergaster gyermekei is viszonylag hosszú ideig gondos törődést igényeltek.
[szerkesztés] Életmódjuk
A Homo erectus-ok valószínűleg néhány mai vadászó-gyűjtögető embercsoportokhoz hasonlóan félig vándorló, félig letelepedett életmódot folytathattak: vagyis hosszabb-rövidebb időt tölthettek el egy-egy telephelyen. Erre az utal, hogy ekkoriban jelentek meg az emberbolhák. Az élősködők ui. nem a gazdaállaton, hanem annak fekhelyén rakják le petéiket, ahol azok 2 hét alatt kikelnek. Az emberszabású majmoknak nincsenek bolháik, mivel szinte naponta máshol készítenek maguknak fekhelyet.
A Homo erectus-ok kb. 100 fős csoportokban élhettek. Elődeinél kisebb, de a modern embernél nagyobb nemi dimorfizmusukból arra lehet következtetni, hogy csoportszerkezetükben egyre erősödhettek a már kialakult tendenciák: vagyis a laza csoporton belül szorosabbá, kölcsönösebbé vált a hím-nőstény kapcsolat, amely a kölykökről való együttes gondoskodást is egyre inkább magába foglalhatta és nőhetett a hímek közötti együtműködés.
[szerkesztés] Eszközeik
Élelmüket főleg gyűjtögetéssel és kisebb állatok vadászatával szerezték, bár idővel a húsevés jelentősége egyre nagyobb lett (nagyvadakat azonban még nem tudtak rendszeresen elejteni). Speciális patintott kőeszközeik mintegy 1,4 millió éve jelentek meg. Ezt az eszközkészítő technikát acheuli iparnak (acheuli kultúra) nevezik az észak-franciaországi Saint-Acheul melletti lelőhely után. Ezen eszközökről már látszik, hogy készítőinek volt előzetes elképzelésük arról, hogy mit akarnak készíteni.
Az acheuli ipar jellegzetes terméke a csepp alakú szakóca, amelynek előállítása néhány kísérletező antropológus számára többhónapos gyakorlat után sikerült. A leletekből az is kitűnt, hogy a készítők 60-70%-a jobbkezes lehetett (az emberszabású majmoknál ez az arány kb. 50%, a mai embernél pedig kb. 90%). Sok kutató furcsálja azonban, hogy a Homo erectus-ok eszközei több százezer év alatt sem mutattak semmi változást és az egymástól távoli eső területek kőeszközei is teljesen hasonlóak - annak ellenére, hogy változatosabb környezetben éltek.
Nem készítettek összetett, több részből álló eszközöket, nem használtak ékszereket és nincsenek arra utaló jelek sem, hogy halottaikat eltemették volna. Bár egyesek szerint az emberi öntudat valamely szintjével rendelkezhettek. Ők azt vallják, hogy a kultúra fokozatosan fejlődött, tehát nem akkor jött létre, amikor annak minden feltétele előzetesen megjelent.
Általánosan elfogadott, hogy a Homo erectus kezdte el használni először a tüzet, ennek első, vitatott időpontja 1,4 millió évvel ezelőttre datálható. Biztosabb időpont a 700 000 év, a tűz használata a felső-paleolitikumban vált általánossá. A tűz szerepe óriási volt:
- meleget adott, ezáltal lehetővé vált a hidegebb területek benépesítése;
- védelmet nyújtott a ragadozók ellen;
- segítette a különféle tápanyagok emészthetőségét;
- fényt adott, le lehetett ülni köréje beszélgetni, ami fejlesztette a szociális képességeket.
A Homo erectus volt az első emberfaj, amely Afrikán kívül is megjelent: intelligenciájukról már ez is sokat mond. Maradványaikat megtalálták Európa és Ázsia enyhébb klímájú területein, azonban csak olyan területekre jutottak el (a hűvösebb éghajlatú területeket leszámítva), ahová csak szárazföldön lehet eljutni: vízi közlekedési eszközöket nem készítettek. Arra azonban nincs biztos időpont, hogy az egyes földrészeken mikor jelentek meg: sok antropológusok szerint egyes populációk kb. 1 000 000 évvel ezelőtt hagyhatták el Afrikát és feltehetően a tengerpartok mentén vándoroltak (ezek a területek sajnos az utolsó jégkorszak vége óta mintegy 100 méterrel a tenger szintje alatt vannak).
[szerkesztés] Beszéd
Máig számos vita tárgya, hogy vajon a beszéd a Homo erectus-nál alakult-e ki. Egyesek szerint a nyelv az anatómiailag modern embernél jelent meg egy mutáció révén, mintegy 50 000 éve (Nagy Kiugrás). Mások szerint a beszéd kialakulása szorosan összefügg az agy mintegy kétmillió éve elkezdődött növekedésével és nem egyetlen mutáció eredménye: vagyis kialakulása hosszú fejlődés eredménye. Azzal érvelnek, hogy ha korábban alakul ki a beszéd, akkor képes rá, hogy hatást gyakoroljon az agy és a hangképző szervek evolúciójára, míg ellenkező esetben nem. Szerintük a Homo erectus (és feltehetően már az őse is) tudott beszélni valamilyen szinten. Utóbbiak igazát a fosszilis koponyák vizsgálatai is alátámasztják.
[szerkesztés] A Homo erectus kapcsolata más emberfélékkel
[szerkesztés] Homo sapiens
Ahová a Homo erectus eljutott, ott idővel megjelent a korai Homo sapiens. A mai ember kialakulását ezen tények figyelembevételével próbálják magyarázni:
[szerkesztés] Többközpontú elmélet
A többközpontú (multiregionális) elmélet szerint az afrikai, közel-keleti és távol-keleti Homo erectus populációkból közel egy időben, helyben fejlődött ki a Homo sapiens, és ezekből a helyi Homo sapiens populációkból fejlődtek ki az egyes mai emberfajták. Az elmélet szerint a neandervölgyi emberek lennének az itt élő Homo sapiens populációk közvetlen elődei.
Populációgenetikusok azonban vitatták ezt az elképzelést, mivel hosszú időn keresztül jelentős génáramlást feltételez az egymástól nagy távolságra levő központok között, hogy az evolúciós változások „eredménye” mindenhol a modern ember legyen. Az utóbbi évek molekuláris biológiai vizsgálatai azonban végleg megcáfolták ezt az elméletet.
[szerkesztés] Egyközpontú elmélet
Ezt a modellt szokták még „Afrikai kiindulás”-nak nevezni, amely szerint a modern Homo sapiens Afrikában, valahol a Szaharától délre eső területeken alakult ki és innen kivándorolva népesítette be a többi földrészt, felváltva az ott élő Homo erectus illetve neandervölgyi populációkat. A régészeti leletanyag, de különösen az utóbbi években Spencer Wells populációgenetikus által vezetett Human Genom Project keretén belül végzett vizsgálatok (mitokondriális DNS és Y-kromoszóma vizsgálatok) egtyértelműen megerősítették ezt az elméletet: vagyis a modern ember Afrikából kiindulva, a Közel-Kelet felől hódította meg Európát ill. Ázsiát, nem keveredve az ott talált premodern populációkkal.
[szerkesztés] Homo heidelbergensis
Magyarul: heidelbergi ember, a Homo erectus európai leszármazottja. Mintegy 700-800 000 évvel ezelőtt jelent meg és kb. 250-200 000 évvel ezelőtt alakult át a neandervölgyi emberbe. Sok antropológus nem ismeri el külön fajnak, mivel eltérései még a Homo erectus várható változatosságán belülre esnek.
[szerkesztés] Homo floresiensis
Fő szócikk: Homo floresiensis
A homo floresiensis (magyarul: flores-szigeti ember, köznapi nevükön: „hobbit”) első maradványait 2003-ban találták az indonéziai Flores szigetén. Jellegzetességük, hogy kb. 1 m magasságúra nőtt hominidák voltak és a pleisztocén végén haltak ki. Minden valószínűség szerint a Homo floresiensis a Kelet-Ázsiába eljutott Homo erectus egy populációjának a szigeti lét miatt törpenövésűvé vált alakja. A modern ember minden bizonnyal még találkozott velük.
[szerkesztés] Késői Australopithecus-fajok
A Homo erectus-szal egyidőben más emberfélék is éltek Afrikában. A korai Homo erectus huzamosabb ideig együtt élhetett legalább két Australopithecus-fajjal, ezek a még számos majomszerű vonást viselő, de már két lábon járó Australopithecus robustus és Australopithecus boiesi („majomemberek”). Ez a két faj kb. egymillió évvel ezelőtt kihalt. Érdekes kérdés, hogy mi lehetett a kihalásuk oka, illetve összefüggésben lehetett-e a Homo erectus elterjedésével.
Egy elmélet szerint a Paranthropus-fajok a korai Homo erectus-ok túlzott vadászatának eshettek áldozatul. Ennek alapja a következő meggondolás: ismert, hogy a főleg növényevő csimpánzok kisebb-nagyobb rendszerességgel tőlük kisebb majmokra vadásznak. Ez jól mutatja, hogy a húsevés nemhogy elhanyagolható a számukra, de képesek erőfeszítéseket is tenni érte. A csimpánzok kevéssé specializált állatok, így csak olyan fajokra tudnak eredményesen vadászni, amelyek viszonylag kis energiabefektetéssel és viszonylag veszélytelenül elejthetők és amely fajoknál nem alakult ki hatékony védekező mechanizmusuk főemlősök támadásai ellen. Ilyen faj pl. a kolobuszmajmok.
Ha most arra gondolunk, hogy a húsevés az idők során egyre nagyobb jelentőségűvé vált a (korai) emberfélék között, és a vadászati technikák is ezzel párhuzamosan fejlődtek, akkor nem lehet kizárni, hogy a fejlettebb és erőteljesebb korai Homo-fajok a kihalásba vadászhatták a késői Australopithecus-fajokat. A korai emberféléknek ui. még messze nem volt olyan fejlett és hatékony vadásztechnikájuk, mint a késő paleolitikum emberének, amely már gyapjas mamutokat is képes volt elejteni. Így a korai Homo-fajok feltehetően nem tudtak a szavannák fürge lábú állataira vadászni, sem a lomhább, de nagytestű állatokra és még kevésbé a nagyragadozókra: maradtak tehát a viszonylag gyenge Paranthropus-fajok. A kihalásuk után megüresedett ökológiai fülkéjüket pedig a páviánok foglalták el.
Más elmélet szerint a Paranthropus-nem fajai túlságosan specializált növényevőkké váltak és nem tudtak alkalmazkodni a növényvilág további változásához. Egy harmadik elképzelés azon alapul, hogy a Paranthropus-fajok kihalása a szavannán élő páviánok elterjedésével esett egybe. Az elmléet szeritn elképzelhető, hogy a kérdéses fajok között kompetíció (fajok közötti versengés) alakult ki ugyanazon erőforrásokért, amely versengésből a páviánok kerültek ki győztesen.
[szerkesztés] Forrás
- Gyenis Gyula: Humánbiológia, a hominidák evolúciója; Nemzeti Tankönyvkiadó, 2001.
- Richard Leakey: Az emberiség eredete; Kulturtrade, 1997.
- Csányi Vilmos: Az emberi természet; Vince, 2000.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Homo erectus
- Homo erectus
- Creationist Arguments: Homo erectus
- Early Homo erectus Tools in China
- Homo erectus
- Homo erectus 'to' modern man: evolution or human variability?
- Homo erectus misunderstandings?
- Homo habilis and Homo erectus
- Homo erectus
- Homo erectus
- Zhoukoudian Homo erectus
- A homo erectus háziasította a tüzet?
- Mégsem modern ember a hobbit?
Based on work by