Gyapjas mamut
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
Gyapjas mamut Státusz: fosszilis
|
|||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Kitömött mamut a münsteri
természettudományi múzeumban |
|||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Mammuthus primigenius Linné |
|||||||||||||||||
|
|
A gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) az elefántfélék családjának egy kihalt faja, amely a pleisztocénben, mintegy 135 000 évvel ezelőtt jelent meg és az utolsó jégkorszak (Würm) végéig élt Eurázsia és Észak-Amerika akkoriban jéggel borított tájain.
A jégkorszak emberének kortársa volt, az ősállatok szimbóluma. Számos példányuk igen jó állapotban megmaradt Szibéria örökké fagyos vidékein, így lágy részeikről is viszonylag sokat tudunk.
Marmagasságuk elérte a 4,2 métert, tömegük 6-8 tonna között mozgott: tehát nagyobbak voltak a mai afrikai elefántnál. Testüket barna, bozontos szőrzet védte a hideg ellen, ami két rétegű volt: a kb. 50 cm hosszú durva fedőszőrzet alatt egy finomabb hőszigetelő szőrréteg is védte őket a kihűléstől. Fülük a mai afrikai elefánt füleihez képest mintegy hatodakkora volt (a hőveszteség csökkentése miatt). Fogazatuk is alkalmazkodott a durvább tundrai növényzethez: barázdáltabb és magasabb koronája volt, mint a mai elefántoknak. Erősen görbült agyaruk hossza – a görbület mentén - elérte az 5 métert.
A ma elefántokhoz hasonlóan valószínűleg családokban járhatták a tundrát, ahol – gyomortartalmukból ítélve – fák hajtásait és más növényeket fogyasztottak. A tápláléknak csak nyáron lehettek bővében, így a téli időszakra szervezetük zsírt halmozott fel a bőrük alatt, de leginkább a válluk tájékán levő púpban. Így a tél beálltával hosszabb koplalást is kibírtak, esetleg agyaraikkal kotorták el a havat, hogy táplálékhoz jussanak. Valószínűbb azonban, hogy télen melegebb vidékekre vándoroltak.
Pontos besorolásuk sokáig vitatott volt. A legújabb DNS-vizsgálatok alapján azonban úgy tűnik, hogy az indiai elefánttal állt közelebbi rokonságban: a két faj közös őse mintegy 4,8 millió évvel ezelőtt élhetett.
Maradványaikat szinte egész Európában és Szibériában megtalálták. A középkorban csontjaikról azt gondolták, hogy azok óriásoktól származnak. "Feltámasztása" a molekuláris biológia fejlődésével többször napirendre került.
Jellegzetes alakját őseink barlangrajzokon és kőbe, csontba, agyarba védve örökítették meg. Kihalásukat valószínűleg őseink túlzott vadászata okozhatta – legalábbis ezt erősítik meg az eurázsiai sztyeppéken és Szibériában talált, csontjaikból épített kunyhók. Mások szerint a kihalásukat az utolsó jégkorszakot követő gyors felmelegedés okozhatta. Egy harmadik elmélet pedig egy "hiperjárvány" megjelenésével magyarázza eltűnésüket. (Kihalásuk feltételezhető okairől bővebben: pleisztocén megafauna.)
Érdekesség, hogy bár mintegy 10 000 éve tűntek el Európából, de az északkelet-szibériai Vrangel-szigeten egy helyileg kialakult törpe változatának csontmaradványait találták meg (Mammuthus primigenius vrangeliensis), amely Kr. e. 1700-1500 között halhatott ki, kb. 6000 évvel a gyapjas mamutok kihalása után.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Forrás
Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt; Gondolat, 1985.
Based on work by