Jimmy Carter

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

**James Earl Carter, Jr**
az Egyesült Államok 39. elnöke

Hivatali idő
1977. január 20. – 1981. január 20.
Alelnök(ök)	Walter Mondale
Előd	Gerald Ford
Utód	Ronald Reagan
Született	1924. október 1. Plains (Georgia)
Politikai párt	Demokrata Párt
Házastárs	Rosalynn Smith Carter
Vallás	baptista
Aláírás

James Earl "Jimmy" Carter Jr. (Plains, Georgia, 1924. október 1.) politikus, Georgia állam kormányzója, az Amerikai Egyesült Államok 39. elnöke.

[szerkesztés] Életrajz

Carter a georgiai Plainsben született, egy négygyermekes család legidősebb fiúgyermekeként. Apja, idősebb James Carter, farmer és sikeres kereskedő, majd később Georgia államban helyi képviselő. Anyja Lillian Gordy ápolónő volt egy helyi kórházban.

[szerkesztés] Fiatal kora

Előbb a georgiai Southwestern College-on, majd az Institute of Technology-n folytatott tanulmányokat, diplomáját 1947-ben az annapolisi Tengerészeti Akadémián szerezte. Carter ezután a haditengerészet atlanti- és csendes-óceáni flottájánál szolgált. Itt kiválasztották egy atomtengeralattjáró-programban való részvételre, ahol atommérnöki végzettséget szerzett.

1946-ban megházasodott, feleségétől, Rosalynn Cartertől négy gyermeke született: John William „Jack” (1947-), James Earl III „Chip” (1950), Donnel Jeffrey „Jeff” (1952) és Amy Lynn (1967).

1953-ban apja halála után távozott a haditengerészettől és visszatért Georgiába, ahol átvette a családi földimogyoró- és gyapotültetvények ügyeinek vitelét. A gyermekkorától vallásos Carter, segédlelkészként részt vesz a déli baptista gyülekezet életében.

[szerkesztés] Politikai pályájának kezdete

Az 1960-as években két ciklus erejéig szenátor volt Georgia államban, majd egy sikertelen próbálkozás után, 1970-ben, megválasztották az állam kormányzójává. Szenátorként, kormányzóként (és később is) következetesen képviselte a feketék elleni diszkrimináció és szegregáció visszaszorításának politikáját.

Az országosan alig ismert Carter jelölése az 1976-os elnökválasztáson jó húzásnak bizonyult a Demokrata Párt részéről. A választók kis többséggel ugyan, de megválasztották a Watergate-botrányban megtépázott Republikánus Párt jelöltjével, a Nixon lemondása után elnökké lett, Forddal szemben.

[szerkesztés] Elnöksége

Szadat egyiptomi elnökkel Camp Davidben (1978)

Belpolitikában - Georgiából magával hozottakon kívül - fontosnak tartotta a kormányzati bürokrácia átfogó reformját (úgymint minisztériumok illetékességének kérdése a különböző ügyekben).

Több fontos nemzetközi megállapodás kötődik a nevéhez. Így 1977-ben megegyezett Torrijos panamai vezetővel, hogy legkésőbb 2000-ig az USA mindenképpen átadja a Panama-csatornát. 1978-ban sikeresen közvetített Egyiptom és Izrael között, aminek eredményeképpen aláírták a Camp David-i egyezményeket, mely a közel-keleti térség békéjének tartós megteremtését célozta.

1979-ben megszüntette az USA-barát politikát folytató nicaraguai diktátor Somoza támogatását, ami a szovjetek által támogatott sandinista mozgalom hatalomátvételéhez vezetett.

A Szovjetunióval és a kommunista blokk országaival folyamatos párbeszédre törekedett. 1978-ban engedélyezte a Szent Korona visszaadását Magyarországnak (ezért 1996-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal). Folytatta a Nixon által megkezdett közeledési politikát, majd hivatalosan is diplomáciai kapcsolatokat létesített a kommunista Kínával – ezzel párhuzamosan megvonta Tajvan diplomáciai támogatását.

Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnökkel (1979)

Bécsben aláírta Brezsnyevvel a második hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról szóló (az ún. SALT-II) egyezményt. (Igaz ezt a kongresszus sohasem ratifikálta)

Nem sokkal az egyezmény aláírása után a szovjet csapatok bevonultak Afganisztánba, ami megakasztotta a megbékélési folyamatot.

1980 januárjában Carter új külpolitikai irányelveket hirdetett meg. A Carter-doktrína értelmében „minden, a Perzsa-öböl birtoklására tett külső kísérletet az USA saját létfontosságú érdekei ellen szóló támadásnak tekint, és ha kell, akár katonai erővel is elhárít”.

Nem tette népszerűbbé a Carter adminisztrációt, hogy a második olajválság (1979) következményeként magasba szöktek az energiahordozók ára. A kétszámjegyű (évi átlagban 12 százalékos) infláció a gazdasági növekedés stagnálásával és jelentős munkanélküliséggel társult.

Leginkább azonban az iráni túszdráma ártott Carter népszerűségének. 1979. november 4. és 1981. január 20. (Reagan hivatalba lépése) között képtelenek voltak kiszabadítani az amerikai nagykövetségen fogvatartott 66 túszt.

Nem volt meglepő, hogy az 1980-as elnökválasztáson Reagannel felálló republikánusok megakadályozták Carter újraválasztását.

[szerkesztés] Elnöksége után

A veresége után magánemberként, nemzetközi emberi jogi szervezetek képviselőjeként vállal szerepet a demokrácia, az emberi jogok és a béke nemzetközi terjesztéséért.

Sosem adja fel...

1982-ben létrehozta Carter Centert, melynek elsődleges célja különböző nemzetközi konfliktusoknál fellépni és közvetíteni a szembenálló felek között. A központ feladata még nemzetközi egészségügyi programokban való részvétel, továbbá választási megfigyelők küldése a fejlődő országokba. Az 1990-es években előbb délszláv háborúban, majd Haitin próbálkozott a háborús helyzet tárgyalásos rendezése érdekében fellépni. Carter és felesége ismert figurái a Habit for Humanity nemzetközi lakásépítő mozgalomnak is.

1998-ban haditengerészet megbecsülésének jeleként egy tengeralattjárót (USS Jimmy Carter) nevezett el róla, mivel Carter maga is sokáig szolgált a flottánál.

2002-ben történelmi látogatást tett Kubába, ő volt ugyanis az első amerikai - igaz már nem hivatalban lévő - elnök, aki felkereste a szigetországot Fidel Castro 1959-es hatalomátvétele óta. Ugyanebben az évben Osloban átvehette a Nobel-békedíjat, a világbéke érdekében kifejtett évtizedes, fáradhatatlan munkájának elismeréséül. Woodrow Wilson és Theodore Roosevelt után ő a harmadik amerikai elnök, aki részesült ebben a kitüntetésben.

2004-ben Carter élesen kritizálta Tony Blairt és George W. Busht, amiért „hazugságokra, hamis interpretációkra” alapozva megindították az iraki háborút.