Infláció

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az infláció mértéke a világban

Az infláció a közgazdaságtanban az árszínvonal tartós emelkedése. Jele általában a π (pi). Az árszínvonal csökkenése a defláció. Árstabilitás alatt az árak változatlanságát értjük egy időszakban, ekkor a árszínvonal-emelkedés 0% körüli. A stagfláció olyan viszonylagosan magas infláció, amely magas munkanélküliséggel jár együtt.

Az árszínvonal-változás mértékét tekintve beszélhetünk lassú (vagy kúszó), vágtató, ill. hiperinflációról. Kúszó infláció esetén az árszínvonal évente csak néhány százalékkal nő. Vágtató infláció esetén az árak általános emelkedése már két számjegyű.

Az infláció a kormányok egyik rejtett adójellegű bevételének, az inflációs adónak a forrása.

[szerkesztés] Az infláció mérése

Az inflációt az ún. árindexszel mérik. Az árindex egy adott időszak - általában egy év - elején és végén mért árszínvonal hányadosa. Az árszínvonal számításakor a termékek súlyozott átlagárát határozzák meg. Az átlagszámítás során súlyként az egyes termékekből fogyasztott mennyiségek szerepelnek. Az infláció számításánál ezért lényeges, hogy a termékek milyen köre, milyen mennyiséggel jelenik meg. Mivel a gazdaság egyes szektorai az egyes termékekből más-más mennyiséget fogyasztanak illetve használnak fel (pl. a háztartások nem vásárolnak betonkeverőgépet vagy ipari robotokat, míg az építőipari vagy gépipari vállalkozások igen), ezért a pontosabb kép érdekében a gazdaság részszektoraira gyakran külön inflációs indexet számítnak. Az egyes országok statisztikai hivatalai általában az alábbi inflációs adatokat számolják és teszik közzé leggyakrabban:

Fogyasztói árindex (CPI = Consumer Price Index): A mindennapi gyakorlatban talán a legfontosabb inflációs adat a fogyasztó árindex. Az infláció szó alatt általában a fogyasztói árak változását értik. A fogyasztói árindexet, vagyis a fogyasztói árak általános emelkedését, az ún. fogyasztói kosár alapján számolják. A fogyasztói korsár tartalmazza mindazokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyeket egy átlagosnak tekinthető háztartás fogyasztott, illetve igénybe vett az adott időszak alatt. A fogyasztói kosárba minden termék és szolgáltatás olyan mennyiségben kerül be, amely jellemző az átlagosnak tekinthető háztartás fogyasztási szokásaira. (Magyarországon a nyugdíjasokra külön árindexet számolnak, az így kapott nyugdíjas infláció a nyugdíjak vásárlóértékének meghatározására szolgál.)
Maginfláció (Core inflation): Az infláció alaptrendjét megragadó mutató, amely az inflációs folyamat számára releváns tényezők tömör, közérthető jellemzését adja. Kiszűr számos, időben jelentősen ingadozó, nehezen előrejelezhető termékkört, így az idényjellegű élelmiszerek, a benzin és egyes energia-, illetve szabályozott árak inflációra gyakorolt hatását. Magyarországon a KSH által összeállított maginflációs kosár tartalmazza a feldolgozott élelmiszereket, az iparcikkeket, a piaci szolgáltatásokat, valamint az alkohol- és dohánytermékeket.
Termelői infláció (PPI = Producers Price Index): Az index az előállított, belföldre és exportra értékesített termékek és szolgáltatások termelői árváltozását méri.

[szerkesztés] Az infláció hatása a gazdaságra

A gazdaság számára az a kívánatos, ha az infláció mértéke a lassú (vagy kúszó) infláció tartományába esik . A hiperinfláció, amely több száz százalékos is lehet, már az árváltozás kezelhetetlenségét mutatja, míg a defláció, vagyis a negatív infláció a gazdasági növekedést fogja vissza, vagy egyenesen gazdasági visszaeséshez vezet.

Az infláció ütemén kívül nagy jelentősége van az infláció kiszámíthatóságának és kiegyensúlyozottságának. Kiszámítható infláció esetén az árszínvonal-változás mértéke éveken át ugyanakkora, így a gazdaság szerepelői tartósan alkalmazkodni tudnak a nagyobb léptékű, akár év 8-10%-os inflációhoz is. Kiegyensúlyozott infláció esetén a különböző termékek árai ugyanolyan mértékben emelkednek, ezért az árstruktúra nem változik. A kiszámítható és kiegyensúlyozott inflációnak még nagyobb inflációs ráta mellett sincs negatív hatása a gazdaságra. A nem kiszámítható infláció rontja a gazdasági előretervezhetőséget, ezért hatékonyságvesztést eredményez. A nem kiegyensúlyozott infláció a változó árstruktúra révén az egyes társadalmi csoportok jövedelmét befolyásolja, ezáltal jövedelem-újraelosztó hatással bír.

Az infláció hatással van a munkanélküliségi rátára is. Rövid távon az munkanélküliség és az infláció között ellentétes irányú változás figyelhető meg. Ezt az összefüggést a Phillips-görbe szemlélteti. Hosszabb távon azonban megjelenhet a stagfláció, amelynél a magas munkanélküliségi rátához gyorsabb inflációs ütem társul. Ez utóbbiból levonható az a gazdaságpolitika számára lényeges következtetés, hogy a monetáris politikáért felelős központi bank illetve a fiskális politikáért felelős kormányzat által szabadabbra engedett infláció árán sem csökkenthető hosszú távon a munkanélküliség. Rövid távon (egy-másfél év) azonban igaz, hogy a megnövekedett infláció csökkenti a munkanélküliséget, míg az egyre alacsonyabb inflációs ráta növeli az állástalanok számát.

[szerkesztés] Az infláció gazdasági okai

Az árforradalom óta tudjuk, hogy az infláció egyik leglényegesebb kiváltó oka a gazdaságban jelen lévő pénzmennyiség nagymértékű növekedése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más, a reálgazdasághoz kapcsolódó tényezők nem idézhetnek elő árszínvonal-növekedést. Ilyen tényezők lehetnek például:

a lakossági megtakarítások csökkenése, illetve a hitelállomány növekedése;
a foglalkoztatottak lakosságon belüli arányának, termelékenységének, munkaidejének csökkenése;
a fogyasztási cikkeknek az országból való kiáramlása;
a külkereskedelmi cserearányok romlása.