Dwight David Eisenhower

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

**Dwight David Eisenhower**
az Egyesült Államok 34. elnöke

Hivatali idő
1953. január 20. – 1961. január 20
Alelnök(ök)	Richard Nixon
Előd	Harry S. Truman
Utód	John F. Kennedy
Született	1890. október 14. Denison, Texas
Elhunyt	1969. március 28. Denison, Texas
Politikai párt	Republikánus
Házastárs	Mamie Doud Eisenhower
Vallás	presbiteriánus
Aláírás

Dwight David "Ike" Eisenhower (Denison, 1890. október 14. – Washington, 1969. március 28.) az Amerikai Egyesült Államok tábornoka és 34. elnöke.

[szerkesztés] Fiatalkora

Szegény családban született 1890. október 14-én. Ő volt a harmadik gyermek, összesen 6 testvére volt. Édesapja David Jacob Eisenhower, tejüzemi munkás, édesanyja Ida Elizabeth Stover. Szigorú mennonita nevelést kapott. Tanulmányait az Abilene-i Középiskolában és a West Point Katonai Akadémián végezte.

[szerkesztés] Katonai pályafutása

Mamie Geneva Doud-ot, későbbi feleségét San Antonioban ismerte meg, ahol hadnagyként dolgozott. 1916-ban házasodtak össze, két gyermekük született, de az első meghalt. Az I. világháború idején egy páncélozos kiképző központ parancsnoka volt, amiért századosi rangot és "kíváló szolgálatért járó érdemrendet" kapott. 1922-1924 között a Panama-csatorna övezetében teljesített szolgálatot. Forth Leavenworth hadvezetési és vezérkari iskolájában tanult, melyet őrnagyi ranggal fejezett be, majd az Army War College-ban folytatta tanulmányait. Washingtonban MacArthur tábornok vezérkari főnök hadsegéde volt. A Fülöp-szigeteken töltött szolgálatáért megkapta a "kiemelkedő szolgálatot teljesítők érdemrendjét". A II. világháború idején ezredei rangot kapott, a 3. hadsereg vezérkari főnöke lett. Washingtonban a háborús tervezési osztály főparancsnoka. Előbb dandártábornoki, majd vezérőrnagyi rangot kapott. A hadügyminisztérium hadműveleti osztályának vezetője, emellett az USA Európában harcoló csapatainak parancsnoka. 1942-ben nevezték ki altábornaggyá. Észak-Afrikában a szövetséges Fáklya-hadművelet parancsnoka volt. A szicíliai seregek tábornokaként 1944-ben bevette Rómát. Átkelt a La Manche-csatornán, részt vett az Overlord-hadművelet (franciaországi invázió) előkészítésében. Az expedíciós haderők parancsnoka lett, majd részt vett a normandiai partraszállás előkészítésében. 1944 decemberében ötcsillagos tábornokká nevezték ki. A háború után a hadsereg vezérkari főnöke, és a csapatok leszerelésével foglalkozik. 1948-ban szerelt le, és a Columbia Egyetem rektoraként dolgozott tovább. A Keresztes hadjárat Európában cimű műve gazdaggá tette, majd 1950-ben Párizsban elfogadta a NATO főparancsnoki posztját. Már 1943-ban szóba került a neve az elnökválasztás kapcsán. Mindkét párt meg akarta nyerni magának, de Eisenhower a republikánusok mellett döntött. 1952-ben vonult vissza a katonai pályáról, és innentől koncentrált a politikai karrierjére.

[szerkesztés] Első elnöksége

A választásokon demokrata ellenfele E. Stevenson volt, de Eisenhower népszerűsége és választási ígéretei elsöprő győzelmet hozott a republikánus jelöltnek (39 államban nyert). Alelnöke Nixon lett. Első elnöksége alatt önmaga csak a legfőbb kérdésekre koncentrált, az irányítást a tanácsadóira hagyta. Konzervatív belpolitika jellemezte, amit modern republikanizmusként emlegetnek. Csökkentették az adót, kevésbé avatkoztak bele a gazdaságba, törvényen kívül helyezték az Amerikai Kommunista Pártot. A növekvő népesség hatására kiszélesítették a társadalombiztosítást, és 1953-ban létrehozták az Egészségügyi, Oktatási és Népjóléti Minisztériumot. Külpolitikusként mindent megtett a békéért. 1953-ban, Sztálin halála után Koreába utazott, hogy meggyorsítsa a háború befejezését. 1954-ben megalakult a SEATO (Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezete) a kommunista terjeszkedés ellen, melyben nagy része volt az amerikai kommunistaellenességnek. 1955-ben a genfi találkozón ismertette "nyitott égbolt"-elméletét, mely a Szovjetunió és az USA katonai létesítményei feletti légifelderítést biztosította volna mindkét fél számára, de ezt a Szovjetunió nem fogadta el. 1957-ben "atommal a békéért"-javaslatára 62 ország megalapította a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökséget (IAEA).

[szerkesztés] Második elnöksége

Szívrohama és csípőműtéte ellenére elsöprő győzelmet aratott, másodszor is őt választották meg az Amerikai Egyesült Államok elnökének. A második ciklusban fellépett a faji megkülönböztetés ellen, 1957-ben fogadták el a polgárjogi törvényt. Eisenhower csökkentette a katonai kiadásokat, és kevesebb pénzt szánt az űrkutatásra. Miután a Szovjetunió fellőtte a Szputnyikot, megalapították a NASA-t 1958-ban, és megindult a nagyszabású űrprogram. 887 millió dollárt költöttek több szakember képzésére az új oktatási törvénynek megfelelően. Nevét fémjelzi az Eisenhower doktrína, mely kimondta, hogy az USA köteles segítséget nyújtani minden olyan közel-keleti államnak, mely kéri azt a kommunista agresszióval szemben. Libanonban sikerült, Kubában nem. Ennek keretében 500 millió dolláros segélyt nyújtottak a dél-amerikai országoknak. Dulles külügyminiszter halála után az elnök nagyobb szerepet vállalt a külpolitikában. 1959-ben Európába, Ázsiába és Afrikába utazik, majd 1960-ban Latin-Amerikát látogatja meg. Közben Hruscsov az USÁ-t utazza be, és tárgyalásokat folytat Eisenhowerrel. A javuló diplomáciai viszonyokat az rontotta meg, hogy 1960-ban a szovjetek lelőttek egy amerikai kémrepülőgépet. A Fidel Castro-vezette Kubával 1960-ban szakadtak meg a kapcsolatok.