Richard Nixon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

**Richard Nixon**
az Egyesült Államok 37. elnöke

Hivatali idő
1969. január 20. – 1974. augusztus 9.
Alelnök(ök)	Spiro Agnew (1969-1973) nem volt (1973) Gerald R. Ford (1973-1974)
Előd	Lyndon B. Johnson
Utód	Gerald Ford
Született	1913. január 9. Yorba Linda, Kalifornia
Elhunyt	1994. április 22. New York
Politikai párt	Republikánus Párt
Házastárs	Thelma Catherine Patricia "Pat" (Ryan) Nixon
Vallás	Quaker
Aláírás
az Egyesült Államok 36. alelnöke
Hivatali idő
1953. január 20. – 1961. január 20..
Elnök	Dwight D. Eisenhower
Előd	Alben Barkley
Utód	Lyndon Johnson

Richard Milhous Nixon (Yorba Linda, Kalifornia, 1913. január 9. – New York, 1994. április 22.) az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke, aki a Watergate-botrány miatt lemondásra kényszerült.

[szerkesztés] Poltikai pályája

A Duke Egyetemen szerzett jogi diplomát; 1937 és 1942 között ügyvédként dolgozott. 1942 és 1946 között a haditengerészetnél szolgált. 1948-tól az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságnál dolgozott. Republikánus politikusként 1947 és 1950 között kongresszusi képviselő, majd 1950 és 1953 között szenátor. 1953 és 1960 között alelnök volt és ő volt a republikánus párt elnökjelöltje az 1960. évi elnökválasztáson. Az 1960-as években ismét ügyvéd, illetve jónevű ügyvédi irodák üzlettársa (partner). 1969 és 1974 között az Amerikai Egyesült Államok elnöke volt. Nagy taktikusként tartották számon (gúnyneve Tricky Dicky volt.) 1972-ben az amerikai elnökök közül elsőként látogatta meg a Szovjetuniót és Kínát. Ugyanebben az évben megkötötte a Szovjetunióval a fegyverzetkorlátozásról szóló SALT-1 szerződést. 1973-ban fegyverszünetet kötött Vietnamban, ami gyakorlatilag a vietnami háború végét jelentette.

[szerkesztés] Bukása

Az ún. Watergate-ügy 1974. augusztus 9-én pattant ki. A Washington D.C.-ben a Potomac partján levő demokratapárti főhadiszálláson lehallgatásra alkalmas eszközöket találtak. A szálak Nixonhoz vezettek és az elnök egy impeachment eljárást követően lemondott. Nixonnnal együtt kormányzatának hat tagja (Kleindienst, Ehrlichman, Haldeman, Magruder, Dean és Grey) is kénytelen volt lemondani. Ford elnök később kegyelemben részesítette. 1988-tól a Los Angeles Times és a Sunday Times kommentátora volt.