Hajdú vármegye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Székhely | Debrecen |
| Terület | 3353,22 km² |
| Népesség | 190 978 (1891) |
| Nemzetiségek | magyarok, németek, tótok, oláhok, rácok, örmények |
 |
|
Hajdú vármegye: közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság területén.
Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.
[szerkesztés] Földrajza
Hajdú vármegye közigazgatási beosztás volt az egykori Magyar Királyság tiszajobbparti részében. Területe 3353,22 km2, határai északon és keleten Szabolcs, délen Bihar, nyugaton Jász-Nagykun-Szolnok, Heves és Borsod vármegyék voltak. Hajdú földje teljesen sik lapály volt és ma is az, mely keletről nyugat lassan aláereszkedő lejtőt képez, keleti része Debrecen és Hadház táján helyenként 150 méterig emelkedik, középső része átlag 110-120 méternyire van a tenger felett, nyugat felé pedig (a Tisza felé) 90 méterig ereszkedik. Az ebből lapályból kiemelkedő több mint 200 halom - valószínűleg valamely ősi nép alkotásai - mind víz mellett fekszik, általában kúp alaku, 6-7 méter magas, alapjánál 40-60 méter átmérőjű. A talaj a vármegye déli részén alluviális, nyugat felé lösz volt, egyébként homokos, de általában a legtermékenyebbek közé tartozik s sok helyen a kövér fekete televényföld 1 1/2-2 m. vastagságú; helyenként azonban szikes a föld s a Tisza és a Hortobágy mentén mocsaras vidékek is vannak, váltakozva apró tócsákkal, melyekben a belvíz összegyűlik. Folyóvizekben Hajdú meglehetősen szegény volt és ma is az, a Tisza csak a vármegye északnyugati határát érintette, így egyetlen nagyobb folyóvize a Hortobágy, mely a vármegye nyugati részén kanyarog végig, a róla nevezett pusztát öntözve, mig alsó része részben csatornázva van. A Nádudvar alatt beleömlő Kösely ér, melynek kanyargós medre a vármegye déli részét szelte át, inkább nádas ér, mint folyó s hasonlók azon többi vízerek, melyek helyenként találhatók (Kallóér, Földesnél, Peceér Balmazújvárostól délre stb.); a belvizek lefolyása által képződött medrek ezek; melyek nedves években a meggyűlt hó- és esővizet levezetik s irányukat gyakran változtatják. Ásványai s ásványforrásai nincsenek, egyedül a Debrecenhez tartozó telegdi sziksósfürdő érdemel említést.
[szerkesztés] Lakói
H. lakóinak száma 1870-ben (a vármegye mostani terjedelmet véve alapul) 165 659, 1880-ban 173 329, 1891-ben 190 978 volt: az utolsó tíz év szaporulata 17 649 lélek, vagyis 10,2 %. Egy km2 -re átlag 56 lélek esik. Lakossága tiszta magyar (99,1 %), a magyarokon kivül mindössze 1132 német, 290 tót, 77 oláh, s néhány egyéb nemzetiségű van. A magyarság a vármegye régebbi német (Balmaz-Ujváros) és rác lakóit teljesen asszimilálta. A férfiak középtermetű edzett alakok, a nők kissé alacsonyabbak, viseletük a többi alföldi magyarságétól nem különbözik, a nép általában jómódú s igen értelmes és életrevaló. Hitfelekezet szerint van 21 795 róm. kat., 10 999 gör. kat., 1098 ág. evang. 1471 41 helv. és 9749 izraelita. A népesség foglalkozása szerint (1891) ekként oszlik meg: értelmiségi kereset 1683, őstermelés 39438, ipar 11771, kereskedelem 2724, hitel 158, közlekedés 818, járadékból élő 1893, napszámos 15170 házi cseléd 5047, egyéb foglalkozásu 759, háztartásban elfoglalt 40502, foglalkozás nélküli 14 éven alul 63595, 14 éven felül 6389, letartóztatott 210, ismeretlen foglalkozásu 193. A népesség főfoglalkozása a földmivelés és állattenyésztés, mely utóbbi azonban azóta, hogy a Tisza szabályozása következtében sok vizjárta és legfölebb legelőnek használt föld művelés alá vétetett, lényegesen csökkent. Ipart a vármegye csak kis mértékben s csak saját szükségletének fedezésére üz, a háziiparnak csak egy ága (a szalmakalapfonás) virágzik (Nánás, Böszörmény), igen jelentékeny azonban Debrecen városának ipara (l.o.) melynek főtelepei a gőzmalmok, dohánygyár, kefegyárak, téglagyárak. A vármegyében 26 ipartársulat áll fenn. A kereskedelem Debrecenben központosul, mely az Alföld egyik főemporiuma. Az üzleti életet támogatja 3 bank, 11 takarékpénztár és 5 szövetkezet, melyek összesen 2,3 millió frt tőkével dolgoznak.
[szerkesztés] Főispánjai
| Név | Időszak |
|---|---|
| Miskolczy Lajos | 1876-1883 |
| gróf Degenfeld József | 1883-1901 |
| Bizáky Puky Gyula | 1902-1903 |
| Domahidy Elemér | 1903-1906 |
| Weszprémy Zoltán | 1906 ápr.-1910 |
| Domahidy Elemér | 1910-1918 |
| Weszprémy Zoltán | 1918 |
| Rásó István | 1918-1919 |
| Neviczky János | 1919 |
| Szomjas Gusztáv | 1920-1922 |
| Miskolczy Lajos | 1922-1923 |
| dr. Hadházy Zsigmond | 1923-1932 |
| báró Vay László | 1932-1937 |
| Fáy István | 1937-1938 |
| Losonczi Lossonczy István | 1938-1941 |
| Szilassy László | 1942-1943 |
| Bessenyey Lajos | 1943-1944 |
| Őry István | 1945-1946 |
| Balogh István | 1946.02.14-1948 |
| Domokos János | 1948. okt.-1949 |
| Tatár Kiss Lajos (főispáni teendőkkel megbízott alispán) | 1949. szept.-1950.06.15 |
|
|
|
|
 |
Ez a magyar közigazgatási lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.
Based on work by 