Máramaros vármegye

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

**Máramaros vármegye** (1910)

Székhely	Máramarossziget
Terület	km²
Népesség
Nemzetiségek

Máramaros vármegye: közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság területén.

[szerkesztés] Története

Kezdetben Ugocsa vármegyével egy igazgatási egységet alkotott, de maga Ugocsa sem tartozott az első alapítású vármegyék közé, hanem Bereghez hasonlóan királyi erdőispánság volt, amellyel egyezően egy első alapítású vármegyéből, mégpedig Borsova megyéből vált ki mint annak kárpáti határvidéke. Ez a csapadékos erdőrengeteg az avar korban visszavonuló gepidaavar-szláv népességnek adhatott otthont. Néhány szláv vagy ismeretlen eredetű folyónéven kívül a térség korai víz- és hegynevei magyar eredetűek: Fekete-patak, Kelemen pataka, Orosz-víz, Sebes-patak, Sós-patak, illetőleg Avas, Szép-havas, Hegyorr (a mai Pop Ivan), Közép-bérc, Széples havasa (a mai Cibles), Vész-bérc (a vész vihardöntött erdőséget, vészverést jelentett) stb. A Borsova megyével való egykori kapcsolatot tükrözheti az is, hogy nemcsak Borsova szláv képzővel bővült neve alakult a magyar Bors személynévből, hanem a Felső-Tisza mellékvizének, a Visónak a forrásvidékén fekvő Bors(a) is. Az ugocsa-máramarosi királyi erdőispánság udvarhelye Szigeten (ma Máramarossziget) lehetett, és a Tisza túlsó partján levő Fejéregyház (ma Tiszafejéregyház) falu neve korai királyi kápolnára utalhat. Az Árpád-kor végén megindult a területen a királyi só kitermelése. A tatárjárás 50%-os (!) népességcsökkenésével megszűnt a lakatlan gyepűelvéknek az ország belseje felől történő benépesítése. Az 1308 előtt önálló tartományurasággá emelkedett Máramaros új sorsát Károly Róbert határozta meg, amennyiben a királyi jog alá tartozó lakatlan gyepűelvékre és az uralmára törő főuraktól elkobzott és elnéptelenített falvakba megbízhatónak látszó idegen népelemeket telepített, és szembefordulva a vlach Bazaráb havaselvi vajdával, uralmát Moldva felé erősítendő Bogdán oláh vajdát Máramarosba telepítette.

Nagy Lajos királynak egy 1343-ban kelt oklevele azt mondja, hogy Máramarosban [a Magyarországra menekült] Bogdán vajda a múlt télen egyik rokonával, Kelecsei Dénes fiával, Jánossal erőszakoskodott és félvén a büntetéstől, hűtlenül kiszökött Moldvába. Nagy Lajos királynak egy másik, 1349-ből származó oklevele azt is elbeszéli, hogy Gyula, Dragos fia elpanaszolta, hogy rokona, István a hűtlen Bogdánhoz csatlakozott, őt és fiát pedig elűzte birtokairól. Kéri a királyt, hogy helyeztesse vissza birtokaiba.

A moldovai vajdaság megalapításának előidézője tehát a máramarosi vajdák családi perpatvara volt.

De honnan kerülnek ezek a vajdák ősei népükkel együtt Máramarosba? A régi orosz krónikák elbeszélik, hogy Kun László király 1284-1285-ben, félvén a tatárok betörésétől, segítséget kért Rómában és Konstantinápolyban is. Ez utóbbi helyről nagyszámú segítséget küldöttek a mai Szerbiában levő Ibar folyó vidékéről. Ezek az Ibar vidékéről. való románok, egyesülve a magyarokkal, a felső Tisza völgyében megverték a tatárokat. Miután nem akartak hazájukba többé visszamenni, a király őket Máramarosban letelepítette.