Szabolcs vármegye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Székhely | Nyíregyháza |
| Terület | 4917,34 km² |
| Népesség | 244 945 (1891) |
| Nemzetiségek | magyarok, németek, tótok, oláhok, rutének |
 |
|
Szabolcs vármegye: közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság területén.
[szerkesztés] Földrajza
Szabolcs, hazánk Tiszabalparti részének egyik vármegyéje, határolja északon Zemplén vármegye és Ung vármegye, keleten Bereg vármegye és Szatmár vármegye, délen Bihar vármegye és Hajdú vármegye, nyugaton Borsod vármegye és Zemplén vármegye.
Területe 4917,34 km² volt. Szabolcs nagy terjedelmü, túlnyomóan homokos síkság (Nyírség) volt, melyet azonban sok helyen tarkítottak a részben természetes, részben mesterséges képződményű halmok (őr- vagy úrhegyek, Leshegy, Tetemhegy stb.); a lapályt elborító homokzátonyok közt számos völgyteknő képződött, melyekben kisebb-nagyobb tócsák voltak elszórva. Ezen kiterjedt róna egészben véve délen és keleten volt a legmagasabb, ahol a tengerszint fölötti magassága 140-160 méter között váltakozik; Nyiregyháza, Nagy-Kálló, Nyír-Bátor körül nátriumsókban gazdag vízű tavak voltak. Általában véve igen nagy a kisebb-nagyobb állóvízek, tavak és mocsarak száma, bár azoknak nagy része már le volt csapolva; egyedüli nagyobb folyóvíze a Tisza volt, ezenkívül a nyugati határon még a Takta víze említendő. Éghajlata az alföldi klima jellemvonásait, a hőmérséklet nagy szélsőségeit és a csapadék csekélységét tünteti fel.
[szerkesztés] Lakói
Lakóinak száma 1870-ben 218 791 volt, 1880-ban csak 214 008, 1891-ben ellenben 244 945, amihez még 230 főnyi katonai népesség járult; egy km²-re 49,8 lakos esik s igy Szabolcs vármegye a közepes sűrűségü vármegyék közé tartozott. A lakosok közt volt 234 920 magyar (95,9%), 1357 német, 6897 tót (2,82%), 714 oláh, 596 rutén és 461 egyéb; a magyarság tiz évi szaporulata 35 868 lélek, vagyis 17,4%. A nem magyar ajkúak közül 6479 (vagyis 64,6%) beszélt magyarul. Foglalkozásra nézve ekként oszlott meg a lakosság: értelmiség 1628, őstermelés 51 733, ipar 9451, kereskedelem 2170, hitel 58, közlekedés 460, járadékból élő 1287, napszámos 29 305, házi cseléd 5411, háztartásbeli 45 491, egyéb foglalkozású 472, foglalkozás nélküli 16 éven alul 88 686 és 16 éven felül 7658. A lakosság fő foglalkozása az őstermelés és állattenyésztés volt; ipara jelentéktelen, nagyobb iparvállalata néhány gőzmalmon s egy vasöntőn és gépgyáron (Nyiregyháza) kívül nem volt. A háziipar azelőtt igen jelentékeny volt; a kendertermesztés és a fonás-szövés már nagyon csökkent, azonban erősen elterjedt a vesszőfonás. Nevezetes jövedelmi forrás volt azelőtt a nyírfaerdőség, mert a lakosság a nyírfából nyírvizet csapolt, nyíírolajat és nyírbalzsamot készített s a galyaiból seprőt, fájából különféle házi szerszámot készített; a nyírfaerdőségek pusztulásával azonban a házi ipar ezen neme is eltűnt. A kereskedelem leginkább Nyiregyházán és Nagy-Kállón központosult. A hiteligényeket 4 bank, 7 takarékpénztár és 1 szövetkezet elégítette ki.
[szerkesztés] Vallás
- A Pallas Nagy Lexikona szerint lakosság összetétele hitfelekezetek szerint 65 119 római katolikus (26,6%), 46 597 görög katolikus (19%), 15 490 ág. ev. (6,3%), 96 435 református (39,4%), 21 178 izraelita (8,6%) és 126 egyéb volt.
|
|
|
|
 |
Ez a magyar közigazgatási lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.
Based on work by