Tolna vármegye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
![]() |
|
Székhely | Szekszárd |
Terület | 3643 km² |
Népesség | 152 000 |
Nemzetiségek | |
![]() |
Tolna vármegye: közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság területén.
[szerkesztés] Földrajza
Tolna vármegye (l. a mellékelt térképet) hazánk dunántúli részében; É-on Veszprém és Fejér, Ny-on Somogy, D-en Baranya, K-en Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegye határolja, utóbbiak felé a Duna képezvén a határt.
Területe 3643,26 km². Lapályos és dombos vármegye; keleti, dunamelléki része sík, ennek legdélibb része a Sárköz, melynek tenger feletti magassága 87 méterig száll alá. Ettől közvetlenül nyugatra, a Sárviz mentén a Szegzárdi dombcsoport terül el, mely az Óriáshegyben éri el legnagyobb magasságát (360 m.), mig ettől DNy-ra a Mecsek nyulványai a baranyai határon 594 m.-ig is emelkednek (Ördöghegy). A Kapos és Sió által körülfolyt terület a 300 méter magasságot sehol el nem érő dombvidék, melyet egyes nagyobb völgyek több részre tagolnak. Kisebb és szétdaraboltabb a Kapostól a somogyi határig elterülő dombvidék. Tágas és termékeny völgyek választják el egymástól e dombvidékeket, és azok mindegyikének megvan a maga folyója. Maga a Duna csak a vármegye keleti határát mossa, áradásaival gyakran veszélyeztetvén a szomszédos községeket (Gerjen, Őcsény); legjelentékenyebb mellékvize a végig csatornázott Sárviz, mely vizének javát a Tolna és Szegzárd közti csatornán önti a Dunába, de régi medrében Bátáig is hömpölyög tovább. A Sárvizzel mintegy 45 km.-nyi hosszuságban párhuzamosan és tőle legtöbbnyire csak 1 kilométernyi távolságban folyik a Sió-csatorna, mely a Sió folyónak a Kapossal való egyesüléséből jő létre és Agárdnál torkollik a Sárvizbe. A szintén csatornázott Kapos Dombovár felől DNy-ÉK-i irányban folyik s a vármegye É-i határán ömlik a Sióba, miután a Ny-K-i folyásu Koppányt is felvette. E folyóvizek mentén azelőtt terjedelmes mocsarak voltak, de a Sió-, Kapos- és Sárviz-csatorna kiépítése folytán 50,000 hektárnál nagyobb terület vált termővé és ma még csak a Duna mentén vannak mocsaras térségek. Éghajlata nagyjából az alföldi éghajlat jellemző vonásait mutatja; a csapadék évi mennyisége 7-800 mm.
[szerkesztés] Lakói
Lakóinak száma 1870-ben 220,740, 1881-ben 234,643 és 1891-ben már 151,098 volt, mihez még 539 főnyi katonai népesség járul; egy km2-re 69,4 lakó esik, ugy hogy T. vármegye a sűrübben népesített vármegyék közé tartozik. A lakosok közt van 169,346 (67,2%) magyar, 80,114 német (31,8%), 769 tót, 266 oláh, 1048 szerb és 555 egyéb; a magyarság 10 évi szaporulata 12,776 lélek, vagyis 8,2%. A nem magyar ajkuak közül 16,480, vagyis 32% beszél magyarul. Hitfelekezet szerint van a lakosok közt 167,599 r. kat. (66,5%), 1071 gör. kel., 33,210 ág. evang. (13,2%), 40,272 helvét (16%) és 9510 izraelita. Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiség 1585, őstermelés 58,261, bányászat 170, ipar 14,825, kereskedelem 1543, hitel 67, közlekedés 793, járadékból élők 1935, napszámosok 25,198, házi cselédek 4683, háztartásban 50,744, egyéb foglalkozásuak 547, foglalkozás nélküliek 14 éven alul 81,647 és 14 éven felüliek 8463. A lakosság túlnyomó foglalkozása a földmívelés, szőllőtermelés és állattenyésztés. Az ipar jelentéktelen, csak gőzmalmai vannak nagyobb számmal, a kereskedelem sem nagy. A hiteligényeket 3 bank, 14 takarékpénztár és 11 szövetkezet elégíti ki, melyek összesen 31/3 millió frtnyi tőkével rendelkeznek.
|
Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.