Szatmár vármegye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Székhely | Nagykároly |
| Terület | km² |
| Népesség | |
| Nemzetiségek | |
 |
|
Szatmár vármegye: közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság területén.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajza
Szatmár vármegye (l. a mellékelt térképet) hazánk északkeleti részében, határolja északon Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegye, nyugaton Szabolcs vármegye, délen Bihar, Szilágy és Szolnok-Doboka vármegye, keleten az utóbbi és Máramaros vármegye.
Területe 6491,23 km². A vármegye nyugati nagyobbik fele síkság, mely kelet és dél felől északnyugat felé aláereszkedik és a Tisza mentén a legalacsonyabb (110-115 m), míg kelet és dél felé lassan 130-140 m-ig emelkedik. Ezen számos folyóvíztől szeldelt, jórészt mocsaras lapály a Szamos mentén behúzódik a hegyek közé is, az Erdőszada, Somkút és Koltó-Katalin körüli termékeny és kies völgylapályt alkotva, melyet nyugaton a Szamos, keleten a Lápos öntöz. Egy másik hasonló hegyközti lapály a Túr patak medencéje Bikszádnál (Avasság). A hegységek a vármegye keleti részét borítják; északkeleten az Avas és a Guttin csoportjai emelkednek; az előbbi félköralakban körülzárja a Túr völgykatlanát, legmagasabb csúcsában 1241 m-ig emelkedvén; magasabb a tőle délkeletre emelkedő Guttin csoport, mely a Rozsályban 1307 m, a Guttinban 1447 m magasságra rúg. Ezen tetemes hegységektől a Szamos és Lápos völgye a jóval alacsonyabb (575 m) Bükk-hegységet választja el, mely Sz. és Szilágy vármegye határát jelöli. Ezen hegyes vidékek talajában a szilikátok uralkodnak, míg a lapály túlnyomóan homokos, a Kraszna és Tisza közti sík alluviális képződményű. A hegységekről a folyóvizek nagy mennyisége ömlik a lapályra; a vármegye legtöbb vizét a Szamos gyűjti magába, mely dél felől lép be Sz. vármegye földjére, s a Kapnikkal egyesült Lápost magába véve, délkelet-északnyugati iránnyal a síkságra lép ki, hosszában ketté osztva a vármegye termékeny rónáját, annak északnyugati sarkában ömölve a vármegyét csak északi határa mentén érintő Tiszába. A Szamos jobb felől a Túrt veszi fel, mely vizének egy részét közvetlenül a Tiszába bocsátja, bal felől a Homoróddal egyesült Krasznát, mely Kis-Majtény és Mátészalka közt az Ecsedi lápnak azelőtt rengeteg kiterjedésű, ma már lecsapolás folytán tetemesen megcsökkent ingoványát alkotja. A vármegye kisebb folyóvizei közül a Batár patak, Tálna és Fernezely patak említhető, délen az Ér patak mossa határát. Kisebb mocsarak a Túr mentén, valamint a vármegye déli részében Dengeleg körül vannak; Mátészalkától nyugat felé pedig számos apró tócsa tarkítja a rónát. Néhány ásványos forrás is fakad a vármegye hegyes részében, minők a bikszádi és túrvékonyai egvényes konyhasós források az avasvámfalusi kénes forrás (Büdössár) stb.
[szerkesztés] Éghajlata
Éghajlata a lapályos részeken az Alföld szélsőséges éghajlatának jellemvonásait mutatja. A hegységekben ellenben zordabb a hőmérséklet jóval csekélyebb és a csapadék sokkal több.
[szerkesztés] Lakói
Lakóinak száma 1870-ben 308 883 fő volt.
1891-ben a 323 768 fős lakosság, mihez még 684 főnyi katonai népesség járul, a következőként adódott össze: 198 429 magyar (61,3 %), 13 883 német (4,3 %), 405 tót, 107 947 oláh (33,3 %), 1344 rutén és 1758 egyéb. A magyarság tíz évi szaporulata 30 676 lélek, vagyis 15,1 %. Egy km²-re 49,9 lélek jut, s így Szatmár vármegye a közepes népsűrűségű vármegyék közé tartozott.
A magyarság a csengeri, fehérgyarmati, mátészalkai, szatmári és nagykárolyi járásokban, valamint a négy városban túlnyomó többségben él; az oláhok a nagybányai, nagysomkúti és szinyérváraljai járásban vannak többségben, a németek csak az erdődi és nagykárolyi járásban képeznek nagyobb szigeteket.
Hitfelekezet szerint volt a vármegyében 53 506 fő római katolikus (16,5 %), 138 505 fő görög katolikus (42,8 %), 1932 görögkeleti, 2028 ág. evangélikus, 104 907 helvét (32,7 %) és 22 849 izraelita (7,01 %).
Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a népesség: értelmiségi kereset 2626, őstermelés 73 618, bányászat és kohászat 3008, ipar 15 322, kereskedelem 2890, hitel 99, közlekedés 494, járadékból élő 2691, napszámos 31 418, házi cseléd 6776, háztartás 61 741, egyéb foglalkozású 655, foglalkozás nélkül 14 éven aluli 110 802, ezen felül 10 426.
[szerkesztés] Gazdasága
Ipara szórványos, de élénk.
Nagyobb iparvállalatai:
- donga- és talpfakészítőtelep
- főzfűrész és fűrészmalom
- 1 nagyobb és több kisebb szeszgyár
- téglagyár
- üveggyár
- kisebb gőzmalmok nagyobb számmal
Legjelentékenyebb a bánya- és kohóipar.
Kereskedelme elég élénk. Fő cikkei bányatermékek, gabonaneműk, fa és faáruk, bor és gyümölcs.
|
|
|
|
 |
Ez a magyar közigazgatási lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.
Based on work by