Orosz Birodalom
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Orosz Birodalom (oroszul: Российская империя) Oroszország hivatalos elnevezése 1721 és 1917 között. Fővárosa Szentpétervár (oroszul: Санкт-Петербург).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az Orosz Birodalom
Az Orosz Birodalom elnevezés Nagy Pétertől ered, aki 1721-ben pár hónappal a nystadi béke megkötését követően imperátorrá nevezte ki magát, és egyidejűleg átkeresztelte Oroszországot.
A Birodalom területe a 19. század végén, 22,4 millió km², lakossága 128,2 millió fő volt (az 1897-es népszámlálás adatai szerint).
Az Orosz Birodalomban több, mint 100 nemzetiség élt, és a lakosság 43% volt orosz anyanyelvű. Az Orosz Birodalom fénykorában közigazgatásilag 81 kormányzóságra és 20 önálló területre oszlott. A birodalomban 931 város volt.
Az Orosz Birodalomhoz tartozott a Baltikum, Ukrajna, Fehéroroszország, Lengyelország nagy része (Lengyel cárság), Besszarábia, a kaukázusi államok, Finnország, a Kaukázuson túli területek, Kazahsztán, Közép-Ázsia, Szibéria, Alaszka.
Az Orosz Birodalom örökletes monarchia volt, élén teljhatalommal rendelkező uralkodóval, az imperatorral (Romanovok). Az államegyház az orosz pravoszláv egyház volt, amelynek élén a szent szinódus közvetítésével szintén az imperátor állt.
[szerkesztés] I. Nagy Péter
I. Péter 1672-ben született Alekszej Mihajlovics cár 12. gyermekeként. 10 éves volt, amikor féltestvérével V. Ivánnal együtt 1682-ben cárrá koronázták. A hatalom ekkor mostohaanyja, Szófia kezében volt. 1696-ig, V. Iván haláláig I. Péter nem foglalkozott az államügyekkel. 1697-ben európai utazásra indult, és másfél év alatt bejárta Európa jelentős részét. Ez az utazás döbbentette rá Oroszország elmaradottságára, és ezt követően szigorú és következetes reformokkal átalakította az országot.
Katonai, közigazgatási és oktatási reformokat vezetett be. Bevezette a Julián naptárat. Átalakította az államigazgatást, a bojárok elvesztették kiváltságaik nagy részét. Az ország modern európai önkényuralmi állammá vált.
1700-ban kitört a nagy északi háború, amelyből a kezdeti svéd sikerek után Nagy Péter abszolút győztesen került ki. Elfoglalta a svédektől a Baltikumot, felépítette az ország új fővárosát, Szentpétervárt. A Finn-öböl elfoglalásával tengeri kijáratot teremtett Európa felé, és végül 1721-ben imperátorrá koronáztatta magát.
[szerkesztés] I. Erzsébet
I. Péter halálát követően a bojárok több alkalommal megpróbálták visszaállítani a régi rendet. A birodalom rendjét I. Erzsébet (Elizaveta Petrovna) uralkodása (1741–61) szilárdította meg. Uralkodásának első éveiben, az orosz–svéd háborúban (1741–43) elfoglalta és Oroszországhoz csatolta Finnországot. 1755-ben megalapította a Moszkvai Egyetemet. Elfoglalta Königsberget (ma: Kalinyingrád), Poroszországot. Katonai és politikai sikereinek csúcsa 1760-ban Berlin elfoglalása volt.
[szerkesztés] II. Nagy Katalin
I. Erzsébetet, II. (Nagy) Katalin, III. Péter felesége, született: Sophie Augusta Fredericka von Anhalt-Zerbst, követte az imperátori trónon. Nagy Katalin uralkodását szokás Oroszország aranykorának nevezni. Uralkodása idejére esett Lengyelország 3 felosztása. A harmadik felosztás eredményeként Nagy Katalin Lengyelország jelentős részét az Orosz Birodalomhoz csatolta. Sikeres háborúkat folytatott a török ellen. Visszaszerezte Azovot, elfoglalta a Krím-félszigetet, és kijáratot teremtett Oroszország részére a Fekete-tengerhez. Elfoglalta Alaszkát (Orosz Amerika).
Nagy Katalin felvilágosodott uralkodónak tekintette magát, közvetlen levelezést folytatott Diderot-val és Voltairerel. Bevezette Oroszországban a papírpénzt.
[szerkesztés] Napóleoni háborúk
1812-ben Napóleon megtámadta Oroszországot. A 1812. szeptember 7-én, a borogyinói ütközet után elfoglalta Moszkvát. Azonban a felégetett, üres várost az orosz télben, utánpótlás híján kénytelen feladni. Visszavonulása a teljes francia sereg megsemmisüléséhez vezetett.
[szerkesztés] A birodalom hanyatlása
1825 decemberében, I. Miklós imperátorrá koronázásakor kitört dekabrista felkelés az önkényuralom elleni elégedetlenség és egyben a birodalom gyengülésének első jele volt. 1853-ban kitört a krími háború. A török segítségére sietett Nagy-Britannia és Franciaország. Az angol és francia flotta a Balti-tengeren is támadást indított Oroszország ellen, sikertelenül. A krími háború Oroszország vereségével ért véget. Ez a vereség II. Sándort katonai és politikai reformokra kényszerítette. Az uralkodó 1861-ben megszüntetettte a jobbágyságot.
Az elodázhatatlan reformok megtétele Oroszország gyors fejlődéséhez vezetett. Megkezdődött az ország iparosítása. Azonban az ipari fejlődés nagyon egyenetlen volt: míg Moszkva, Szentpétervár Varsó, Poznań, Riga vagy a Donyecki medence iparosodása rendkívül gyors volt, addig az ország más területein nőtt az elmaradottság. A hatalmasra duzzadt ipari központokban megjelent a munkásosztály, pártok alakultak. Eközben vidéken az elmaradott viszonyok miatt nőtt az elégedetlenség.
[szerkesztés] Az I. világháború és a februári forradalom
1914-ben kitör az I. világháború. Bár a háborús cselekmények előrevetítették az Antant (Nagy-Britannia, Franciaország Oroszország) győzelmét. A belső elégedetlenség miatt 1917. február 23-án Szentpétervárott kitört a februári forradalom. II. Miklós kénytelen volt átalakítani kormányát, létrejött az ideiglenes kormány (az Állami Duma Ideiglenes Bizottsága) és 1917. szeptember 1-jén Oroszország kikiáltotta a köztársaságot.
Based on work by