Románok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A románok a román nyelvet beszélő, Délkelet-Európában élő nép. A románok teljes számát 24-27 millió főre teszik. A legjelentősebb számban Romániában (kb. 19 millió fő) élnek, ezenkívül kb. félmillióan élnek a Romániával és Moldovával szomszédos országokban, és kb. 2 millióan szerte a világon. Sokan a Moldovában élő románul beszélő moldovánokat is a románság részének tartják.

Tartalomjegyzék

1 A románok és román származásúak száma
- 1.1 A magyarországi román nemzetiség
2 Elnevezéseik
3 A románok eredete
4 A románok története
5 Lásd még
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A románok és román származásúak száma

A románok száma országok szerint:

Románia: 19 400 000 (2002-es népszámlálás) [1]
Ukrajna: 409 000
Jugoszlávia: 80 000

Moldovánok:

Moldova: 3 400 000

Román származású emberek becsült száma a világban:

USA: 1 000 000
Kanada: 300 000
Németország: 250 000

[szerkesztés] A magyarországi román nemzetiség

Magyarországon a trianoni békeszerződés előtt a legnagyobb lélekszámú kisebbséget alkották (kb. 2,8 millió fő). A 2001-es népszámlálás adatai szerint kb. 10 000 fő vallotta magát román nemzetiségűnek ill. román anyanyelvűnek. Főként az ország keleti részében élnek, néhány jelentősebb település, ahol románok laknak : Elek (Aletea), Gyula (Giula), Méhkerék (Michereci), Magyarcsanád (Cenadul Unguresc).

[szerkesztés] Elnevezéseik

A románok középkori elnevezése a vlach (ejtsd: vlah) volt, akárcsak több ma is élő balkáni népcsoportnak (arománok, balkáni vlachok). Önmagukat a "római" jelentésű ruman névvel jelölték, a nyelvük latin (római) eredete miatt. (A Bizánci Birodalom lakói ugyancsak rómaiaknak nevezték magukat.) Ebből származik, a románok elnevezés, amelyet a 19. századtól, Románia állam megalakításától használnak más nyelveken is a nép elnevezésére.

Az oláh elnevezés a vlach szóból származik, és a románokat jelölték vele a Magyar Királyságban. A 19. század közepétől az oláh népnév háttérbe szorult; inkább gúnyos, megvető hangsúlyt kapott.

[szerkesztés] A románok eredete

Román folytonosság és migráció a dákoromán-elmélet szerint

A román nép eredete erősen vitatott. A román nyelv az újlatin nyelvek közé tartozik. A történészek egy része (elsősorban Romániában) a románok eredetét a dákoromán kontinuitás (dák-román folyamatosság) elméletével magyarázza. Más történészek ezzel szemben a románok délről történő bevándorlását vallják (bevándorlás-elmélet). Mindkét elmélet mellett találhatóak érvek és ellenérvek is.

[szerkesztés] Dákoromán-elmélet

Ezen elmélet szerint miután 106-ban a rómaiak gyarmatosították Daciát, elkezdődött az őslakos népek romanizálása ("rómaiasítása"). Ez a következőkből állt: bevezették hivatalosan a latin nyelv használatát, a római ünnepeket és kultúrát. A gyarmatosítás érdekében a Római Birodalom több provinciájából hoztak ide telepeseket. A gyarmatosítás viszonylag rövid idő alatt ment végbe (165 év). Ennek eredményeként kialakult a dákoromán nép.

Gheorghe Şincai dákoromán nyelvtana (Buda, 1805)

Petru Maior román története (Buda, 1812)

A román történetírás atyjai, Gheorghe Şincai és Petru Maior a 19. század első felében Budán kiadott könyvükben a dákoromán kontinuitás elméletét így írták le:

„Miután Traianus római császár Kr. u. 101 és 106 között meghódította a vitéz dákok birodalmának szívét, elrendelte a megmaradt dákok lemészárlását, illetve deportálását, majd latin nyelvű gyarmatosokat és katonákat telepített az újonnan létesült Dacia nevű gyarmatra. Következésképpen ezek ivadékai, a későbbi románok tisztán római eredetűek, keveretlen fajták. Amikor pedig Aurelianus császár 271-ben elrendelte Dacia kiürítését, az emberek nagy része ott maradt, és ivadékaik földművesekként ugyanazon a területen folytatták életüket.”

Az elmélet szerint a római uralom időszaka után helyben maradt dákoromán népre a későbbiekben a térségen átvonuló népek (különösen a szlávok) jelentős befolyást gyakoroltak. A középkor folyamán további romanizált népek telepedtek a területre. Ezek a népek főként dél felől jöttek. A történelem vlachok néven ismeri őket.

Érvek a dákoromán-elmélet mellett:

Erdély római kolonizációja
a telepesek különböző nyelveken beszéltek, így a latin volt közöttük a közvetítő nyelv

Érvek a dákoromán-elmélet ellen:

a gyarmatosítás rövid ideje
nincsenek germán (gót és gepida) jövevényszavak a román nyelvben, holott az 5. és 6. században e népek gyakorolták a hatalmat Erdélyben
a magyar nyelvben számos szláv eredetű szó van, amelyek a 9-10. századi együttélést bizonyítják, viszont román eredetű hatás nem mutatható ki

[szerkesztés] Bevándorlás-elmélet

A Jireček vonal, amely a görög és római behatás határát jelzi a Balkánon

A bevándorlás-elmélet szerint a románság kialakulása valahol a mai Szerbia déli részén, Albániától keletre kezdődött, főleg szláv nyelvű környezetben. Ezt mutatja, hogy a román nyelvben a latin alapszókincs mellett jelentős szláv szókincs található. A 8. század folyamán alakultak néppé a Dunától délre eső területeken. A 10. századtól kezdve fokozatosan északra húzódtak.

Érvek a bevándorlás-elmélet mellett:

a román és az albán nyelvben található közös elemek

Érvek a bevándorlás-elmélet ellen:

a Nestor-krónika megemlíti, hogy 898-ban a magyar seregek megütköztek a vlachokkal a Dunától északra (bár ez nem feltétlenül jelenti azok állandó ottani jelenlétét)

[szerkesztés] A román nyelv tanúsága

Alexandru de Cihac román nyelvész bizonysága szerint a románok bőven kölcsönöztek szavakat különböző szomszédaik nyelvéből. Cihac szerint a román nyelv szókincse így tevődik össze: 45,7% szláv eredetű, 31,52% latin, 8,4% török, 7% görög, 6% magyar, 0,6% albán.

[szerkesztés] A románok története

A románok az ortodox (görög-keleti) kereszténységet vették fel. Első államuk Havasalföld, majd később attól északra létrejön Moldva. Havasalföld és Moldva a 16. századig független román fejedelemségek voltak, majd több mint három évszázadon át az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álltak, de belső autonómiával rendelkeztek. A középkortól számos román telepedett le Erdélyben is, aminek következtében ezen országrész etnikai arányai főleg a török hódoltság alatt és után fokozatosan átalakultak.

A 18. századtól kezdve elindult a románok önállósodási törekvése, ennek része volt a Hória-féle lázadás, majd az 1848-49-es szabadságharcban a császári seregek oldalán való részvétel. 1877-ben a függetlenné vált Moldva és Havasalföld egyesülésével létrejött a Román Királyság. A román nyelv írásmódja 1860-ig a román cirill ábécé volt, ekkor tértek át a latin írásra.

a 20. század elején Erdélyben a románok összlakosságon belüli aránya már meghaladta az 50%-ot. A trianoni békeszerződés (1920) után kialakult a mai Románia területe, és az erdélyi románság egyesült az anyaországiakkal.