Pozsony vármegye

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

**Pozsony vármegye** (1910)

Székhely	Pozsony
Terület	4216,17 km²
Népesség	331 370 fő
Nemzetiségek	magyar (36,2%), német (16,7%), tót (45,2%)

Pozsony vármegye: közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság területén.

[szerkesztés] Földrajz

Pozsony vármegye Szlovákia dunabalparti részében, határai nyugaton Morvaország, melytől a Morva folyó választja el, délen Magyarország, melytől a Duna választja el.

Területe 4216,17 km². Földje legnagyobbrészt lapályos, de rajta délnyugatról észak felé a Kis-Kárpátok láncolata vonul végig, mely azt két részre osztja; a nyugati, kisebb rész a Bécsi-medencéhez vagy a Morva lapályához (Morvamező) tartozik, míg a keleti, sokkal nagyobb fél a Kis Magyar Alföldnek vagy pozsonyi medencének része. A Kis-Kárpátok láncolata Dévény és Pozsony közt a Duna bal partján a Dévényi tetővel (514 m) emelkedik, s egy délnyugati és északi irányú főgerincből áll, melyhez mindkét oldal felől rövidebb-hosszabb mellékágak csatlakoznak, a főgerinc közepes magassága 550-600 m, legmagasabb csúcsai az Ördöghegy (747 m), Viszoka (754 m) és Rachsthurn (746 m); ezen hegység túlnyomó részét erdőségek borítják, s rajta Bazin és Pernek közt törvényhatósági út is vezet keresztül. A hegységtől nyugatra elterülő lapály egészben véve termékeny, de helyenként futóhomok borítja; északi részén terjedelmes fenyvesek (Búrerdő) és nagy vadaskertek vannak; e lapály magassága keleti és északi részében 160-170 m. Dél és nyugat felé 133-140 m. Sokkal mélyebb fekvésű a Kis-Kárpátoktól keletre elterülő síkság. Északi része Nagyszombat felé, a Mátyusföldre név alatt ismeretes hullámos vidék; a déli a Duna két ágától körülzárt, igen mély fekvésű (130-113 m), s helyenként mocsaras vidék a Csallóköz gabonatermő rónája. A síkság nagyobbára alluviális völgytalaj, melyet a Csallóközön terjedelmesebb homokos rész szakít meg. Folyóvizei legnevezetesebbike a Duna, mely Pozsonynál két ágra szakadva, a Csallóközt képezi; fő ága az Öreg-Duna délkeletre fordul, s számos kisebb-nagyobb ágra oszolva, ama szigetvilágot hozza létre, mely mindeddig kellőleg szabályozva nincs, s azért a hajózás elé is akadályokat gördít. A Kis-Duna, melyet hibásan Érsekújvári Dunának is neveznek, számtalan nagy kanyargással eleinte keletnek tart, aztán délkeletnek fordul. Mindkét ágból kisebb mellékerek szakadnak ki, s ezek egyike képezi az Öreg-Dunával Csilizközt. A Duna után a Morva a vármegye legnagyobb folyója, mely a megye nyugati határát jelöli. Csak tutajozásra alkalmas, jelentékenyebb mellékvizei a Miava, Rudava, Malina, Almás (Stumm patak) és Stomfai patak. Keleten a Vág érinti a megyét; ezzel párhuzamos folyású a Dudvág, mely a Kis-Kárpátok össze keleti vizeit, u. m. a Blava, Tirnava, Parna, Gidra, Feketeviz, Sárd és Sisak patakokat magába veszi. Ezen vízben bővelkedő vidéken több helyütt mocsarak is vannak, így a Szt. György melletti Súr. Ásványos forrásai közül a szentgyörgyi hideg kénes forrás, a bazini vasas forrás (fürdővel) és a Pozsony melletti Vaskút vagy Ferdinánd vasfürdő említendő. Éghajlata a rónán a magyar Alföld jellemvonásait mutatja, meleg nyárra kemény telet; a hegyes vidék égalja kevésbé meleg, de egyenletesebb. Pozsony városának évi közepes hőmérséklete 10 °C, a legnagyobb észlelt meleg 35 °C, a legnagyobb hideg -20 °C. A csapadék évi mennyisége 609 mm, a hegyes vidéken jóval több, a lapályon ellenben kevesebb.

[szerkesztés] Lakói

Lakosságának száma Pozsony városéval együtt 1870-ben 294 249 fő volt, 1881-ben 310 816 és 1891-ben 331 370 lélek, mihez még 5156 katona járul. Az utolsó 10 év alatt a népesség 6,6 %-al szaporodott. Egy km²-re e szerint (Pozsony várost be nem számítva) 67,7, azzal együtt 78,6 lélek jut. A lakosok közt van jelenleg 119 899 magyar (36,2%), 55 903 német (16,7%), 149 741 tót/szlovák (45,2%), 1524 horvát s 4301 egyéb; a magyarság 10 évi szaporulata 11 110 lélek, vagyis 102%. A magyarság a két csallóközi és a galántai járásban tömörül, a tótság a többi járásokban, a németség csak Pozsony városában van túlsúlyban. Hitfelekezet szerint van 277 921 római katolikus (83,9%), 24 360 evangélikus (7,3%), 7619 református (2,3%) és 21 304 zsidó (6,4%). Foglalkozás tekintetében ekként oszlik meg a népesség: értelmiség 3087, őstermelés 64 852, bányászat és kohászat 489, ipar 26 009. kereskedelem 5481, hitel 190, közlekedés 1947, járadékból élők 4200, napszámosok 33 101, házi cselédek 11 143, háztartásban 56 209, egyéb foglalkozású 1715, foglalkozás nélküli 14 éven alul 107 930 és 14 éven felül 13 758, letartóztatott 13 758, ismeretlen foglalkozású 205. A lakosság legnagyobb része földművelő és állattenyésztő, leginkább a lapályos vidéken. Az ipar meglehetősen fejlett; jelentékenyebb ipartelep van a vármegyében: 3 gőzmalom, 17 gazdasági és 14 ipari szeszgyár, 8 ecetgyár, 2 sörgyár, 6 malátagyár, 3 nagy cukorgyár (Nagyszombat, Diószeg, Magyarfalu, 945 munkás, termelt cukor 238 000 q), 5 pezsgőgyár, 1 dohánygyár (Pozsony, 1051 munkás, 11 275 q dohánygyártmány), 3 gépgyár, 1 lópatkógyár, 1 tű- és tűárugyár (Bazin), 2 rézhámor (Vöröskő, Borostyánkő), 1 elektrotechnikai műintézet, több téglagyár, 1 nagy vegyészeti gyár (Szomolány), 1 kénsav- és vasgálicgyár (Cajla), 1 nagy dinamitgyár (Pozsony), 1 gyufagyár (Nagyszombat), 1 tölténygyár, 1 len- és jutaárugyár és 1 posztógyár, 1 petróleumfinomítógyár (mind Pozsonyban). Jelentékeny még a modori fazekas- és a nagylévárdi késesipar. A kereskedelem leginkább Pozsonyban központosul s fő cikkei élő állatok, gabonaneműk, faáruk, robbanószerek, cukor. Élénkebb forgalma van még Nagyszombatnak, Bazinnak, Galántának és Somorjának. A hiteligények kielégítésére 3 bank, 9 takarékpénztár és 4 szövetkezet szolgál, melyek 2 095 000 forint tőkével rendelkeznek. A közlekedést a sokféle elágazó vasutak (287 km), az állami (78 km) és a törvényhatósági utak (713 km), továbbá a dunai hajózás, valamint a Morva és Vág folyókon fennálló tutajozás közvetítik.