Pozsony

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pozsony elhelyezkedése Szlovákián belül

Pozsony (szlovákul: Bratislava, régi elnevezéssel 'Prešporok', németül: Pressburg). Szlovákia fővárosa, az ország kulturális, kereskedelmi és ipari központja. 2001-ben 428 672 lakosából 391 761 szlovák (91,4%), 16 451 magyar (3,8%), 7972 cseh (1,9%), 1200 német, 461 ruszin, 452 ukrán és 417 cigány volt. Ma Dévény, Dévényújfalu, Főrév, Károlyfalu, Lamacs, Pozsonybeszterce, Pozsonyhidegkút, Pozsonyligetfalu, Pozsonypüspöki, Pozsonyszőlős, Récse, Szúnyogdi, Köpcsény (egy része), Oroszvár, Horvátjárfalu és Dunacsún tartozik hozzá.

[szerkesztés] Fekvése

A város látképe északról a várral

Pozsony a 16. században

Látkép a várból a Szent Mihály templommal

Belvárosi utcarészlet trolibuszokkal

A Duna partján, az ország délnyugati csücskében, Ausztria és Magyarország határainak közvetlen közelében, a Kis-Kárpátok előterében fekszik. (é. sz. 48°8′60’’ k. h. 17°7′0’’)

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve régi magyar Poson személynévből (a vár első ispánjáról) ered. Maga a személynév lehet a cseh Pos, de lehet a német Poscho személynévből is. A szlovák név előzménye a 907-ben említett Braslavespruch illetve Brezalauspruch alak. Ez a szláv Braslav személynév és a német burg (= vár) főnév összetétele. Ebből lett a mai német Presburg. Mai hivatalos neve 1837-ben keletkezett úgy, hogy P.J.Šafárik szlovák történész, régész tévesen rekonstruálta a város régi nevét, azt hitte hogy az nem a Braslav, hanem a Bratislav névből származik. Korábban a város szlovák neve Prešporok/Prešporek volt.

[szerkesztés] Története

Területén már az újkőkorban (neolitikum) éltek emberek. A Várhegyen már a honfoglalás előtt római, majd morva erődítmény állott. Vratislav morva fejedelem erős favárat épittetett ide. A Nagymorva Birodalomhoz tartozott, amíg a magyarok 907-ben el nem foglalták. Itt létesült az első magyar várispánság.

A 11. századtól Pozsony vármegye székhelye és káptalani székhely lett. 1051-ben a várat ostromló német hajókat a magyarok (Búvár Kund mondája) elsüllyesztették. 1077-ben a várba zárkózott Salamon király I. Géza seregei elől, aki ki akart békülni vele, de a tárgyalások közben április 25-én meghalt. 1108-ban V. Henrik német-római császár serege ostromolta, de Kálmán visszaverte őket.

1146-ban rövid időre német kézre került. A 13. században bajor hospesek telepedtek itt le ezzel lekezdődött a város polgárosodása és német jellege dominált 1918-ig. 1254. május 1-jén itt kötött békét Ottokár cseh királlyal IV. Béla. 1262-ben itt verte meg István herceg apja hadait. 1270-ben itt kötött békét V. István Ottokár osztrák herceggel, de 1271 elején Ottokár a várat bevette. A mosoni csata után 1271. július 2-án ismét békét kötöttek. 1273-ban Ottokár kétszer is elfoglalta. 1287-ben Albert osztrák herceg foglalta el. 1291-ben a város III. Endrétől kiváltságokat kapott (például árumegállító jogot, egyben megtiltotta, hogy megakadályozzák a jobbágyok városba költözését). Várnagya volt 1354-ben Toldi Miklós. A középkorban a várpalota körül többszörös falgyűrű épült ki.

1405-ben szabad királyi város, ezen belül a tárnokmester bíráskodás alá tartozó tárnoki város volt. Egyetemét 1467-ben Mátyás király alapította. 1506-ban I. Miksa császár foglalta el. 1526 után az ország fővárosa lett, itt őrizték a Szent Koronát, itt koronázták a királyokat, többször volt országgyűlés színhelye.

1620-ban Bethlen Gábor seregei elfoglalták a várost. 1626. december 20-án itt kötötték meg a békét Bethlen és a császár. A Wesselényi-féle összeesküvés elnyomása után. 1674-ben Ampringen János Gáspár kormányzósága idején itt működött a protestánsok elnyomásának hírhedt eszköze, az ún. Pozsonyi vértörvényszék, amely protestáns lelkészeket gályarabságba küldött. 1683. július 29-én a város alatt győzte le Lotharingiai Károly a Duna bal partján előrenyomuló Thököly Imre seregét. A Habsburgok a belsővárat reprezentatív palotává építették ki. 1780-tól a vár hanyatlásnak indult, előbb a bútorokat szállították el, majd papnevelőintézet és kaszárnya lett.

1780-ban itt jelent meg a Magyar Hírmondó című magyar újság, 1783-tól itt működött a királyi jogakadémia. 1806-ban és 1809. június 26-án elfoglalták a franciák. Az 1809-es ágyúzásból eredő károkat az 1811. május 28-i tűzvész tetőzte be. A vár helyreállítása csak 1953-ban kezdődött meg.

1840-ben Pozsony és Szentgyörgy között indult meg az első magyar lóvontatású vasút. 1848. április 7-én itt alakult meg az első felelős magyar minisztérium. 1882 és 1919 között Evangélikus Teológiai Akadémia, 1914 és 1921 között az Erzsébet Tudományegyetem, 1921-től a Komensky Egyetem működik a városban. 1910-ben 78 229 lakosából 32 790 német, 31 705 magyar, 11 673 szlovák, 1242 cseh, 351 horvát és 115 lengyel volt. 1918-ban elfoglalták a csehek, majd német és magyar jellegét fokozatosan elvesztette. 1919-től Csehszlovákián belül Szlovákia fővárosa. 1993. január 1. óta az önálló Szlovákia fővárosa.

[szerkesztés] Látnivalók

A pozsonyi vár látképe a Dunával

Lépcsősor a várhoz

Dunaparti alkony

A város felett már messziről kiemelkedik a négy saroktornyos vár épülettömbje. Ma a Szlovák Nemzeti Múzeum található benne.
A vár alatt áll a gótikus koronázótemplom.
- A templom a 14. század elején épült a korábbi 1221-ben épített Szent Megváltó templom helyén. A 15. és 16. században fokozatosan bővült, 1730-ban készült el a Keresztelő Szent János kápolna. Mai formáját az 1895-ös felújítással nyerte el. Neogótikus tornya 85 m magas, tetején az aranyozott Szent Korona csillog, annak emlékére, hogy 1563 és 1830 között itt koronázták a magyar királyokat. A főoltár feletti ezüstkoporsó Szent Márton ereklyéit tartalmazza. Szent Márton lovasszobra Rafael Donner alkotása. Kegyszobra, a Fájdalmas Szűzanya 1641-ben készült fogadalomból, 1894 óta búcsújáróhely. Sírboltjában nyugszik Pázmány Péter érsek és a Pálffy család több tagja is.
A ferencesek templomát és kolostorát IV. László alapította 1290-ben a morvamezei győzelem örömére, később barokkizálták.
A klarisszák temploma és zárdája a 13. században épült, erdetileg a cisztercitáké volt. 1782-ben egyetemi épület lett.
A jezsuita templom 1636-ban épült evangélikus templomnak, csakúgy mint az Orsolya nővérek temploma 1640-ben. A mellette épült zárdába 1672-ben költöztek be az apácák.
A vár alatti Szent Miklós templom 1664-ben épült a várnép számára, ma görögkeleti templomként működik.
A kapucinus templom 1708 és 1717 között épült, 1861-ben átépítették.
A Szentháromság templom 1717 és 1727 között épült, barokk stílusban.
Az irgalmasok temploma, rendháza és kórháza 1723 és 1728 között épült.
A Szent Erzsébet templom 1739 és 1742 között épült barokk stílusban.
Az evangélikus nagytemplom 1774 és 1776 között épült a németek számára.
Az 1830-ban épült kórháztemplom helyén állt a középkorban a Szent László ról elnevezett városi ispotály.
A virágvölgyi templom 1885 és 1888 között épült, kegyképét, a Jótanács Anyját 1786-ban egy helyi kereskedő hozta Itáliából. A templom búcsújáróhely.
A Kálváriatemplom 1694-ben épült, kegyképe a Havas Boldogasszony.
A közelében álló mélyúti kápolnát az 1713-as pestisjárvány után a Lauermann család építtette megmenekülésük emlékére, ezt 1824-ben újjáépítették, majd 1948-ban új templom épült a helyére.
Búcsújáróhely a hidegkúti kegytemplom is.
A középkori erődfal maradványa a Szent Mihály-kapu 1411-ben épült.
Az egykori koronázódombon állott Fadrusz János híres Mária Terézia lovasszobra, amelyet 1920-ban a csehek ledöntöttek.
A római katolikus hittudományi főiskola 1621-ben épült.
A préposti palota 1632-ből való.
A Dunai Akadémia épülete a 15. század közepén épült.
Az óvárosháza épülete 15. századi, egykori őrtornya 1590-ben földrengés következtében ledőlt, mai tornya barokk.
A kormány székháza 1761 és 1765 között épült az esztergomi érsekek nyári palotájaként.
A prímási palotát Batthyány József hercegprímás építtette 1778 és 1781 között, építője Hefele Menyhért volt.
A Szlovák Nemzeti Színház 1886-ban épült eklektikus stílusban a korábbi 1776-ban alapított Rendi Színház helyén.
Grassalkovich-palota (barokk).

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született 1734-ben Kempelen Farkas, a híres feltaláló;
Itt született 1778-ban Johann Nepomuk Hummel zeneszerző;
Itt született 1794-ben Aulich Lajos honvéd tábornok, aradi vértanú;
Itt született 1800. január 22-én br. Jeszenák János, Nyitra vármegye főispánja, a szlovák felkelők ellen harcoló csapatok kormánybiztosa, a szabadságharc vértanúja;
Itt született 1800. május 1-jén Landerer Lajos nyomdász;
Itt született 1807. június 4-én gr. Batthyány Kázmér politikus, baranyai főispán, külügyi, ipari és kereskedelmi miniszter;
Itt született 1807. február 11-én gr. Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök, a szabadságharc vértanúja.
Itt született 1815. április 12-én Rómer Flóris archeológus, egyetemi tanár.
Itt született 1837. április 6-án Kolisch Ignác a híres bankár és sakkozó.
Itt született 1849. november 3-án dr. Lóczy Lajos geológus, geográfus, földrajzi utazó.
Itt született 1858-ban Fadrusz János szobrászművész.
Itt született 1866. március 31-én Dégen Árpád biológus, az MTA tagja.
Itt született 1873. május 23-án Radnai Béla szobrászművész.
Itt született 1929. október 1-jén Házy Erzsébet Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő.
Itt hunyt el 1435. október 13-án Cillei Herman horvát-szlavón bán, Cillei Borbála királyné apja.
Itt hunyt el 1549. október 12-én Várday Pál esztergomi érsek.
Itt hunyt el 1568. január 14-én Oláh Miklós királyi kancellár, esztergomi érsek, az ellenreformáció vezéralakja.
Itt hunyt el 1626. december 8-án Zrínyi György horvát bán.
Itt hunyt el 1634. október 30-án Káldi György jezsuita atya, bibliafordító.
Itt hunyt el 1637. március 19-én Pázmány Péter esztergomi érsek, az ellenreformáció vezéralakja.
Itt hunyt el 1749. augusztus 29-én Bél Mátyás, kora legnagyobb történésze, pedagógus, evangélikus lelkész.
Itt hunyt el 1751. március 24-én gr. Pálffy János nádor, császári tábornagy, Magyarország főhadikormányzója.
Itt hunyt el 1799. október 23-án gr. Batthyány József kalocsai, majd esztergomi érsek.
Itt hunyt el 1849. június 5-én Mednyánszky László honvéd őrnagy, a szabadságharc vértanúja