Békés vármegye

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

**Békés vármegye** (1910)

Székhely	Gyula (város)
Terület	3 558 km²
Népesség	258386
Nemzetiségek

Békés vármegye közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság területén.

Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.

[szerkesztés] Földrajz

Békés vármegye hazánk régi tiszántúli kerületének egyik megyéje, alakja szabálytalan, határa északon Jász-Nagykun-Szolnok, keleten Bihar, délen Arad és Csanád, nyugaton Csongrád vármegye.

Területe 3 558.01 km². Földje végtelen róna, melynek tenger feletti magassága 85 és 95 m között ingadozik, s csak egyetlen helyen, Orosházától keletre emelkedik 101 méterig. Ezen, szinte a tengerfelület egyenességét mutató rónán csak apró halmok (számszerint 300) emelkednek, melyeket őrhalmoknak vagy temetkezési helyeknek tartanak. Békés vármegye lapályának északi és keleti részét a Körös vízrendszere hálózza be; a Fekete- és Fehér-Körös Békés-Gyula táján lép a megye földjére, s 4 km-rel a város alatt egyesül; innen Kettős-Körös néven északnyugatnak folyva, Köröstarcsa alatt a Berettyóval egyesült Sebes-Köröst veszi fel; most Egyesült- vagy Hármas-Körös név alatt nyugatnak fordul, s végtelen kanyarulataival Békés északi részét a hatalmába keríti; e folyók azelőtt kiszámíthatatlan károkat okoztak, s mocsaraik kigőzölgésével különféle nyavalyákat hoztak az emberekre.

Ezért már a 19. század elején megkezdték szabályozásukat, de tényleges eredményt csak 1856–1870-ben értek el; a csekély esésű s lomha folyású folyókat átvágva elérték a gyorsabb lefolyásukat; a Fekete- és Fehér-Köröst 24 km-es csatornával Gyulától és Békéstől elterelték, a Sebes-Körös Sárrétjét 35 km hosszú csatornával lecsapolták, ezáltal 17 000 ha szántóföldet nyertek, a Berettyó Sárrétjét nagyrészben szintén lecsapolták; minthogy azonban az árvizek lefolyása még nem volt elég gyors, az állam a medrek mélyítését rendelte el; mely munka 1881 óta folyik. A Köröstől délre Békés egész területén nincsen semmiféle folyóvíz, egyedül legdélibb csücskén kanyarog át a Tisza felé tartó Szárazér. Állóvíz, az említett mocsarakon kívül, nincsen.

Békés vármegye talaját főleg homok- és agyagrétegek képezik; a negyedkori lerakodásokat, melyekből ősemlősök csontjai kerültek ki homok, sárga agyag és televényföld fedi. Utóbbi igen termékeny, a kitűnő acélos nehéz búza termesztésére alkalmas; helyenkint szikes foltok vannak, melyek egy része használhatatlan (vakszik), más része célszerű kezelés mellett használhatóvá válik. Ásványkincsei nincsenek, s ásványos forrása csak Orosházán a Gyopáros tóban van.

[szerkesztés] Lakossága

A lakosság száma 1881-ben 229 757 volt, 1891-ben 258 386 lélek; a 10 évi szaporulat 28 629 lélek, vagyis 12,2%.

A lakosok közt van jelenleg 188 781 (73,1 %) magyar 6110 (2,4 %) német, 56 876 (22 %) szlovák és 6019 (2,3 %) román. A magyarság, melynek 10 évi szaporulata 28 309 lélek (17,6 %) - a békéscsabai járást kivéve - mindenütt abszolút többségben van. A szlovákok Békéscsabán, Tótkomlóson és Szarvason többségben vannak; Békéscsabán 25 917 szlovák él. A németség csak Mezőberényben és Gyulán, a románság Kétegyházán és Gyulán lakik nagyobb tömegben. A szlovákok és németek azonban meglehetősen hozzásimultak a magyarokhoz, s viseletüket, szokásaikat, életmódjukat sokban elsajátították; a magyar nyelvet is megtanulták, de teljesen meg nem magyarosodtak.

Hitfelekezet szerint van 58 867 római katolikus, 7177 görögkeleti, 92 327 ágostai evangélikus, 91 339 helvét és 7189 izraelita.