Globális felmelegedés

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Globális felmelegedés a második évezred végének az egész Földre kiterjedő jelensége, a globális átlaghőmérséklet évről-évre emelkedik. Az Intergovernemental Panel on Climate Change harmadik jelentése 1,4 és 5,8 fok Celsius közötti globális átlaghőmérséklet emelkedést jelez előre 2100-ig.^[1] Fő oka feltehetőleg, hogy az emberi civilizáció (mindenekelőtt a fejlett iparú országok) szén-dioxidot és más üvegházhatást keltő gázokat bocsát ki óriási mennyiségben. „Mindig is voltak nagyszabású éghajlat ingadozások”, körülbelül „150 éve azonban az ember jelentős mértékben befolyásolja az éghajlatot”^[2]. Hatása igen sokrétű, de az előrejelzések alapján az emberiségre nézve összességében nagyon kedvezőtlen.

Tartalomjegyzék

1 Elrettentő példák
2 Szén-dioxid kibocsátás
3 Hatásai az emberiségre
4 Biológiai hatásai
- 4.1 Óceánok savasodása
- 4.2 Óceánok felmelegedése
5 Kapcsolódó honlapok
6 Számozott hivatkozások

[szerkesztés] Elrettentő példák

Az üvegház-hatású gázok túlzott mértékű jelenlétére, illetve hiányára jó példa a két bolygószomszédunk. A Vénusz a Földhöz nagyon hasonló méretű bolygó, és légkörének 96,5%-a szén-dioxid. Ez a légkör egy valóságos hőcsapda, emiatt a Vénusz felületi átlaghőmérséklete kb. 450°C, és így a légkörnek köszönhetően, jóval melegebb, mint a Naphoz jóval közelebb keringő, de légkör nélküli bolygó, a Merkúr (átlaghőmérséklet 220°C). Másik végletnek tekinthető a tömegénél fogva a légkör megtartására kevésbé képes bolygó, a Mars, ahol a lakhatóvá-tételi tervek közül valamennyi a főként szén-dioxid-jégből álló jégsapkákból történő szén-dioxid felszabadításon alapszik, mivel a felszabadított szén-dioxid - megvastagítva az amúgy főként szén-dioxidból álló légkört - a jelenleg fagyos bolygót a földi élet számára is elegendő hőmérséklettartományba melegítheti. Itt a láncreakció szerű (elszabaduló) globális felmelegedés a lakhatóság feltételeit teremthetné meg.

[szerkesztés] Szén-dioxid kibocsátás

A folyamat előrehaladásának lassítására a legjobb ismert mód az volna, ha az ipari országok radikálisan csökkentenék szén-dioxid-kibocsátásukat. Ennek ellenére 2006 májusában az amerikai energiaipari lobby szén-dioxidot népszerűsítő reklámkampányba kezdett, internetről is letölthető^[3] filmeket sugároz.^[1] A reklámkampány időzítése feltehetőleg az volt, hogy a hónap végén mutatták be a cannes-i filmfesztiválon^[4] Al Gore amerikai egyesült államokbeli politikus globális felmelegedés elleni küzdelméről szóló filmet, az An Inconvenient Truth^[5]^[6]-t. Japánban szén-dioxid adó bevezetését már hosszabb ideje fontolgatják, de az ipari lobbinak eddig sikerült megakadályoznia a bevezetését. A japán Környezetvédelmi Minisztérium felmérése szerint „a japánok túlnyomó része hajlandó elfogadni a szén-dioxid-adót – leginkább a szén-dioxid-kibocsátás arányában”^[7]. A terv szerint egy átlagos fogyasztású háztartás évi 5000 forint körüli adót fizetne. A szén-dioxid kibocsátásának csökkentésére alkalmasak a megújuló energiaforrások, még akkor is, ha egyes megújuló energiaforrások használatával igenis történik szén-dioxid kibocsátás (ld. biomassza, bioetanol, biodiesel). Az egy éven belül megújuló energiaforrások esetén ugyanis a felhasználáskor (pl. tüzeléskor) légkörbe kerülő szén-dioxid a növény testéből származik, és mivel a mezőgazdaság segítségével a növény 1 éven belül ismét felnő, ugyanezt a mennyiségű szén-dioxidot ki is vonja a légkörből a növekedéséhez. Vagyis az ilyen szén-dioxid kibocsátás szigorúan zárt, és főként rövid ciklusban történik, tehát az erre alapozott energiatermelés nem emeli a légkör átlagos szén-dioxid tartalmát.

[szerkesztés] Hatásai az emberiségre

A Christian Aid humanitárius szervezet jelentése^[8] szerint csak Afrikában több mint 180 millió áldozata lehet az éghajlatváltozásnak 2100-ig, és a nyugati országok környezetszennyező gazdaságának kárát legkorábban a legszegényebbek érezhetik meg. „A jelentés szerint 2100-ig a globális átlaghőmérséklet 1,5-6 Celsius fokkal, a tengerszint pedig 15-95 centiméterrel emelkedik. A klímaváltozás néhol áradással, máshol szárazsággal jár majd együtt. Afrika gabonatermése közel 10 százalékkal esik vissza, a vízért és élelemért pedig fegyveres konfliktusok alakulnak ki. Ott, ahol az éghajlat nedvesebbé válik, a malária és egyéb betegségek terjedése felgyorsul.” ^[9]

[szerkesztés] Biológiai hatásai

A kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) nevű költöző madár például a nappalok hosszához igazítja, hogy Nyugat-Afrikából mikor térjen vissza élőhelyére, de a táplálékául szolgáló hernyók szaporodási ciklusa a hőmérséklethez igazodik. Így újabban (2006) az április kb. harmadik hetében Hollandiába visszaérkező madár sokkal kevesebb táplálékot talál, mint akár 1987-ben.^[10]

[szerkesztés] Óceánok savasodása

„Az óceánok nyelik el az emberi tevékenység eredményeként keletkező szén-dioxid harmadát, naponta 25 millió tonnát.” Mivel a magasabb hőmérsékletű vízben a szén-dioxid rosszabbul oldódik, mint a hideg vízben, ezért az utóbbiak kémhatása nagyobb mértékben változik. A savas vízben a csigák, „rákok, korallok, kagylók és tengeri sünök nem tudják kiválasztani a vízből a vázuk felépítéséhez szükséges karbonátokat”, „az antarktiszi korallok vázkiválasztó képességének csökkenése akár 50 százalékos is lehet 50-100 éven belül”. A „számos hal- és bálnafaj táplálékául szolgáló parányi „szárnyas” csigák, a pteropodák könnyen az óceán savasodásának áldozatává válhatnak”.^[11]

[szerkesztés] Óceánok felmelegedése

Az óceánok savasodása mellett felmelegedésük is változásokat okoz. A „korallok a víz melegedésének hatására kilökik szervezetükből azokat az őket színező algákat, amelyeket addig befogadtak”^[11] – a jelenség fehéredés néven ismert.