Sav

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Savnak nevezzük a hétköznapi életben azokat a vegyületeket, melyek vízben oldódva protont adnak le, ezáltal a vizes oldat kémhatását csökkentik (a pH 7,0 alá esik).

A kémiában savnak tekintjük azokat a molekulákat vagy ionokat, melyek protont (H⁺ iont) adnak át egy másik molekulának vagy ionnak (a bázisnak), vagy elektront vesznek fel attól. (Lásd még: sav-bázis elméletek.) A savak általános jelölése: AH.

Savak és bázisok reakciójából keletkeznek a sók (közömbösítés, semlegesítés).

[szerkesztés] Tulajdonságok

A savak általában vízben oldható anyagok, az oldatok kémhatását csökkentik. Híg vizes oldatuk íze általában savanyú, a magyar sav szó is erre vezethető vissza. A kémhatás csökkentése a protonleadásnak köszönhető:

AH + H₂O → H₃O⁺ + A^-

Ahol: AH jelöli a tetszőleges savat, H₃O⁺ a protolizált vízmolekula, más néven a oxónium-ion, A^- pedig a savmaradék-ion.

A savak vizes oldata jól vezeti az elektromos áramot (pl. akkumulátorsav), azaz elektrolit.

[szerkesztés] Csoportosítás

A savak többféleképpen csoportosíthatók. A gyakorlati szempontok a következők:

a savmaradék-ion alapján (szerves v. szervetlen)
a sav erőssége alapján (gyenge, középerős és erős savak)
vízoldhatóságuk alapján
a savmolekulánként leadható protonok száma alapján (egy- és többértékű savak)

Fenti csoportosítás természetesen csak a leggyakoribb szempontokat veszi figyelembe, de a savak többsége így is besorolható. Például a kénsav egy kétértékű, vízben jól oldódó, erős szervetlen sav. Ezzel szemben az ecetsav gyenge, vízben jól oldódó, egyértékű szerves sav.