Jiddis nyelv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A jiddis (saját nevén: ייִדיש) eredetileg az askenázi (= német) zsidóság nagyrészének anyanyelve volt, amely a német származéknyelveként alakult ki német nyelvterületen a középkor folyamán. Ez a felnémet jellegű nyelv tartalmaz héber-arámi és ófrancia elemeket is. Egyes régiókban szláv elemek is belekerültek a jiddisbe, természetesen, ahol szláv nyelvi környezetben élt a jiddis, ott a nyelvtani szerkezetekre is hatással volt. Hosszú időn keresztül egyfajta „elrontott” német nyelvváltozatnak, zsargonnak nyilvánították. Terjedését a kereskedelem, ipar nagyban elősegítette, s később az üldöztetések elől menekülők által jutott el Magyarországra is.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A jiddis nyelv beszélői
A jiddis a német zsidóság nagy részének anyanyelve volt. A német zsidók, nyelvük tanúsága szerint, elsősorban a Rajnán túli (galloromán) területekről telepedtek át a mai Németország délnyugati részébe, ahol elsősorban a nagyobb városokban éltek. A 10. század folyamán a német telepesekkel, elsősorban kereskedőkkel és iparosokkal együtt már a Németországgal keleten határos területeken, így az Elba és a Moldva mentén is megjelentek, sőt a 15. századra már Észak-Itáliában, különösen Lombardiában is elterjedtek.
A keresztes háborúkkal kapcsolatban kitört nyugat- és közép-európai zsidóüldözések elől a német zsidóság nagy tömegei kerestek védelmet a szláv országokban, így a 13. században Lengyelországban és Litvániában, de Morvaországon keresztül Magyarországon is. Ez a keletre húzódás, az európai pogromokkal párhuzamosan egészen a 17. század elejéig tartott, természetesen a különböző korokban különböző intenzitással.
Az askenázi zsidóság sorsának alakulása nyelvének fejlődésén is mély nyomokat hagyott. A liturgia nyelveként mindvégig őrzött és ápolt héber-arámi rétegre a galloromán nyelvterületen számos ófrancia elem rakódott, majd a németországi nyelvi asszimiláció során kialakult jiddis a szláv népek körében a nyelvi élet valamennyi síkján erős szláv hatás alá került. Az újkori zsidóüldözések, másrészt a gazdasági válságok nyomására a jiddis nyelvű zsidóság tengerentúl is elterjedt, különösen az Amerikai Egyesült Államokban. A 19. század vége óta a jiddis kultúra súlypontja egyre jobban az amerikai kontinensre tevődött át, bár hagyományos európai centrumai is megvannak, elsősorban a volt Szovjetunióban (Moszkva, Kijev, Lviv (Lemberg), Odesza (Ogyessza), Minszk, Vilnius, Munkács stb.), Lengyelországban (Varsó, Boroszló stb.), Romániában (Bukarest, Csernovic) és Csehországban (Prága, Brünn).
A Szovjetunióban 1934-ben az orosz konföderáció távol-keleti részén, Délkelet-Szibéria és Mandzsúria határán létrejött a Birobidzsáni Zsidó Autonóm Terület (mintegy 100 ezer lakossal), amelynek az orosz mellett második hivatalos nyelve a jiddis.
A 19–20. század fordulóján a lengyel és orosz területen sűrűsödő pogromok elől a jiddis nyelvű zsidók tömegesen telepedtek tengerentúli országokba, főként Amerikába, ahol a holokauszt után az Egyesült Államokban (New York, Chicago, Philadelphia, Los Angeles, Boston, Detroit, Cincinnati) ma a világ zsidóságának több mint a fele él, de igen sokan laknak Kanada, Mexikó és Dél-Amerika (főleg Argentína) városaiban; jiddis nyelvű ortodox közösségek Izraelben is vannak.
Az 1930-as évek végén 11 millió ember beszélte a jiddist. A jiddist messze a legtöbben, 8 millióan Európában beszélték, ezeknek is fele Közép-Európában: 3,3 millióan a Szovjetunióban, 800 ezren Romániában, 250 ezren Magyarországon, 180 ezren Litvániában, a másik fele pedig Angliában, Franciaországban, Németországban, Belgiumban és Svájcban.
A „határokat átlépő” jiddis kultúra különösképpen virágzott Közép-Európában a két világháború között. A jiddis kultúra nem hivatalos fővárosának számított Vilnius, a litván főváros, ahol 1700 jiddis nyelvű kiadvány jelent meg, s ahol Kelet-Európa legnagyobb jiddis könyvtára működött. Ugyanezen idő alatt az egykori Szovjetunióban több mint 7 és fél ezer könyvet és brosúrát jelentettek meg jiddis nyelven. A náci népirtás és a kommunista elnyomás azonban egy elszórt kisebbség kihalásra ítélt nyelvének szerepére kárhoztatta a jiddist. A világháború és a szovjet korszak pusztítására jellemző, hogy a híres vilniusi könyvtárból a nácik és a szovjetek 20 ezer ritka könyvet loptak el a 600 éves jiddis kultúráról, s további 80 ezer könyvet adtak el papírhulladékként papírgyáraknak.
A jiddis nyelvű zsidóság törzsét képező nyugati ág nyelvileg részben asszimilálódott, részben a II. világháborúban a zsidóüldözéseknek esett áldozatul, amelyek során mintegy 6 millió, javarészt jiddis anyanyelvű ember pusztult el. A jiddis anyanyelvű emberek száma napjainkban 2 millió körül mozog, de az elvilágiasodás következtében Kelet-Európában egyre jobban kiszorul a használatból.
[szerkesztés] A jiddis nyelvemlékei
A jiddis legrégebbi irodalmi emlékei a 12. századra nyúlnak vissza: ezek héber vallásos művek héber betűs, de német (jiddis) nyelvű glosszái. Az első összefüggő, nagyobb nyelvemlékek a 14. századból származnak. A 14. századból származik a német Kudrun-eposz jiddis változata (Dukus Horant, 1382). Nyelvtörténeti szempontból igen jelentősek a jiddis jellegű középkori oklevelek is, amelyek Magyarországon is előkerültek.
A könyvnyomtatás elterjedésével a jiddis irodalom is felvirágzott, különösen a vallásos irodalom (imakönyvek, moralizáló irodalom, biblikus történetek, fordítások és kommentárok, vallásos játékok, stb.), de a világi elbeszélő irodalom is kifejlődött, nem kis mértékben a német népkönyvekkel párhuzamosan.
[szerkesztés] A jiddis nyelv használata
Közigazgatási feladatokat a jiddis csak Birobidzsánban lát el, de a világ több részén is rendelkezik sajtóval, könyvkiadással és színházi élettel. Az ortodoxia körében részben a vallásos oktatás nyelvének szerepét is betölti, amennyiben a héber vallási szövegeket a jiddis közvetítésével adják át a fiatal nemzedékeknek.
[szerkesztés] A jiddis írás
A jiddis írás a fonetikus elvre épül és a héber betűket használja, csak elvétve rögzítettek egyéb (latin, illetve gót- vagy cirill betűs) jiddis szövegeket. A héber elemek helyesírása nem egységes: míg a Szovjetunióban 1926-ban ezekre is kiterjesztették a fonetikus elvet, a világ többi részén a héber elemek írása ezt nem követte. A II. világháború után a romániai jiddis kiadványok is átvették a szovjet mintát, míg másutt erre nem került sor.
[szerkesztés] A jiddis nyelv története és nyelvjárásai
A jiddis nyelv neve a zsidó nép német nevéből (ném. Jude > jid. jid ’zsidó’) származik, és mint ilyen, először 1597-ben tűnik fel az irodalomban. A külvilág, a nagyfokú német nyelvi affinitásra való tekintettel, a jiddist szinte a legújabb időkig „német-zsidó” (ném. Judendeutsch v. Jüdisch-Deutsch, ang. Judeo-German) néven tartotta számon. Zsidó körökben, különösen német területen, a jiddist egyszerűen taytsh-nak, azaz ’német’-nek (vagy yidish-taytsh-nak, iwri-taytsh-nak) nevezték, vagy még gyakrabban — lenézőleg — éppenséggel zsargon-nak, egyfajta „elrontott” német nyelvváltozatnak nyilvánították. (Ez utóbbi a 18. századi zsidó felvilágosodás (Haszkala) képviselőinek minősítése.) Az Osztrák-Magyar Monarchia vezetői német nyelvjárásnak tartották, visszautasítva a galíciai és bukovinai jiddis nyelvű lakosság nyelvi emancipációs törekvéseit. A jiddis ma önálló nyelv, amely számos más héber, ófrancia, szláv stb. eleme ellenére is a germán nyelvek déli csoportjához tartozik és történetileg a német nyelv legjelentősebb származéknyelvének tekinthető.
A korai jiddis nyelv — héber-arámi és ófrancia elemeitől eltekintve — lényegében nem különbözött a környezet német nyelvétől. Hordozói azonban elsősorban városi réteget alkottak, így érthető, hogy a jiddis nem egyszerű nyelvjárásként fejlődött. Német nyelvjárási alapját tekintve a jiddis felnémet jellegű, ezen belül közép- és délnémet nyelvi elemek összeötvöződéséből született meg, mégpedig lényegében a középfelnémet korszakban. Az ezt megelőző szakaszt több kutató ősjiddis-nek nevezi. A 14–17. sz. fejlődési szakaszát ójiddis-nek hívják; a 18. századtól kezdve pedig újjiddis-ről beszélnek.
Már az ősjiddis korban két nagy nyelvjárásterület jött létre, mégpedig az askenázi zsidóság (Askenázi Németország neve a középkori héber irodalomban) keleti terjeszkedése következtében. Ezért ma megkülönböztetünk nyugati jiddis (mayrev-yidish) és keleti jiddis (mizrakh-yidish) nyelvjárásokat. Említést érdemel, hogy Magyarországon mind a nyugati, mind a keleti jiddis nyelvjárások előfordultak.
[szerkesztés] A jiddis nyelvi kapcsolai
A jiddis nyelv beszélői ősi örökségként őrizték meg a héber-arámi nyelvi szubsztrátumot. A jiddis nyelvet is jiddis–héber-arámi szóval mameloshn-nak, ’anyanyelvnek’ hívják a loshn-koydesh-nek, azaz ’szent nyelvnek’ nevezett héberrel szemben. Különösen nagy a jiddisben a héber-arámi jövevényszók száma, nemcsak a liturgikus szókincsben (pl. shoyfer ’[szertartási] kürt’, shames ’templomszolga’), hanem az élet valamennyi területén (vö. eytse ’tanács, ötlet’, moyre ’félelem’, ponim ’arc’ stb.), sőt a névanyagban (Dovid ’Dávid’, Soré ’Sára’) is. De a grammatikából sem hiányoznak a héber-arámi elemek.
Ófrancia elemek is megőrződtek a jiddisben, pl. leyenen ’olvas’, bentshn ’áld’.
A szláv elemek gyakorisága az egyes jiddis nyelvjárásokban igen különböző. Vannak azonban olyan szláv szók, amelyek valamennyi jiddis dialektusban használatosak, mint pl. nebekh ’ piha, semmiség’, zeyde ’nagyapa’, babé ’nagyanya’ stb. Szláv környezetben a szláv hatás is erősebb, így a nyelvtani szerkezetben is, és számtalan tükörfordításban.
A jiddis nyelv, önálló fejlődése során is állandóan szívott magába újabb (irodalmi) német elemeket, különösen a 19. sz. zsidó felvilágosodási mozgalmán keresztül, amelynek vezetői a jiddist szerették volna teljesen „visszanémetesíteni”.
A tengerentúl különösen az angol nyelv hat a jiddis fejlődésére, nemcsak alkalmilag használt (ang. street > strit ’utca’, boy ’fiú’), hanem állandósult jövevényszókban is (baseball > beysbol, avenue > evenyu). Ez a szókincsben újabb elkülönülést eredményez az európai és az amerikai jiddis közt.
[szerkesztés] Jiddis szavak más nyelvekben
A jiddis közvetítésével ugyanakkor számos héber-arámi – és szűkebb értelemben vett német-jiddis – szó került át az európai nyelvekbe, mindenekelőtt a különböző szlengekbe, vö. jid. kosher > ang. kosher ~ ném. koscher ~ magy. kóser, jid. khaver > ném. Chawer ~ magy. haver, jid. moyre > ném. Maure/Moire ~ magy. majré, jid. melokhe > ném. Meloche ~ magy. meló stb.
[szerkesztés] A jiddis jövevényszavak a magyar nyelvben
A magyar nyelv jiddis jövevényszavai elsősorban a familiárisabb beszélt nyelvben és a szlengben fordulnak elő, és egy részület a német argó közvetítette a magyarba.
Biztosan jiddis jövevényszavaink közé tartoznak: éca ’ötlet; tanács’, gój ’nem zsidó’, handlé ’házaló, jampec,jatt, kóser, pacef ’arc’, sakter, samesz, sóher, sólet, stika ’csend’ (ebből ragszilárdulással: stikában).
A német nyelv különféle változatainak közvetítésével a magyarba került jiddis eredetű szavak: balhé, bóvli, haver, hirig ’pofon; verekedés’, jiddis, kampec, mázli, meló, muri, pajesz, sáp, smonca ’semmiség; fecsegés’, srác, szajré, tarhenol ~ tarhál, tréfli ’nem megfelelő’ stb. Thomas Dahn szlengszótára az alábbi munkájába felvett szavakat kapcsolja a jiddis nyelvhez:
áff, agler, áher, áhrem, ahrem, áhszor, ajser, ajvé, álmón, álmonoh, ámhórec, aureff, auszdéverol, auzor, ávle, ázesz; bájesz, bajesz, bajeszdin, bájzli, balbósz, baldóver, balhé, (balspísz), bárzli, bé, becam, behóved, besikerál, besmúzol, besóresz?, betli, bóher, bohur, boszhart, bóvli, bózer, böhöm, brahi?, brajgesz?, brennol?; córesz, csacsener?, csakliz?; dafke?, dálesz, dalesz, déli-, delles, delli, dölli, derek, déverol, dibbe, diró; éca, écesz, éceszgéber, ejdim, elknasszol, elpaterol, elpénecol, emesz, epli; gaj, gajdesz?, gajszesz, gálah, ganef, gebasz?, gój, gólesz; hajlak, (hajlakol), hajlem, hajsz, hojsz, hajz, hajzó, halef, handlé, hargenol, háring, hászvenül, haver, havrűsze, házer, héder, hesz, hevra, hilíroz, hirig, (hirigel), hó, hóhem, [huszonnyolcas]; illem. jád,jatt,jatty,jajem; kaffer, kaftliz, kajak, kajle, kajmán, káli, kaporész, kimli, knasz, knassz, kóbi, koffer, kóli, kóser, kóved, koveleff, kozás, [kricsmi], kszivedli, ksziverli; lájle, leff, lenovné; mahlajka, májem, majré, makir, márhec, márkec, markeccer, markecol, masefa?, mázli, mecie, medine, mejvin, meló, (melóbajesz), menüsze?, meraglim, mesüge, mész, mezüme, miloch?, mispohé, mísz, míszmahol, mókem, mole, mólés, mószer, móz, mundér, muri; nebih, nebuló, nevere? ojser, oszposz; pacef, pacek, paterol, (pikbajesz), pinka?, planje, plédlizik, pólisi?, pónem, póter?; rahedli?, rebach, rebah, rucc!, rüfke?; sábeszdekli, samesz, sé, sekerc, sem, sém, sejn, sén, sibbesz, sifli, siker, sikerál, siksze, simon?, slamasztika, slapaj?, smonca, smúz, snorrer, sohér, sóher, soherol?, sojvet, sólem, sovjet, srác, stika, stiké, stum(m)angol?, száh, szajre, szliácsol, szróre; tám, tarhál, télakol, tóf, tofel, tré, tropa, [tüme?]; ulem; zóf, züfec?
[szerkesztés] Irodalom
- Dahn, Thomas C.: Wörterbuch der ungarischen Umgangsspache (Ungarisch–Deutsch). Hamburg, 1999. ISBN 3-87548-167-4
- Fodor István főszerk.: A világ nyelvei. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1999. ISBN 963-05-7597-3
- Hebrew or Yiddish Loanwords in Hungarian. In: Jewish Budapest. (Monuments, Rites, History) by Kinga Frojimovics, Géza Komoróczy, Viktória Pusztai and Andrea Strbik. Budapest : CEU Press, 1999. 476–82. ISBN 963-9116-37-8
- Hutterer Miklós: A germán nyelvek. Budapest : Gondolat Kiadó. 1986. ISBN 963-281-540-8
- Hutterer Miklós: Bevezetés a germanisztikába. Budapest : Tankönyvkiadó.
- Kiefer Ferenc szerk.: A magyar nyelv kézikönyve. Budapest : Akadémiai Kiadó, 2003. ISBN 963-05-7985-5
- Blau Henrik–Láng Károly szerk.: Szájról szájra. Magyar–jiddis szógyűjtemény. Pápa, 1941. (Reprint: Budapest : Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, 1995. ISBN 963-7533-044).
- Morvay Kinga: A jiddis nyelv Magyarországon
- Nádasdy Ádám: A mélységek mélyén: a jiddis. In: Nádasdy Ádám:Ízlések és szabályok. Budapest : Magvető. 112–123. ISBN 963-14-2307-7
- Raj Tamás: 100+1 jiddis szó. Budapest : Makkabi, 1999. ISBN 963-7475-43-5
Based on work by