Gérard Depardieu

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gérard Xavier Marcel Depardieu ( pronunciation) (Châteauroux, 1948. december 27.) francia színész

Tartalomjegyzék

1 Életrajza
2 Magyarországon bemutatott filmjei
3 További filmjei
4 Elismerések
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Életrajza

Apja, Dédé Depardieu karosszérialakatos volt, anyja, Lilette háztartásbeli. A fiatal Gérard – öt testvérével együtt – szerény anyagi körülmények között nevelkedett. Nehezen kezelhető serdülő volt: 13 évesen kimaradt az iskolából, ideje nagy részét csavargással töltötte. Rettentő nagy fizikai erejét verekedésre, lopásra és más nemtelen cselekedetekre használta – sokszor akadt dolga a rendőrséggel. Színészi pályájának kezdete sok tekintetben tipikus. Véletlenül fedezte fel a színházat: egy szociális munkás ajánlotta neki a színjátszást, hogy megmentse a teljes elzülléstől. Az ifjú azonnal átadta magát ennek az új passziónak. Jean-Laurent Cochet színitanodájában folytatott tanulmányokat. Itt találkozott későbbi feleségével, Élisabeth Depardieu színésznővel is, akivel 1971. február 19-én kötött házasságot. Magánélete sem alakult felhőtlenül. Feleségétől 1992-ben húszévi házasság után különköltözött, majd 1996-ban elvált. Két gyerekük született: Guillaume és Julie, mindkettő színész. Depardieu-nek 1992-ben házasságon kívül született Karine Sylla modell-színésznőtől egy kislánya: Roxane.

Tagja volt Romain Bouteille 1969-ben alapított társulatának, a Café de la Gare-nak; ide tartozott többek között Coluche, Patrick Dewaere és Miou-Miou is. A többiekhez hasonlóan ő is gyors népszerűségre tett szert, a kabaréból egyenes út vezetett a filmezéshez.

1970-ben Michel Audiard egy kisebb szerepet bízott rá a Le cri du cormoran le soir au-dessus des jonques című filmben. Az igazi áttörést 1974-ben Bertrand Blier rendező filmje, a Herék, avagy a tojástánc hozta meg számára, amelyben a nagyközönség Miou-Miou és Patrick Dewaere oldalán fedezhette fel. 1975-ben sikerült megszabadulnia a huligán-csirkefogó szerepkörtől, miután sikert aratott Jacques Rouffio Sept Morts sur ordonnance című filmjében. Ezt követően nagy olasz rendezőkkel dolgozott: Bernardo Bertolucci (Huszadik század), illetve Marco Ferreri (Szia, majom!). Depardieu mindenkit lenyűgözött azzal, hogy rendkívüli könnyedséggel váltott az egymástól olyannyira különböző világoktól, mint amilyenek Marguerite Duras Le Camion (1977), vagy Claude Zidi Inspecteur la Bavure (1980) című filmjeiben találhatók.

Miközben hű marad Bertrand Blier rendezőhöz (Estélyi ruha, Trop belle pour toi), Gérard Depardieu – vigyázva arra, nehogy beskatulyázzák – más francia művészfilm-rendezőkkel is szélesítette repertoárját:

Maurice Pialat négy filmet forgatott vele, közülük a legjelentősebbek a Zsaruszerelem és a Sous le soleil de Satan, mely utóbbiért 1985-ben megkapta a legjobb színésznek járó Volpi Kupát a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon;
Alain Resnais, kísérletező rendező kísérleti nyúlnak használja az Amerikai nagybácsim című filmben;
François Truffaut ezidőtáj a szenvedélyes szerelmes szerepét osztotta rá: a Szomszéd szeretők és Az utolsó metró filmjeiben, amely utóbbi hatalmas kasszasikert hozott, Depardieu pedig 1981-ben elnyerte vele a legjobb színésznek járó César-díjat;
Francis Veber ugyanekkor francia buddy movie típusú komédiákban szerepelteti, tandemben Pierre Richard-ral: Balfácán (1981), Balekok (1983) és Négybalkezes (1986).

Miután hírneve nőttön-nőtt, Hollywood is szerepeket ajánlott neki, például 1990-ben Peter Weir Zöld kártya című filmjében Andie MacDowell-lel az oldalán.

Gérard Depardieu-t egy sor kosztümös filmekben is láthatjuk, melyekben történelmi, vagy a francia irodalomból ismert személyeket alakít:

Daniel Vigne Le Retour de Martin Guerre (1982) című filmjének főszerepe kétség kívül izlésére való volt;
Jean de Florette szerepe Claude Berri A paradicsom... című filmjében, melyben együtt játszott feleségével, Élisabeth-tel;
Rodin szerepe Bruno Nuytten Camille Claudel című filmjében;
Jean-Paul Rappeneau Cyrano de Bergerac (1990) című filmjének főszerepe, melyért ismételten César-díjat kapott, a film pedig – meghódítva mind a kritikusokat, mind a nagyközönséget – Arany Pálmát nyert Cannes-ban, majd Oscar-díjra jelölték;
Kolumbusz Kristóf Ridley Scott 1492 – A Paradicsom meghódítása című filmjében;
Porthos a Vasálarcos című filmben (1998).
Martin Marais szerepe, melyet fiával, Guillaume-mal az oldalán játszott Alain Corneau Minden áldott reggel című filmjében, 1991-ben.

1993-ban, Jean-Luc Godard ajándékozta meg a Balszerencsémre című filmmel. Sikerét olyan nagyszerű alkotásokkal növelte, mint Claude Zidi-től az Astérix és Obélix, Francis Veber-től az Addig jár a korsó a kútra... vagy a Pofa be!. Mivel a nagyjátékfilmek egyre kevesebb kihívást jelentettek számára, tévéfilmekben kezdett játszani. 2004-ben a kritika nagyra értékelte a megfáradt zsaruként nyújtott alakítását a 36 – Harminchat című filmben. A francia filmjátszás oszlopos tagja, olyan rendkívüli színésznők mellé hívják játszani, mint Isabelle Adjani (Bon voyage 2003-ban), vagy Catherine Deneuve (Változó idők 2004-ben).

1999-ben, az Astérix és Obélix forgatása közben elszenvedett motorbaleset miatt kórházba került. Komoly vitát kavart, amikor a baleset után fülvédővel lépett színpadra.

1992-ben a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének elnöke volt.

Kiváló borszakértő, ő maga is termel a Loire-menti szőlészetében. Fogyasztani is szereti a bort: többször kapták ittas vezetésen, 1990-ben 2 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Két étterem tulajdonosa Párizsban.

Gérard Depardieu erősen vallásos, különösen csodálja Szent Ágostont. 2000-ben, a művészek jubileuma során találkozott II. János Pál pápával, éppen amikor a hippoi püspök emlékét idézték fel. Paul Poupard bíboros javasolta, készítsen filmet e szent életéről.

Az egykori Chanel-modellből színésznővé avanzsált Carole Bouquet-vel folytatott hét évnyi románc után, 2004-től Clémentine Igou-val, egy Harvardot végzett fiatal amerikai regényírónővel, egy toszkánai cég marketingfelelősével él együtt.

Filmek sorával háta mögött, tekintettel szenvedélyességére, filmjei témáira, valamint szerepeinek változatos voltára, melyeket rendkívüli könnyedséggel formál meg, Gérard Depardieu kétség kívül egyike a legnagyobb francia színészeknek.

A francia Le Figaro napilap éves besorolása szerint 2005-ben Gérard Depardieu volt a legjobban fizetett színész: összesen 3,2 millió euró, azaz filmenként mintegy 800 000 euró bevételt könyvelhetett el. 2004-ben, nagyjából hasonló bevétel (3,35 millió) mellett, ugyanezen rangsorban harmadik volt.

[szerkesztés] Magyarországon bemutatott filmjei

1973 – A királyné nehéz napja (Rude journée pour la reine – René Allio)
1973 – Herék, avagy a tojástánc (Les Valseuses – Bertrand Blier)
1973 – A Dominici-ügy (L'Affaire Dominici – Claude Bernard-Aubert)
1973 – Két férfi a városban (Deux Hommes dans la ville - José Giovanni)
1974 – Stavisky (Alain Resnais)
1974 – Vincent, François, Paul és a többiek (Vincent, François, Paul... et les autres – Claude Sautet)
1974 – Nem is olyan rossz ember (Pas si méchant que ça – Claude Goretta)
1975 – Sept Morts sur ordonnance – Jacques Rouffio
1976 – Az utolsó asszony (La dernière femme – Marco Ferreri)
1976 – Huszadik század (1900 – Bernardo Bertolucci)
1977 – Elő a zsebkendőkkel! (Préparez vos mouchoirs – Bertrand Blier)
1978 – Szia, majom! (Ciao maschio – Marco Ferreri)
1978 – A kutyák (Les Chiens – Alain Jessua)
1978 – A cukor (Le Sucre – Jacques Rouffio)
1979 – Hidegtál (Buffet froid – Bertrand Blier)
1979 – Temporale Rosy – Mario Monicelli
1980 – A vagány (Loulou – Maurice Pialat)
1980 – Inspecteur la Bavure – Claude Zidi
1980 – Az utolsó metró (Le Dernier Métro – François Truffaut)
1980 – Szeretlek benneteket (Je vous aime – Claude Berri)
1980 – Amerikai nagybácsim (Mon oncle d'Amérique – Alain Resnais)
1981 – Szomszéd szeretők (La Femme d'à côté – François Truffaut)
1981 – A fegyverek választása (Le Choix des armes – Alain Corneau)
1981 – Balfácán (La Chèvre – Francis Veber)
1982 – Martin Guerre visszatér (Le Retour de Martin Guerre – (Daniel Vigne)
1982 – Danton – Andrzej Wajda
1983 – Holdfény a csatorna felett (La Lune dans le caniveau – Jean-Jacques Beineix)
1983 – Balekok (Les Compères – Francis Veber)
1983 – A Saganne erőd (Fort Saganne – Alain Corneau)
1984 – Tartuffe (Le Tartuffe – színész, rendező)
1984 – Jobb part, bal part (Rive droite, rive gauche – Philippe Labro)
1985 – Zsaruszerelem (Police – Maurice Pialat)
1985 – Egy nő vagy kettő (Une femme ou deux – Daniel Vigne)
1986 – A paradicsom… (Jean de Florette – Claude Berri)
1986 – Négybalkezes (Les Fugitifs – Francis Veber)
1986 – Estélyi ruha (Tenue de soirée – Bertrand Blier)
1987 – Sous le soleil de Satan – Maurice Pialat
1988 – Camille Claudel – Bruno Nuytten
1988 – Deux – Claude Zidi
1989 – Haza akarok menni (I Want to Go Home – Alain Resnais)
1989 – Túl szép hozzád (Trop belle pour toi – Bertrand Blier)
1990 – Zöld kártya (Green Card Peter Weir)
1990 – Uranus – Claude Berri
1990 – Cyrano de Bergerac – Jean-Paul Rappeneau
1991 – Minden reggel (Tous les matins du monde – Alain Corneau)
1991 – A látogató (Agantuk – producer)
1991 – Kösz, megvagyok (Merci la vie – Bertrand Blier)
1991 – Hanta-palinta (Mon père ce héros – Gérard Lauzier)
1992 – 1492 – A Paradicsom meghódítása (1492: Conquest of Paradise – Ridley Scott)
1993 – Germinal – Claude Berri
1993 – Balszerencsémre (Hélas pour moi – Jean-Luc Godard)
1994 – Le Colonel Chabert – Yves Angelo
1994 – Puszta formalitás (Una pura formalità – Giuseppe Totnatore)
1994 – Apám a hős (My Father the Hero – Gérard Lauzier)
1995 – Huszár a tetőn (Le Hussard sur le toit – Jean-Paul Rappeneau)
1995 – Zűrangyalok (Les Anges gardiens – Jean-Marie Poiré)
1995 – Csillagot az égről (Unhook the Stars – Nick Cassavetes)
1996 – A világ legszebb mestersége (Le Plus beau métier du monde – Gérard Lauzier)
1996 – A titkosügynök (L'Agent secret – Christopher Hampton)
1996 – Segíts, mumus! (Bogus – Norman Jewison)
1996 – Hamlet – Kenneth Branagh
1997 – XXL – Ariel Zeitoun
1998 – A vasálarcos (The Man in the Iron Mask – Randall Wallace)
1998 – A szerelem szó létezik (La Parola amore esiste – Mimmo Calopresti)
1998 – Monte Cristo grófja (Le Comte de Monte-Cristo – Josée Dayan)
1998 – Éjkirálynő nappal (Bimboland – Ariel Zeitoun)
1999 – Mirka – Rachid Ben Hadj
1999 – Balzac – Josée Dayan
1999 – Astérix és Obélix (Astérix et Obélix contre César – Claude Zidi)
2000 – 102 kiskutya (102 Dalmatiens – Kevin Lima)
2000 – Vatel – Roland Joffé
2000 – Színészek (Les Acteurs – Bertrand Blier)
2000 – Addig jár a korsó a kútra... (Le Placard – Francis Veber)
2001 – Nyomorultak (Les Misérables – Josée Dayan)
2001 – Vidocq – Pitof
2001 – CQ – Roman Coppola
2001 – Szeresd apádat (Aime ton père – Jacob Berger)
2001 – Szellemek városa (City of Ghosts – Matt Dillon)
2002 – Napóleon – Yves Simoneau
2002 – Dina vagyok (I Am Dina – Ole Bornedal)
2002 – Blanche, a bosszúálló angyal (Blanche – Bernie Bonvoisin)
2002 – A királyasszony lovagja (Ruy Blas (tévéfilm) – Jacques Weber)
2002 – Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés (Astérix & Obélix : Mission Cléopâtre – Alain Chabat)
2003 – Nathalie... – Anne Fontaine
2003 – Volpone – Frédéric Auburtin
2003 – Pofa be! (Tais-toi ! – Francis Veber)
2003 – Hallgatási fogadalom (Le Pacte du silence – Graham Guit)
2003 – Bon voyage – Jean-Paul Rappeneau
2003 – Balhé (Crime Spree – Brad Mirman)
2004 – 36 – Harminchat (36 quai des orfèvres – Olivier Marchal)
2004 – Változó idők (Les Temps qui changent – André Téchiné)
2004 – San Antonio – Fred Auburtin
2004 – RRRrrrr!!! – Alain Chabat
2004 – Muskétás kisasszony (La Femme Musketeer – Steve Boyum)
2005 – Csajozós páros (Je préfère qu'on reste amis... – Eric Toledano)
2005 – Boudu – Gérard Jugnot

[szerkesztés] További filmjei

1967 – Le beatnik et le minet (Roger Leenhardt)
1970 – Nausicaa (tévéfilm) (Agnès Varda)
1970 – Le cri du cormoran le soir au-dessus des jonques (Michel Audiard)
1970 – Tango (tévéfilm) (Jean Kerchbron)
1970 – Le Cyborg ou le voyage vertical (tévéfilm) (Jacques Pierre)
1970 – "Rendez-vous à Badenberg" (tévésorozat) (Jean-Michel Meurice)
1970 – Les aventures de Zadig (Claude-Jean Bonnardot)
1971 – Un peu de soleil dans l'eau froide (Jacques Deray)
1971 – La vie sentimentale de Georges Le Tueur (Daniel Berger)
1971 – Un peu de soleil dans l'eau froide (Jacques Deray)
1972 – Le Tueur (Denys de La Patellière)
1972 – La Scoumoune (José Giovanni)
1972 – Nathalie Granger (Marguerite Duras)
1972 – Le Viager (Pierre Tchernia)
1973 – Au rendez-vous de la mort joyeuse (Juan Luis Buñuel)
1973 – L’An 01 (Alain Resnais)
1973 – Mon ami Maigret (tévéfilm)
1973 – Un monsieur bien rangé (Agnès Delarive)
1973 – L’Inconnu (tévéfilm) (Youri)
1973 – Les Gaspards (Pierre Tchernia)
1974 – Femme du Gange (Marguerite Duras)
1976 – Barocco (André Téchiné)
1976 – René la canne (Francis Girod)
1976 – Je t'aime moi non plus (Serge Gainsbourg)
1976 – Maîtresse (Barbet Schroeder)
1977 – Dites-lui que je l'aime (Claude Miller)
1977 – Violanta (Daniel Schmid)
1977 – Le camion (Marguerite Duras)
1977 – Baxter, Vera Baxter (Marguerite Duras)
1977 – La Nuit, tous les chats sont gris (Gérard Zingg)
1978 – Linkshändige Frau (Peter Handke)
1979 – L'ingorgo, una storia impossibile (Luigi Comencini)
1982 – Le Grand Frère (Francis Girod)
1986 – Je hais les acteurs (Gérard Krawczyk)
1986 – Rue du départ (Tony Gatlif)
1988 – Drôle d'endroit pour une rencontre (François Dupeyron)
1992 – From Time to Time (Jeff Blith)
1992 – François Truffaut, portraits volés (Michel Pascal) és (Serge Toubiana)
1994 – La Machine (François Dupeyron)
1995 – Élisa (Jean Becker)
1995 – Les cent et une nuits de Simon Cinéma (Agnès Varda)
1995 – Le Garçu (Maurice Pialat)
1999 – Un pont entre deux rives (Frédéric Auburtin) és Gérard Depardieu
2000 – Tutto l'amore che c'è (Sergio Rubini)
2000 – Bérénice (tévéfilm) (Jean-Daniel Verhaeghe)
2000 – The Envy of Gods (Vladimir Menshov)
2000 – Uboynaya sila (tévéfilmsorozat) (Yevgeni Acksenov) és (Viktor Buturlin)
2001 – Concorrenza sleale (Ettore Scola)
2001 – Streghe verso nord (Giovanni Veronesi)
2002 – Between Strangers (Edoardo Ponti)
2003 – Les Clefs de bagnole (Laurent Baffie)
2004 – La vie de Michel Muller est plus belle que la vôtre (Michel Muller)
2004 – L'Affaire Salieri (Yves Angelo)
2004 – Nouvelle France (Jean Beaudin)
2005 – Combien tu m'aimes ? (Bertrand Blier)
2005 – Olé! (Florence Quentin)
2005 – Les Rois maudits (tévéfilm) – (Josée Dayan)
2006 – Quand j'étais chanteur (Xavier Giannoli)
2006 – Astérix aux Jeux Olympiques (Frédéric Forestier)
2006 – Last Holiday (Wayne Wang)
2006 – Amici miei '400 (Neri Parenti)
2006 – La vie en rose (Olivier Dahan)
2006 – Michou d’Auber (Thomas Gilou)
2006 – Knights of Manhattan (Sam Weisman)

[szerkesztés] Elismerések

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak

Gérard Depardieu témában.

1973 – Megkapta Párizs városának "Gérard Philipe Nagydíját";
1981 – Az amerikai kritikusok szövetsége az év legjobb színészének választotta
1983 – A kanadai média díja (A.C.I.C. díj) összes alakítása és filmes karrierje elismeréseként
1985 – Kinevezték a Francia Nemzeti Érdemrend lovagjává
1989 – Fellowship Award (British Film Institute)
1990 – Az amerikai filmkritika az 1980-90-es évek legjobb külföldi színészének nevezte
1996 – Kinevezték a Francia Becsületrend lovagjának.
1997 – Filmes karrierjének egészéért Arany Oroszlán Életműdíjat kapott az 54. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, valamint Rudolph Valentino Award XXIV.
1981: – A legjobb színésznek járó César-díj Az utolsó metró című film főszerepéért;
1990: – Az 1990-es cannes-i filmfesztivál, a legjobb férfi főszereplő díja a Cyrano de Bergerac főszerepéért;
1991: – A legjobb színésznek járró César-díj a Cyrano de Bergerac főszerepéért.