Francia film
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
| EURÓPAI FILM |
|
Franciaország mind a tömegmédium, mind a művészeti forma tekintetében már a film feltalálásában is jelentős szerepet játszott, és a francia film azóta is nagy hatást gyakorol szerte a világon.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] A kezdetek
A 19. század végén, a mozi korai éveiben, számos kísérletező művész származott Franciaországból. Auguste és Louis Lumiere feltalálta a kinematográfot és az általános történészi megítélés szerint az 1895-ben Párizsban L'Arrivée d'un train en gare de la Ciotat címmel bemutatott vetítésük jelentette a mozi születését.
A következő években filmesek szerte a világon megkezdték munkájukat az új médiummal, köztük a mozi nyelvének ma már közismert technikái közül többet is kifejlesztő, nagy hatást gyakorló Georges Méliès, aki 1902-ben Utazás a Holdba (Le Voyage dans la Lune) címmel elkészítette az első science fiction filmet.
Létrejött az első korai filmstúdió, a Gaumont Pictures és további filmes egyéniségek bukkantak fel, mint Pathé Frères vagy Alice Guy Blaché, aki La Fée au Choux címmel 1896-ban forgatta első filmjét, majd 1897-től 1906-ig gyártásvezető volt a Gaumont filmstúdióban, itt körülbelül 400 filmet készített. Pályafutását az Egyesült Államokban folytatta, csakúgy mint Maurice Tourneur, egy másik ismert filmes a 19. század elejéről.
[szerkesztés] A némafilm kora
Az 1920-as években főként szürrealista alkotások születtek, amit az akkoris sajtó éles kritikával nézett. A korszak bravúrja az Andalúziai kutya című munka volt Luis Buñuel és Salvador Dali, alkotása. Buñuel és Jean Cocteau fiatalkorai műveikben is már megcsillant zsenialitásuk, ami végigvezette őket egész pályájuk során. Buñuel a harmincas években felhagyott a szürrealizmussal.
[szerkesztés] Klasszikus korszak
A francia film klasszikus korszaka az 1930 és 1960 közötti időszakra tehető. A francia hangosfilm elős nemzetközi sikerét René Clair Párizsi háztetők alatt című munkájával érte el. 1931-ben már 157-et gyártottak, majd ez a szám megállapodott évi 130 körül, és ez a mennyiség a 40-es évek kivételével mind a mai napig jellemző.
A két világháború közti időszak egyik jelentős alkotója Jacques Feyder volt, akit a francia film lírai realizmusának egyik megteremtőjeként tartanak számon.
1935-ben rendezte első filmjét Sacha Guitry, a neves forgatókönyvíró és színész. Az új hullám előfutáraként több, mint harminc jelentős filmet készített.
Szintén ebben az évtizedben kezdte el hosszú pályafutását a híres festő fia, Jean Renoir is. Kezdeti filmjei az 1937-ben készült Nagy ábránd (La Grande Illusion) és az 1939-ben forgatott Játékszabály (La Regle du Jeu) volt, ez utóbbit egyes kritikus minden idők legjobb filmjei között tartanak számon.
A második világháborúban az ország filmipara mélyrepülésbe kezdett, több filmrendező - Renoir, Buñuel - Amerikába menekült. A háború után is folytatódott a művészfilmek gyártása. Ezek közé tartozik Cocteau műve, A szép és a szörnyeteg és Marcel Carné legendás alkotása , a Szerelmek városa (Children of Paradise). Az utóbbi még a világháború alatt készült és 1945-ben mutatták be. Az 1828-ban, Párizsban játszódó filmet szintén az évszázad legjobb filmjei között tartják számon.
Az 50-es években főleg a francia irodalom adaptálásával készültek művészi filmek.
[szerkesztés] Új hullám
A II. világháború rémségeiből felocsúdó, majd talpraálló Európa filmművészetében az (elsősorban) olasz neorealizmust követő filmirányzat. Különböző országokban más és más módon, ugyanakkor egymásra hatva bontakozott ki az 1950-es évek végén, a 1960-as évek elején. Az új filmnyelv meghatározó jellemzője a produceri filmmel szemben a szerzői film volt. Ez annyit jelent, hogy általában a film írója azonos a film rendezőjével, aminek egyenes következménye a személyes hangvétel, személyes mondanivaló intenzív megjelenése, gyakran a líraiság. Az új hullám rendezői merész vágásokkal, újszerű beállításokkal, sajátos zenehasználattal párosuló filmnyelven szólaltak meg. Jellemző rájuk a kortárs irodalommal való mély kapcsolat is.
A francia új hullám (nouvelle vague) nevét az Express c. folyóirat egy 1957-es cikke adta. Az Arts magazinban, valamint André Bazin kritikai újságjában a Cahiers du cinéma-ban filmkritikusok és rajongók fejtették ki véleményüket a film sikeréről, megszületett a modern filmelmélet. Az új hullám képviselői többek között a Cahiers fiatal filmkritikusai közül kerültek ki. François Truffaut, Jacques Rivette, Jean-Luc Godard, Claude Chabrol és Éric Rohmer ma már klasszikusnak számít.
Kiemelkedő egyéniségei közül François Truffaut pályáját filmkritikusként kezdte, és, már mint rendező, megmaradt az új hullám teoretikusának. Talán ennek is köszönhető az új hullám (más nemzetek új hullámainak is) nagyfokú stiláris tudatossága. Truffaut többek között egy Cannes-i kritikájában lelkesen számolt be Fábri Zoltán Körhintájáról. 1959-ben Jean-Pierre Léaud főszereplésével elkészítette Négyszáz csapás (Les Quatre Cent Coups) című filmjét, mely első rendezői munkája is volt.
Néhány idősebb rendező stílusa mostanra ért be. Robert Bresson, Jacques Tati ezen már később sem változtatott. 1967-ben visszatért Buñuel.
A francia új hullám más kiemelkedő filmjei voltak Jean-Luc Godard 1960-ban Jean-Paul Belmondo főszereplésével forgatott Kifulladásig (A bout de souffle) című alkotása, valamint Claude Chabrol (Unokafivérek), Agnès Varda (Cléo 5-től 7-ig), Louis Malle (Zazie a metrón), Alain Resnais (Szerelmem, Hirosima), Chris Marker című filmje.
Az új hullámos rendezők közül Claude Chabrol volt a legtermékenyebb, sok közülük a lélektani thriller műfajban készült. Jaques Rivette bizonyult a „legterméketlenebbnek”. Hosszú és főleg kísérleti filmeket gyártott.
[szerkesztés] 1980-as évek
A 80-as évek francia mozijának kezdetét 1981-ben Jean-Jacques Beineix Diva című filmje jelentette. 1983-ban készíti el Luc Besson első filmjét, Élethalálharc (Le dernier combat) címmel, fekete fehéren. Ezt követte többek között 1986-ban Beineix másik alkotása, a Betty Blue (37°2 le matin), 1988-ban Luc Besson kultuszfilmje, A nagy kékség (Le Grand bleu), valamint 1991-ben Leos Carax filmje, A Pont-Neuf szerelmesei (Les Amants du Pont-Neuf).
[szerkesztés] 1990-es évek
Jean-Pierre Jeunet 1991-ben készült Delicatessen és 1995-ben készült Elveszett gyerekek városa (La Cité des enfants perdus) című filmjei határozottan a fantasztikus kategórába sorolhatók.
A 90-es évek közepén mutatták be Krzysztof Kieślowski Három szín trilógiáját, Három szín: kék, Három szín: fehér és Három szín: piros címmel. 1995-ben készült el Vincent Cassel főszereplésével Mathieu Kassovitz filmje, A gyűlölet (La Haine).
Egy rövid hollywoodi kitérő után Jeunet visszatért Franciaországba és Audrey Tautou valamint Mathieu Kassovitz főszereplésével leforgatta az Amélie csodálatos élete (Le fabuleux destin d’Amélie Poulain) című nagy sikerű filmet.
[szerkesztés] Jelenlegi helyzet
A televízió korának eljövetelével a mozilátogatás visszaesésének problematikája fenyegetőnek tűnik az egyes nemzetek filmiparjai számára. A francia filmipar és általában véve a francia nyelvű kultúrtermelés kisebb az angol nyelvűnél, aminek egyik oka, hogy a nagyobb piacok, köztük az amerikai piac, vonakodnak az idegen nyelvű filmek forgalmazásától. Ennek következtében a francia filmeknek egy viszonylag szűk piacon kell megélniük, kisebb költségvetéssel, mint amerikai versenytársaiknak. A francia kormány ezért különböző formákban támogatja a francia filmgyártást és filmvetítést:
- a Canal Plus televízió csatorna sugárzási engedélyének feltételei között szerepel a filmkészítés támogatása
- a moziknak és a televízió csatornáknak járulékot kell fizetniük a filmgyártás támogatására
- a filmkészítésbe fektetők adókedvezményeket kapnak
- a mozibevételek arányának megtartása érdekében a mozikban bemutatott filmek DVD-it és a videokazettáit a bemutatás után hat hónapig tilos forgalmazni.
[szerkesztés] A francia film csillagai
[szerkesztés] Színésznők
- Isabelle Adjani
- Brigitte Bardot
- Emmanuelle Béart
- Juliette Binoche
- Catherine Deneuve
- Isabelle Huppert
- Irène Jacob
- Sophie Marceau
- Jeanne Moreau
- Emmanuelle Seigner
- Simone Signoret
- Audrey Tautou
- Marie Trintignant
[szerkesztés] Színészek
- Jean-Paul Belmondo
- Alain Delon
- Gérard Depardieu
- Fernandel
- Louis de Funès
- Jean Gabin
- Jean Marais
Based on work by