Francia Becsületrend

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A francia Becsületrend (Ordre national de la Légion d'Honneur) a legmagasabb francia állami elismerés, melyet Bonaparte Napóleon, Franciaország első konzulja alapított. Jelmondata: „Becsület és Haza” (Honneur et Patrie)

A magyarban meghonosodott elnevezés nem tükrözi Napóleon eredeti szándékát, mivel ő éppen azért adta a Becsületlégió elnevezést, hogy még a nevet illetően is szakítson a régi rezsim rendjeivel. Mind a szervezet nevét (Legio honoratorum conscripta), mind eredeti szimbólumait (sasok), mind pedig szervezet felépítését (16 cohors Franciaország területén) az ókori Róma ihlette. A Becsületlégió mindenki előtt nyitva áll, nem csak a nemesek, tisztek, gazdagok és előkelőségek számára.

Tartalomjegyzék 1 Fokozatai 2 Történeti áttekintés 3 A rendjel leírása, viselete 3.1 Régi rendjelek 3.2 Napjaink rendjele 3.3 Viselete 4 A Becsületrend odaítélése 5 A Becsületrend Nevelőintézetei 6 A Becsületrend Tagjainak Kölcsönös Segítő Társasága 7 A Becsületrend számokban 8 Az átvételt megtagadók 9 A Becsületrend Múzeuma 10 Magyar kitüntetettek 10.1 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fokozatai

A Becsületrendben három rang van:

• lovag
• tiszt
• parancsnok

és két méltóság:

• főtiszt
• nagykereszt

A francia Becsületrendet illetően meg kell különböztetni az elit szervezetet, melybe a tagok felvételt nyernek, valamint a tagság minőségét jelző rendjelet, melyet a felvétel, vagy az előmenetel alkalmával adnak át. Ez az oka, hogy a fokozatok főnévi alakban szerepelnek.

[szerkesztés] Történeti áttekintés

A Nagy francia forradalom eltörölte a régi rezsim kitüntetéseit is, így a Konvent alatt a tábornokok vitézi tetteit díszfegyverrel (puskával, pisztollyal, díszkarddal, sőt díszdobbal) ismerték el.
A hadjáratokat viselő Napóleon szükségét látta egy katonák és civilek számára egyaránt adható elismerésnek, ezért a francia forradalmi naptár X. esztendő, virágzás (floréal) hava 29-én (a Gergely-naptár szerint 1802. május 19-én) rendelettel létrehozta a Becsületrendet. Noha az első elismerésekről, illetve a Rendbe történő felvételről szóló dekrétumokat kihirdették, a rendjelek átadásával Napóleon megvárta, míg császárrá koronázzák. Az első átadóünnepségre végül is 1804. július 15-én, a Bastille bevételének tizenötödik évfordulója kapcsán, az Invalidusok kápolnájában került sor.

A II. világháború után, az indokínai és az algériai háborúk miatt már annyi rendjelet kellett átadni, hogy félő volt, a kitüntető cím devalválódik. Ennek megakadályozására 1962-ben De Gaulle tábornok elnöki rendelettel újraszabályozta az odaítélés feltételeit, és 1963-ban létrehozott egy új szervezetet is – a Becsületrend „kisöccsét” – az ugyanazokat a fokozatokat tartalmazó, de a rendjelet illetően a francia trikolór kék színét viselő Nemzeti Érdemrendet (Ordre national du Mérite).

[szerkesztés] A rendjel leírása, viselete

[szerkesztés] Régi rendjelek

A rendjel formája és összképe a történelem során alapvetően nem változott, csupán a középső érme ábrája és az azt övező felirat tükrözte a történelmi változásokat. A Rendbe való felvétel az első két évben nem járt együtt rendjel átadásával, a tagok csupán egy oklevelet kaptak az első konzultól.

Az 1804-ben átadott első változat központi, arany érmének egyik oldalán a császár arcképe volt látható, „Napóleon, a franciák császára” felirattal, a másikon a császári sas, „Becsület és Haza” felirattal. Ekkor a csillag végei még hegyesek voltak, a gombok pár évvel később kerültek fel.

A Bourbon restauráció idején, 1814-től a központi érmére IV. Henrik arcképét tették, „IV. Henrik, Franciaország és Navarra királya” felirattal, a másik oldalán három liliom látszott a Becsületrend jelmondatával. A júliusi forradalom (1830) levette a liliomot az érméről, helyébe előbb csak a jelmondat került, majd két keresztbe rakott trikolór és a jelmondat.

1848. szeptember 12-től, a második köztársaság idején, a rendjelről levették a függesztésre használt koronát, IV. Henrik arcképe helyére ismét Napóleoné került „Bonaparte első konzul, 1802. április 19.” felirattal, a hátoldalon a Rend jelmondata mellett megjelent a „Francia Köztársaság” felirat is.

1852-ben a második császárság lényegében visszaállította az első császárság jelképrendszerét. 1870-ben a függesztésre szolgáló korona helyére a mai tölgy- és babérkoszorú került, egyébként pedig a második köztársaság jelképrendszerét állították vissza, azzal a különbséggel, hogy Napóleon helyébe Ceres, az aratás római istennőjének, a forradalom szimbólumának arcmása került, „Francia Köztársaság 1870” felirattal. Ez a változat volt érvényben a III., IV. és V. Köztársaság idején is, csupán 1951-ben törölték az 1870-es évszámot. A mai változat 1962-ben alakult ki, amikor is a hátlapra rákerült az alapítás forradalmi naptár szerinti kelte.

[szerkesztés] Napjaink rendjele

A rendjel ötsugaras, mindkét oldalán fehér zománccal borított csillag, mely a végén tíz gombban végződik. Lovagi fokozat csillaga és a gombok ezüstből vannak, a tiszti fokozaté pedig aranyozott ezüstből. A fokozattól függően a sugarakat ezüst, vagy aranyozott ezüst, zöld zománccal kitöltött, tölgy (jobboldalt), illetve babér (baloldalt), középen keresztbe font koszorú köti össze. A csillag közepén a köztársaságot szimbolizáló női fejjel díszített arany érme található, melyet kék alapon, „Francia Köztársaság” felirat vesz körbe. A csillag, a fokozattól függően ezüst, vagy aranyozott ezüst, zöld zománccal kitöltött tölgy (ezúttal baloldalt), illetve babér (jobboldalt) koszorún függ. Az érme hátoldalán két, egymást keresztező nemzeti színű zászló látható „Becsület és Haza” felirattal, valamint a Rend alapításának kelte: 29 floréal an X. A parancsnoki fokozat aranyozott ezüstből készül és másfélszer nagyobb, mint az előző két fokozat.
A rendjel vízsávos vörös szalagon függ, mely a hajdani Szent Lajos Katonai Rendből öröklődött át. A tiszti fokozat szalagján vörös szalagrózsa van. A parancsnoki fokozat rendjele nyakszalagon lóg. A Becsületrend főtisztje tiszti fokozatot visel, kiegészítve egy, a rendjel motívumait tartalmazó színezüst plakettel a jobb mellen. A nagykereszt tulajdonosai formára azonos, de aranyozott ezüst plakettet viselnek bal mellükön, viszont a két alapfokozatnál kétszer nagyobb aranyozott ezüst rendjelüket nem a mellükön, hanem a jobb vállon átvetett széles vörös vállszalagon hordják.

[szerkesztés] Viselete

A Becsületrend jeleit a díszegyenruhán eredeti formában, köznapi öltözet esetén pedig, szalagsávon viselik.

A Becsületrendbe felvett ezredek katonái bal vállapjukról hónalj alatt körbelógó, vörös díszzsinórt viselnek, melynek anyag és fonása a kitüntetések száma szerint változik. Azok a katonák, akik aktív részesei voltak az elismerés alapját képező harci cselekménynek, akkor is megtarthatják a díszzsinórt, ha közben más alakulathoz helyezik át őket.

Polgári ruhán a lovagok vékony vörös szalagot viselnek a zakó hajtókájának gomblyukában, a tisztek vörös szalagrózsát, a parancsnokok pedig vörös szalagrózsát ezüst masni alapon. A főtisztek szalagrózsája egyik oldalon ezüst, másik oldalon aranyozott ezüst masnin, míg a nagykereszt vörös szalagrózsája mindkét oldalon aranyozott ezüst masnin nyugszik.

[szerkesztés] A Becsületrend odaítélése

A Becsületrend nagymestere, a francia köztársasági elnök, a Renddel kapcsolatos ügyeket pedig a nagykancellár intézi, akit a köztársasági elnök nevez ki hat évre. Ő elnököl abban a közös katonai és polgári testületben (jelenlegi aránya 2/3 – 1/3), amely az érdemek elismerését és a kitüntetés adományozását végzi. A döntés eredményét a nagymester hirdeti ki elnöki rendelettel. Ez az eljárás tette lehetővé, hogy a kitüntetés túléljen minden rezsimet.

A Becsületrendet megtisztelő címen külföldieknek is adományozzák: megkaphatják állam- és kormányfők, kormánytagok, Franciaországba akkreditált nagykövetek, illetve mindazok, akik sokat tettek a Franciaországgal való kapcsolatok gazdagításáért. 1999. február 19-én például a francia köztársasági elnök kitüntette azokat a még élő amerikaiakat, akik az I. világháború idején részt vettek az ország felszabadításában.
Az elismerésben nemcsak személyek részesülhetnek, hanem városok (Luxembourg, Liège, Belgrád, Sztálingrád, Algír), katonai alakulatok (ezredek), iskolák, közösségek, intézetek, vagy vállalatok (pl.: francia államvasutak).
A Rendbe történő felvétel éves keretszámát elnöki rendelet szabályozza, háromévenként. A keretszámokat szétosztják a minisztériumok között, amelyek javaslataikat a nagykancellárnak juttatják el. A Rendbe lovagként lehet bekerülni, a felvétel alapfeltétele legalább 20 év közszolgálat vagy szakmai tevékenység. A tiszti fokozat kivárási ideje 8 év, a parancsnoké 5 év, a méltóságok esetében 3-3 év. A Rendbe történő felvétel e szabályai alól kivételt képeznek a külföldiek. Esetükben az illető protokolláris és társadalmi rangja határozza meg a fokozatot.

Odaítélése a volt miniszterek, tiszteletbeli prefektusok, volt képviselők és szenátorok (a hivatalban lévő miniszterek, és képviselők nem kaphatják meg, hacsak nincs hadiállapot), vezető bírák, diplomáciai testületek tagjai részére szinte automatikus. Az olimpiai aranyérmesek külön kvóta szerint kapják meg az elismerést. Az éves kontingens felét a hadsereg kapja; a másik felében nagy számban találhatók rendőrök, tűzoltók, magas rangú hivatalnokok és egyházi személyek. Eredetileg, a Becsületrendbe felvett személyt követő, három egymás utáni generáció tagjai is viselhették a kitüntetést, öröklés címén.
A jelenlegi rendelkezés szerint „a Becsületrend élő elit” (De Gaulle), azaz nem lehet poszthumusz megkapni (mint például 1945-ben a II. világháború elején az elzászi harcokban elhunyt Hevesi András író, vagy az 1956-os forradalom alatt Budapesten halálos sebesülést kapott Jean-Pierre Pedrazzini, a Paris Match fotóriportere).

[szerkesztés] A Becsületrend Nevelőintézetei

A Becsületrend tagjainak az erkölcsi elismerésen felül kiváltság is jár. Napóleon lehetővé tette, hogy a kitüntetettek lányai, lányunokái és lánydédunokái 18. életévük betöltéséig állami költségen tanulhassanak. Ennek érdekében 1805-ben elrendelte a Császári Nevelőintézetek felállítását, az elsőt 1809-ben Ecouanban, a másodikat 1811-ben, a Saint-Denis-i apátságban. Mai elnevezésük: Becsületrend Nevelőintézetei.
A Becsületrend nagykancellárjának felügyelete alá tartozó intézetekben nem számított a származás: a lányokat felvilágosult, demokratikus légkörben nevelték. Az oktatás nyitottsága megmaradt, a ma is elitiskolának számító középiskolákban kiemelt helyet foglal el a nyelvtanulás, a zene, a művészet és a sport.
Jelenleg két intézmény üzemel, mintegy 400 fővel: Saint-Germain-en-Laye-ben a 12-16 éveseket nevelő alsó középiskola (collège), Saint-Denis-ben pedig a gimnázium (lycée).
2005-ben módosították az elnöki rendeletet, így a Nemzeti Érdemrend tagjainak lányai, lányunokái és lánydédunokái, valamint az Idegenlégió tagjainak lányai és lányunokái is felvételt nyerhetnek.

[szerkesztés] A Becsületrend Tagjainak Kölcsönös Segítő Társasága

Noha az alapító rendelet kellőképpen gondoskodott azon tagok éves járandóságáról, akik anyagilag rászorultak, a szervezet az I. világháború után finanszírozási gondokkal küszködött. A gondok enyhítésére a nagykancellár 1921-ben kezdeményezte a Becsületrend Tagjainak Kölcsönös Segítő Társasága (Société d'Entraide des Membres de la Légion d’Honneur) megalakítását. Közhasznú társaságként kiegészítő pénzügyi forrásokat von be (elsősorban tagdíj, adomány formájában), jogi, egészségügyi, adminisztratív tanácsokkal látja el a tagokat, illetve segélyezi a rászorulókat és családtagjaikat (járadék, ösztöndíj, kamatmentes kölcsön, temetési segély). A társaság területi elven, általában megyénként egy-egy cohorsba szerveződött, és létrehoztak külföldi tagozatokat is.
A Magyar Tagozat 2003. november 18-án alakult, 12 rendtárs részvételével. Hivatalos bejegyzése 2004. április 8-án történt meg. A Tagozat élén elnök áll, munkáját egy alelnök és két igazgató segíti.

[szerkesztés] A Becsületrend számokban

Az 1962. évi elnöki rendelet szerint a három rang és két méltóság összlétszáma nem haladhatja meg a 125 000 főt: nagykereszt (75), főtiszt (250), parancsnok (1250), tiszt (10 000) és lovag (113 425).

A 2000. év végén 113 780 tag volt, megoszlásuk:

• katonák és azonos besorolásúak: 65 %
• polgári személyek: 35 %.

A polgári személyek szociológiai és szakmai összetétele:

• Kereskedelem, szállítás, szállodaipar és turizmus: 5 %
• Sport, művészetek, irodalom: 8 %
• Helyi képviselők, szakszervezeti aktivisták: 10 %
• Egészségügyi, szociális szektor: 13 %
• Gazdasági szektor: 25 %
• Közszolgálat: 30 %
• Egyéb: 9 %

Amíg 1912-ben a Becsületrend tagjai között mindössze száz nő volt (0,25 %), manapság az arányuk 10 %. (Ugyanakkor az 1999-ben kitüntetettek 26,2 %-a volt nő.)

[szerkesztés] Az átvételt megtagadók

A Becsületrend története során többen is voltak - elsősorban művészek, szabad gondolkodók -, akik valamilyen erkölcsi vagy politikai oknál fogva megtagadták a rendjel átvételét, vagy viselését; köztük olyan hírességek, mint: La Fayette, George Sand, Guy de Maupassant, Maurice Ravel, Pierre és Marie Curie, Jean-Paul Sartre, Simone de Beauvoir, Albert Camus, Brigitte Bardot, Catherine Deneuve, Jacques Prévert, Georges Brassens, vagy Léo Ferré.

[szerkesztés] A Becsületrend Múzeuma

Musée national de la Légion d'honneur
2, rue Bellechasse
75007 Paris

Metro: Solférino
RER : Musée d'Orsay

[szerkesztés] Magyar kitüntetettek

A megtisztelő címen kitüntetett külföldi rendtársak nem válnak a Becsületrend tagjaivá, így számukra kiváltság nem jár, azonban a Tagozaton keresztül hozzájárulhatnak a kölcsönös segítő tevékenységhez, illetve részesedhetnek abból.
A magyar, illetve magyar származású személyek döntő hányada ilyen címen kapott elismerést, azonban többen is voltak, akik - francia állampolgárként - teljes jogú tagok lettek.
A kitüntető címben részesített magyarok megközelítőleg teljes és naprakész listája a Petőfi Irodalmi Múzeum oldalán olvasható.
Néhány kitüntetett - a teljesség igénye nélkül:

• 2005 - Szili Katalin házelnök
• 2004 - Balázs Péter, az Európai Bizottság magyar tagja [1], Medgyessy Péter miniszterelnök, Szenes Zoltán altábornagy
• 2003 - Dávid Ibolya
• 2001 - Koncz Zsuzsa előadóművész ([2]), Orbán Viktor miniszterelnök, Rockenbauer Zoltán politikus, Schweitzer József főrabbi
• 2000 - Martonyi János, Medgyessy Péter
• 1999 - Mádl Ferenc, Alexandre Lamfalussy pénzügyi szakember
• 1997 - Andorka Rudolf (1931-1997) szociológus [3], H. Balázs Éva történész, Für Lajos, Göncz Árpád, Kornai János akadémikus Kosáry Domokos történész, Mécs Imre politikus [4], Méray Tibor író, Tardos Tibor író, Vásárhelyi Miklós történész
• 1996 - Konrád György író
• 1993 - Cziffra György (1921-1994) zongoraművész
• 1991 - Rolla János hegedűművész
• 1988 - Fejtő Ferenc történész, író
• 1981 - Viktor Vasarely (Vásárhelyi Győző) festőművész [5]
• 1976 - Kürti Miklós fizikus
• 1953 - Kálmán Imre zeneszerző
• 1936 - Dohnányi Ernő zongoraművész
• 1933 - Eckhardt Sándor (1890-1969) író, irodalomtörténész
• 1931 - Babits Mihály, Bartók Béla
• 1921 - Heltai Jenő, Molnár Ferenc
• 1900 - Herman Ottó (1835-1914) természettudós, Gerbeaud Emil (1854-1919) cukrász ([6])
• 1881 - Eötvös Loránd fizikus
• 1868 - Nemeskéri Kiss Miklós 48-as honvéd ezredes
• 1867 - gróf Széchényi Ödön (1839-1922) [7]
• továbbá Fischer Mór porcelánfestő, gyáros, Kosztolányi András (André Kostolany) (1906-1999), Palkovics Ede szakácsművész (1858-?) [8], Solti György (1912-1997) karmester, Somlyó György költő, műfordító

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• La Légion d'honneur
• Ministère de la Défense
• Société d'Entraide des Membres de la Légion d'Honneur