Vallásos hit

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Vallásos hit alatt a hitnek azt a jelentését, fogalmát, formáját nevezzük, amikor valaki egy vallás tanítását igaznak fogadja el, abban hisz.

[szerkesztés] A hit a Bibliában

Újszövetségi szempontból a „hit” szó, amely a görög eredetiben πιστις (pisztisz), elsősorban a bizalmat, erős meggyőződést tartalmazza. A szövegkörnyezettől függően a görög szó jelenthet „hűséget” is. (A thesszalonikiaknak írt első levél 3:7; Pál apostolnak Titushoz írt levele 2:10).

A zsidókhoz írt levél szerzője a hit szerepéről szólva azt mondja: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (A zsidókhoz írt levél 11:1, Károli Biblia)

A Υποστασις (hüposztaszisz) szó, amelyet itt „valóságnak” fordítanak, gyakran előfordul ősi, papiruszra írt üzleti dokumentumokban, és azt a gondolatot tartalmazza, hogy egy szerződés (szövetség) biztosítékok cseréjén alapul, amely garantálja a szerződésben leírt javak jövőbeni átadását. Ennek megfelelően Moulton és Milligan görög szótárukban a következő fordítást javasolják: „A hit a reménylett dolgok birtoklevele”. (Vocabulary of the Greek Testament, 1963, p. 660) A görög Ελεγμος (elegmosz) szó, amelyet itt „meggyőződésnek” fordítanak, bizonyíték bemutatását jelenti egy dologra, leginkább olyanra, ami a dolgok látszólagos állapotával szemben áll. Az Újszövetség szerint a bizonyíték világossá tesz valamit, ami korábban nem volt látható, és megcáfol valamit, ami csak látszólag volt igaz. Ez a meggyőző bizonyíték rendkívül pozitív és erőteljes dolog; ezzel írja le a hitet.

Ugyanitt a 6. vers leírja a hit jelentését és gyakorlati szerepét: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik”.

Az Újszövetség hitfelfogásának összefoglalásaként azt mondhatjuk, hogy ez Isten önmagáról való kijelentésére való ráhagyatkozás: „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.” (A rómaiakhoz írt levél 10:17)

Az újszövetségi szerzők nyilvánvalóan kifejtik itt és más helyeken is, hogy a hitről való fogalmuk az Ószövetségben gyökerezik. Emellett egybekapcsolják, ill. egyenlőségjelet húznak az Istenbe vetett hit és a Jézusban való hit között. János evangéliuma különösen hangsúlyos ezen a területen, ahol leírja Jézus szavait: „Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.” (János evangéliuma 5:22-23) Amikor megkérdezték tőle: „Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?”, azt válaszolta: „Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.” (János evangéliuma 6:28-29)