Alain Resnais

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Alain Resnais (Vannes, Franciaország 1922. június 3.) francia filmrendező.

Gyermekkorában amatőrfilmeket készített. Később színész akart lenni. Készített két amatőr játékfilmet 1946-ban, az egyiket Gérard Philipe, a másikat Danielle Delorme főszereplésével, ezek azonban elvesztek.

Másfél évet tanult filmfőiskolán és közben sikeres rövidfilmeket készített.

Első nagyjátékfilje, a Szerelmem, Hirosima (írta: Marguerite Duras, 1959; fsz.: Emmanuele Riva és Eiji Okada) világhírűvé tette. Ebben a filmben olyan filmnyelvi újdonságokat alkalmazott, amelyek a hétköznapi filmbeszéd, és televíziózás mindennapi részévé váltak azóta, mint pl. a hang- és kép aszinkronítása a helyszínek és idősíkok összekapcsolásában, az idők és helyszínek egymásmellettiségében. A film egy japán férfi és egy francia nő szerelmi kalandját bemutatva a társadalmi tevékenység, és az egymás megismerhetősége vagy megismerhetetlensége, a magunkban hordozott és megoszthatatlan múlt problematikáját összefüggő problémaként tudja rendkívüli költőiséggel ábrázolni ennek az új filmbeszédmódnak a segítségével.

A film Oscar-díjra volt jelölve 1959-ben.

Resnais felfedezéseitől egyenes út vezet Andrej Tarkovszkijhoz (Tükör).

Következő filmje, a Tavaly Marienbadban (1960) továbbmegy a filmnyelv átalakításának útján. Hideg, álomszerű, vizionált történet. Ezt követte a Muriel, majd A háborúnak vége (1965; írta: Jorge Semprun, fsz.: Yves Montand), ami egy kettős életet élő professzionális spanyol forradalmár vívódásának története.

1978-ban a Gondviselés (Providence), című filmjéért átvehette a legjobb rendezőnek járó César-díjat (a film összesen hét Césart kapott). 1994-ben a Smoking / No Smoking, 1998-ban pedig a Megint a régi nóta (On connaît la chanson) című filmjeit ismerték el „César-esővel”, mindkét esetben megkapta a legjobb rendezőnek járó díjat is.

További filmek: