Vittorio Venetó-i csata
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| A Vittorio Venetói csata | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
|||||||||
|
|||||||||
| Szembenálló felek | |||||||||
 Olaszország Franciaország Nagy-Britannia |
 Osztrák-Magyar Monarchia |
||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
| Armando Diaz Lord Cavan |
Svetozar Boroević | ||||||||
| Szembenálló erők | |||||||||
| Veszteségek | |||||||||
| 38,000 | 300,000 | ||||||||
A Vittorio Venetói csata, vagy másnéven a III. piavei csata az antant és az olasz csapatok döntő győzelme volt az Osztrák-Magyar Monarchia seregei fölött az I. világháborúban az olasz fronton. A monarchiabeli csapatok megsemmisítő vereséget szenvedtek, és a Monarchia megbízottai fegyverszünetet kötöttek Olaszországgal, ezáltal a Monarchia befejezte részvételét az I. világháborúban.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A Monarchia csapatai
Az Osztrák-Magyar Monarchia támadását (II. piavei csata) az olasz és antant csapatok sikeresen megállították 1918. június 22-én. A Monarchia számára egyértelművé vált, hogy az olasz fronton nem tud győzelmet kierőszakolni, Olaszország elfoglalása többé már nem sikerülhet. A kifáradt, utánpótlásban szegény Isonzó hadtest és az osztrák-magyar 6. hadsereg már nem bírhatott ki még egy antant rohamot. A Tirolban állómásozó 10. és 11. hadtest szintén legyengült, harcra képtelennek mutatkozott, a parancsmegtagadások és lázadások megsokszorozódtak. A többnemzetiségű hadtestek kezdtek szétbomlani, a magyarok a hazaszállításukat követelték, a szláv nemzetiségű katonák pedig nem akartak tovább harcolni a Monarchiáért. A Monarchia hadserege a széthullás szélén állt, a hadvezetés pontosan tudta, hogy egy új antant rohamnak nem fognak bírni ellenállni és az olasz front összeomlik.
[szerkesztés] Olaszország és az antant hadereje
Az olasz hadvezetés és a térségben állomásozó antant csapatok hadvezetése a II. piavei csata után már támadó terveket készített elő a Monarchia olasz frontja ellen. A jól felszerelt, egyre inkább javuló morálú olasz csapatok Olaszország javára billentették a mérleg nyelvét. Az olasz főparancsnok, Armando Diaz eredetileg október 16-ra tervezte az antant támadást, de az időjárás miatt ezt október 24-re halasztották.
[szerkesztés] A Monarchia belső állapota
1918. októberére a Monarchia belső államegysége nagyrészt szétesett, megszűnt. A délszlávokat már október eleje óta a Zágráb székhelyű Szlovének, Horvátok és Szerbek Nemzeti Tanácsa képviselte, mely Tanács október végén ideiglenes alkotmányt fogadott el és kormányzati szervet alakított, létrehozta a Szerb-Horvát-Szlovén Államot. Az október 14-i Csehországban kibontakozó általános sztrájk után a cseh tartományokban már Prága irányította a kormányzati folyamatokat. A magyar Országgyűlés október 16-tól csak mint perszonálunióként tekintett a Monarchiára. A Monarchia államegysége tehát még az olasz támadás és a Balkán felől érkező antant csapatok a Monarchia államhatáraihoz érkezése előtt megszűnt. Az uralkodó, IV. Károly október 25-én kinevezte Andrássy Gyula grófot a Monarchia külügyminiszterévé. A minisztériumban összeállították a fegyverszüneti küldöttséget, mely küldöttség készen állt arra, hogy az antant csapatok minden feltételét elfogadják.
[szerkesztés] A csata
Október 24-én megindult az olasz csapatok támadása Tirol és Piave térségében, ám a kisebb támadásokat a Monarchia csapatai még vissza tudták verni. Október 26. éjjelén az olasz főerők hidfőket létesítettek a Piave folyón és megkezdték a támadást. A támadás központja Vittorio Veneto településhez közel volt, e falu után nevezték el a támadást Vittorio Venetonak. Október 29-én a hidfőktől támadást indítottak a Monarchia védőállásai ellen, több helyen áttörték az olasz frontot. A Monarchia csapatai rendezetlenül vonultak vissza a frontvonalról. A Monarchia kudarca teljes volt.
[szerkesztés] A Monarchia fegyverszünete
Október 29-én a Monarchia fegyverszüneti küldöttsége utasítást kapott arra, hogy minél előbb lépjen kapcsolatba az olasz hadvezetéssel és kérjen fegyverszünetet. Október 29-én az olasz hadvezetés átvette a Monarchia azonnali fegyverszüneti kérelmét, de tárgyalásra nem került sor a felek között. A fegyverszüneti küldöttség október 31-én eljutott Padova városába, az olasz főparancsnokság székhelyére. Szintén ezen a napon Párizsban a Legfelsőbb Haditanács ülésén megegyezés jött létre a résztvevő felek között a Monarchiának szánt fegyverszüneti feltételekről. November 3-án a Monarchia küldöttsége aláírta az fegyverszüneti okmányt, ami a Padovai fegyverszünetként került be a történelembe.
[szerkesztés] Következmények
A Vittorio Venetói csata az olasz front utolsó csatája volt, mely szétzilálta a Monarchia hadseregét és egyben szétbomlasztotta magát a Monarchiát is. A fegyverszünet aláírása után több mint 360,000 monarchiabeli katona esett hadifogságba. A Monarchia hátországa kimerült, a sztrájkok, lázadások megsokszorozódtak. A délszlávok, csehek kiszakadtak a Monarchia területi egységéből, a szlovákok, románok, lengyelek szintén a Monarchia elhagyását tervezték. Az ausztriai tartományokban elégedetlenségi hullám söpört végig, mely a Habsburg Monarchia széthullását eredményezte és IV. Károly leváltásához vezetett. Magyarországon Budapesten az őszirózsás forradalom elsöpörte a királyság intézményét, kikiáltották Magyarország függetlenségét. A Monarchia széthullott, miközben egyre nagyobb számban érkeztek meg a frontvonalakról a sebesült, legyengült katonák. Németország utolsó szövetségese is kidölt a sorból, Németország egyedül maradt az antanttal szemben.
Olaszország győztesen került ki a háborúból, az nagy emberveszteség és az ipari sztrájkok miatt azonban nehéz jövő felé nézett a kimerült ország.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Az olasz front: http://terkeptar.transindex.ro/legbelso.php3?nev=118
[szerkesztés] Lásd még
| Olasz front | ||
|---|---|---|
| I. isonzói csata– II. isonzói csata – III. isonzói csata – IV. isonzói csata – V. isonzói csata – asiagói csata – VI. isonzói csata – VII. isonzói csata – VIII. isonzói csata – IX. isonzói csata – X. isonzói csata – ortigarai csata – XI. isonzói csata – caporettói áttörés – II. piavei csata – Vittorio Venetó-i csata | ||
Based on work by 