IV. Károly
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- A további jelentéseket lásd a IV. Károly (egyértelműsítő lap) oldalon.
IV. (Boldog) Károly (Persenbeug, Ausztria, 1887. augusztus 27. – Funchal, Madeira szigete, 1922. április 1.) Habsburg-Lotharingiai-házból származó uralkodó. I. Károly néven osztrák császár, III. Károly néven cseh, és IV. Károly néven magyar király.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Neveltetése és a trónöröklés
A Habsburg-Lotharingiai dinasztiában, Ottó főherceg és Mária Jozefa szász hercegnő gyermekeként látta meg a napvilágot. Teljes neve: Károly Ferenc József. Anyja mélyen vallásos volt, gyermeke nevelésében elsődleges szempont volt, hogy távol tartsa kicsapongó életet élő apjától. Nem házitanítóktól, hanem nyilvános iskolában, a katolikus bécsi bencés gimnáziumban tanult. Károly csak 1906-tól kapott komolyabb figyelmet az udvartól, mikor apja gégerákban meghalt. Mivel Ferenc József elsőszülött fia, Rudolf főherceg 1889-ben öngyilkos lett, majd Ferenc József unokaöccse, Ferenc Ferdinánd, mint következő trónörökös rangon aluli házassága miatt gyermekei nevében lemondott a trónigényről, Károly apja révén szintén előrébb került a trónörökösök listáján.
Ferenc Ferdinánd 1914. június 28-án a szarajevói merénylet áldozatává vált, Ferenc József pedig 1916. november 21-én elhunyt, így a trón Károlyra szállt.
[szerkesztés] Megkoronázása
IV. Károlyt 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten. A koronázásra a Mátyás-templomban került sor, ahol - a koronázások történetében első ízben - a magyar himnuszt énekelték, nem az osztrákot. Vele koronázták feleségét, Zita királynét, akivel még 1911-ben kötött házasságot.
[szerkesztés] Családja
1911. október 21-én vette feleségül Zita bourbon-pármai hercegnőt (1892-1989), akitől nyolc gyermeke született:
- Habsburg Ottó (1912–) 1951-ben kötött házasságot Szász-meiningeni Regina hercegnővel (1925-)
- Habsburg Adelheid (1914–1971)
- Habsburg Róbert (1915–1996) 1953-ban kötött házasságot Margherita di Savoia-Aosta hercegnővel (1930-)
- Habsburg Rudolf (1919–) Először 1953-ban kötött házasságot Xenia Csernycsev-Besobrasov-val (1929-1968), majd 1971-ben Anna Gabriela von Wrede hercegnővel (1940-)
[szerkesztés] Kilábalási kísérlet a világháborúból
IV. Károly egy minden ízében recsegő-ropogó birodalmat örökölt, s uralkodóként egy egyre kilátástalanabb küzdelem, az I. világháború közepébe csöppent. Gyenge kisérleteket tett a háborúból való kilépésre. 1917-ben felesége fivére, Sixtus pármai herceg révén titokban felvette a kapcsolatot Clemenceau francia miniszterelnökkel. Üzenetváltásuk során beleegyezett abba, hogy Elzász és Lotharingia egy háború utáni rendezésben visszakerüljön Németországtól Franciaországhoz. Clemenceau nyilvánosságra hozta üzenetét, és amikor emiatt II. Vilmos Károlyt kérdőre vonta, meghátrált, és így a kapcsolat megszakadt.
[szerkesztés] Károly, a magyar király
Trónra lépésekor az egyik első intézkedése gróf Tisza István miniszterelnök lemondatása volt. Az összeomlás előtti utolsó pillanatokban Károly választójogi könnyítéssel, nemzetiségeknek adandó engedményekkel próbálta egyben tartani a monarchiát. Ezek a kísérletei azonban kudarcba fulladtak. 1918 októberében a birodalmat autonóm egységekből álló szövetségi állammá alakította volna. A magyar kormány követelésére meghátrált, és kinyilvánította, hogy az átalakítás a magyar korona országait nem érinti. Ajánlata azonban amúgy is elkésett: a nemzetiségek többsége az antant támogatását élvezve ekkor már a birodalomból való kiszakadást tűzte ki célul. A Károlyi-kormányt még ő nevezte ki (pontosabban az ő nevében Ferenc nádor).
"Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; a mély háború keletkezésében semmi részem nem volt.
Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva.
Ennél fogva minden részvételről az államügyek vitelében lemondok és már eleve elismerem azt a döntést, melylyek Magyarország jövendő államformályát megállapítja.
Kelt: Eckartsau ezerkilencszáz tizennyolc, november hó tizenharmadikán.
Károly"
IV. Károly lemondó nyilatkozata a magyar államügyek intézéséről
1918. november 11-én Ausztriában, 13-án Magyarországon mondott le a kormányzásról, s miután november 12-én Ausztriában, november 14-én Csehszlovákiában, november 16-án pedig Magyarországon kikiáltották a köztársaságot, Svájcba költözött.
[szerkesztés] Visszatérési kísérletei és halála
1921. március 27. és április 5. között visszatért Magyarországra, s Horthy Miklós kormányzótól követelte a hatalom átadását. Horthy nemleges választ adott. Ezután IV. Károly visszavonult Szombathelyre, majd újra megpróbálta – ezúttal levélben – felszólítani Horthyt a hatalom átadására. Időközben Szombathelyre gyűltek a királyhű arisztokraták, s az ott állomásozó katonaság is a király mellett állt. Horthy azonban – egy rövid megingás után – ismét mereven elutasította a hatalom átadását, és utasította a katonai parancsnokot, hogy távolítsa el a trónörököst az országból. Mivel IV. Károly akkor még ellene volt az erőszakos hatalomátvételnek, tudomásul vette a történteket és antant katonák kíséretében visszatért Svájcba. Károly másodszor 1921. október 20-án tért vissza repülőgéppel a nyugat-magyarországi Cirákra-Dénesfára. Ellenkormányt alakított, és Ostenburg-Moravek Gyula Sopronban állomásozó csendőr-csapataival – amelyeket az útba eső helyőrségekben kissé kiegészített – vasúton Budapest felé indult. Október 23-án megütköztek a királyhű és a jórészt az egyetemi zászlóaljakból álló horthysta csapatok Budaörsnél. A kormánycsapatok körülzárták a királyi katonákat, mire azok megadták magukat. A királyt Tatára, majd Tihanyba szállították, majd kiadták az angoloknak, akik Madeira szigetére száműzték. Itt halt meg spanyolnáthában. Elsőszülött gyermeke, Habsburg Ottó lett a trónörökös, aki sohasem került a trónra, és végül 1961-ben egy nyilatkozatában lemondott trónutódlási igényéről.
[szerkesztés] Boldoggá avatása
Károly – a Habsburgok számára „kötelező” római katolikus vallásosságon túl – kezdettől fogva mély hitet mutatott. Édesanyja, a szászországi Mária Jozefa gondos katolikus nevelésben részesítette. Soproni évei alatt nem csak a lelki életéért felelős domonkos atya, hanem a szintén hívő katonai nevelője, gróf Georg Wallis is nagy hatással volt rá. (Később a gróf felesége, Pálffy Zsófia szervezte meg a császár boldoggá avatását előkészítő ún. Gebetsligát, amelyet aztán évtizedekig Kurt Krenn, Sankt Pölten elhíresült püspöke vezetett.) A herceg mind gyermekkorában, mind felnőttként barátságosnak, türelmesnek, jámbornak mutatkozott. Feleségében, Zitában méltó társra lelt: a házasság előtt a menyasszony személyesen ment Rómába, áldást kérni frigyükre X. Pius pápától. Gyermekeiket is vallásosan nevelték.
Károly a későbbiekben háborúellenes politikájával is jelentős érdemeket szerzett. Halálos ágyán buzgón imádkozott, utolsó sóhaja „Jézus, Mária, József” volt.
II. János Pál pápa IV. Károlyt 2004. október 3-án a Vatikánban, a Szent Péter téren boldoggá avatta. Folyamatban van szentté avatási eljárása is.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Előző uralkodó: I. Ferenc József |
Magyarország uralkodója 1916 – 1918 |
 |
Következő uralkodó: - |
| Előző uralkodó: I. Ferenc József |
Osztrák császár 1916 – 1918 |
 |
Következő uralkodó: - |
Based on work by