Tomáš Garrigue Masaryk

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tomáš Garrigue Masaryk (1850. március 7. - 1937. szeptember 14.) cseh filozófus, politikus, Csehszlovákia egyik alapítója és első elnöke

[szerkesztés] Újságíró, filozófus, tanár

Az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Csehországban, Hodonín katolikus városában született munkáscsaládban (édesapja fuvaros volt). Középső neve amerikai származású feleségétől, Christina Garrigue-től származik. Tanulmányait Brnoban, Bécsben (itt 1876-ban diplomázott) és Lipcsében végezte. 1881-ben megjelent első jelentős cikke "Öngyilkosság, mint a modern civilizáció tömegjelensége" (Der Selbstmord als sociale Massenerscheinung der modernen Civilisation) címmel. 1882-ben kinevezték a prágai egyetem cseh részének filozófiaprofesszorává. A következő évben meglapította a cseh kultúrának és tudománynak szentelt Atheneum havi folyóiratot. 1889-ben a Čas (Idő) című politikai lap szerkesztője lett. Több történelmi tárgyú írása volt, melyekben élesen bírálta a cseh nacionalizmus elfojtására törekvő, antiszemita felhangokban bővelkedő történelemoktatást. Nyugati értelmiségi berkekben nagy visszhangra talált munkássága.

[szerkesztés] A Monarchia ellen

Masaryk 1891-1893 között az Ifjú Cseh Párt, majd 1907-1914 között a követői által alapított Realista Párt (Cseh Néppárt vagy Haladó Párt) színeiben tagja volt a birodalmi gyűlésnek és a cseh országgyűlésnek is. A két képviselősége között eltelt időben a cseh nemzet politikai nevelésén fáradozott. Ekkor már nem teljes függetlenséget, hanem a Monarchia konföderációs átalakítását tervezte elérni. 1908-ban ellenezte Bosznia annexióját. Az I. világháború kitörése után Genovába, majd Londonba menekült a letartóztatás elől, és külföldön is tovább agitált a csehek szabadsága érdekében. Edvard Beneš személyében hű társra talált harcában, és együtt megalakították a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. A háború alatt rendkívül sokat utazott: 1917-ben Oroszországban szervezte meg a bolsevik hatalom beleegyezésével a 40-50000 főt számláló, központi hatalmak ellen harcoló Csehszlovák Légiót, 1918-ban pedig az Egyesült Államokban meggyőzte Woodrow Wilson elnököt ügye igazáról.

[szerkesztés] Csehszlovákia élén

1918-ban felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, a cseh és szlovák területek kimondták függetlenségüket, majd egyesültek. Az antant-hatalmak elismerték a Masaryk vezette Csehszlovák Nemzeti Tanácsot ideiglenes cseh kormánynak. 1920-ban Masaryk megnyerte a választásokat, és ő lett a demokratikus csehszlovák állam első elnöke. A kisebbségekkel (függetlenedni vágyó szlovákok, németek, magyarok) szemben mérsékelt politikát folytatott. 1935-ig kétszer választották újra, amikor idős korára való tekintettel lemondott. Utódja Beneš lett, aki addig külügyminiszteri feladatokat látott el.

Fia, Jan Masaryk a II. világháború idején a csehszlovák emigráns kormány, majd 1945-1948 között a prágai kormányzat külügyminisztere volt.

Elődje: '

Csehszlovákia elnöke 1920–1935

Utódja: Edvard Beneš