Jog

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A jog a társadalmi normák egyik típusa illetve ennek összessége. A társadalomtudámányok közül főleg a jogtudomány foglalkozik a joggal mint társadalmi jelenséggel.

Tartalomjegyzék 1 Fogalma 2 A társadalmi normák 3 A jog fogalma 4 A jogi norma 5 A jog további sajátosságai 6 Lásd még

[szerkesztés] Fogalma

A jog fogalmára a jogtudomány már több évezred óta próbál definíciót találni, ám eddig egyik sem volt teljes. Épp ezért itt sem találhatunk pontos definíciót, csak egy-két próbálkozást amely közelebb visz a fogalom értelmezéséhez. A jog kifejezést mind a jogtudományban, mint a köznyelvben több értelemben használjuk, épp ezért sokféle jog meghatározással találkozhatunk. A többértelműség főleg két vonatkozásban nyilvánul meg: megkülönböztethetünk

• tárgyi jogot
• alanyi jogot.

A tárgyi jog kifejezés a jogszabályokat jelöli (pl. jogszabályról beszélünk, mit ír elő a jog stb.), az alanyi jog alatt pedig az egyes személyhez fűződő jogosultságokat jelenti, amikor arról beszélünk, hogy kinek mihez van joga. A tárgyi jogot tételes, pozitív jognak is nevezik, utalva rá, hogy a tárgyi jog elsődleges az alanyi joggal szemben, alanyi joga csak akkor lehet valakinek, ha az adott jogosultság elismerése a tárgyi jogban megjelenik. A jog többértelműségének további oka, hogy a jog összetett jelenség, amelynek legalább 3 eleme van:

• jogi előírások, jogszabályok
• hatósági döntések
• előírások megvalósulása a társadalom tagjai magatártásában

E három elem összhangban van egymással, azonban a megfelelés sohasem lehet teljes, mindig vannak olyan hatósági döntések és magatartások, melyek eltérnek a jogszabályban előirányzottaktól. Annál egyértelműbben jogi egy jelenség, minél inkább megfelel egymásnak ez az említett három elem. Az eltérések időbeli változása a jog fejlődésének, dinamizmusának egyik megnyilvánulása, a jog többek között ezekkel a belső hangsúlyeltolódásokkal reagál környezetének változásaira, az onnan érkező kihívásokra. A jognak ez a dinamikus jellege eredményezi azt, hogy a jog történetisége, egyes korok jogrendszereinek a különbözősége más társadalmi jelenségekhez viszonyítva markánsabban fejeződik ki, ami szintén növeli a jog meghatározásával kapcsolatos nehézségeket. A jog fogalmának meghatározásánál figyelembe kell venni a társadalmi normákat, mely társadalmi normákba a jog is beletartozik. Gyakorlatilag beszélhetünk egy tágabb jog fogalomról, mely a jog és az egyéb társadalmi normák közös jellemzőivel operál, illetve meghatározhatjuk a szűk jog fogalmat is, mely az egyéb társadalmi normáktól való különbségek alpaján határozható meg.

[szerkesztés] A társadalmi normák

A társadalmi normák olyan magatartás-előírások, amelyek a lehetséges magatartások szerint előírják a helyeset és a követendőt, az előírás be nem tartása esetére hátrányos következményt helyeznek kilátásba, és azt általában meg is valósítják. A társadalmi normák nélkül nincs emberi társadalom, azok egyidősek az emberi társadalommal.

Legfontosabb sajátosságaiak:

• Nyelvi-gondolati képződmények, amelyek magatartásmintát, kellés jellegű magatartás előírást tartalmaznak, ily módon befolyásolják az emberek akaratlagos viselkedését
• Nyelvi-gondolati objektivációk, ez azt jelenti, hogy nyelvi megfogalmazást nyerenk, pl. általánosan határozzák meg a helyes magatartást, ilyen az erkölcs és az illem is. Lehet valamilyen hivatalosnak tekintett szerv vagy személy által alkotott normák összessége, pl. klubszabályzatok, szakmai etikai szabályok, wikipédia szabályai.
• Kellést fejeznek ki: lehetnek jövőre vonatkozó prognózisok (pl.bölcsességszabályok, használati utasítások, receptek); vagy normatív típusú elvárások - milyen feltételek között kinek mit kell tennie. Ezeket a teljes magatarzásszabályokat zárt mormastruktúráknak nevezzük.
• Jellemzőjük az érvényesség, vagyis, hogy meghatározott körban kötelezőek, és be kell tartani őket.
• Jellemző a tartós időbeli érvényesség, ez különbözteti meg a normát az egyedi parancstól
• Ismételtség, ismétlődésre törekvés, azaz ismétlődő helyzetben, ismétlődő magatartásra kötelez
• Általánosság, mindenkire vagy egy magahtározott körre vonatkozik, de sohasem csak egy személyre, mivel az akkor már parancs
• A szankció minden norma sajátja, így normasértés esetén a norma megsértőjének szankciókra kell számítania
• A társadalmi normák érvényesülését valamilyen kényszer biztosítja
• Hipotetikus szerkezetűek, a "ha - akkor" fölépítés jellemzi
• A normatív következmény nem kauzálisan következik be, hanem a norma előírása alapján, a normasértést és a szankciót a norma kapcsolja össze, szankció nincs normasértés nélkül.
• Jellemző a normatív elvárás, tehát a norma egyben meghatározza a helyes magatartást is, így annak követését várja el
• Reálisak, tehát hihetetlen , megvalósíthatatlan elvárásokat nem lehet megfogalmazni
• Kölcsönösség jellemzi, a jogok és kötelezettségek párba állíthatók
• A társadalmi normák értékelést fejeznek ki, valamilyen értéket fejeznek ki

A társadami normák 3 nélkülözhetetlen mozzanata:

• magatartás leírása
• magatartás normatív minősítése
• normasértés következményeinek előírása

A társadalmi normák meghatározása után eljutottunk a jog fogalmáig

[szerkesztés] A jog fogalma

• A jog olyan magatartási szabályok és azokhoz kapcsolódó egyéb magatartás-előírások összesége
• amelynek keletkezése állami szervekhez kötődik, azaz azokat az állam bocsátja ki vagy szankciónálja
• amelyek az előzőekből következően az adott társadalomban általánosan kötelezőek, vagyis azokat általános érvényesség jellemzi
• amelyek érvényesülését az állami szervek végső soron kényszerrel ténylegesen biztosítják.

[szerkesztés] A jogi norma

A jogi norma fogalma A jogi norma a jogi szabályozás alapegysége. A jog nagyobb egységei jogi normákból épülnek fel. A jogi norma nem más, mint a címzettnek szóló általános magatartási szabály, a jogalkotó normatív aktusának az eredménye.

A fogalom tartalmi elemei:

- címzetti kör: általában nagy számú, de előfordulhat, hogy csak egy szűkebb kör. (természetes személyek sokasága, társadalmi szervezetek) - általános: a címzettnek a magatartást ismételten, illetve folyamatosan tanúsítani kell - normatív aktus: jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei

A jogi norma önállósága Két felfogás alakult ki.

1.Hagyományos felfogás: Csak azok a jogi normák tekinthetők önállónak, amelyek mindhárom szerkezeti elemmel, ( hipotézis, diszpozíció, szankció ) rendelkeznek. Abban az esetben, ha bármelyik szerkezeti elem hiányzik, már nem beszélhetünk önálló jogi normáról.

2. Újabb felfogás: Nem a jogi norma struktúrája, hanem annak funkciója alapján lehet választ adni a norma önállóságának kérdésére. Az önálló jogi norma sajátossága, hogy önállóan, más jogi normák alkalmazása nélkül is képes joghatás kiváltására, jogi hatást gyakorolni a címzettekre.

A jogi norma szerkezete

A hagyományos értelemben vett jogi norma három szerkezeti elemből épül fel:

1. hipotézisből: Hipotézis (feltétel) Annak a társadalmi viszonynak az absztrakt, elvont leírása, amelynek bekövetkezése esetén a norma rendelkező részében foglaltakat alkalmazni kell. Másképpen fogalmazva annak a társadalmi viszonynak az absztrakt leírása, amelyben a diszpozíció szerinti magatartást tanúsítani kell.

2. diszpozícióból: Diszpozíció (rendelkezés): Magatartási szabály, amely a hipotézisben leírt feltétel vagy feltételek fennállása esetén cselekvésre, cselekvéstől való tartózkodásra, vagy cselekvés abbahagyására jogosít vagy kötelez.

3. jogkövetkezményből, ami lehet szankció és pozitív jogkövetkezmény: Szankció: A diszpozícióban előírt magatartás megsértése esetére kilátásba helyezett joghátrány, a jogellenes magatartás következménye.

A jogi normák fajtái szerkezetük szerint A közigazgatási jogi normák sajátossága, hogy azokat legfeljebb két szerkezeti elem megléte jellemzi, ami azt jelenti, hogy vagy csak diszpozícióból ( kategórikus), vagy hipotézisből és diszpozícióból épülnek fel.

Logikai szerkezet szerinti csoportosítás

1. Kondícionális (feltételes) jogi normák: két részből épülnek fel, egyrészt hipotézisből, másrészt diszpozícióból. Leggyakoribb nyelvtani szerkezet ezekben a normákban: “ha … akkor” Példa: Aki gyermekkorú személyt arra bír rá, hogy közterületen vagy nyilvános helyen kolduljon, illetve házalva kéregessen, továbbá aki a gyermekkorú személy társaságában koldul, illetve házalva kéreget, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. [A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 146. § (1)]

2. Kategorikus jogi normák (feltétel nélküli): szerkezetileg az jellemzi, hogy nincs hipotézisük, csupán diszpozíciót tartalmaznak. Tulajdonképpen a jogalkotó magatartási szabályt tartalmazó akarat-kijelentéseiként foghatók fel. Példa: A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. (A Magyar Köztársaság Alkotmánya 18. §)

A hipotézis és a diszpozíció belső szerkezet szerinti csoportosítás A hipotézisben a tényállás lehet egyszerű, illetve összetett.

Egyszerű a hipotézis abban az esetben, ha a jogalkotó a diszpozíció alkalmazásához csupán egyetlen feltétel érvényesülését kívánja meg. Példa: Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, akkor a magánindítványt törvényes képviselője is előterjesztheti. [A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 10. § (2)]

Összetett hipotézis: ha a feltételrendszer több feltételt foglal magába. Megkülönböztethetünk ezen belül konjunktív, illetve diszjunktív.

1. konjunktív összetett a hipotézis abban az esetben, ha a jogalkotó több feltétel egyidejű megvalósulását kívánja meg ahhoz, hogy a norma rendelkező részében foglaltakat alkalmazni lehessen. Ebben az esetben az “és” kötőszóval vannak a feltételek összekapcsolva.

Példa: Ket. 32. § (3) Az eljárás felfüggesztését indokolt esetben egy alkalommal az ügyfél is kérheti. Az eljárás az ügyfél kérelmére akkor függeszthető fel, ha

2. diszjunktív összetett a hipotézis akkor, ha ugyan a jogalkotó több feltételt fogalmaz meg, azonban ezek közül pusztán egynek a megvalósulása már elegendő ahhoz, hogy a rendelkező részben foglaltakat alkalmazni lehessen. A feltételek leggyakrabban a “vagy” kötőszóval vannak összekapcsolva.

Példa: Ket 16. § (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik vagy azt az ügy jellege nem zárja ki, a hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a kieső ügyfél helyébe annak polgári jog szerinti jogutódja lép, ilyen esetben a jogerős határozatban megállapított kötelezettség vagy jogosultság a jogutódot terheli, illetve illeti meg. Étv. 27.§ (4) Ha a teleknek a kiszolgáló út céljára szükséges részén építésügyi hatósági (létesítési) engedéllyel rendelkező, vagy 10 évnél régebbi építmény, vagy építményrész áll, kisajátítási eljárást kell lefolytatni, kivéve, ha a kártalanításról az érintettek megállapodnak.

A diszpozíció belső szerkezet szerinti csoportosítás

A diszpozíció ugyanúgy, ahogy a hipotézis szintén lehet egyszerű és összetett.

Egyszerű a diszpozíció abban az esetben, ha egyetlen magatartási szabályt tartalmaz.

Összetett a diszpozíció ha több magatartási szabályt tartalmaz. Az összetett diszpozíció ugyancsak lehet konjunktív és diszjunktív logikai szerkezetű. 1. konjunktív a diszpozíció: ha valamennyit tanúsítani kell. A konjunktivitást itt is az “és”, kötőszavak használata jelzi. 2. - diszjunktív diszpozíció: ha a többféle magatartási szabály közül elegendő csak az egyiket tanúsítani, A diszjunktivitást itt is a “vagy” kötőszavak használata jelzi

Példa : Étv. 30/A § (2) A szerződés tárgya lehet különösen:  a) ; b) ; c) 

A hipotézis és a diszpozíció tartalma szerinti csoportosítás

A hipotézis: azokat a feltételeket foglalja össze, amelyek bekövetkezése esetére a jogalkotó rendelkezni kíván, követendő magatartási szabályt kíván adni.

A diszpozíció: tartalmát tekintve lehet parancsoló vagy megengedő. 1. Parancsoló a diszpozíció akkor, ha a jogalkotó a hipotézisben foglalt feltétel vagy feltételek bekövetkezése esetére a diszpozíció feltétlen teljesítését kívánja meg. Nyelvtani elemei a “kell”, “köteles” segédigék, de az is előfordul, hogy csak kijelentő mód jelen időt használ a jogalkotó. 2. Megengedő diszpozíció ezzel szemben a hipotézisben foglalt körülmények tényleges megvalósulása esetén is arra ad lehetőséget a címzettnek, hogy többféle megoldás közül választhasson.

A jogi normák csoportosítása jogi tartalmuk szerint (dogmatikai típus)

Az osztályozás alapja a befolyásolt magatartás és az a jogi hatás, amit a jogi norma a címzettre gyakorol.

I./ A befolyásolt magatartások fajtái a következők lehetnek: 1. cselekvés, (amelynek leggyakoribb megnyilvánulási formája a tevékenység;) 2. cselekvéstől tartózkodás; 3. cselekvés abbahagyása.

A cselekvés és a tevékenység elhatárolása A tevékenység nem más, mint cselekvések sorozata.

A tevékenységeknek két típusa: 1. naturális,( vagy természetes) tevékenység,: arról ismerhető fel, hogy az emberek ezt akkor is végeznék, és végzik, ha az állam jogi szabályozás útján, vagy egyéb eszközökkel nem avatkozik bele. 2. a jog által statuált tevékenység. A naturális tevékenység Ezzel szemben a jog által statuált tevékenységfajták csak azért léteznek, mert azokat az állam előírta. pl.: adófizetés

II./ A jogi normák jogi hatása - jogosítás - kötelezés - tiltás Az osztályozás szempontjai alapján a jogi normák dogmatikai típusai: 1. Jogosító formák: a./ cselekvésre jogosító normák b./ cselekvéstől való tartózkodásra jogosító normák c./ cselekvés abbahagyására jogosító normák 2. Kötelező formák: d./ cselekvésre kötelező normák 3. Tiltó formák e./ cselekvéstől való tartózkodásra kötelező normák f./ cselekvés abbahagyására kötelező normák

Ezeken túlmenően a közigazgatási jogban nagy szerepet játszik, egy olyan normatípus, amely a fenti kategóriák egyikébe sem sorolható, ezek az ún. korlátozó vagy leszűkítő jogi normák.pl.: Fürödni csak a kijelölt partszakaszon szabad.

A jogi normák fajtái funkciójuk szerint Ennél a csoportosításnál azt vizsgáljuk, hogy mi a jogi norma szerepe a jog érvényesülésének a folyamatában.

Két típust különböztetünk meg: 1. anyagi jogi normák 2. alaki jogi normák

Az anyagi jogi normákban fejeződik ki a társadalmi viszonyok rendezésére, az állami célok megvalósítására irányuló állami akarat. Ezek szabályozzák a természetes személyek életviszonyait, a különböző szervezetek működési viszonyait. Leggyakoribb szabályozási tárgykörei a következők: - természetes személyeknek és ezek szervezeteinek az állammal szemben tanúsítandó magatartásai - a közigazgatási szervek azon tevékenysége, amellyel az állami célok megvalósítása érdekében a társadalom tagjainak, szervezeteinek viszonyait befolyásolhatják. - közigazgatási szervek feladatai, a jogalanyokkal szemben érvényesítendő jogai és kötelezettségei. - jogalanyok magatartásai, amelyet számukra az állam megenged társadalmi tevékenységük során. Ilyen anyagi jogi normákat tartalmaz pl.: a Polgári Törvénykönyv, Büntető Törvénykönyv. A közigazgatási jogban nagyobb teret kapnak az anyagi jogi normák mint az alakiak.

Az anyagi jogi normák főbb típusai: 1. feladatmegszabó norma 2. hatáskört megállapító norma 3. szankcionáló normák 4. alanyi jogokat és kötelezettségeket megállapító

Az alaki jogi normák rendeltetése az anyagi jogi normák érvényesülésének a szolgálata, az anyagi jogi normák érvényesülési módjainak, formáinak szabályozása. Ilyet tartalmaz például a Közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény (Ket.), vagy a Polgári Perrendtartás (Pp.)

Az alaki jogi normák nagy részét a közigazgatási szervek eljárását rendező normák teszik ki.

Főbb típusai: 

1. hatósági eljárási norma 2. belső eljárási norma 3. ügyviteli norma 4. ügyrendi norma 5. szervezeti norma.

A hatósági eljárási normák: a közigazgatási szervek hatósági eljárása során alkalmazott eljárási normák. Megtalálhatók: 1. Közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvényben (Ket.), 2. A különböző hatósági ügyfajtákra vonatkozó anyagi jogszabályokban, mint speciális eljárási szabályok. Ilyenek pl. a jegyzőkönyv készítésére vonatkozó szabályok, a tanú meghallgatás stb.

A belső eljárási normák Belső eljárásnak a közigazgatási szervek olyan eljárási cselekményeinek összességét nevezzük, amelyeket a közigazgatási szervek a hierarchikus irányító tevékenységük során végeznek, irányító aktusaik előkészítése és érvényesítése érdekében.

pl.: egy államigazgatási szerv által irányított szervezet ellenőrzésének részletes szabályai

ügyviteli normák A szervezeten belüli eljárási viszonyokat rendezi.

pl.: ügykezelés, ügyintézés szabályai

ügyrendi normák: A testületek üléseinek a rendjét, lefolyásuk, vezetésük szabályait rendezik. pl.: az összehívásnak, a napirend összeállításának, a határozathozatalnak a rendjét.

szervezeti normák: A fentebb ismertetett eljárási normáktól eltérő, más típusú alaki jogi norma. Valamely szervezet belső felépítését, struktúráját szabályozó normát jelent, vagyis meghatározza a szervezeten belüli egységeket, az azok közötti munkamegosztást.

A jogi normák csoportosítása érvényesülésük módja szerint: Ez attól függ, hogy a jogi normában foglalt rendelkezés a címzettekre hogyan hat. Ennek alapján érvényesülhet:

1. közvetlenül: Közvetlenül hat a jogi norma a címzettjeire, ha a jogi normában szereplő magatartást a címzett közvetlenül, a jogi norma erejénél fogva tanúsítja, illetve köteles tanúsítani.

2. közvetve: Közvetve hat a norma abban az esetben, ha a jogpolitikai cél érvényesüléséhez arra van szükség, hogy a jogi norma alapján valamely közigazgatási szerv egyedi aktust bocsásson ki, amellyel a jogi norma rendelkezését a konkrét címzett, konkrét viszonyaira alkalmazza.

[szerkesztés] A jog további sajátosságai

• A jog objektív társadalmi szükséglet. A primitív társadalmak differenciálódásával a konfliktusok száma megszaporodott, nem voltak elegendőek a törzsi tabu - előírások, így szükség volt egy objektív szabályrendszerre, mely mindenkire nézve kötelező érvényű, és mely nélkül ezen konfliktusok feloldása lehetetlenné válna. A társadalom velejárója a jog.
• A jogi normák másodlagos teleológikus tételezéseket(céltételezéseket) tartalmaznak. A jogi norma valamilyen célra irányul, és az embereket befolyásolva éri el a cél elérését.
• A jog sajátos tudatforma, ideológia is, különböző társadalmi csoportok konfliktusaikat tudatosítják és végigharcolják (pl abolícionalizmus).
• A jog maga is társadalmi viszony, nem jogi viszonyokat is jogként fejez ki.
• Belső rendezettség jellemzi.
• Fórumrendszer, formalizált eljárás és a nyelvi megformálásának viszonylagos egyértelműsége jellemzi.
• A jog működéséhez sajátos specialistákra, a jogi technikákat megtanult jogászokra van szükség.
• A jog történeti kategória, vagyis történeti fejlődés során, az állam kialakulásával jött létre, és a társadalom történeti változásaival együtt változik.

[szerkesztés] Lásd még

• Jogtudomány