Kádár János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kádár János (született: Csermanek János, Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.) kommunista politikus, az MSZMP főtitkára, magyar miniszterelnök.

Kádár János a 20. századi magyar történelem egyik meghatározó alakja. 1956 után az 1980-as évek közepéig az ország első számú vezetője.

Tartalomjegyzék 1 Életútja 1.1 Fiatalkora 1.2 Ifjúkommunista időszak 1.3 Az illegalitás kora 1.4 1945-1948 közötti időszak 1.5 1948-1956 közötti időszak 1.6 1956-1960 eleje közötti időszak, a megtorlás 1.7 1960-as évek, a konszolídáció kora 1.8 1970-es évek 1.9 1980-as évek, a változások kora 1.10 Halála 2 Történelmi szerepe 3 Főbb kitüntetései 4 Írott források 4.1 Főbb publikációi 4.2 Irodalom 5 Külső hivatkozások

Életútja

• 1918-ig Kapolyon nevelőszülőknél nevelkedett.
• 1918-tól Budapesten élt, ahol elemi, majd polgári és iparostanonc iskolát végzett. Elemi iskolai osztálytársai közül „kosztos diákként” sokat köszönhetett Schimert Jánosnak (későbbi nevén Szentágothai Jánosnak), akit ezért a későbbiekben kutatásaiban politikailag támogatott
• 1929-ben szabadult fel és irodagép- műszerész lett, néhány hónapig segédként dolgozott a műhelyben.
• 1929-től a Vasas Szakszervezet ifjúsági csoportjának tagja.
• 1930. szeptember 1-jén részt vett a nagy budapesti tömegtüntetésben.
• 1930 szeptemberétől a KIMSZ és a KMP tagja. Mozgalmi fedőneve Barna János.
• 1930 novemberében letartóztatták, bizonyítékok hiányában csak rendőri felügyelet alá helyezték.
• 1933-ban a KIMSZ KB titkára. A KIMSZ Titkárságának egyik ülésén letartóztatták.
• 1933 októberében kétévi fegyházra ítélték, a Gyűjtőfogházba került.
• 1933 decemberében a KIMSZ KB a börtönben tanúsított magaviselete miatt kizárja soraiból.
• 1934-ben a Gyűjtőfogházban részt vett az éhségsztrájkban, ezért a szegedi Csillagbörtönbe kerül. Itt ismerkedett meg Rákosi Mátyással.
• 1935-ben szabadulása után a KMP utasítására az SZDP Budapest VI. kerületi szervezetének tagja lett.
• 1940-ben az SZDP Végrehajtó Bizottságának tagja és az ifjúsági csoport vezetője
• 1941-től a KMP Budapesti Területi Bizottságának tagja.
• 1942 májusában illegalitásba vonult, a KMP Központi Bizottságának szervezési ügyekkel megbízott tagja
• 1942 szeptemberében a kerületi bizottságok, és sejtek újjászervezését irányította, vezette.
• 1942 decemberében a Központi Bizottság Titkárságának tagja.
• 1943 februárjában a KMP vezető titkára lett, ekkor kapta a mozgalomban a Kádár János nevet.
• 1943 áprilisában részt vett a pártprogram kidolgozásában.
• 1943 júniusában a KMP utódjaként létrejött Békepárt vezetője.
• 1944. március 19-én megkezdődik Magyarország német megszállása.
• 1944 márciusától a Központi Bizottság nevében eljárva kezdeményezte a Magyar Front létrehozását, többekkel együtt megszervezi a KMP háromtagú katonai bizottságának megalakítását.
• 1944 áprilisában pártutasításra Jugoszláviába indult, elfogták, mint katonaszökevényt, letartóztatták. Kilétét sikerült eltitkolnia. Két év börtönre ítélték.
• 1944 szeptemberében a Központi Bizottság vezető titkárává választották.
• 1944 novemberében Németországba való kiszállításakor Nyergesújfalunál megszökött. Illegalitásban visszatért Budapestre, bekapcsolódott az illegális ellenállási mozgalomba.
• 1945 januárjában az MKP vezető titkári tisztségéről leváltották.
• 1945. február 13.: Budapest felszabadulása után a főváros rendőrfőkapitány-helyettese.
• 1945-1947 között országgyűlési képviselő, az MKP káderosztályának vezetője.
• 1945 áprilisától az MKP Központi Vezetősége titkárságának tagja.
• 1945 májusában az MKP Budapesti Területi Bizottságának titkára.
• 1945 májusától a Politikai Bizottság tagja, az MKP Nagybudapesti Bizottságának titkára,
• 1946-1948 között az MKP Központi vezetőségének főtitkárhelyettese.
• 1947-1952 között országgyűlési képviselő.
• 1948 márciusában az MKP-SZDP közös nagybudapesti egységbizottságának elnöke.
• 1948 júniusában az MDP Budapesti Bizottságának titkára,
• 1948. augusztus 5. - 1950. június 23. között belügyminiszter.
• 1949-ben részt vett a Rajk László elleni per előkészítésében.
• 1950 májusától a Központi Vezetőség Szervező Bizottságának tagja, a párt- és tömegszervezetek osztályvezetője.
• 1951 áprilisában letartóztatták.
• 1951 májusában minden tisztségétől megfosztották
• 1952 decemberében a Legfelsőbb Bíróság koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházra ítélte.
• 1954 júliusában szabadon bocsátották.
• 1954 októberében az MDP Budapest XIII. kerületi Bizottságának első titkára.
• 1955 szeptemberében a Pest Megyei Bizottságának első titkára.
• 1956 júliusában az MDP Központi Vezetőségének, Politikai Bizottságának és a Központi Vezetőség Titkárságának tagja lett.
• 1956. október 25.: az MDP Központi Vezetőségének első titkára.
• 1956. október 26.: a PB helyett létrehozott Direktórium tagja.
• 1956. október 28.: a Központi Vezetőség Elnökségének elnöke lett.
• 1956. október 30. és november 4. között a Nagy Imre-kormány államminisztere.
• 1956. október 30.: az ekkor létrejött MSZMP Intéző Bizottságának tagja.
• 1956. november 1.: Münnich Ferenccel a budapesti szovjet nagykövetségre ment, majd eltűnt Budapestről.
• 1956. november 2. és november 3. között Moszkvában több kommunista ország állami és pártvezetőivel tárgyalt a magyarországi helyzetről.
• 1956. november 3-án Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet pártvezető Titóval a Brioni-szigeten találkozott és megállapodtak Kádár János személyében, hogy az új hatalom vezetője legyen.
• 1956. november 4-én Ungváron Nyikita Szergejevics Hruscsovval találkozott, majd Szolnokra vitték, ahol megalakította a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormányt.
• 1956. november 7-én Budapestre érkezett szovjet katonákkal. Létrehozta az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságát, aminek elnöke lett. Ugyanezen a napon Dobi István kinevezte a Minisztertanács elnökévé.
• 1957 februárjában az MSZMP Központi Bizottságának elnöke.
• 1957 júniusában az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság első titkára.
• 1957-ben meghirdette az úgynevezett kétfrontos harcot.
• 1958 januárjában lemondott a Minisztertanács elnökségéről.
• 1958. január 28. – 1961. szeptember 13. között államminiszter.
• 1958-ban hozzájárult a Nagy Imre perhez, tudomásul vette elítélését és kivégzését.
• 1958-tól országgyűlési képviselő.
• 1961. szeptember 13. - 1965. június 30. között a Minisztertanács elnöke.
• 1964-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja.
• 1965-ben az MSZMP KB első titkára
• 1965 novemberében az Elnöki Tanács tagja.
• 1968-ban jóváhagyta a „prágai tavasz” elfojtására küldött Varsói Szerződés csapataiban való részvételt.
• 1968-ban hozzájárult az új gazdasági mechanizmus néven Nyers Rezső és társai áltak kidolgozott gazdasági terv bevezetéséhez.
• 1985 márciusában a Központi Bizottság főtitkára.
• 1988 májusában kikerült a Politikai Bizottságból, az MSZMP Elnöke lett.
• 1989 májusában felmentették pártelnöki tisztségéből és központi bizottsági tagságából.

Fiatalkora

Kádár János 1912. május 26-án született az Osztrák-Magyar Monarchia legforgalmasabb kikötővárosában, Fiuméban. Az anyakönyvbe Czermanik János József néven jegyezték be. Édesanyja, Czermanik Borbála a Komárom vármegyei Ógyallán látta meg a napvilágot, apai ágon szlovák, anyai részről magyar földműves szülők gyermekeként. Magyar anyanyelve miatt családja nem sokáig iskoláztathatta, így az elemi iskola harmadik osztályának befejezése előtt cselédlánynak állt: pár év múlva már a Dalmát-tengerpart kedvelt üdülőhelyén, Abbáziában kapott állást egy rangos villában. A városban ismerkedett meg a nagykanizsai honvéd gyalogezred katonájával, a pusztaszemesi kisbirtokos Krezinger Jánossal. Mivel nem történt kettejük közt házasság, az anya egyedülálló hajadonként szülte meg gyermekét, aki a keresztségben a római katolikus vallásban részesült, s anyja családnevét kapta.

Ifjúkommunista időszak

Tizenhét éves korában csatlakozott az illegális kommunista mozgalomba. Tevékenysége miatt 1933 októberében két év fegyházra ítélték Büntetésének egy részét a szegedi Csillag börtönben töltötte, ahol megismerkedett többek között Rákosi Mátyással is. Kiszabadulása után a párt utasítására az MSZDP VI. kerületi szervezetébe lépett be. Az itt szerzett személyes kapcsolatai segítették abban, hogy se akkor, se később ne higgyen a szociáldemokráciára zúdított rágalmaknak.

Az illegalitás kora

A Kommunista Internacionálé feloszlatása után 1943 júniusában feloszlatta a KMP-t és megszervezte a Békepártot. 1944 áprilisában Jugoszláviába küldték, hogy felvegye a kapcsolatot az emigrációban élő kommunista vezetőkkel, azonban a határon elfogták. Valódi kilétét sikeresen eltitkolva katonaszökevényként emeltek vádat ellene, és két év börtönre ítélték. 1944 novemberében megszökött és visszatért Budapestre. Budapest ostroma után a „budapesti” KB kinevezte Budapest rendőrfőnökének a helyettesévé. 1945 januárjában a fővárosba érkező Gerő Ernő vette át tőle a vezető titkári tisztet.

1945-1948 közötti időszak

Áprilisban megválasztották az MKP KV tikárává, az MKP Budapesti Területi Bizottságának titkárává és az MKP KV Káder Osztályának vezetőjévé, majd májusban az akkor létrehozott Politikai Bizottság tagjává. 1946-tól az MKP, később az MDP főtitkárhelyettese. Főtitkárhelyettesi beosztását, MKP ill. MDP KV és PB tagságát letartóztatásáig, 1951-ig tartotta meg.

1948-1956 közötti időszak

1956-1960 eleje közötti időszak, a megtorlás

1960-as évek, a konszolídáció kora

1970-es évek

1980-as évek, a változások kora

A kontroll fokozatos feladása és a rendszer felbomlásának elindulása.

Halála

Történelmi szerepe

Az ötvenes évektől a mai napig meghatározta Magyarország képét. Az ő nevéhez fűződik az 1956-os forradalom leverése megtorlással - koncepciós perekkel és több száz kivégzettel. Az eseményekben betöltött szerepe ellentmondásos, vitatott. A sok ezer börtönbe zárt mellett több ezer ember vesztette el egzisztenciáját is a rendszerváltásig. Moszkvabarát külpolitikai irányzata megengedte neki, hogy a belpolitikában mérsékelt reformokat engedjen meg. Bár sosem volt személyesen korrupt, előfordult, hogy a hatalom más tagjainak korrupt ügyleteit elnézte. Mindössze néhány órás különbség van a halála és a kommunista Nagy Imre volt miniszterelnök és társainak legfelsőbb bírósági rehabilitációjának kihirdetése között (e tekintetben sorsa tragikus, legmélyebb félelmei keltek életre). Kádár János feljegyzéseinek egykorú, hiteles gépelt másolatát a Belügyminisztérium Történeti Irattára titkosítva őrzi.

Főbb kitüntetései

• Magyar Népköztársaság Érdemrend I. fokozata (1950), a Szocialista Munka Hőse (1962, 1972, 1982) és a Nemzetközi Lenin Békedíj (1977).

Írott források

Főbb publikációi

• A szakszervezetek az újjáépítés szolgálatában (Budapest, 1945)
• Erősítsük a Magyar Kommunista Pártot (Budapest, 1945)
• A párt és a tömegek kapcsolata a szocializmust építő népi demokráciánkban (Budapest, 1950)
• A párt irányító szerepe a szocializmus építésében, az állami és gazdasági szervek irányításában (Budapest, 1950)
• Lenin-Sztálin tanítása a pártról (Budapest, 1951)
• Szilárd népi hatalom: független Magyarország (Budapest, 1958)
• A szocializmus teljes győzelméért (Budapest, 1962)
• Tovább a lenini úton (Budapest, 1968)
• Hazafiság és internacionalizmus (Budapest, 1968)
• Híven a forradalomért (Budapest, 1972)
• A szocialista Magyarországért (Budapest, 1972)
• Válogatott beszédek és cikkek 1957-1973 (Budapest, 1974)
• A fejlett szocialista társadalom építésének útján (Budapest, 1975); Internacionalizmus, nemzeti érdek (Budapest, 1976)
• A szocializmusért, a békéért (Budapest, 1978)
• Szövetségi politika-nemzeti egység (Budapest, 1982)
• Együtt a szocializmusért (Budapest, 1982)
• Párt, szakszervezetek, szocializmus (Budapest, 1982)
• Béke, függetlenség, honvédelem (Budapest, 1985)
• A békéért, népünk boldogulásáért (Budapest, 1985)
• Válaszgondolatok (Budapest, 1985)
• A szocializmus megújulása Magyarországon (Budapest, 1986)

Irodalom

• Huszár Tibor: Kádár János politikai életrajza. 1-2. köt. Bp., 2001-2003. Szabad Tér - Kossuth.
• Huszár Tibor: Kádár. A hatalom évei, 1956-1989. Budapest, 2006. Corvina Kiadó. ISBN 9631354695
• Moldova György: Kádár János 1-2. Budapest, 2006. Urbis Kiadó.
• Roger Gough: Kádár János, a jó elvtárs? Budapest, 2006.JLX Kiadó.

Külső hivatkozások

• Kopátsy Sándor: Kádár és kora (MEK-OSZK)
• Kádár János rádióbeszéde 1956. október 25.
• Kádár János rádióbeszéde 1956. november 1.
• Kádár János rádióbeszéde 1956. november 26. - Nagy Imréről
• Kádár János utolsó beszéde 1989. április 12.
• Igazságos Kádár János hangoskönyv-rádiójáték

Elődje: Nagy Imre

Magyarország miniszterelnöke 1956–1958

Utódja: Münnich Ferenc

Elődje: Münnich Ferenc

Magyarország miniszterelnöke 1961–1965

Utódja: Kállai Gyula