Fiume

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Fiume (horvátul Rijeka, németül Sankt Veit am Flaum (elavult), latinul Vitopolis, Flumen): város a mai Horvátországban Pomorje-Gorski kotar megyében.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Jelentősége
3 Nevének eredete
4 Története
5 Látnivalók
6 Híres emberek
7 Testvérvárosai
8 Külső hivatkozás

[szerkesztés] Fekvése

A horvát tengerpart legnagyobb kikötője a Fiumei-öböl északi oldalán a Rječina-folyó torkolatánál fekszik. (é. sz. 45°20′35’’ k. h. 14°24′33’’)

[szerkesztés] Jelentősége

Az ország harmadik legnagyobb városa egyúttal Horvátország legnagyobb kikötője: áruforgalma jelentős és a tengerrel nem rendelkező környező országok szabadkikötője is. A személyforgalomban a gyorshajók és expresszhajók központja.

Fiume belvárosa

HNK Ivana pl. Zajca

Rijeka fontos iparváros: hajógyár, olajfinomító működik itt. Innen indul az Adria - kőolajvezeték, s emellett a szárazföldi közlekedés központja is, a vasútvonalak centruma.

[szerkesztés] Nevének eredete

Az olasz fiume folyót jelent, ugyanis itt ömlik a tengerbe a Fiumara folyó (tulajdonképpen időnként megáradó hegyi patak), melynek horvát neve neve Rjecsina. A város neve Rijeka szintén folyót jelent.

[szerkesztés] Története

Ókori eredetű város, melynek ősi magja a Trsat-domb körül kialakult illír település volt. A települést Kr. e. 28-ban foglalták el a rómaiak, akik Tarsatica néven postaállomást és őrhelyet létesítettek itt. 779-ben a bizánci kézen levő települést a frankok dúlták fel. A 7. században jelentek meg itt a szlávok, akik Tarsatica romjain felépítették saját településüket. Ezután frank, német-római, velencei és magyar birtok.

Magyarországgal együtt lett a Habsburg-Birodalom része. 1719-ben lett szabad királyi város. Közigazgatásilag 1776-ban Horvátországhoz került, majd 1779-ben önálló státusú városként Magyarország része lett. 1725-ben III. Károly szabadkikötővé nyilvánítja és a kereskedelmi forgalom növelésére Károlyvároson át utat építtettett ide. 1809 és 1814 között a napóleoni Illírország-hoz, 1822 és 1848 között Magyarországhoz, 1848-49-ben Horvátországhoz, 1868-ban cserébe Szerém, Verőce és Pozsega vármegyékért ismét Magyarországhoz került.

Kikötőjét a magyarok fejlesztették a horvát tengerpart központi kikötőjévé. 1910-ben 17 534 olasz, 7497 horvát, 2842 magyar és 1945 német lakosa volt. 1918-ban az új délszláv állam kapta meg, majd 1919. szeptemberben olasz szabadcsapatok szállták meg, Gabriele D'Annunzio író („Il Commandante”) parancsnoksága alatt. Az olasz megszállást a horvátok 1919. karácsonyán vérbe fojtották. 1920 és 1923 között szabad város volt, majd 1944-ig Olaszországé lett. 1943 és 1945 között német megszállás alatt állott. 1945-től Jugoszlávia, majd 1992-től az önálló Horvátország része. 2002-ben 144 043 lakosából 115 797 horvát, 8946 szerb, 2763 olasz, 1975 bosnyák, 1575 szlovén, 818 albán, 489 cigány, 252 magyar és 96 cseh volt.

A várostorony

[szerkesztés] Látnivalók

A római kapu az ókori Tarsatica város egyetlen megmaradt emléke, valószínűleg a barbárok elleni 1. századi római védőfal maradványa.
A nyolcszögletű dóm a 12. századi román templom helyén épült 1638 és 1742 között bővítették és barokk stílusban átépítették. Tornya 1377-ben épült, ferdesége miatt meg kellett erősíteni.
A Szent Vitus templom a 17. században épült csodálatos kupolájú barokk templom.
Ágoston rendi kolostorát 1315-ben alapították, 1835-ben a városi tanács székhelye lett, előbb barokk, majd klasszicista stílusban építették át. Előtte egy oszlopon Szent Vitusnak a város védőszentjének 1508-ban készült szobra áll.
Az Óratorony a 15. században épült védelmi céllal, a mai óra 1873-ban került a helyére, alatta Fiume ősi címere.
A városkapu a 18. században épült, I. Lipót és VI. Károly mellszobrai díszítik.
A városháza 16. századi olasz stílusú épület.
Az egykori kormányzósági palota 1893 és 1895 között épült Hauszmann Alajos tervei szerint, ma Tengerészeti Múzeum.
Mellette Habsburg József főherceg egykori palotájában van a Természettudományi Múzeum.
A Trsat-hegyen áll a Csodatévő Szűzanya temploma, 1531-óta zarándokhely, a hozzá vezető 538 fokból álló tersattói lépcsősort a zarándokok sokszor térden állva teszik meg. A templomot a legenda szerint 1291-ben angyalok hozták Názáretből ide, majd továbbvitték az itáliai Lorettóba. Vigasztalásul V. Orbán pápa a trsatiaknak ajándékozta a Csodatévő Szűzanya freskót, melynek a Frangepánok 1367-ben építették fel a templomot, majd hozzá a ferences kolostort, jelenlegi formáját 1827-ben nyerte el.
A Szent György templom 13. századi eredetű, a 18. században átépítették.
A trsati erődöt a Frangepánok építtették a 13. században, 1826-ban a romos erődöt az ír Nugent marsall vette meg és elegáns kastéllyá alakíttatta át.
Vasútállomását a Monarchia híres építésze, Pfaff Ferenc tervezte (kétnyelvű emléktábla őrzi a nevét a peronon).
Határában a várostól északra állnak Grobnik várának romjai. A várat 1416-tól említik Frangepán Miklós birtokaként.

Fiume látképe a Tersatto-hegyről

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született 1766. november 29-én Adamich András országgyűlési képviselő, író,
Itt született 1811. július 20-án Vukovics Sebő Temes vármegye alispánja, 1848-49-ben a Délvidék kormánybiztosa, igazságügyminiszter, országgyűlési képviselő.
Itt született 1844. július 17-én Wartha Vince kémikus, az MTA tagja.
Itt született 1912. május 16-án Kádár János szocialista politikus, miniszterelnök, pártfőtitkár