Sejt

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sejtkultúra fluoreszcens mikroszkóp alatt, ahol a keratin vörösre, a DNS pedig zöldre van festve.

A sejt a földi élet legkisebb szerkezeti és működési egysége, mely önálló működésre képes és életjelenségeket mutat (anyagcsere, szaporodás). A szervezetben néha az élet alapjának nevezik.

Vannak olyan organizmusok, mint a baktériumok és egysejtűek, amelyek csak egy sejtből állnak. Az ember vagy a többsejtű állatok ezzel szemben akár 100 000 milliárd, azaz 100 billió (10¹⁴) sejtből is állhatnak.

[szerkesztés] Az elnevezés, történeti háttér

A sejt-elméletet először 1839-ben Schleiden és Schwann jegyezte le, ez azt tartalmazta, hogy az élő szervezetek egy vagy több kisebb egységből állnak, ezeket nevezték ők sejteknek. Minden sejt egy már létező sejtből jön létre, és a szervezet minden életfunkciója ezekben a kis egységekben történik, mint például az anyagcsere. A sejt egyik legfontosabb szerepére, a tulajdonságainak átörökítésére is rájöttek, ezzel megállapítást nyert az a nézet, mely szerint minden információ átadódik a sejtből a következő nemzedéknek.

A sejt idegen elnevezése (cellula) a latin cellula szóból eredeztetik, amely "kis szobát" jelent. Ezt a nevet Robert Hooke adta, amikor parafa metszetét nézte mikroszkópon át, és összehasonlította a bedugaszolt sejtet, amit látott, a saját szerzetesi hajlékával.

A sejt szó mai hivatalos jelentése: az élet legkisebb élő egysége.

[szerkesztés] Áttekintés

[szerkesztés] A sejtek tulajdonságai

Egér sejtek növekedése egy tányér kultúrán. Ezek a sejtek nagy csomókban növekszenek, de minden egyes sejt mérete mindössze 10 mikron átmérőjű.

Minden sejt önnfenntartó működésre is képes. Képes tápanyagait energiává alakítani, speciális funkciókat végrehajtani, megismételni önmagát (osztódni), ha szükséges. Őrzi magában a saját magát kivitelezni és reprodukálni képes lehetőséget.

A sejtek számos képeséggel rendelkeznek:

• Osztódás.
• Anyagcsere, beleértve a tápanyag felhasználást, az energia átalakítását, molekulák, vegyületek létrehozását. A sejt működése függ képességeinek kihasználásától, amit a tárolt kémiai anyagok felhasználásból nyer.
• Nukleinsav és Fehérje szintézis, funkcionális sejtrészek szintézise, mint az enzimek. A tipikus emlős sejtek közel 10 000 különböző fehérjét tartalmaznak.
• Reagál a külső és belső változásokra, mint például a hőmérsékletre, vagy a pH változásra.
• Transzportfolyamatai vannak, környezetével dinamikus kölcsönhatásban van.

Egy eukarióta és egy prokarióta sejt. A méretarány nem tükrözi a valóságban tapasztalható különbségeket.

[szerkesztés] Felépítése, szubcelluláris organellumok

A sejtet egy féligáteresztő (szemipermeábilis) hártya, a külső membrán vagy sejthártya határolja, azon belüli anyag lényegében félig folyékony, kolloid állapotú szervesanyag.

A legegyszerűbb sejtes felépítésű élőlények a prokarióták. Ezeknek nincs belső membránnal határolva elkülönült sejtszervecskéjük, sejtmagjuk. A sejtmagvas élőlények az eukarióták.

Az eukarióta sejtek fénymikroszkóppal vizsgálva két nagy részből állnak:

• a magból (nukleusz, karion)
• és a magot körülvevő citoplazmából.

A citoplazma tartalmazza a sejt különböző organelluamit, vázrendszerét és az ezeket körülvevő alapállományt, a citoszolt. Az elkülönült sejtmag jelenléte definíciószerűen az eukarióta sejt egyik legjellegzetesebb tulajdonsága.

A sejt a sejtciklusban képes megkettőzni DNS-ét és osztódni két utódsejtre.

[szerkesztés] A sejtmag

A magot két lemezből álló maghártya veszi körül, melyen pórusok helyezkednek el. Ezeken keresztül történik a mag és a citoplazma közötti anyagáramlás. A mag belsejében jól elkülöníthető a magvacska (nucleolus)és a fonalas szerkezetű, DNS-t és fehérjéket tartalmazó kromatin állomány.

[szerkesztés] Legfontosabb alkotórészei

• örökítőanyag (DNS) - legtöbbször a sejtmagban
• sejtplazma
• sejthártya
• sejtfal (nem minden esetben rendelkezik vele a sejt)
• mitokondrium
• színtest (plasztisz) (nem minden esetben rendelkezik vele a sejt)
• sejtközpont (centriolum)
• ostor (flagellum) (nem minden esetben rendelkezik vele a sejt)
• csilló (cilium) (nem minden esetben rendelkezik vele a sejt)

Jelentős különbségek vannak a növényi és az állati sejtek között. Például:

• az állati sejtet csupán sejtmembrán, míg a növény sejtet sejtfal is határolja.
• a növényi sejt rendelkezik a fotoszintézishez nélkülözhetetlen zöld színanyaggal
• az állati sejt heterotróf, a növényi autotróf (legtöbbször foto-autotróf)

[szerkesztés] A sejtek anatomiája - az eukarióták és a prokarióták összehasonlítása

[szerkesztés] Prokarióta sejtek

A Prokarióták kitűnnek az eukarióták közül, legfőképp azért, mert hiányzik a membránnal körülvett sejtmag. Hiányzik még, ezenkívül rengeteg olyan többsejtű elem és szerkezet, ami csak az eukariótákra jellemző (egy fontos kivétel a riboszóma, amelyik megjelenik, mind az eukarióta, mind a prokarióta sejtekben). A legtöbb funkcionális sejtalkotó, mint a mitokondriumok, színtestek, és a Golgi készülékek meghonosodtak a prokarióta plazmamembránon is. A prokarióta sejteknek három szerkezeti területük van:

• járulékos elemek, ezek az ostor és a pilus — fehérjék kötik őket a sejt felületéhez;
• a sejtburok, ez egy kapszulából áll, amely a sejtfalból, és a sejtmembránból jön létre;
• a citoplazma, amely a sejt génállományát, a prokarióta DNS-ét tartalmazza , a riboszóma és más sejtalkotókkal együtt.

Más különbségek:

• A plazmamembrán (a phospholipid bilayer) elkülöníti a sejt belsejét a környezetétől, így mint szürő vagy egy kommunikációs jelző funkcionál.

• A legtöbb prokarióta rendelkezik sejtfallal (néhány kivételtől eltekintve, például Mikoplazma). A sejtfal fehérje eredetű a baktériumoknál, és egy akadályt jelent a külső támadások ellen . Megvédi a sejtet a "lízistől", az ozmotikus nyomás és a hipotoniás környezetet figyelve. A sejtfal fennmaradt néhány eukariótában, mint például a gombákban, de ennek már más a kémiai összetétele.

• A prokarióta sejteknél a kromoszóma általában egy kör alakú molekula (egy baktériumtól eltekintve, melynek neveBorrelia burgdorferi a Lyme-kór okozója). A valódi sejtmag hiányában, a DNS maga köré gyűjti a nukleotidokat. A prokarióták így szállítani tudnak DNS-en kívüli plazmidokat, amelyek nagyrészt kör alakúak. A plazmidok a sejt számára új funkciókat tudnak biztosítani, mint például az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia.

[szerkesztés] Eukarióta sejtek

Az eukarióták általában a többsejtes organizmusok részei vagy egysejtű élőlények, amíg a prokarióták osztódás után nem maradnak együtt. Eukarióták általában 10-szer nagyobbak a prokariótáknál, de ez a nagyobbság akár lehet 1000-szeres is. A legszembetűnöbb különbség a két sejttípus között az, hogy az eukarióták rendelkeznek membránnal körülvett organellumokkal, amelyek helyet biztosítanak a specifikus kémiai folyamatoknak. A legfontosabb ezek közül is a sejtmag, egy membránnal körülvett DNS raktár.

További jellegzetes különbségek:

• Az eukarióta DNS egy vagy több lineáris molekulába szerveződött, ezeket kromoszómáknak nevezzük, amiket körülvesznek és egységbe szerveznek a hiszton fehérjék. Néhány eukarióta szerveződés akár tartalmazhaz több DNS-t is.
• Az eukarióták a mozgásukhoz csillókat vagy ostorokat tudnak használni. Az ostor sokkal kifejlettebb itt, mint a prokariótáknál.

[szerkesztés] A sejtek eredete

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

[szerkesztés] Sejt története

[szerkesztés] Függelékek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A Wikimedia Commons tartalmaz Sejt témájú médiaállományokat.

A Wikimedia Commons tartalmaz sejttípusok témájú médiaállományokat.

[szerkesztés] Magyar lapok

• Definíció a Pallasból
• A sejt, érettségi tétel a pálya.hu lapján
• Sejtbiológiai animációk

[szerkesztés] Angol lapok

• Teaching about the Life and Health of Cells.
• The cell like a city.
• Cells Alive!
• Journal of Cell Biology
• A simplified version of this article
• A comparison of the generational and exponential growth of cell populations
• High-resolution images of brain cells
• Cell Biology for school and university with graphics

[szerkesztés] Online szövegkönyvek

• Molecular Biology of the Cell fourth edition, edited by Bruce Alberts (2002) published by Garland Science.
• Molecular Cell Biology fourth edition, edited by Harvey Lodish (2000) published by W. H. Freeman and Company.
• The Cell - A Molecular Approach second edition, by Geoffrey M. Cooper (2000) published by Sinauer Associates.

Ez a biológiai tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!