Iharosberény
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Dél-Dunántúl |
| Megye | Somogy |
| Kistérség | Csurgói |
| Rang | község
|
| Terület | 49,65 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 8725 |
| Körzethívószám | 82 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Iharosberény község Somogy megyében, a Csurgói kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Felszíne változatos, ahol a dombvidéki és a síkvidéki jelleg egyszerre van jelen, éppen ezért turázok számára ideális hely. A kistérséget növényzetére a kocsánytalan tölgy, a bükkös, és a cseres tölgyes jellemzi.Szőlő és gyümölcsös területei értékesek.Iharosberény a magyar szelídgesztenye őshazája, itt van az ország egyik legnyagyobb ültetvénye. Erdei vadállományban gazdagok, ahol az őzek, szarvasok, vaddisznók mellett a Tekeres-berki árok a magyar vidrapopúláció egyik fontos élőhelye.
[szerkesztés] Nevének eredete
Három teória van a név eredetével kapcsolatban
- Nemzettség név: több nemzetségből álló törzs egyikének a neve.
- Egy törzsi név, két törzs alnevéből.
- Szláv eredetű személynév.
A név alakja a történelem során sokat változott.
|
Az Iharos szó eredeti jelentése juharfa. A magyarok nevezték el ezt a vidéket az itt elterjedt fáról iharnak.
[szerkesztés] Történelme
[szerkesztés] Kezdetek
A vidéket a honfoglaláskor Lehel és Bulcsú és az ő őseik foglalták el. A két vezért 995-ben az ausburgi vereség után kivégezték. A vidék Koppány kezére került, akinek kivégzése után a vidék a királyné segesdi uradalmának része lett.
A falut 1264-ben említik először. IV. Béla Iharosberénynek adott egy szabadalomlevelet, amelynek értelmében a királyné birtokán szabadon telepedhettek le, akik szolgálatot vállalnak a birodalom érdekében. Az ittlakóknak kötelessége volt, hogy évente egyszer a segesdi főispánt és kíséretét ebéddel és vacsorával megkínálja. 1268-ban Mária királyné, IV. Béla felesége a falut Iharos Györgynek adományozta. Az 1300-as évek elején a településnek már volt plébániája, ami - a korban nem túl elterjedt módon - belül freskókal volt díszítve. 1373-1481 között a kanizsai család birtoka volt, majd több gazdacserét követően 1484-ben a Laki Túz család tulajdona lett az 1500-as évek közepéig.
[szerkesztés] A török-magyar háborúk idején
1534-ben 49 fő volt a lakosság. Ekkor a török még csak időnként tört be.(Ebben az időben Iharosberény közvetlenül a török hódoltság mellett lévő magyar királysághoz tartozó település volt.) A törököknek Berény lakói is ellenálltak, próbálták védeni a falut, a templomot, de a túlerővel szemben alulmaradtak. A protestantizmusnak kedvezett a török. 1550-1598 között Nádasdy Tamás birtoka volt. A protestantizmus elterjedése ezen a területen az ő nevéhez fűződik. Az ő ideje alatt a falu nagy része evangélikus lett. 1596-ra azonban Somogy szinte teljesen elnéptelenedett, így a császár Somogy vármegyét megszüntette és mindenestől odacsatolta Zalához. 1598-1620 között Török István és Török Bertalan voltak a település földesurai. Az 1700-as évek elején még volt plébánia. 1626-1627-ben Rátki Mártoné lett. 1660-ban már Sárkány Miklósné tulajdonát képezte a falu. 1681 után az evangélikusok templomot építettek fából, az akkori gondnoktól, Tóth Miklóstól kapott teleken. Ez az épület azonban hamarosan tönkrement, és le kellett bontani.
[szerkesztés] A törökök kiűzése után
1695-ben tízen éltek a faluban. A lélekszám 1695-tól 1700-ig húsz főre növekedett. 1702–ben 35 főt számlálnak. 1712-ben már 41-en laktak a faluban. 1712-1753 között a kanizsai járás részét képezte, mialatt 1715-1716-ban rövid ideig a Kisfaludy családé lett, akik eladták így 1716-1948 között az Inkey család birtoka volt. 1716-ban Inkey János nyilvános jellegű, sárral betapasztott zsúpfedéllel befedett kápolnát építtetett a 30 katolikus hívő részére, melyet 1717-ben szenteltek fel. 1720-ban az evangélikus gyülekezet is felépítette új templomát. 1750-ben a településen építtet kastélyt Inkey Gáspár.
Iharosberény 1737-ben középpontba került a boszorkányper miatt. Hampó Erzsébet és Bánfi Ilonát vádolták meg boszorkánysággal Zsiggrai József Somogy vármegyei főispánnál. Az volt a bűnük, hogy szemmel veréssel betegséget okoztak, halált idéztek elő, szétválasztották a családokat, ők feleltek a rossz időért, ami baj volt, mindenről ők tehettek. Őket a feljelentés után, mint állatokat, láncra verték, megkínozták, majd elvitték Tapsony, Nemesvid és Marcali börtöneibe. Utána visszahozták őket Iharosberénybe. Itt halálra ítélték mindkettőt. Először megfojtották, majd elégették őket. Később Mária Terézia betiltotta a boszorkánypereket. 1738-ban elkészült a második katolikus templom. Inkey Gáspár a kastéllyal egy fedél alatt építtette fel. A felszerelés egy oltárból, négy gyertyatartóból és egy udvaron lévő harangból állt. 1752-ben elkészült a harmadik kápolna, a kastélyhoz közel. Ajtaja a folyosóra nyílott, bent csak az atya volt a ministránsokkal. A hívek a folyosón hallgatták a szentmisét. 1752-ben válaszották szent Annát védőszentjüknek. 1778-ban 255 lakosa volt a falunak. 30 évvel előtte csak 34. Mária Terézia betelepítette a megyét bajorokkal és németekkel. Iharosberény 1800-1841 között Somogy-marcali járáshoz került. 1800-ban a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat, melyeket évente négyszer tartottak meg. Ennek emlékét őrzi a helyi „vásártér”. 1815-ben két kőszobor állt: Pálkútnál Nepomuki Szent János, míg Szent Flórián a kastély előtt. 1822-ben történt meg a Szent Anna kápolna restaurálása. Jelenlegi templomát az evangélikus gyülekezet 1827-ben építette. 1838-ban az evangélikusok Takács Mihály prédikátor vezetésével egy 482 és egy 185 fontos harangot öntettek Pécsen. 1843-ban új iskolát és tanítólakot építettek. A téglából épült, cseréppel fedett épület egy nagyszobából (iskolaterem), négy lakószobából, egy konyhából, kamrából, istállóból és egy földalatti pincéből állt. Az Inkey család az építkezés nagy támogatója volt.
[szerkesztés] A forradalom és szabadságharctól az első világháborúig
Az 1848-49-es szabadságharc is hagyott emlékeket a falu történetében. Amikor Jellasics horvát bán csapatai támadást intéztek 1848. szeptember 11-én Magyarország ellen, az egyik csapattest Iharosberény határában vonult. A község lakosságából és a környékbeliekből verbuválódott népfölkelők kaszával, kapával támadtak a reguláris alakulatokra, ám győzedelmeskedett a katonaság. A helyet „Rácvesztési kapunak” nevezték el a helyiek. 1850-1860 között élte Iharosberény fénykorát, mivel ekkor járási székhely volt, lakosainak száma pedig elérte az 1187 embert. 1854-ben az evangélikusok a harmadik harangot is megvették, és orgonát is építtettek. 1860-ban Marcalihoz csatolták. Iharosberényben ekkor két iskola (római katolikus és ágostai evangélikus) működött. Az 1864-1865-ös első kateszteri felmérés térképelőrajzán mint mezőváros szerepelt. A mezővárosi jelleg Somogy megyében közigazgatási szempontból különös jelentőséggel bírt. A mezővárosok a többi falvaktól a nagyobb lélekszám, fejlettebb ipar- és vásártartási jog által különböztek. 1890-ben végleg Csurgóhoz csatolták. A XIX. század vége felé egyletek jöttek létre. A falu tanulni akart, fejlődni szellemben, tudásban, praktikumban gyarapodni. 1872-ben körjegyzőség alakult. 1884-ben az evangélikus templom orgonáját nagyobbra, a jelenlegire cserélték. 1885-ben megalakult az Iharosberényi Polgári olvasókör, az önkéntes tűzoltóegylet illetve posta és csendőrőrs is. 1893-ban a katolikusok újabb kápolnát szenteltek fel. 1895-ben építette a megerősödött evangélikus gyülekezet a paplakot, a régiek anyagának felhasználásával. 1896-ban pedig millenáris emlékoszlopot állítottak a „törökhagyásnál”. 1897 óta van körorvosa Iharosberénynek és a környező helyeknek, bár elmondások szerint már az 1800-as évek közepétől lakott orvos az Inkey-kastélyban. Gesztenyefasor mellett, a kastély szomszédságában áll az öreg orvoslakás. 1852-ben épült, és a maga idejében egy holdnyi park, két hold gyümölcsös tartozott hozzá. Ide érkezett 1889. február 4-én Dr. Erőss József, hogy megkezdje tevékenységét, mint uradalmi- és körorvos. Ezt a tevékenységet utódai máig folytatják. 1900-ban létrejött az Iharosberényi Kaszinó. Az épület napjainkban művelődési házként működik. A kaszinó a szellemi élet központja volt, hasonlítani akart a fővárosi Pilvax kávéházhoz. Itt találkozott a földesúr a polgárral és a mester az inasával. A kaszinó a falu életének nagy lendületet adott. 1906-ban megalakult a gazdák szövetsége.
[szerkesztés] A két háború között
A faluból 430 férfit soroztak be az I. világháborúban, közülük 18-an hadirokkantként, 43-an pedig sohasem tértek haza (sokan idegen földben nyugszanak), 13 özvegyet és 3 hadiárvát hagyva maguk után. A hazatérteket és az itthon maradottakat a vesztes háború, a proletárdiktatúra okozta zűrzavar, majd a gazdasági válság minden nehézsége sújtotta. 1910-ben a falu lakossága 1934 fő volt. A község pecsétjén ekkor egy lombos fa volt látható. 1919-ben munkástanács és pártszervezet alakult, majd a magtorlás idején a Prónay-különítmény akasztatta fel a proletárdiktatúrában aktív szerepet vállalt embereket a községháza előtt. 1921-ben Iharosberény a belügyminiszter 111028 sz. alatti rendeletével nagyközséggé alakult. A községben ekkor körjegyzőség, posta, csendőrőrs, két felekezeti iskola, körorvos, állatorvos, gyógyszertár, Tűzoltó Egyesület, Levente Egyesület, Vegyes Ipartársulat, Úri Kaszinó, Legeltetési Társulat, Evangélikus Nőegylet, Ifjúsági Egyesület és a „Hangya” Fogyasztási Szövetkezet működött.
[szerkesztés] A második világháború alatt
1939-1940-ben érezhetővé vált a háború előszele, majd sorra jöttek a behívok.
A háború következtében a megszokott nőegyleti tevékenység újakkal bővült. A frontokon szolgáló katonák részére kötszereket és kapcákat készítettek és küldték heti gyakorisággal. Németh Béla ig. tanító vezetésével nőegylet és ifjúsági énekkar működött. Az evangélikus lelkész évenként színdarabot tanított az ifjúságnak. 1942-ben leány téli tábor, 1946-ban fiú téli tábor volt a környék fiataljainak részvételével. A fiúk Akaliban és Fonyódon nyári táborban, a lányok nyaranta a gyenesdiási konferenciákon vettek részt. Haniffer Margit diakonissza nővér vezetésével napközis gyermekmunka folyt 1942 és 1943 nyarán. Ezekről az évekről azonban nemcsak áldásos tevékenységeket őriz az emlékezet. A faluban a német megszállás, a nyilasok tevékenysége okozott károkat. A középső harangot (amelyet az első világháború után vett az evangélikus gyülekezet) még 1944 májusában elvitte a német-magyar vegyes katonai bizottság. A faluban húzódott az egyik védővonal, ahol álló háború alakult ki. Az idősebbek még emlékeznek a napokig tartó kényszermunkára, amelyet a védőárok kialakításakor kellett végezni a lakosságnak. Nyomai ma is láthatok a papi kertben. A németek kivonulásukkor az evangélikus templomot is fel akarták robbantani (aláaknázták). Az épület ma is áll, ugyanis az akcióval megbízott német tiszt a templom kulcsát átadta a gyülekezet lelkészének, s elmagyarázta, hogy a hatástalanítást mindjárt távozásuk után miként kell elvégezni. A németeket kiszorító szovjet támadás sok kárt okozott, ember és anyagi veszteség tekintetében a falunak. 1945 húsvétján az orosz katonák garázdálkodtak az evangélikus templomban. Szétszedték az orgonasípokat, és az utcán dobálták, az oltárterítőkkel lovaikat cicomázták, a keresztelési ezüst edényeket elrabolták. Ilyen körülmények között ért véget Iharosberényben a II. világháború 1945. március 31-én, melynek 48 iharosberényi katona vált áldozatává.
[szerkesztés] A világháború után
Földosztó bizottság alakult, mely hét taggal felosztotta a földet a lakosságnak. 1947-ben kezdődött a villamosítás. 1948-ban a környező pusztákon megalakult az állami gazdaság. 1950-től a tanácsok megalakulásától 1968. december 31-ig községi tanács működött Iharosberényben. 1950-ben az Inkey kastélyban általános iskolát alapítottak, ami mára már Körzeti Általános és Zeneiskolává alakult. A régi iparos kaszinót átépítették művelődési otthonná, mely azóta is ott működik. 1954-ben óvoda létesült, melynek kertjében áll a tűzoltók védőszentjeként tisztelt (XVIII. századi, barokk stílusú) Szent Flórián-szobor. 1969. január 1-én községi közös tanács alakult Iharosberényben: Pogányszentpéter, Iharos és Iharosberény összevonásával, melyhez 1977. április 1-i hatállyal csatlakozott Inke község is. Ez 1990-ben szűnt meg, mikor is a helyhatósági választások után a községi közös tanács megszűnt. Inke különvált, Iharos, Pogányszentpéter pedig Iharosberény székhellyel körjegyzőséggé alakult.
[szerkesztés] Iharosberény címere
Hasítással és vágással négy részre osztott álló háromszögű pajzs, melynek közepén vörös pólyában lebegő, stilizált ezüst kastélyépület áll. Az első zöld mezőben szárukon összefogott három arany búzakalász, a második ezüst mezőben leveles zöld szőlőfürt, a harmadik ezüst mezőben stilizált zöld gesztenyefalevél, a negyedik zöld mezőben egymás mellé helyezett, hegyével lefelé fordított, élével jobbra néző csoroszlya és élével balra néző ekevas lebeg. A pajzsot mindkét oldalán alul keresztbe tett szárú, arany bogyóterméssel megrakott zöld babérkoszorú keretezi. A címerpajzs alatt lebegő, hármas tagolású, fecskefarok-végződésű íves ezüst szalagon fekete nagybetűs Iharosberény felirat olvasható.
[szerkesztés] Nevezetességei
[szerkesztés] Az iharosberényi kastély és kastélypark
Iharosberényben 1726-ban telepedett le az Inkey család, kastélyukat 1750-ben, Inkey Gáspár építette és ekkor kezdődött meg a kastélypark kialakítása is. A kastélynak államosításkor már 5000 kötetes könyvtára, családi levéltára volt, berendezése Bidermayer bútorokból állt. Értékei között voltak Deák Ferenc faragványai, báró Eötvös József karosszéke, sok Alt-Wien porcelán, több értékes festmény és családi képek. A parkban dór oszlopokon nyugvó csodálatos télikert is épült, melynek nyomai még napjainkban is fellelhetők. 1780-ban Mária Terézia udvartartásának tagjai jártak a kastélyban és kritikával illették az épület homlokzatának, tiszta barokk-stílustól eltérő vonásait. Inkeyék az épületet azonnal átépítették. A park napjainkban iskolakert, egyben megyeileg védett természetvédelmi terület. a park csodálatos méretű fái lenyűgöző látványt nyújtanak. Különlegességei miatt kedvelt hely a botanikusok számára. Faállományában ritka méretes egyedek: az 510 cm átmérőjü himalájai cédrus, valamint a három matuzsálem korú mamutfenyő, melyek 670, 600 és 480 cm-es törzsűek. Ezen kívül méretes páfrányfenyő, simafenyő és erdeifenyő található. A lombos fafajok közül a vadgesztenye, a tulipánfa, a vasfa, a juharok és a magyalok érdemelnek külön is említést.
[szerkesztés] Egyéb
A falu értékei közé tartózik az evangélikus templom is.
Based on work by 