1848–49-es forradalom és szabadságharc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Magyarország újkori történetének meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Ugynakkor a nemzetiségekkel való konfliktusok már előrevetítették a történelmi Magyarország fölbomlásának lehetőségét. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni.

Tartalomjegyzék 1 Előzmények 2 Forradalom 2.1 Pest, Pozsony, Bécs 2.2 A Batthyány-kormány és az áprilisi törvények 2.3 Az új országgyűlés 2.4 Nemzetiségi kérdés 3 Az önvédelmi háború 3.1 Szeptemberi fordulat: horvát támadás 3.2 A kormány lemondása és az OHB megalakulása 3.3 Pákozd és Schwehat 3.4 Az ellenforradalom támadása 3.5 A téli hadjárat 3.6 Az országgyűlés Debrecenben 3.7 A tavaszi hadjárat 3.8 A Függetlenségi Nyilatkozat 3.9 A Szemere-kormány 3.10 Buda visszavétele 3.11 Az orosz intervenció 3.12 Az utolsó napok 3.13 Fegyverletétel 3.14 Megtorlás 4 Irodalom

[szerkesztés] Előzmények

Magyarország a török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc elbukása után erősen korlátozott, mégis meglévő önállóságot élvezve volt része a Habsburg-birodalomnak. Az 1723-ban elfogadott Pragmatica Sanctio törvényesen is rendezte a Habsburg uralkodó és a magyarországi rendek viszonyát.

Az 1848-as tavaszi átalakulás programja majdnem két évtizedes előkészítő munka eredménye. Bár a reformkori országgyűléseken nagyon kevés valódi változtatást sikerült elérni, de lehetőséget teremtettek arra, hogy reform szellemű liberális nemesség kidolgozza a saját programját. Megjelenhettek az országos nyilvánosság színpadán, a leendő forradalom vezetői: Batthyány, Kossuth, Deák, Széchenyi, Szemere, Eötvös, ...

[szerkesztés] Forradalom

[szerkesztés] Pest, Pozsony, Bécs

Az 1847 novemberében Pozsonyban összeült - később utolsónak bizonyult - rendi országgyűlésen a reformpárti erők által létrehozott Ellenzéki Kör és a "fontolva haladókat" tömörítő Konzervatív Párt lépett föl határozott programmal. Utóbbiak jelentős mértékben bírták a bécsi udvari körök támogatását is. A téli hónapok során patthelyzet alakult ki, ebbe a helyzetbe hozott döntő fordulatot a párizsi forradalom híre. Kossuth Lajos március 3-án elmondott beszéde fogalmazta meg programszerűen az ellenzék követeléseit: jobbágyfelszabadítást, közteherviselést, népképviseleti parlamentet és felelős kormányt. A Habsburg-birodalom másik felének pedig alkotmányt követelt, amelynek fontos szerepe lett a néhány nap múlva kitörő bécsi forradalomban.

[szerkesztés] A Batthyány-kormány és az áprilisi törvények

Március 23-án az országgyűlés alsótábláján Batthyány Lajos, a március 17-én kinevezett miniszterelnök, kihirdette minisztériumának névsorát. Ezek alapján:

Batthyány Lajos	elnök
Szemere Bertalan	belügy
Kossuth Lajos	pénzügy
Deák Ferenc	igazságügy
Mészáros Lázár	hadügy
Klauzál Gábor	kereskedelem és ipar
Széchenyi István	közlekedés és közmunka
Eötvös József	vallás és közoktatás
Esterházy Pál	király személye körül

[szerkesztés] Az új országgyűlés

Az első népképviseleti országgyűlési választásokat, az áprilisban elfogadott V-ik törvénycikk alapján, június második felében tarották.

A hivatalos megnyitóra július 5-én, Pesten került sor. Az országgyűlés a szabadságharc végéig együtt maradt, bár részben kicserélődött képviselői állománnyal. Az üléseket december 31-ig Pesten, azután 1849. január elejétől május 31-ig Debrecenben, július 2-án újból Pesten, majd július második felében Szegeden, végül - már csak néhány fő részvételével - augusztus 11-én Aradon tartották.

[szerkesztés] Nemzetiségi kérdés

[szerkesztés] Az önvédelmi háború

[szerkesztés] Szeptemberi fordulat: horvát támadás

A magyar siker hatására a Magyarországon élő nemzetiségekben is feltámadt a nemzeti érzés. 48-ban már nem elégedtek, meg anyanyelvük kisebb- nagyobb használatával. Magukat, mint külön nemzetet akarták elismertetni az ország határain belül. Külön területeket akartak, melyen saját uralmukat akarták berendezni. A magyar vezetők azonban erről hallani sem akartak. Szerintük anyanyelvüktől függetlenül országunk minden lakója az egységes magyar nemzet tagja. Ekkor a nemzetiségek vezetői a bécsi udvarhoz fordultak segítségért. (Köztudott, hogy Bécs mindent megtett az ellentétek kiélezése érdekében.) A Habsburgok előbb titokban, majd nyiltan is támogatták a magyar forradalom ellen irányuló szerb felkelést és a horvátok támadását. Megjegyzendő, hogy a horvátok évszázadok óta jelentős, a Monarchián belüli kiváltságokat élveztek. A külországi szerb kisebbség forradalommal való szembefordulásának egyik fő okát épp a horvát előjogok élvezték, a szerb vezetők szerették volna ezeket a maguk számára is megkapni, de nem történt meg. A románok szembefordulásának fő okát Katona Tamás történész az elmaradt jobbágyfelszabadításban jelölte meg (MKR, 2006. 03. 14. 8.00), ennek a magyar szándék szerint is meg kellett volna történnie, de adminisztratív okok miatt (az erdélyi országgyűlés összehívásának nehézkes, késedelmes volta) elkésett.

1848 nyarán az udvar elérkezettnek látta az időt, hogy Mo.-n is visszaállítsa tejhatalmát. 1848 szeptemberében Jellasics vezetésével fegyveres támadás indult a magyar kormány ellen. Batthyány legfontosabb feladatnak a horvát bán megállítását tartotta. A Dunántúlon népfelkelést hírdetett és mozgósította a nemzetőrséget. 1848 09.29-én a magyar seregek döntő verseget mértek a császári seregekre Pákozdnál. Jellasics Bécs felé menekült az országból.

[szerkesztés] A kormány lemondása és az OHB megalakulása

[szerkesztés] Pákozd és Schwehat

[szerkesztés] Az ellenforradalom támadása

[szerkesztés] A téli hadjárat

[szerkesztés] Az országgyűlés Debrecenben

[szerkesztés] A tavaszi hadjárat

[szerkesztés] A Függetlenségi Nyilatkozat

[szerkesztés] A Szemere-kormány

[szerkesztés] Buda visszavétele

[szerkesztés] Az orosz intervenció

[szerkesztés] Az utolsó napok

[szerkesztés] Fegyverletétel

[szerkesztés] Megtorlás

A forradalom alig fejeződött be, a császáriak mindjárt megkezdték a megtorlást. Haynau, a magyarországi osztrák főparancsnok felállitotta a haditörvényszéket, melyek többszáz tisztet és polgári személyt itéltek halálra és még többet várfogságba. A foglyul ejtett katonák közül a magyarokat, székelyeket, lengyeleket és németeket erőszakkal besorozták az osztrák hadseregbe, a más nemzetiségüeket hazaengedték. 1849. október 6-án Aradon kivégezték a magyar forradalom 13 tábornokát "az aradi vértanúkat". Ugyanezen a napon főbelőtték Batthyány Lajos első magyar miniszterelnököt is, majd október 25-én Kazinczy Lajost. A forradalom után a császáriak nem teljesitették a nemzetiségeknek tett igéreteiket, ők is el kellett hogy szenvedjék a forradalom leverése utáni önkényuralmi rendszert.

[szerkesztés] Irodalom

Részletesebben lásd: 1848–49-es forradalom és szabadságharc/Irodalom.

• Deák István: A törvényes forradalom. Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben. Bp., 1994. Gondolat [1983]
• Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Bp. 1986, Magvető. (Nemzet és emlékezet)
• Spira György: A pestiek Petőfi és Haynau között. Bp., 1998. Enciklopédia.
• 1848-1849. A szabadságharc és forradalom története. Szerk.: Hermann Róbert. Bp., 1996. Videopont.
• Hermann Róbert: 1848-1849. A szabadságharc hadtörténete. Bp., 2001
• Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk.: Pálmány Béla. Bp., 2002. Magyar Országgyűlés.
• Szószék és csatatér. Politikusi naplók és visszaemlékezések 1848-1849. Szerk.: Hermann Róbert. Bp., 2000. Balassi.
• Az aradi vértanúk. Levelek, visszaemlékezések, cikkek, naplótöredékek. Szerk.: Katona Tamás. Bp., 2003. Corvina [1979, 1983]
• Negyvennyolc a kortársak szemével. Képek, nyomtatványok és iratok. Szerk.: Rózsa György - Spira György. Bp., 1973.