Mária Terézia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mária Terézia

Mária Terézia (1717. május 13., Bécs – 1780. november 29., Bécs) Magyarország Habsburg-házi uralkodója volt 1740 és 1780 között. III. Károly leánya. 1740-ben ment feleségül Lotharingiai Ferenchez, 16 gyerekük született.

[szerkesztés] Az osztrák örökösödési háború

III. Károly 1723-as Pragmatica Sanctioban bár kimondta a birodalom feloszthatatlanságát, és törvényesítette a nőági örökösödést, ennek ellenére háború indult az osztrák örökségért. Az 1740 és 1748 között dúlt háború során Ausztria elveszítette Sziléziát. 1741. szeptember 11-én, két évvel egy vesztes török háború, és tizenkét éves törvényhozási kényszerszünet után Mária Terézia a Pozsonyban összegyűlt magyar országgyűléshez fordult, hogy segítsenek neki fegyverrel megmenteni a koronáját. Ekkor a Habsburg Birodalom felbomlása, széthullása egyáltalán nem látszott kizártnak. A magyar nemesek "Vitam et sanguinem!" ("Életünket és vérünket...!") felkiáltással álltak ki a királynő mellett, aki cserébe érvénytelenítette III. Károly néhány magyarellenes intézkedését, illetve törvényben rögzítette a nemesi föld adómentességét. Ezért az osztrák örökösödési háború alatt 11 magyar huszárezred (35 ezer katona) harcolt a Habsburg trónért Európa hadszínterein, továbbá engedélyezte a magyar nyelvű vezényletet. Szilézia visszaszerzését a poroszoktól a hétéves háborúban (1756-1763) sikertelenül kísérelte meg.

[szerkesztés] Magyarországi politikája

1754-ben bevezette Mária Terézia a kettős vámrendszert, ami erősen visszavetette a magyar ipar fejlődését. E vámrendelet lényege, hogy a birodalmat önellátóvá tegye. A magyarországi agrártermékekre a birodalmon belül alacsony kiviteli vámot szabtak, kivéve azokat a cikkeket, amelyeket az örökös tartományokban is termeltek. Az Ausztriából és Csehországból származó iparcikkekre alacsony behozatali vámot kellett fizetni, míg a magyar kivitelt e téren megnehezítették.

A hatalmas jobbágyterhek miatt Mária Terézia idején több jobbágyfelkelés (pl.: 1765-1766. Dunántúl) bontakozott ki. Miután a jobbágykérdés rendezését a magyar rendi országgyűlés elutasította, a királynő e kérdést rendeleti úton szabályozta. Ezt a rendeletet 1767-ben adta ki, melynek (urbárium vagy úrbéri pátens) a neve. Ebben részletesen szabályozták a földesuraknak járó szolgálatokat. A kilencedet (kilencedik tized vagy dézsma) évi egy aranyforintban, a robotot heti egy nap igás- vagy két nap kézi munkában szabták meg. Ezen felül bizonyos földesúri kiváltságokat évente egy-két napra átengedte a jobbágyoknak, és a telekhatárokat rögzítette.
Szívügye az oktatás. 1773-ban feloszlatta a jezsuita rendet, a Nagyszombati Egyetemet áthelyeztette Budára. 1777-ben adta ki az alsófokú iskolarendszert gyökeresen átalakító Ratio Educationist. A rendelet értelmében minden 6 és 12 év közötti gyermek tanköteles. A felekezeti iskolákat a Ratio Educationis állami felügyelet alá vonta, közhasznú tárgyakat tett kötelezővé és előírta a mezőgazdasági munkák idejére a nyári iskolaszünetet.

A magyar nemzet szempontjából Mária Terézia valamivel jobb volt, mint III. Károly, de az ő uralkodása alatt is folytatódott a magyar rendek háttérbe szorítása.

A trónon legidősebb fia, II. József, a "kalapos király" követte 1780-ban.

Előző uralkodó:
III. Károly

Magyarország
uralkodója
1740 – 1780